« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Túl sok a pénz
Too Much Money
By Rich Miller
Business Week, July 11, 2005


A közgazdászok szinte a növekedés Szent Gráljaként tekintenek a megtakarításokra. Minél több megtakarítást tud felhalmozni egy ország, annál nagyobb összegek állnak a befektetések rendelkezésére. És minél több a befektetés, annál hatékonyabb az ország termelése, annál nagyobb növekedési mutatókkal büszkélkedhet. Így látva az amerikai háztartások rendkívül alacsony megtakarítási rátáit (0,9%), rögtön az ugorhatna be mindenkinek, hogy Washingtonnak a csökkenő kamatlábak, a csekély mértékű befektetések és a lassú növekedés éveinek tényével kell szembesülnie. De ennek pont az ellenkezője történik. A hosszú távú kamatlábak folyamatosan esnek (mára már 4 százaléknál is alacsonyabbak). A lakosság és az üzleti szektor befektetései pedig rohamos ütemben növekednek - együttesen elérve a GDP 16,5 százalékát, ami jóval a 90-es évek átlaga fölött van.

Ezen folyamatok még inkább arra késztetik a közgazdászokat, befektetőket, politikusokat, hogy globális szinten gondolkozzanak. Arra jutottak, hogy a befektetések szintjét napjainkra már a világgazdaság folyamatai határozzák meg, valamint arra, hogy e dimenzióban márt nem az a probléma, hogy kicsi megtakarításaink mértéke, hanem éppen ennek ellenkezője: túl magas. Elég csak körbenéznünk a világban, és láthatjuk, hogy mily sok helyen halmozódik az extra pénz. Japánban például, ahol a cégek alacsony kiadási szint mellett rekordprofitot regisztrálnak. Vagy Kínában, ahol az államnak rendkívüli bevételei származnak az egekbe szökő exportból. De ne feledkezzünk meg az olajkitermelő országokról sem, melyek a hordónként 60 dollár fölé emelkedő nyersolaj eladásaiból könyvelhetnek el jókora profitot. Így a Nemzetközi Valutaalap előrejelzései szerint világviszonylatban a megtakarítási ráták 2005 folyamán elérhetik az elmúlt húsz év legmagasabb értékét. Ez tehát motorja lehet a gyorsabb ütemű gazdasági fejlődésnek, a jólét egyre szélesebb körű földrajzi elterjedésének.

A bőséges globális megtakarítások azonban számos veszélyt is magukban rejtenek. A globális gazdaságot ugyanis váratlanul érintheti a nagy mennyiségű nem várt pénzösszeg, amely felpörgetheti a kiadásokat. A történelem tanúsága szerint a fölösleges likvid tőke rendkívül hamar felszívódhat, ha a befektetők elbizonytalanodnak, óriási károkat okozva a könnyen elérhető pénzhez szokott piacok számára. Egy váratlan inflációs hullám, vagy a kamatszint hirtelen megugrása kihathat a kötvénypiacokra, és megakaszthatja a világszerte rekordszinteket ostromló lakásépítési befektetéseket. De egy monetáris válság forgatókönyve is elképzelhető, mivel csapást szenvedhet a dollár árfolyama, ha megrendül az Egyesült Államok azon képességébe vetett bizalom, hogy finanszírozni tudja kereskedelmi mérlegének magas deficitjét. De ha a kamatráták tartósan alacsonynak bizonyulnak, a befektetőknek és politikusainknak még így is kemény döntésekkel kell szembenézniük. A megtakarítások határokon túli szabad áramlása ugyanis szorult helyzetbe hozhatja a Federal Reserve szakembereit, akik jóval kisebb befolyással fognak bírni az amerikai pénzügyi piacokra, így magára az amerikai gazdaságra is. A megtakarítások globális bősége a befektetők magatartására is hatással lehet, hiszen a tőkéjük elhelyezésekor már nem hagyatkozhatnak a korábban oly jól bevált mechanizmusokra. Már nem elég, ha csak az Egyesült Államokra szegezni tekintetüket. Ha a Fed nehezített a hitelnyújtás feltételein, vagy ha a szövetségi költségvetés hiánya megduzzadt, a hosszú távú kamatráták növekedésével kellett számolniuk. Most azonban már azzal is tisztában kell lenniük, mi történik az Egyesült Államok határain kívül. Így például az amerikai kamatráták emelkedéséhez vezethet az, ha Kína felértékeli a yuant, mivel ez azt jelentené, hogy Peking alacsonyabb többletet regisztrálna, így kisebb összegeket tudna fordítani az amerikai kincstár finanszírozására.

Ezt az álláspontot azonban a vezető közgazdászok is csak ezév elején tették nagyszámban magukévá, mely folyamatot a globális tőkepiacok liberalizálása csak tovább gyorsított. Mára már a befektetők többsége sem vonja kétségbe a megtakarítások globális bőségének tényét, csupán annak időtartama képezi vita tárgyát. És joggal feltételezhetik, hogy a jelenséggel még egy ideig számolniuk kell. Először is az olajárak masszív emelkedése következtében óriási pénztömegek áramlanak az olajtermelő országok büdzséjébe (Oroszország külkereskedelmi mérlege például - hála olajmezőinek - egy év alatt 45 milliárd dollárral magasabb többletet halmozott fel). Ezen többleteket pedig nem fektetik újabb beruházásokba, inkább a globális pénzpiacokon forgatják őket megtakarítások formájában. A Közel-Keleten a helyzetet tovább árnyalja a bizonytalanság magas foka, mely az iraki konfliktusnak és a terrorcsapásoktól való félelemnek tudható be. De a demográfiai folyamatok is hátteret biztosítanak a megtakarítások magas szintjéhez. Japán és Európa öregedő népessége egyre nagyobb összegeket tesz félre nyugdíjas éveinek biztosítása érdekében, ami a fogyasztást és az üzleti befektetéseket egyaránt visszafogja, így a japán és az európai vállalatok nem hajlandóak újabb tőkét invesztálni hazai működésük bővítésébe. De Kína kivételével az ázsiai országok többségében is ezt tapasztalhatjuk. A Bank of Korea 5400 vállalat között elvégzett felmérése azt mutatta, hogy 2004 végén a cégek 65 milliárd dolláros rekordösszegű tartalékok fölött ültek. És itt van Kína 70 milliárd dolláros külkereskedelmi mérleg többlete, melyet nem használnak fel a hazai piacokon, hanem amely a globális gazdaság csatornáin keresztül amerikai államkötvények vagy amerikai vállalatok részvénycsomagjainak formájában megtakarításként jelenik meg, mint.

A könnyen hozzáférhető nagy mennyiségű pénzösszeg a technológiai újításoknak is motorjául szolgálhat, hiszen ilyen körülmények között a vállalatok sokkal nagyobb hajlandóságot mutatnak a K+F beruházások támogatására. Így például az alternatív energiaforrások hatékony kihasználását célul kitűző kutatások pedig rendkívül vonzóak a magas olajárak világában.

A közgazdászok azonban attól tartanak, hogy a jelenlegi kedvező körülmények rendkívül ingatag alapokon nyugszanak. Ha a globális megtakarításokat a megfelelő módon hasznosítjuk, hatalmas lökést adhatnak a fejlődés számára. De túl sok jel utal arra, hogy az alacsony kamatlábak nem a megfelelő magatartásra sarkallják a világgazdaság szereplőit, így jobb ha odafigyelünk.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány