« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Az őrizet
The State of Surveillance
By Catherine Yang
Business Week, August 8/15, 2005


A londoni terrortámadások alkalmával bebizonyosodott, hogy napjaink biztonsági megfigyelő rendszerei nem tudnak megvédeni minket rosszakaróinktól. Nagy-Britanniában 4 millió kamera pásztázza az utcákat, parkokat, kormányzati épületeket – több mint bárhol máshol a világon. Londonban 500 ezer kamerát szereltek fel, hogy kiszűrjék a bűncselekményeket és egyéb jogsértéseket. A kamerák felvételeinek tanulmányozása során négy embert is kapcsolatba tudtak hozni a július 7-i támadásokkal – de már csak az események megtörténte után. A tragédia két dolgot mindenképpen megvilágított. Azt, hogy az öngyilkos merénylőket egyáltalán nem zavarják a kamerák, valamint azt, hogy hiába tudjuk valakiről hitelt érdemlően bizonyítani, hogy terrorista, kameráink szoftverjei nem eléggé kifinomultak ahhoz, hogy kiemeljék őket a tömegből.

De jövő megfigyelési technikája talán már jóval hatékonyabbnak bizonyulhat. A védelemnek azonban ára van. Ez pedig személyes szabadságunk. Minél nagyobb biztonságot nyújtanak majd számunkra az új rendszerek, annál nagyobb mértékben fognak beleavatkozni magánszféránkba. Úgy tűnik, hogy a lakosság elfogadja az ajánlatot, így a tudósok a világ minden táján munkához láttak, hogy tovább tökéletesítsék megfigyelő-rendszereink hatékonyságát, bízva abban, hogy még azelőtt hatástalanítani tudják a terroristákat, mielőtt lecsapnának. Így a laboratóriumokban már szeptember 11-e után felgyorsult a munka. A tudósok olyan szerkezetekben gondolkodnak, amelyek bárkit, bárhol képesek azonosítani, vagy éles hangjelzéssel figyelmeztetnek, ha sugárzó vagy vegyi anyagokra bukkannak. Számos ezek közül olyan, mintha egy sci-fi kellékei kelnének életre. Szaglóberendezések, melyek a robbanóanyag legcsekélyebb maradványait is képesek kiszagolni a hajból, intelligens kamerák, melyek egy bizonyos távolságból a járásunkból vagy a fülünk formájából megállapítják személyazonosságunkat. Egy olyan mértékben szemmel tartott társadalom kellékei ezek, melyet még George Orwell sem képzelt volna. Egy olyan társadalomé, ahol gyakorlatilag minden egyes lépésünk éppúgy jelenthet előnyöket számunkra, mint ahogyan magánszféránkba történő túlzott beavatkozásnak is értelmezhető. Így egyszerű DNS-próbák például segíthetnek megvédeni minket a biológiai fegyverek pusztításától, vagy segíthetnek felfedni egy halálos kórt, ugyanakkor azonban túl beszédes is lehet leletünk, túl sok információt hordozhat a biztosítónk vagy esetleg az alkalmazóink számára. A csere mégis kellemetlen, hiszen a kormányzat mindig újabb és újabb megfigyelő rendszerekkel fog előállni, azonban ily módon a kereskedelmi forgalomban megjelenő árucikkek révén mi is ellenőrizni tudjuk környezetünket.

Az új technika azonban számos aggályt kelt. A legnagyobb ezek közül az, hogy az ostor az átlagtól eltérőkön, a népszerűtlen nézeteket hangoztatókon, a szegényeken, a kisebbségekhez tartozókon fog csattanni. Emellett az óriásira duzzadt rendőrállam - mely feladatai az aktatologatástól az ellenőrző pontok szemmel tartásáig mindenre ki fognak terjedni – bénítólag hathat a szabad piacokhoz szokott gazdaság számára.

De számos szakértő vitatja, hogy a megfigyelés terén a csúcstechnikát jelentő készülékek megjelennének mindennapjainkban. Szenzorok - melyek képesek érzékelni a robbanó- vagy toxikus anyag jelenlétét, a radioaktív sugárzást – ma is léteznek, tíz év múlva pedig még kifinomultabb technológiát fognak felvonultatni. De az elképzelhetetlen, hogy Amerika minden egyes városában felszereljék őket – az dollármilliárdokba kerülne. Tehát egy jóval kifinomultabb módszerekkel és jóval nagyobb mértékben megfigyelt társadalom felé történő sodródásunk elkerülhetetlennek látszik. De nincs olyan költség-haszon egyletünk, mely bizonyossá tenné, hogy a hozott áldozatok megérték-e. erről még évtizedeken keresztül vitatkozni fogunk.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány