« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Ár(u)támadás
Les „hardeurs” attaquent
Nathalie Funes
Le Nouvel Observateur, 10-16 Février 2005


Vajon hová vezet ez a megállíthatatlan növekedése a nagyáruházaknak? Az utóbbi négy évben 2,8 millió családot csábított el. Ez már összesen 15 millió háztartást jelent. A franciák kétharmada vásárol ilyen helyeken, ahol harmadáért kaphatnak meg mindent. Legtöbbjük nő, fiatal, középosztálybeli, ill. nagycsaládos. Ma a friss áruk 13%- át a Lidl, az Aldi, az Ed, a Leader Price és a Nettó veszi meg. Az érték gyorsan nő, mivel 1992-ben még csak 1,6% volt. De minek köszönhetjük ezeket az árakat? Egyrészt az euró elterjedésének, másrészt a takarékos működésnek: kartonpapír alapú dekorációk, neon, kis térfogat (átlagosan 600 négyzetméter), a lehető legkevesebb alkalmazott (nem kevesebb munkával ellátva), szerényebb választék szerényebb márkákból.

Az ötlet a 60-as évek elején született Németországban, és 1988-ban lépte át a határt, mikor az északi Croix városa megépítette az első francia Aldi-t. „Senki nem hitt abban, hogy a Németországban bevált alacsony árak Franciaországban is működhetnek”, mondta Gilles Goldenberg, aki Európa „fogyasztófelelőse” a deloitte-i tanácsban. „Viszont a nagyáruházak egyre csak szaporodtak, nem úgy, mint az olyan áruházak, amelyeket Galland és Raffarin törvénye szabályoz az árakat és a nyitva tartást illetően.” Az utóbbi évben 251 új áruház nyílt. Nagyáruházban vásárolni ma már nem szégyen, fogalmazzunk úgy, ésszerű…




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány