« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Potyapénz
Free Money
By Alice M. Rivlin (Georgetown University)
Foreign Policy, September/October 2004


A fiskális felelőtlenség lehet akár bájos is, ám egyet jelent a semmibe vetett hittel.

Az Egyesült Államok nagy és hosszú ideig elhúzódó deficitjelensége nem egyetlen ország belügye, hanem a világgazdaság egészére befolyással lévő tényező. Emellett az igen jelentős közhitelezés elmélyíti más országok függését, mellyel finanszírozzák a világ leggazdagabb államát. Az Egyesült Államok pénzügyi krízisei így egyre nagyobb hatással lehetnek a világ más tájainak gazdasági növekedésére a jövőben. A kis államok képtelenek érvényesíteni saját akaratukat, kormányaik elvesztik majd hitelképességüket. A külföldi beruházók pedig – változó érdekeiknek és a veszélyeknek megfelelően – késnek vagy elmaradnak majd az Egyesült Államokban is.

Az Egyesült Államokban elhangzó, fiskális becsületről szóló prédikációk leggyakrabban süket fülekre találnak. Hiszen mindenki szeretne ingyenebédet, ha éppen van rá lehetőség.

Az adóemelések és költségnyirbálások természetesen mindig fájdalmasak, s a politikai vezetők a lehetőségekhez mérten igyekeznek elkerülni ezt a fájdalmat. Ám a jelenlegi helyzet ébresztőt kell, hogy fújjon a politikában is.

A 80-as években tapasztalt pénzügyi meggondolatlanság George W. Bush elnökségével visszatért. A jelenlegi kormányzat – hasonlóan Reaganhez – az adócsökkentéssel igyekezett ösztönözni a gazdasági növekedést. S – hasonlóan Reaganhez – a deficitért kezdetben a folyamatos recessziót okolták.

Ha az Egyesült Államok nem változtat jelentősen pénzügyi politikáján, a deficit tartósan 3,5% körül alakulhat a következő tíz évben, s az egészségügy, valamint a szociális biztonság egyre több forrást igényel majd. A jelenlegi deficit ugyanis veszélyesebb, mint a 80-as évek hasonló tendenciája. Az azóta eltelt két évtizedben ugyanis az USA elmozdult a világ legnagyobb hitelezőjének pozíciójából – s egyenesen a világ legjelentősebb adósává vált. Ez pedig igen sebezhetővé teszi a nemzetközi befektetőkkel szemben.

A legszerencsésebb forgatókönyv szerint a deficitet a világ többi részéből érkező kölcsönökből finanszírozzák. Ennek legnagyobb vesztesei pedig maguk az amerikaiak, akik lassabb növekedést, magasabb inflációt kénytelenek elviselni.

Végső fokon a kormányzatnak mindenképpen emelnie kell az adókat és visszaszorítani költségeit. A jelenleg fennálló gyengeségek ugyanis alapjaiban ássák alá a világgazdaság erősödését. Ha a kormányzat nem cselekszik, ha csak egy kis bizonytalanság is övezi majd a jövő Amerikájának pénzügyeit, a befektetők máshova viszik majd forrásaikat. Ez a kérdés sorsdöntő próba elé állítja az Egyesült Államok politikai elitjét. A megfelelő választásokat hozzák-e majd meg a fiskális józanság újraépítéséhez, mely döntő fontosságú a világgazdaság szempontjából? A kérdés ez.





© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány