Az elnökválasztás utolsó periódusa az azt megelőzőeknél is kétségesebbé és bosszúsabbá teszi az amerikai választópolgárokat. Elég csupán az egymásnak ellentmondó, szinte óránként megjelenő közvélemény-kutatási eredményekre gondolnunk. Az utolsó pillanatban döntő szavazóknak érdemes tehát figyelembe venniük néhány „jelzőtáblát” döntésük meghozatalakor.
Mindenekelőtt felejtsük el a lóversenyi hangulatot idéző közvélemény-kutatási háborút. A módszerek, az adatok túlságosan is illékonyak. Az utóbbi két évtizedben szinte sosem tudták megbízhatóan megjósolni a választás kimenetelét.
A választást megelőzően nyilvánosságra hozott kormányzati statisztikák jelentősen befolyásolhatják a választók hangulatát. Két kulcsfontosságú gazdasági elemzés is napvilágot lát november első keddje előtt: mindenekelőtt a Munkaügyi Statisztikai Iroda kimutatása a foglalkoztatottságról és munkanélküliségről, másrészt a harmadik negyedévi adatok a bruttó nemzeti összterméket illetően, amelyet a Kereskedelmi Hivatal hoz nyilvánosságra.
Az utolsó pillanatig megmarad egy jelentős tömeg, amely csak a végső pillanatban dönti el, kire adja a voksát. Az utolsó hét szavazói mozgásai így döntőek lehetnek. Az egyik legjelentősebb állandó ingázó bázis a nőké, de ide tartoznak a legfiatalabb és érdekes módon a legidősebb választópolgárok is.
A közvélemény-kutatások legfőbb problémája az, hogy sosem képesek eltalálni a szavazók arányát. Ez különösen nehéz kiélezett párharcoknál (márpedig a legtöbb elnökválasztás ilyen), hiszen a protest-szavazókat nem minden esetben tudják szóra bírni és a kihívó táborához sorolni. Ez ma és általában is főként a Demokraták felkészülésében okoz nehézséget, hiszen az ő bázisuk jóval változékonyabb és szeszélyesebb, mint a tradicionális republikánus szavazótábor.
Végül nem szabad elfelejtenünk, hogy az utolsó napokban érkező külpolitikai hírek is jelentékeny szerepet játszhatnak. Bár erre ritkábban találunk példát, mindenképpen igaz egy háborús helyzetben.