« Vissza: PSz tartalomjegyzék 

A gazdasági felsőoktatás dilemmái

Megjelent: 2005. március – 1. évfolyam, 2. szám


DR. MARINOVICH ENDRE főiskolai tanár.
A XX. század harmadik negyedében a hazai közgazdasági felsőoktatást kizárólagosan a Marx Károlyról elnevezett egyetem jelentette. Itt „készültek” a Dimitrov téri fiúk, akikről az a hír járta, hogy legfontosabb közlekedési eszközük a Duna partján kanyargó 2-es villamos, az egyetem épülete, az Országos Tervhivatal és a pártközpont (ma: Képviselői Irodaház) között. Az MKKE egyeduralma gyakorlatilag a hetvenes évek közepéig tartott.

Az intézményi szerkezet sokrétűsége
Értelemszerűen a gazdasági felsőoktatás centruma ma is a jogutód Budapesti Corvinus Egyetem, immáron a korábbira visszakeresztelt Fővámház téri címmel, amelynek aulájában Marx Károly hatalmas szobra – az idők változásának jeleként – megosztozik két tragikus sorsú tanár-miniszterelnök emléktáblájával, Nagy Imréével és Teleki Páléval.

A hetvenes évtizedben kezdődött el az első vidéki közgazdasági oktatás Pécsett, a Janus Pannonius Egyetemen, és kapott önálló főiskolai rangot három budapesti intézmény: a Kereskedelmi és Vendéglátóipari, a Külkereskedelmi, valamint a Pénzügyi és Számviteli Főiskola. E három utóbbi a felsőoktatást érintő integrációs kormányzati intézkedések következtében – kari önállóságát megtartva – 2000-ben felvette a Budapesti Gazdasági Főiskola elnevezést.

A gazdasági felsőoktatás intézmények közötti felaprózódása a rendszerváltozással egyidejűleg kezdődött meg. Megjelentek az alapítványi és magánfőiskolák. A folyamat napjainkban is tart, az oktatást indítani szándékozók az Oktatási Minisztériumot és a Magyar Akkreditációs Bizottságot újabb és újabb beadványokkal ostromolják.

Jelenleg a következő 30 felsőoktatási intézmény tart igényt arra, hogy a gazdasági felsőoktatás részese legyen:

1. Budapesti Corvinus Egyetem

2. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

3. Debreceni Egyetem

4. Szent István Egyetem, Gödöllő

5. Miskolci Egyetem

6. Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron

7. Pécsi Tudományegyetem

8. Kaposvári Egyetem

9. Szegedi Tudományegyetem

10. Széchenyi István Egyetem, Győr

11. Veszprémi Egyetem

12. Berzsenyi Dániel Főiskola, Szombathely

13. Budapesti Gazdasági Főiskola

14. Budapesti Műszaki Főiskola

15. Dunaújvárosi Főiskola

16. Eötvös József Főiskola, Baja

17. Eszterházy Károly Főiskola, Eger

18. Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös

19. Nyíregyházi Főiskola

20. Szolnoki Főiskola

21. Tessedik Sámuel Főiskola, Szarvas

22. Tomori Pál Főiskola, Kalocsa

23. Általános Vállalkozási Főiskola, Budapest

24. Budapesti Kommunikációs Főiskola

25. Harsányi János Főiskola, Budapest

26. Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Főiskolája, Budapest

27. Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár

28. Modern Üzleti Tudományok Főiskolája, Tatabánya

29. Nemzetközi Üzleti Főiskola, Budapest

30. Zsigmond Király Főiskola, Budapest

Az oktatás szerkezete
Minden bizonnyal az ismeretek uniformizálására irányuló törekvés, az állami (köz-) tulajdon csaknem kizárólagos volta eredményezte azt, hogy évtizedekig nem volt lényeges különbség a makrogazdasági (népgazdasági) irányításban vagy a mikrogazdaságban (vállalati szférában) dolgozó szakemberek képzése között. Legfeljebb az egyes gazdasági ágazatok speciális képzési területei jelentek meg az egyes szakterületeken: így lehetett valaki ipar-, agrár-, belkereskedelmi vagy külkereskedelmi szakon végzett közgazdász.

Mindennek következtében nem jelent meg következetesen sem a tudományos életben, sem a mindennapi szóhasználatban az a világtendencia, amely a gazdasági képzést két alapvető területre, a közgazdasági (economics, Volkswirtschaft) és az üzleti (business, Betriebswirtschaft) szférára osztja. Ez a mai napig zavart okoz, külföldi partnerintézetekkel idegen nyelven folytatott tárgyalásokon gyakran pontosítani kell a fogalmakat, hogy mit is értünk közgazdasági oktatáson.

A kilencvenes évek eleje nemcsak az intézmények számának növekedését, hanem az általuk oktatott ismeretek különféle szakokra történő szétaprózódását is magával hozta. Jelenleg a következő szakokon folyik egyetemi szintű közgazdászképzés:

– Közgazdasági
– Gazdaságmatematikai elemző
– Közgazdásztanári
– Gazdálkodási
– Gazdálkodási szakos tanári
– Nemzetközi kapcsolatok
– Pénzügyi

A kilencvenes évek eleje nemcsak az intézmények számának növekedését, hanem az általuk oktatott ismeretek különféle szakokra történő szétaprózódását is magával hozta.
Ennél lényegesen több a főiskolai szakok száma:

– Általános gazdasági
– Európai közszolgálati és üzleti szervező
– Közszolgáltatási közgazdász
– Nonprofit gazdálkodási
– Gazdálkodási
– Gazdaságismeret-tanári
– Háztartásökonómia-életvitel tanári
– Vállalkozásszervező
– Informatikus közgazdász
– Gazdasági informatika
– Üzleti kommunikáció
– Kereskedelmi
– Kereskedelmiközgazdász-tanári
– Nemzetközi marketing és teljes körű minőségirányítás
– Humánerőforrás-menedzser
– Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment
– Külgazdasági
– Nemzetközi kommunikáció
– Pénzügyi, számviteli
– Idegenforgalmi és szálloda
– Vendéglátó és szálloda
– Gazdasági szakoktató

Nem kétséges, hogy a felsorolásból láthatóan a főiskolai képzés megkísérelt újabb és újabb szakok létesítésével a munkaerőpiacon jelentkező igényeknek eleget tenni, és az általa oktatott szakok elnevezésével a hallgatóság számára vonzerőt teremteni.

A bolognai folyamat
Érzékelhető volt, hogy a szakok túlburjánzásának előbb-utóbb véget kell vetni, és erre jó alkalmat szolgáltatott az Európai Felsőoktatási Térség létrehozásának gondolata, amelyet a mindennapi szóhasználatban bolognai folyamatnak nevezünk.

Az Európai Felsőoktatási Térség alapelve, hogy az azt létrehozó országok között biztosítsa mind a hallgatók, mind az oktatók számára az átjárhatóságot, kompatibilitást, az oktatott ismeretek minőségének színvonalát, a diákok részére pedig a tanulmányok kölcsönös elismerését és beszámíthatóságát.

Ezt csak úgy lehetett elérni, hogy az angolszász mintát alapul véve egységesítették a felsőoktatás szerkezetét, annak két, illetve három fokozatát alkalmazva:

Bachelor (B.A.; BSc)

Master (M.A.; MSc)

Doktor (PhD)

Sok vita, szakmai és törvénykezési buktató után a múlt év végén Magyarországon is megszületett a többciklusú felsőoktatási képzési szerkezet bevezetésének egyes szabályairól szóló 381/2004. (XII. 28.) számú kormányrendelet. Ez a jogszabály nemcsak a felsőoktatás általános kereteit, a képzési formák egymásra építkezésének módját határozza meg, amit az Európai Felsőoktatási Térség létrehozása tett szükségessé, hanem meghatározza a képzési területeket, ezen belül a képzési ágakat, az alapszakokat, a kreditszámokat (alapés mesterképzésben), valamint a felvételre történő jelentkezés módját.

Több új fogalommal is meg kellett ismerkedni, mindenekelőtt a többciklusú képzési szerkezet egyes fokozatainak elnevezésével. A bachelor (B.A; BSc) fokozat a kormányrendelet keresztségében a felsőfokú alapképzés, a master (M.A.; MSc) fokozat a lényegesen könnyebben magyarosítható mesterképzés nevet kapta. Ennél is lényegesebb, hogy kötelező erejűvé vált a két fokozat megosztottsága és egymásra történő épülése, ami alól csak az állatorvosi, az építészi, a jogász, az orvosi, a fogorvosi és a gyógyszerészi szakok élveznek kivételt.

Önálló képzési területként szerepel a gazdaságtudomány, ennek két képzési területe a közgazdasági és az üzleti. Megjelent tehát végre a szakma által már régen várt és e cikk elején is említett elkülönítés a két képzési terület között. A közgazdasági képzési ág a következő három alapszakon indít oktatást:

– Alkalmazott közgazdaságtan
– Gazdaságelemzés
– Közgazdasági

Mindhárom alapszak kreditszáma 180, amire 120 kredittel honorált mesterszak épül.

Az üzleti képzési ágon az egyes intézmények hét alapszakra akkreditálhatják oktatásukat, amelyek felsorolása a következő:

– Gazdálkodási és menedzsment
– Kereskedelem és marketing
– Emberi erőforrások
– Nemzetközi gazdálkodás
– Pénzügy és számvitel
– Turizmus-vendéglátás
– Üzleti szakoktató

Az alapszakok intézményen belüli képzésében a hallgatók 180 kreditpontot szerezhetnek, ezen túl – az emberi erőforrások szak kivételével – 30 kreditpontot az intézményen kívül eltöltött összefüggő szakmai gyakorlatra kell fordítani. Ezt követheti – amennyiben a hallgató tanulmányait folytatni kívánja – a mesterképzésben megszerezhető 120 kreditpont.

Képesítési és kimeneteli követelmények
Az egyes alapszakokon tanulmányaikat lezáró hallgatók számára a témával foglalkozó szakértői csoportok megfogalmazták a képesítési és kimeneteli követelményeket, amelyeket a Magyar Akkreditációs Bizottság véleményének meghallgatása után az oktatási miniszter hagyott jóvá. Az alábbiak néhány példa alapján érzékeltetik a követelményeket:

Az alkalmazott közgazdasági szakon a képzés célja olyan szakemberek képzése, akik alapvető mikro- és makrogazdasági, ágazati és funkcionális közgazdasági ismeretek birtokában képesek a gazdasági intézményrendszer különböző területein és szintjein közgazdasági elemzőmunkára, önálló munka végzésére a döntés-előkészítő, -elemző feladatok megoldásában, továbbá kellő mélységű elméleti ismeretekkel rendelkeznek a gazdaságtudományi képzés második ciklusban történő folytatásához.

Az alapfokozat birtokában a szakon végzettek ismerik:

– a gazdasági fogalmakat, összefüggéseket és elemzési módszereket,
– a gazdálkodás különböző területeinek alapvető elveit és eszközeit,
– a gazdasági kapcsolatok és intézmények rendszerét, működésük elveit és folyamatait,
– a gazdasági erőforrásokkal való gazdálkodás, valamint a gazdasági szervezés és irányítás alapelveit és módszereit,
– a nemzetközi gazdaság működésének törvényszerűségeit, benne kiemelten az EU működési rendszerét és politikáit.

Az alapfokozaton végzettek alkalmasak:

– a gazdasági problémák felismerésére és a megoldásukra irányuló döntések előkészítésére, a szükséges információk beszerzésére és elemzésére,
– a megszerzett tudás alkalmazására, gazdasági folyamatok tervezésével és irányításával kapcsolatos feladatok megoldására,
– elemzések, jelentések, felmérések elkészítésére,
– az önálló és csoportmunka végzésére.

Rendelkeznek önálló problémafelismerő és -megoldó készséggel, innovációs készséggel, kritikai elemző és javaslattevő (kezdeményező) készséggel, társadalmi kérdések iránti érzékenységgel, szóbeli és írásbeli kommunikációs készséggel, tolerancia és szinergia lehetősége felismerésének képességével.

A gazdaságelemzés szakon a képzés célja olyan közgazdasági szakemberek képzése, akik az elméleti és módszertani, különösen a gazdaságelemzési és modellezési ismeretek birtokában képesek a gazdasági intézményrendszer különböző területein és szintjein – beleértve az Európai Unió, a központi állami irányítás, a regionális, önkormányzati és vállalati szintet – önálló munkavégzésre, továbbá kellő mélységű elméleti ismeretekkel rendelkeznek a gazdaságtudományi képzés második ciklusban történő folytatásához.

Az alapfokozat birtokában a szakon végzettek ismerik:

– a közgazdasági elméleteket és módszereket, különösen azok matematikai alapjait,
– a gazdaság intézményrendszerét, működésük elveit és folyamatait,
– az információszerzés és -elemzés módszereit,
– a nemzeti és nemzetközi gazdaság működésének törvényszerűségeit, a gazdasági folyamatok szervezésének és irányításának alapelveit és módszereit,
– a gazdasági erőforrásokkal való gazdálkodás alapelveit és modelljeit,
– a gazdasági szereplők döntéseit alakító tényezőket, az egyes döntések komplex kölcsönhatásának rendszerét és az azok gyakorlati elemzésére alkalmas modelleket, módszereket, illetve a gazdasági információs rendszereket,
– az EU működési rendszerét és politikáit.

Az alapfokozaton végzettek alkalmasak:

– a különböző gazdasági folyamatok elemzésére, tervezésére, irányítására,
– az önálló és csoportos gazdasági elemzések végzésére, kollektív döntések előkészítésében való részvételre,
– a gazdaságelemzési módszerek innovatív és kreatív alkalmazására,
– a stratégiai jellegű gazdasági és vállalatpolitikai problémák felismerésére, ill. a megoldásukra irányuló döntések előkészítésére,
– elemzések, jelentések, felmérések készítésére magyar és legalább egy idegen nyelven,
– az önálló és csoportmunka végzésére.

A kereskedelem és marketing szakon a képzés célja olyan gazdasági és üzleti ismeretekkel, kereskedelmi és marketingszaktudással és készségekkel rendelkező gazdasági szakemberek képzése, akik alkalmasak a különböző termékek és szolgáltatások keresletvezérelt beszerzésére és értékesítésére, kis- és középvállalatok kereskedelmi tevékenységének szervezésére és irányítására, továbbá kellő mélységű ismeretekkel rendelkeznek a képzés második ciklusban történő folytatásához.

Az alapfokozat birtokában a szakon végzettek ismerik:

– a társadalmi, gazdasági, piaci környezet mechanizmusait, szervezeteit, működési elveit, fejlődési trendjeit,
– a marketing fogalmát, koncepcióját, eszközrendszerét és módszertanát az üzleti és nonprofit szférában,
– a marketing szerepét a vállalat, intézmény működésében, a marketing kapcsolatát a szervezet más folyamataival, funkcióival,
– a fogyasztói, vevői magatartás folyamatát, a fogyasztóvédelem területét,
– az értékesítési, üzletkötési tevékenység folyamatait, jogi, etikai követelményeit,
– a kereskedelmi vállalatok működését és szervezetét, a kereskedelmi tevékenység főbb munkafolyamatait és technikáit,
– a logisztikai folyamatokat,
– az e-üzlet módszereit és hátterét,
– képesek a marketingértékesítés rövid és középtávú döntési folyamataiban való eligazodásra, a gyors piaci változások felismerésére, azokhoz való alkalmazkodásra.

Az alapfokozaton végzettek alkalmasak:

– kis- és középvállalatok kereskedelmi tevékenységének szervezésére és irányítására,
– különböző termékek és szolgáltatások beszerzésére és értékesítésére,
– önálló és csoportmunka végzésére,
– a szervezet funkcionális területeivel és a marketingszolgáltatókkal, beszállítókkal, partnerekkel való együttműködésre,
– reklám-, eladásösztönzési, piackutatási adatok elemzésére, hatékony programok összeállítására és lebonyolításuk ellenőrzésére,
– a kereskedelmi folyamatok elemzésére és tervezésére,
– egyes logisztikai feladatok ellátására,
– a kereskedelem- és marketingspecifikus szoftverek használatára,
– jelentések, felmérések elkészítésére, szóbeli és írásbeli kommunikációra.

A nemzetközi gazdálkodási szakon a képzés célja legalább két idegen nyelven magas szinten tárgyalóképes gazdasági szakemberek képzése, akik közgazdasági, társadalomelméleti, alkalmazott gazdaságtudományi és módszertani ismereteik és szakirányú tudásuk birtokában képesek a nemzetközi vállalkozói tevékenység végzésére és irányítására, szervezésére, és kellő ismeretekkel rendelkeznek a képzés második ciklusban történő folytatásához.

Az alapfokozat birtokában a szakon végzettek ismerik:

– a nemzetközi gazdasági folyamatok elméleti összefüggéseit, hátterét,
– a nemzetközi gazdasági és piaci folyamatokat,
– az európai integrációs folyamatot, az EU működését,
– a globalizáció folyamatait, mozgatórugóit és hatását az egyes régiókra,
– a nemzetközi piacműködés és verseny elemzésének módszertani kérdéseit,
– a nemzetközi kereskedelempolitika célkitűzéseit, eszközrendszerét,
– a nemzetközi pénzügyek törvényszerűségeit, szereplőit, a nemzetközi pénzügyek technikáját,
– Magyarország helyét és szerepét a világgazdaságban, az euroatlanti integrációban,
– Magyarország külgazdasági folyamatainak dinamizmusát, főbb piacait,
– az erőforrások pályázati úton való megszerzésének és felhasználásának lehetőségeit és technikáját,
– a nemzetközi versenyhelyzetben meghozandó stratégiai üzleti döntések marketingvonatkozásait és végrehajtásuk eszközrendszerét,
– a világméretű árumozgások logisztikai vonatkozásait,
– a nemzetközi ügyletek jellegzetes típusait, folyamatait, jogi vonatkozásait,
– a nemzetközi menedzsment interkulturális vonatkozásait,
– a nemzetközi üzleti élet viselkedési szabályait, a protokoll és etikett előírásait,
– a nemzetközi gazdasági szervezetek működését.

Az alapfokozaton végzettek alkalmasak:

– a nemzetközi áruszolgáltatások és pénzügyi mozgások elemzésére,
– regionális és hazai relációkban való párhuzamos gondolkodásra,
– nemzetközi tárgyalások önálló vitelére,
– a menedzsmentfunkciók gyakorlati alkalmazására,
– önálló és csoportmunkára,
– tárgyalási, prezentációs és meggyőzési technikák alkalmazására,
– a problémák önálló felismerésére, a feladatok kijelölésére, rangsorolására és megoldására.

Rendelkeznek önálló problémafelismerő és -megoldó, továbbá innovációs készséggel, kritikai elemző és javaslattevő (kezdeményező) készséggel, kapcsolatteremtő, beilleszkedési és együttműködési, valamint szóbeli és írásbeli kommunikációs készséggel, toleranciával, a másság elfogadásának képességével.

A turizmus-vendéglátás szakon a képzés célja: olyan gazdasági szakemberek képzése, akik a közgazdaság-tudományi, társadalomelméleti, alkalmazott módszertani ismereteik és szakirányú tudásuk birtokában képesek a turizmus és a vendéglátás területén tevékenységek végzésére és irányítására, szervezésére, és kellő ismeretekkel rendelkeznek a képzés második ciklusban történő folytatására.

Az alapfokozat birtokában a szakon végzettek ismerik:

– a turisztikai ágazat működésének elveit és jellemzőit, annak kapcsolódó ágazatait (szállásadás, vendéglátás, utazásszervezés),
– a vendéglátás elveit és gazdaságtanát,
– a turizmus szereplőinek, érdekeltjeinek és érintettjeinek jellemzőit,
– a turisták által igénybe vehető szolgáltatások rendszerét,
– a különböző típusú turisztikai vállalkozások (szálláshelyek, vendéglátóhelyek, szabadidős létesítmények) szervezésére, működtetésére és irányítására vonatkozó elveket és módszereket,
– a turisztikai szolgáltatások folyamatait, lebonyolításuk feltételeit és a legfontosabb vonatkozó jogszabályi előírásokat,
– a turizmussal kapcsolatos közösségi és nonprofit tevékenységeket, államigazgatási, önkormányzati, területfejlesztési, kulturális kapcsolódásukat, a turizmus hazai és nemzetközi intézményrendszerét,
– a turisztikai vállalkozások működését befolyásoló földrajzi, kulturális, természeti és jogi vonatkozásokat,
– a turisztikai vállalatok egyes működési területeinek (marketing, pénzügy, finanszírozás, emberi erőforrás, menedzsment, kontrolling stb.) sajátosságait, elveit és módszereit,
– a választott szakiránynak megfelelő alágazat vagy tevékenység – például szálláshelyek, vendéglátás, utazásszervezés, rekreáció, térségmenedzselés
– működését, értékelési és döntési kritériumait, szakmai részterületeit, ágazati kapcsolódási pontjait.

Az alapfokozaton végzettek alkalmasak:

– az egyes turisztikai szakterületen jelentkező feladatok és munkakörök ellátására,
– a turisztikai vállalkozásoknál vezetői feladatok ellátására,
– többnyelvű és különböző funkciójú kommunikációra, nemzetközi turizmussal kapcsolatos feladatok ellátására, valamint az informatikai ismeretek alkalmazására,
– a turizmusban specifikus tárgyalási, prezentációs, információszervezési és meggyőzési technikák alkalmazására,
– a szolgáltatásokkal és az intenzív ügyfélkapcsolattal összefüggő problémák hatékony kezelésére, különös figyelemmel az interkulturális konfliktusok lehetőségeire,
– a turizmus fejlesztésével kapcsolatos érdekkonfliktusok kezelésére.

Rendelkeznek az adott szervezettípusnak megfelelő emberi és szociális készségekkel, együttműködési képességgel, képesek önálló karrierépítésre, a tapasztalati úton vagy szervezett továbbképzés keretében szerzett ismeretek hasznosítására.

Egyetemek versus főiskolák
A képesítési és kimeneteli követelmények is jelzik, hogy a korábbi időszakhoz képest alapvetően megváltozott az egyetemek oktatási rendje, mivel az alapképzésben sokkal gyakorlatiasabbá kell válniuk. Ez eddig a főiskolák feladata volt.

A változások egyfelől közelítették egymáshoz a kétfajta oktatási intézményt, másfelől ellentéteket szültek.

A közelítés az alapképzési szakok tantárgyi tematikájának, programjának együttes vagy koordinált kidolgozásában nyilvánult meg, az ellentétek forrása a szakmai gyakorlat kérdésében keresendő.

A gazdasági képzést folytató egyetemek kifejezetten ellenérdekeltek abban, hogy a(z) hároméves (hatszemeszteres) alapképzés egy további teljes szemeszter idejét igénybe vevő szakmai gyakorlattal egészüljön ki. Ennek egyik oka a korábbi folyamatos, öt éven át tartó képzés megtörése és ezzel az alapképzésre épülő mesterfokozatban keresztféléves oktatás szervezése. A másik, hogy eddig a gazdasági felsőoktatásban szakmai gyakorlatot nem szerveztek, és a most újonnan jelentkező feladat számos szervezési és adminisztratív problémát vet fel. Ennek az ellentmondásnak a feloldása szerencsére nem mai feladat, hiszen az új típusú oktatás a tervek szerint 2006 szeptemberében indul, tehát az első szakmai gyakorlatokat 2009 őszére kell megszervezni.

A mind több intézményben zajló oktatás eredményes teljesítéséhez kevés a tudományos fokozattal rendelkező oktató.
A felsőoktatás emberi tényezői

A mind több intézményben zajló oktatás eredményes teljesítéséhez kevés a tudományos fokozattal rendelkező oktató. Bizonyos feladatkörök (szakfelelős, szakirányfelelős, tantárgyfelelős) ellátását a MAB – igen helyesen – tudományos minősítéshez köti. Kialakult tehát az a gyakorlat, hogy a tanárok több intézményben is érdekeltek lehetnek, rosszabb esetben csak a nevüket és a fokozatukat adják, és az oktatás érdemi részében nem vesznek részt. E tekintetben is erőteljesen érvényesül a nem állami intézmények elszívó hatása, hiszen ott a kereseti lehetőségek lényegesen kedvezőbbek.

A gazdasági felsőoktatás speciális problémája, hogy frissen diplomázott, jó képességű hallgatókat nagyon nehéz az intézmény számára megszerezni. Az oktatáson kívüli versenyszférában a javadalmazási lehetőségek ugyanis többszörösét jelentik annak, mint amit egy kezdő oktató számára fel lehet ajánlani. Ennek következtében az oktatói gárda folyamatosan öregszik.

Végezetül megkerülhetetlen, hogy legalább egy záró megjegyzés erejéig ne foglalkozzunk a diákság demográfiai helyzetével. Közismert, hogy a hallgatói létszám erőteljes csökkenésével kell számolni a következő 8-10 évben. A születések számának csökkenése már érezteti hatását az általános iskolákban, hamarosan eléri a középiskolákat, és előbb-utóbb a felsőoktatást is. Ez azonban olyan nagy horderejű kérdés, hogy messze túllépi egy, a gazdasági felsőoktatásról szóló cikk kereteit.








© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány