« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

A bukáson túl
Au-dela de l'échec
Robert Badinter
Le Nouvel Observateur, 23-29 Juin 2005


Az alkotmányterv megbukott. Újraszavazni értelmetlen. Egy francia szavát nem sokan vonják ugyanis kétségbe; ha egyik nap nemet mond, nem lesz belőle másnapra igen. Az sem lenne reális, hogy a parlamenttel szavaztatják újra azt, amit a polgárok többsége már elutasított. Hiszen a képviselők kiket képviselnének? Az, hogy a brüsszeli Európa Tanács elhalasztotta a ratifikációt, nyilván nem kelti életre a szerződést, de nem is hasztalan. A tagállamoknak – amelyek még nem tették le voksukat – lesz idejük levonni a bukás a tanulságait.

Jobb, ha tisztázzuk: az alkotmányterv nem az európai elit összeesküvéséből, és nem is hatalomvágyból született. Ha viszszaemlékezünk 4 évvel ezelőttre, az Unió államfői Laekenben egy olyan intézményrendszerről beszéltek, amely képes lehet 25-27 tagállam stabil irányítására. Nos, ehhez van szükség egy alkotmányra. Most már legalábbis egy újabb tervre, ehhez pedig időre. Ez idő alatt a legfontosabb intézményekkel együttműködve lenne szükség egy olyan terv kidolgozására, melyből végül konszenzus születhet. Hatékony szereplők kellenek. Többek közt egy külügyminiszter, egy elnök a Tanácsból, és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása, vagyis azok hozzák meg a döntéseket, akikre vonatkoznak. Azonban csak áltatnánk magunkat, ha erre az új tervre azt mondjuk, alkotmány. Maradjunk csak annyiban: intézményi szerződés. Korlátozott hatásterületét nézve pedig sok értelme nem lenne a tagállamokban szavazás alá bocsátani.

De persze az Unió alapvető kérdéseit még mindig a jövő teszi föl. Ami a 30 éven át tartó példátlan erőfeszítéseket illeti, tiszteletre méltó, de egyelőre korántsem érhet véget. Az Európai Közösség alapvető célkitűzése a tagállamok közti béke, a demokrácia és a jólét biztosítása volt egy közösen szabályozott, kiterjedt piaccal. Márpedig a Szovjetunió szétesése óta Európán belül nem fenyeget többé háború. A berlini fal ledöntése és a kommunista kormányok bukása óta a demokrácia az egyetlen politikai modell Európában. Ezzel szemben a gazdasági fellendülést egy egész Unióra kiterjedő hosszas gazdasági válság, ill. munkanélküliség váltotta föl különösen Francia- és Németországban, az Unió mozgatórugóiban. Gazdasági és társadalmi szempontból tehát nagy a bizonytalanság. Ezek alapján az Unió újabb célkitűzései: munkát és szociális biztonságot nyújtani, kedvező nyugdíjt biztosítani, fölfejleszteni az oktatást, támogatni a kutatásokat, és védeni a természetet. Ami kimaradt: mindehhez a bőséges türelem…

Pedig az Európai Unió gazdasága a világon a legerősebb. Képes volt összefogni a szükséges emberi és pénzügyi erőforrásait, hogy szembeszálljon egy globalizált világgal. Most új kihívásokkal kell szembenéznie.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány