« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Könyvkritika: Budapest ostroma
Krisztián Ungváry: The Siege of Budapest; Yale University Press, 2005.
By John Lukacs
The New York Review of Books, April 7, 2005


Miután Sztálingrád, Varsó vagy Berlin kulcsfontosságú ütközeteit szinte minden részletükben megismerhettük kiváló szerzők kiváló könyvei által, a most megjelent kötet Budapest ostromáról igazi kincs a hadtörténet és a történelem iránt érdeklődőknek – szakmabelieknek és laikusoknak egyaránt.

Ungváry Krisztiánnak azonban van egy ennél jóval komolyabb érdeme is. Nem csupán hadtörténetet írt ugyanis, hanem egy civil, politikai és szociológiai rekonstrukciót a mocskos és aljas drámáról, amely egy méltán nagyhírű európai főváros porba döntéséhez vezetett – mégpedig a szellem és az egzisztencia háborúba állításával, amely harcot képezett a harcban. A kötet egy világfordító esemény hátterében is az életeket látja s láttatja, amely lehetővé teszi, hogy feltegyük a kérdést: vajon tényleg nem létezhet ennél jobb világ?

Ma már csupán igen kevés szemtanúja él Budapest ostromának, s közülük is a legtöbben szétszóródtak a világban. Napjainkat generációk választják el a történtektől. Ezért is vettem a bátorságot, hogy ajánlót írjak Ungváry kötetéről, hiszen magam is átéltem az annak tárgyául szolgáló időket. Persze, ez nem csupán helyzeti előnyt, de komoly nehézséget is okoz, mert saját emlékeinkről a pszichológiában jól ismert gátlásokkal és szeszélyes emlékezettel beszélhetünk.

Budapest sok szempontból más volt, különbözött az elmúlt években már feltárt és széles körben megismert második világháborús ütközetektől. Talán ennek a különbözőségnek, különlegességnek is tulajdonítható, hogy a magyar nép máig nehezen néz szembe az ország akkori történetével, az 1944–45-ös időszakkal. Jelképezi ezt azoknak az ódon házaknak a tömkelege, melyek máig magukon viselik a gépfegyvertűz nyomait szerte Budapesten. Az új könyv ereje és fontossága így nehezen túlbecsülhető a közönség számára.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány