« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

A nukleáris hatalom kora visszatér – talán még nem túl későn
Nuclear Power is Back – Not a Moment Too Soon
By Geoffrey Colvin
Fortune, May 30, 2005


Több mint harminc esztendővel az után, hogy felépült az Egyesült Államok eddigi utolsó nukleáris reaktora, három megkerülhetetlen fontosságú közműipari vállalat – a virginiai Dominion, a mississippi Entergy és az illionisi Exelon – benyújtotta engedélykérelmét újak építésére. Két másik konzorcium a piacon, amelyek közműveket, reaktormérnököket és konstruktőr vállalatokat tömörítenek, már szintén megkezdte a szükséges alapvető engedélyek beszerzését. Mindezen kérelmek elbírálása – annak eredményétől függetlenül – éveket vehet igénybe, egyszóval a nukleáris energia felhasználásának ezen új hulláma nem realizálhat előbb eredményeket, mint 2015. Viszont a folyamat mostanra vitathatatlanul elkezdődött, márpedig ez nem is olyan hosszú idővel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt.

Figyelemre méltó az a tendencia is, amely Európában figyelhető meg, ahol is az antinukleáris beállítottság tradicionálisan sokkal erőteljesebb, mint az Egyesült Államokban. Finnországban egy új erőmű van épülőben, emellett pedig egyre nő az új beruházások iránti érdeklődés Nagy-Britanniában, Magyarországon, Szlovákiában, Svájcban, a Cseh Köztársaságban és Bulgáriában is. Németország és Svédország régebben ugyan sutba dobta nukleáris ambícióit, ám e politika napjainkban egyre erőteljesebb felülvizsgálat és újragondolás tárgyává válik. Olaszországban jelenleg tilos a technológia felhasználása, ám Silvio Berlusconi miniszterelnök a közelmúltban kijelentette, hogy hamarosan feloldhatják e szabályozást.

De hogyan rehabilitálható ezen évtizedekig tabuként kezelt technológia ilyen hirtelenséggel? Ez kizárólag különböző faktorok kombinációjával lehetséges. Az első számú és egyben legfontosabb tényező a globális felmelegedés veszélye. Emlékezhetünk, hogy éveken át e veszély még vita tárgya volt, és annak tagadói között is mértékadó tudósokra akadhattunk. De a vita ma már nem lényeges. Napjainkra éppen elegendő politikus, tudós és civil gondolja úgy, hogy a veszély reális, és elsősorban a tüzelő-, fűtő- és üzemanyagoknak köszönhető. A jelenség, a veszély a nemzetközi közbeszéd főáramába került.

Ennek eredményeképpen az érintett nagyvállalatok most a károsanyag-kibocsátás csökkentésén munkálkodnak. Például a General Electric „Exhibit A” névre keresztelt kezdeményezése a szénkibocsátás visszaszorítására hivatott, s egyszerre igyekszik a kívánt hatás elérésére a gyártó és a fogyasztó oldalán egyaránt. Az elképzelések szerint az ehhez hasonló nagyvállalati kezdeményezések alapján a kormányzatok, a fogyasztók és az alkalmazottak számára hamarosan kialakítható lesz egy általános kép arról, hogyan is kell kinéznie egy környezettudatos, ha tetszik, környezetkímélő cégnek. A szépen megfogalmazott célkitűzések mellett természetesen opportunizmus is jelen van: konkrétan a GE a világ egyik vezető nukleáriserőmű-gyártó vállalata; ennyiben pedig konkrét üzleti érdeke fűződik e technológia újbóli felvirágzásához. A morális, környezeti és üzleti érdek ez idáig ritkán tapasztalt egybeeséséről van tehát szó.

A globális felmelegedésnek a nemzetközi közvélemény főáramába kerülése ezenkívül még egy másik szempontból is olyan hatást eredményezett, amelyet akár csak néhány esztendővel ezelőtt még elképzelni sem mertünk volna. Nem másról van szó, mint hogy a tradicionálisan legharcosabb környezetvédők egész sora vált egyszerre a nukleáris energia fő támogatójává. Ahogyan egyik legnevesebb tudományos képviselőjük, Steward Brand írta a MIT Technology Review legutóbbi számában: „ez az egyedüli olyan technológia, amely képes lehet csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást az atmoszférába.” Egy másik harcos környezetvédő, James Lovelock, aki a Földnek, mint egységes és önálló természetes szervezetnek a szószólójaként vált ismertté, nemrég megállapította, hogy "a nukleáris erőforrás az egyetlen zöld megoldás napjainkban." Ugyanígy a Greenpeace-alapító Patrick Moore is a nukleáris erőművek mellett tette le voksát, és a neveket, zöldszervezeteket sorolhatnánk tovább.

A világ hosszú utat tett meg az első nukleáris forradalom lefolyása óta. A belátható jövőben energiánk legnagyobb része továbbra is nem nukleáris forrásokból származik majd, de a nukleáris technológia sokkal gyorsabban növekedhet, mint amilyen gyorsan veszített jelentőségéből az elmúlt évtizedekben. A cél és a remény pedig az, hogy mindettől jobb lesz a világ.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány