« Vissza: lapszemle tartalomjegyzék 

Behozza-e az árát a tömeges képzés?
Is mass education working?
Evidence from the labour market experiences of recent graduates
By Peter Elias and Kate Purcell
National Institute Economic Review, No. 190, October 2004


A brit felsőoktatási rendszer az elmúlt húsz esztendőben folyamatos átalakulás alatt állt. A változások kiindulópontja egy olyan rendszer volt, amely elsősorban a társadalmi elitet látta el, az eredmény pedig egy olyan rendszer lett, amely a 18–30 éves korosztálynak mintegy felét képes befogadni. A felsőoktatásban tanulók száma Nagy-Britanniában egy évtized alatt megkettőződött, 1,2 millióról 2,1 millióra.

A reformokat előmozdította az intézményi és gazdasági faktorok számának növekedése, valamint a képzési lehetőségek elérhetőbbé válása 16 éves korig a kapacitás növekedésével. Fontos (sok szempontból első számú) kiváltó ok volt továbbá az is, hogy látványosan csökkentek az alacsony képzettségűek elhelyezkedési lehetőségei.

Ugyanakkor egyes aggodalmak szerint a magas képzettségűek számának növekedése nem eredményezi feltétlenül az őket felvenni képes növekvő piaci igényt. Eszerint hosszabb távon egyre több diplomásnak kell majd diplomához nem kötött állásokat betöltenie. Ez a várakozás annak a régóta (nem csak Nagy-Britanniában) jelen lévő és igen elterjedt vélekedésnek a koncepciójába illeszkedik, mely szerint a magas képzettség anyagi és társadalmi megbecsülése a jövőben egyre inkább erodálódni fog.

A félelmek részben megalapozottnak látszanak, ha figyelembe vesszük a friss diplomások elhelyezkedési arányait – mely pedig csökkenő tendenciát mutat. Ennek alapján új és jelentős kérdések vetődnek fel a felsőoktatás további bővítésének tárgykörében.

A jelenlegi rendszerben az egyetemi diploma a karrier felé tett első és megkerülhetetlen lépés.

A történelem egyértelműen igazolja ezt, hiszen az egyetem mindig nélkülözhetetlen szerepet játszott a társadalom felsőbb rétegeinek megmaradásában, ill. az oda való bekerülésben. A történelemben a hagyományos szakmáknak előfeltétele volt a megfelelő irányú egyetemi diploma. Ma már a legtöbb esetben árnyaltabb a kép: a diplomás munkakörök sokkal inkább az egyéni képességeknek megfelelően kerülnek kiosztásra, a megkerülhetetlen feltétel pedig csupán a közelebbről meg nem határozott egyetemi képzettség maradt.

Ha figyelembe vesszük a leghitelesebb stratégiákat, az elhelyezkedést illető félelem jogossága mindenképpen vitathatatlan, mértéke azonban – egyelőre – nem mutat egyértelműen az eddigi helyzetnél rosszabb irányban. 1994 és 2003 között a frissen végzetteknek mintegy 20%-a helyezkedett el egyetemi/főiskolai diplomát nem igénylő munkahelyen/munkakörben. Tény az is, hogy a vizsgálat utolsó három évében (2001, 2002 és 2003) ez az arány a korábbinál gyorsabban növekedett. Az egyetemi/főiskolai végzettséget nem igénylő munkakörökben elhelyezkedő végzettek között jelentős többségben vannak azok, akik egy diplomával rendelkeznek, és nem folytatták tanulmányaikat másoddiplomás vagy posztgraduális képzésben. A diplomát igénylő munkahelyeken a frissen végzett alkalmazottak fizetése ugyanakkor jóval gyorsabban emelkedik, mint az a diplomát nem igénylő munkakörök esetében tapasztalható. Ugyanakkor előbbi munkahelyek esetében a javadalmazás (és a jövedelememelések) sokkal inkább függvénye az életkornak, mint utóbbi esetben.

Az egyetemi képzés után szaktudásuknak megfelelő területen elhelyezkedők körében egyre erősebb tendencia, hogy pár éven belül újabb professzionális képzések keretében fejlesztik tudásukat. Ez a skála vállalatok által szervezett képzésektől az MBA-ig terjedhet, s ma Nagy-Britanniában a munkavállalók 45%-át érinti.

A diplomához kötött állások kínálata terén, s kivált azok keresletét illetően szintén jelentős változás állt be az elmúlt években. Az új népszerűségi listán olyan állások szerepelnek, amelyeknek jó része messze magasabban fizetett az átlagnál, ezenkívül a már említett, személyes képességekre épít. A legnépszerűbbek a következők: haderőkapcsolatok menedzsere, IT-menedzser, üzletrendszer-elemző, projektmenedzser, márkamenedzser, rendezvényszervező, humánerőforrás-ügyintéző, környezetvédelmi ügyintéző, rendészeti hivatalnok. A menedzser típusú munkakörök – és ezáltal a divatos szakmák felé orientálódó hallgatók – a kombinált képességeket helyezik előtérbe, szemben a lexikális felkészültséggel.

Összességében megállapítható, hogy a felsőoktatásban eltöltött évek és a megszerzett diploma típusa egyre kevésbé számít igazán mérvadónak az elhelyezkedés és a munkaerő-piaci viszonyok terén.




© 2005-2006, Polgári Szemle Alapítvány