« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Támogatás vagy hitel
Grants Versus Loans
WP/04/161
By Titi Cordella and Hulya Ulku
IMF Working Paper, September 2004


2001 júliusában George W. Bush amerikai elnök helyeslőleg lépett fel az ún. Meltzer Bizottság azon javaslata mellett, amely szerint a Világbank és más nemzetközi fejlesztési intézmények az általuk nyújtott hitelek 50%-át a jövőben immár vissza nem térítendő adományként utalják a rászoruló országoknak. Az Egyesült Államok kincstári államtitkára, Paul O’Neill szerint a „több adomány – kevesebb kölcsön” filozófia magában a Világbankot létrehozó hitvallásban rejlik, amely a szegénység elleni küzdelmet tekinti elsődleges céljának.

Fenti javaslat széles körű egyet nem értést eredményezett az Egyesült Államok és az európai donorországok között. Az Egyesült Királyság nemzetközi fejlesztésért felelős minisztere egyenesen őrültnek nevezte a tervet, mert véleménye szerint a szegénység felszámolásához pontosan a kiszámítható és visszafizetendő hitelek járulnak hozzá leginkább. Márpedig ha a nemzetközi és helyi döntéshozók politikai megfontolásból helyezik rivaldafénybe az adománykölcsön vitát, akkor a legkevésbé sem veszik figyelembe a gazdasági szempontokat.

Fenti esetben számos fontos kérdés eltűnik a süllyesztőben. Például, hogy a sikeres fejlesztés és fejlődés szempontjából számít-e, s ha igen, milyen módon a nyújtott adomány vagy hitel típusa? Mennyire kell elővigyázatosnak lenniük a kompromisszumokat kötő donorországoknak? Az adomány-hitel csomagokban figyelembe kell-e venni, s ha igen, hogyan és milyen mértékben az igénybe vevő ország karakterét? A felvevő országok esetleges jó politikáit szükséges-e adományokkal vagy hitellehetőségekkel jutalmazni?

Kutatásaink eredményei kétséget kizáróan azt bizonyítják, hogy a nemzetközi fejlesztési folyamat mindenkori gazdaságpolitikája főszerepet játszik az adomány-kölcsön vita kimenetelében. A legfontosabb annak a megértése, hogy a kérdésre nincs fekete-fehéren érzékeltethető jó és rossz válasz; ezzel szemben nélkülözhetetlenek a széles körű kompromisszumok. Ezekkel lehetséges ugyanis olyan modellt felállítanunk, amely tesztelhető és világos eredményekkel szolgálhat a jövőben.

Kutatásunk legfontosabb eredménye az, hogy az adomány-kölcsön összehasonlításának csak abban az esetben van értelme, amennyiben a fejlesztési hozzájárulások összege rögzítve van. Ez máris egy alapvető kompromisszumot tesz szükségessé: amennyiben a több kedvezmény több visszafizetési kötelezettséget is jelent, de jelenti ugyanakkor azt is, hogy a donorországok által a felvevő országoknak felajánlható források számát csökkentjük. További megkerülhetetlen eredménye kutatásainknak az, hogy az adományoknak és a hiteleknek a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venniük az adott felvevő ország sajátosságait.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány