« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Ha nem akarunk Európáról lemondani…
Si nous ne voulons pas que l’Europe se défasse
Pierre Moscovici
Le Nouvel Observateur, 16-22 Juin 2005


Egy francia és egy holland nem. Két alapító tagállam bőven elég ahhoz, hogy az alkotmány ne láthasson napvilágot. Újraszavaztatni fölösleges. Még messzebb menni úgyszintén; hisz olyan kálváriához vezetne, amely csak tovább gyöngítené az európai eszmét. A bővítésről épp most folynak a viták, és a törökökkel nem könnyű a randevú. A civilizációk nem örök életűek, Európa törékeny, és attól félek a közös akarat is, továbbá amitől még jobban félek, az a nacionalizmus visszatérése egy olyan 30-as évekbeli hangulatban. Ha nem akarunk Európáról lemondani, mihamarabb új életet kell kezdenünk. Az állam és a kormány kötelessége egy új politikai agenda létrehozása, melyben a fejlődés és a munkahelyek teremtése elsőbbséget élveznek.

Európának új gazdasági és szociális modellt kell választania. Meggyőződésem szerint egy keynesista fellendülés lenne célszerű, hogy a megoldást ne minden áron a liberalizmusban és a szabálymentességben leljük. Ez magas költséggel járna, méghozzá nagy téttel: bőkezű, széles program közös felelősséggel a nyugat-európai országokkal, a nem könnyű helyzetben lévő „régi” Európa védelmével, és egy mindenkire kiterjedő magas színvonalú képzéssel és infrastruktúrával. De ne legyen elég csupán egy felületes helyreigazítás. Az 1% PIB-es (belső nemzeti termék) költségvetésünk korántsem elegendő mindehhez. Jobb ma nemet mondani, minthogy ilyen körülmények közt vágjunk bele valamibe.

A bővítés kérdését tabuk és képmutatás nélkül kell megközelítenünk. Felfoghatnánk nagyszerű kalandként, de egyelőre leginkább fenyegetésnek éljük meg; sokan nemzeti identitásukat féltik. Ideje tisztázni, ki európai és ki nem. A kérdés most elsősorban Törökországot érinti. Tisztességes válasszal tartozunk neki: nem tudunk addig tovább lépni, míg kötelezettséget nem vállalunk a csatlakozás iránt. Kétértelmű álláspontunk Törökország számára elfogadhatatlan, Európára nézve pedig veszélyes. Újra kell gondolnunk európai politikánkat. Ha tetszik, ha nem, álmunk az alkotmányról még egy ideig nem teljesedik be. Ne veszítsük el a fejünket, és inkább ne rontsunk tovább helyzetünkön. Európa jövőjét nem a status quo, a nosztalgia, vagy az autizmus írja meg, hanem egy vakmerő stratégia, türelmes munkával, melyet intenzív, szakadatlan viták öveznek. Még épp időben vagyunk.





© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány