A Magyar Tudományos Akadémia doktora (Doctor Academiae Scientiarum Hungaricae, rövidítve: DSc) cím azon tudományos fokozattal rendelkező kutatóknak adományozható, akik tudományszakukban elismert és kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejtettek ki, és a tudományszakot eredeti, jelentős új eredménnyel gyarapították.
A cím közvetlen előzménye az 1950-es évek elején létrehozott „tudományok doktora” tudományos fokozat, az „MTA doktora” cím 1995-től ezen fokozat utódának tekinthető.
Érdemes megemlíteni néhány elismert kutató nevét, akik pályájukat a nemzeti könyvtárban kezdték, és később más-más intézményekben folytatták: Kókay György 1951 és 1963 között, Hankiss Elemér 1953 és 1962 között, Fried István 1973 és 1984 között volt a könyvtár munkatársa ők az irodalomtudomány doktorai. Falvy Zoltán, a zenetudomány doktora 1952 és 1961 között volt a könyvtár munkatársa. Róna-Tas András 1961 és 1968 között vezette a Központi Katalógust, ma a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
Külön említést érdemelnek azon kollégák, akik szinte teljes életüket a nemzeti könyvtár szolgálatában töltötték:
Berlász Jenő (1911) történész, könyvtáros, levéltáros, a történelemtudomány doktora (1984). 1957 és 1976 között az Országos Széchényi Könyvtár tudományos főmunkatársa, 2000-ben Bibliothecarius Emeritus címmel tüntette ki a könyvtár. Főbb művei:
Borsa Gedeon (1923) irodalomtörténész, bibliográfus, az irodalomtudomány doktora (1989). Kutatási területe a XVI. századi nyomtatványok és ősnyomtatványok nemzetközi nyilvántartása. 1951-től állt munkaviszonyban az Országos Széchényi Könyvtárral. 1961-től a Régi Magyarországi Nyomtatványok Bibliográfiai Szerkesztőségének vezetője. 1983as nyugdíjba vonulása óta is aktív munkatársa az Országos Széchényi Könyvtárnak. 1980-ban Szabó Ervin-Emlékéremmel, 1983-ban a Munka Érdemrend Arany Fokozatával, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével, 2003-ban Széchényi Ferenc-Díjjal, 2004-ben Magyar Örökség-Díjjal tüntették ki. Főbb művei:
Fallenbüchl Zoltán (19242006) archontológus, művelődés- és térképtörténész. 1996-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia doktora. 1947-ben kapott státuszt az Országos Széchényi Könyvtárban, először a Térképtárban, 1969-től a Kézirattárban dolgozott. Tudományos főmunkatársként 1984ben ment nyugdíjba. Főbb művei:
Vekerdi József (1927) nyelvész, a nyelvtudomány doktora (1979). Kutatási területe: cigány néprajzi és nyelvészeti gyűjtések, szankszrit irodalmi fordítások. 1963 és 1995 között az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, 1973-tól 1995-ig a Nemzetközi Csereszolgálati Osztály vezetője. 2001-ben Bibliothecarius Emeritus címmel tüntette ki a könyvtár. Főbb művei:
Vásárhelyi Judit (1950) az MTA doktora (2005). 1973-tól dolgozik a Régi Magyarországi Nyomtatványok Bibliográfiai Szerkesztőségében, amelynek 1988-tól vezetője. 1999-ben Széchényi Ferenc-emlékéremmel tüntették ki. Főbb művei:
Heltai János (1950) az MTA doktora (2004). 1975-től munkatársa az Országos Széchényi Könyvtárnak. 1998 és 2005 között mellékállásban dolgozik itt, mert egyúttal a Miskolci Egyetem Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének vezetője. 2005-től ismét főállású munkatársa a nemzeti könyvtárnak. Főbb művei:
A Fragmenta Codicum kutatócsoport, amely a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Széchényi Könyvtár közös támogatásával a magyarországi kódexek és kódextöredékek feldolgozásával nemzeti kutatási programot hajt végre, a könyvtárban kapott helyet. Az alábbi két munkatárs az MTA doktora.
Vizkelety András (1931) az MTA tagja (2005). 1957 és 1984 között az Országos Széchényi Könyvtárban a középkori kéziratok referense. 1984 és 2002 között az MTA Fragmenta Codicum Kutatócsoport vezetője, kutató professzora. Főbb művei:
Madas Edit (1949) irodalomtörténész, az MTA doktora (2002). Kutatási területe a középkori írásbeliség, kódexek, kódextöredékek, középkori latin és magyar nyelvű irodalom. 1976 és 1993 között az MTA Fragmenta Codicum Kutatócsoport segédmunkatársa, munkatársa, 1993 és 2002 között főmunkatársa, 2002-től vezetője. Főbb művei:
Ekler Péter
ekler@oszk.hu