Az 1990-es évek második felében az egyre szélesebb körű tandíjak bevezetése megnehezítette a szerényebb anyagi hátterű diákok továbbtanulását Nagy-Britanniában. Ezt követően számos megfigyelő azt jósolta, hogy drámaian csökken majd a felsőoktatásban továbbtanuló fiatalok aránya. Minden kritikus egyetértett abban a várakozásban, hogy a jelentkezők száma hirtelen és nagymértékben csökkenni fog, és ez különösen igaz lesz a társadalom szegényebb rétegeire.
A legtöbb közgazdász és oktatási szakember ugyanakkor egyetért abban, hogy ez a probléma nem gyökereiben érinti a felsőoktatási szektort, hanem részben visszavezethető a különböző rétegeket képviselő diákok eltérő szándékaira, ambícióira. A szegényebb és módosabb diákok felsőoktatási részvételében az is fontos szempont, hogy előbbiek kevésbé táplálnak ambíciókat a drága diploma-programok és hosszabb távon a ma divatos szakmák iránt.
A magasabb anyagi követelmények éppenséggel a felsőoktatás színvonalának és egyenlőségi elvének megőrzéséhez is hozzájárulhatnak, amennyiben a szektor megbízható és biztos anyagi forrásai nem teszik szükségessé a hallgatói kapacitás szűkítését és/vagy a bekerülés nehezítését.
A fiatalok továbbtanulási kedve – függetlenül annak orientációjától – növekszik. 2001-ben jelentős mértékben többen szerettek volna bekerülni a felsőoktatásba, mint 1994-ben. És ez a kedv független minden társadalmi rétegtől és egyéni gazdasági helyzettől. Sőt, a jelenség különösen a szegényebb csoportokra jellemző (leginkább minden bizonnyal azért, mert elsődleges szükségük, hogy saját helyzetükön javítsanak)! Mindazonáltal a szegényebb régiók kétségtelenül elmaradnak a gazdagabbaktól a felsőoktatásba „küldött” képviselőik számát tekintve. Az is tény, hogy a régiók/környékek szelete a felsőoktatásban egyre inkább összefügg az adott régió átlagos jövedelmével, s ez a kisebb részvétel irányába tolja a szerényebb helyzetű területeken élőket. Nagyon fontos azonban figyelembe venni, hogy ez a tendencia előbb jelentkezett és kezdett megerősödni, mint hogy bevezetésre kerültek a magas tandíjak a felsőoktatásban. És ez egy kulcskérdésre adott kulcsfontosságú válasz, ugyanis cáfolatot jelent azokra a kritikákra, amelyek a tandíjakat tartják a felsőoktatás társadalmi aránytalanságai fő okának. A szegényebb rétegek problémái a felsőoktatással már jóval az oda történő belépés előtt keletkeznek. S ezek azok az okok, amelyek további kutatásokat igényelnek.