« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Amerikai álom, európai álom
Rêve américain, rêve européen
Jeremy Rifkin
Le Monde Diplomatique, Avril 2005


Az amerikai álom nagyrészt a halálösztönből él. Minden áron autonómiára törekszünk. Túl sokat fogyasztunk, túl nagy étvággyal, a Föld erőforrásainak pazarlásával. Elsőbbséget tulajdonítunk egy féktelen gazdasági növekedésnek; az erősöket jutalmazzuk, a gyöngéket pedig a perifériára szorítjuk. Kínlódva próbáljuk megvédeni személyes érdekeinket, miután felállítottuk a világ legnagyobb hadseregét, hogy bármit megkaphassunk, amiről csak álmodunk. A baj csak az, hogy személyes érdekeink mögül egyre inkább kikandikál a tiszta egoizmus.

Senki nem vitatja: mi, amerikaiak vagyunk a világ legmohóbb fogyasztói. De ne feledjük, a fogyasztás és a halál elválaszthatatlan. A fogyasztás (mint consommation) fogalma 14. századi szülemény, angol és francia gyökerekkel. Eredetileg pusztítást, fosztogatást, leigázást, kimerítést jelent. A 20. század előtt csakis ilyen értelmekben ismerték, a század végére pedig már (Amerikában legalábbis) egyre inkább a fogyasztói társadalom kezdte reprezentálni magát a demokráciát, az emberi szabadságot. Ma az amerikai társadalom a világ erőforrásainak több mint egy harmadát fogyasztgatja, pedig népessége az emberiség mindössze 5%-át teszi ki. De hiszünk a változásban. Talán, ha a halálösztön helyébe az életösztön lépne, esélyünk is lenne rá. Felelősséggel tartozunk környezetünk, és a Föld összes többi közössége iránt, de mindez csak akkor érhet valamit, ha minden egyes ember külön-külön felelősnek érzi magát. Egy ilyen attitűd közelebb vinné az amerikai álmot az európaihoz. Megjegyzem, az amerikaiak egy része már fogékony egy új, univerzális erkölcs befogadására.

Hiszek az európai álom valódiságában is. Ahány európait ismerek, meggyőződésem, hogy nem csak beszélnek róla, hanem valóban a számunkra még kissé idegen erkölcs szerint gondolkodnak, és minden cselekedetük ezt igazolja. Egy 2003-as Pew felmérés szerint minden európai országban a többség úgy tartja: „Az, hogy senki ne éljen nyomorban sokkal fontosabb annál, mint hogy bárki azt csinálhasson, amit akar a kormány beavatkozása nélkül.” A világ összes jómódú országa közül egyedül Amerika népének többsége, pontosabban az 58%-a részesíti előnyben az érintetlen szabadságot azzal szemben, ahogyan a 34% gondolja, hogy a kormány mindenki számára biztosíthasson megélhetést. Ha már itt tartunk, egy 2002-es Gallup felmérés azt is kimutatja, hogy Európa 70%-a a szegény országok segítését szorgalmazza, ugyanakkor Amerika fele már sokkalja az eddigi segítséget is.

A nemzetközi összefogás során Európa semmiképp sem szeretné elveszíteni kulturális identitását. A szabadságot nem az autonómiában, hanem a kapcsolatokban fedezi föl. Egy kutatásból kiderült, 10-ből 8 európai érzi jól magát a bőrében. A felmérés során rangsorolniuk kellett 11 tényezőt, hogy kiderüljön, melyik volt számukra a leginkább jelen a 20. században. 58%-uk a 2. helyre tette az életminőséget – rögtön a szabadság után. 69%-uk a környezetszennyezést sürgősen megoldandó problémának tartja. Jól látható a kontraszt, hiszen az amerikaiak közül 4-ből csupán 1 tartja fontosnak a környezetvédelmet. Még érdekesebb, hogy az európaiak 56%-a tartja úgy, muszáj változtatniuk életvitelünkön, ha véget akarnak vetni a környezetszennyezésnek. Ez az érték sehol máshol a világon nem nagyobb. Továbbá 95% előbb segítene másokon, mint magán, 84% érzi kötelességének részt venni egy jobb társadalom kialakításában, és csupán 49% számára fontos, hogy jól meggazdagodjon.

Minden adat arra utal, hogy az európaiak valóban fontosnak tartják megvédeni az alapvető emberi jogokat, a környezetet, és készen állnak olyan szabályok betartására, melyek célkitűzéseikhez – mint az olyan „egyszerű” vágyak, mint a béke és a harmónia – elengedhetetlenek. Itt a különbség kettőnk közt. Amerika álma: álljunk készen meghalni érte; Európa csak arról álmodik: éljünk érte.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány