ElőzőTartalomjegyzékKövetkező

Csapó Csaba

Életrajz és mentalitás

Ráday Gedeon elfelejtett élete

„Nem volt nagy jogász. Az államférfiak közt sem fogják emlegetni. De nevéhez egy hazafias nagy tett fûzõdik, amelynek kultúrhistóriai jelentõsége van a magyar jogállam fejlõdésében. E tett ideje az 1869–1872-ik évekre esik, – színhelye: a magyar alföld, különösen a szegedi vár, – tárgya: a rablóvilág kiirtása volt.”222 Egyik korábbi szegedi beosztottja, a századforduló neves büntetõjogásza, Edvi Illés Károly ebben a négy rövid mondatban foglalta össze Ráday Gedeon életének jelentõségét. Megállapításaival nem kívánok vitába szállni, mert több-kevesebb pontossággal fedi a valóságot. Vizsgálataim középpontjába ezért – vagy ennek ellenére – azt a személyt állítom, aki négy éves szegedi tevékenységét leszámítva gyakorlatilag „nyom nélkül” élte le életét a 19. századi Magyarországon, 1869–1872 között viszont cselekedeteivel több százezer ember életét befolyásolta.

Elemzésem nem módszereiben, hanem kitûzött céljában különbözik némileg az utóbbi évtizedben gombamód szaporodó biográfiáktól, amit a tanulmány megszületésének körülményeivel magyarázhatok. Jelen írásom nem különíthetõ el a szegedi királyi biztosság történetét feldolgozó kötettõl, amelynek szándékaim szerint a késõbbiekben egyik szerves fejezetét képezi. Ezért célom nem általában egy életút megrajzolása, a fontosabb események kiemelése, mert ez aligha adna magyarázatot a királyi biztos motivációira, nem segítené elõ cselekedeteinek megértését. Ráday olyannyira meghatározó szerepet játszott a szegedi királyi biztosság mûködésében, hogy személyiségének megfejtése, gondolkodásmódjának értelmezése nélkül – bár külsõ szemlélõként talán leírható, de – alapjaiban nem érthetjük meg ennek a korszakban nagy visszhangot kiváltó eseménysorozatnak a mondanivalóját. Ezért nemcsak értenünk, hanem „éreznünk” is kell cselekedeteinek, gesztusainak jelentõségét, át kell élnünk vele életének jelentõs és kevésbé fontos mozzanatait.

A feladat nemes, de megoldásához hagyományos eszközeink meglehetõsen kevés segítséget nyújtanak. Ráday levéltári hagyatéka az egy csomót sem éri el, levelezése rendkívül töredékes, szempontunkból minden információt nélkülözõ. A feldolgozások hiányoznak. Szegedi tevékenységétõl eltekintve kortársai kevés figyelemre méltatták és így – a halálát követõ nekrológokat nem számítva – írásaikban, visszaemlékezéseikben nem foglalkoztak személyével.

A források hiánya és az értelmezés nehézsége miatt dolgozatomat három fejezetre kívánom bontani. Az elsõ részben az életrajzok hagyományainak megfelelõen a rendelkezésre álló adatok alapján megpróbálom rekonstruálni Ráday életének fontosabb eseményeit. A második szakaszban kiemelek egyes forráscsoportokat, és a mentalitás szempontjából vizsgálva ezeket kísérletet teszek eredeti kérdésem megválaszolására. A harmadik passzusban lehetõség nyílik arra, hogy következtetéseimet összevethessük egy szakavatott grafológus analízisével.223 A történész szakma kétértelmû megnyilatkozásai miatt azonban ebben a fejezetben tartózkodom minden értelmezéstõl, ezért némileg sajátos megoldásként teljes egészében közlöm az elemzést, a következtetések levonását az olvasóra bízom.

„Hivatalos” életrajz

A Rádayak családjuk történetét a 14. századig, Rádai (I.) Balázs 1348. évi beiktatási okleveléig vezették vissza. István 1545-tõl Pest vármegye szolgabírájaként, Máté II. Lajos és Ferdinánd királyok uralkodása idején Dévény és Babócsa török elleni védelmével tüntette ki magát. A család elsõ országos hírnevet elért tagja Ráday Pál (1677–1733), akit
II. Rákóczi Ferenc kancellárrá nevezett ki, a szabadságharc leverését követõen pedig több alkalommal országgyûlési képviselõ. Kulturális téren mindenekelõtt a Ráday-könyvtár megalapítása fûzõdik a nevéhez. Ráday (I.) Gedeon (1713–1792) a mûveltség és irodalom terjesztésével, a színházi élet támogatásával és a péceli Ráday-kastély felépítésével vált ismertté. Apjával ellentétben Ráday (II.) Gedeon (1745–1801) inkább a politikában kamatoztatta tehetségét és élete során több rendkívül fontos beosztást töltött be: Hont vármegye fõispáni helytartója, a királyi tábla ülnöke, a hétszemélyes tábla tagja, I. Ferenc koronázásakor belsõ titkos tanácsos, majd 1799-tõl koronaõr.224
1782-ben bárói, 1792-ben (más forrás szerint 1790-ben)225 grófi címet kapott. A család talán legismertebb tagja az 1806-ban született Ráday (IV.) Gedeon, aki 1837-tõl mint az ellenzék egyik vezetõje tevékenyen részt vett a Pest megyei politika alakításában, és ezért a kormány hûtlenségi perbe fogta. Országgyûlési követ, 1844-tõl a Nemzeti Színház intendánsa, 1847-ben jelentõs szerepet játszik Kossuth követté választásában. 1848-ban Nógrád vármegye fõispánja, majd börtönbüntetésének letöltése után, 1854-tõl a Nemzeti Színház újjászervezõje és igazgatója.

A 19. század elsõ felében a család hírneve és befolyása töretlen, vagyonának jelentõs részét azonban már elveszítette. Ebben az idõszakban már nem mûvészetet, irodalmat, kultúrát anyagiakkal segítõ tevékenysége, hanem elsõsorban a református egyház ügyeiben való szerepvállalás, a politika és a hadsereg iránti vonzódás, a házasságok és keresztelések révén a családi kapcsolatok szélesítése emelhetõ ki. Rokonságuk kiterjedt a Podmaniczky, Teleki, Fáy, Prónay, Szapáry, Nádasdy családokra, tehát napi kapcsolatot tartottak a korszak legnevesebb famíliáival.

A késõbb királyi biztosként elhíresült Ráday (V.) Gedeon Ráday (I.) László és az apai ágon porosz származású Wartensleben Ida gyermekeként 1829. július 16-án (?) született. Édesapja a töredékesen fennmaradt források szerint birtokain gazdálkodott, ami a sok esetben többgenerációs adósságok miatt korántsem lehetett könnyû feladat. Ráday (III.) Pál (1768–1827) halálát követõen az adósok fiain, Ráday (I.) Lászlón (1804–1868) és Ráday (IV.) Gedeonon (1806–1873) kívánták behajtani a gyakran évtizedekkel korábbi és
a család más tagjai által felvett kölcsönöket.226
A Rádayak jövedelme az 1820-as évek elsõ felében jelentõsen, kiadásaik viszont csak kisebb mértékben csökkentek, ezért a 18. század közepén elindult eladósodásuk folytatódott. 1820-ban még 60 326 Ft, 1826-ban viszont már csak 43 691 Ft volt a bevétel, a kiadás viszont 60 508 Ft-ról hat év alatt csak 54 524 Ft-ra csökkent. Benda Kálmán számításai szerint a család adósságai 1820-ban körülbelül 270 000, 1826-ban már közel 300 000 Ft-ot tettek ki. A 6 %-os kamattal számolt évi törlesztés tehát körülbelül 18 000 Ft, az elzálogosított érték pedig 1826-ban már elérte
a 10 000 Ft-ot.227

Annak ellenére, hogy egy 1810-ben felvett 5000 Ft-os kölcsön visszafizetése miatt László „felmondó s intõ törvényes levelet” is kapott, a gyermekek viszonylagos anyagi biztonságáról tanúskodik egy 1828-ban keltezett családi birtokmegosztás. Ennek megfelelõen Lászlót illette a ludányi gazdasági egység a szécsényi, halászi, apáti, pöstényi, galabócsi, kisgeregei birtokkal és a siroki szõlõ 10 000 Ft jövedelemmel. A ludányi kastélyt ekkor csaknem 15 000 Ft-ra értékelték, a felsorolásban külön nem is szereplõ, Ludánnyal szomszédos lutzinyi majorság pedig mintegy 2600 darabos juhállománnyal rendelkezett. Ráday László tisztségeire két helyen találunk utalást. Egy alkalommal „õfelsége kamarásának”, máshol több vármegye táblabírájának titulálják.228

Ráday Gedeon életének kétes hitelû adatai alapján nem bizonyítható egyértelmûen a születési helye és ideje sem. Bár késõbbi irataiban pesti születésûnek vallja magát, a Kálvin téri református egyházközség anyakönyveiben nem szerepel a neve. Születési dátumként késõbbi hivatali elõmeneteli törzslapján július 16-a szerepel, a halála után íródott és valószínûleg a család adatai alapján összeállított memoárok következetesen június 16-át említenek. Testvéreinek száma körül is rendkívül nagy a bizonytalanság. A genealógiai szakkönyvek csupán Gábor nevû testvérérõl tesznek említést, de a Kálvin téri és a gyömrõi református egyházközségek bejegyzései összesen három testvérérõl tudósítanak. 1826-ban született István, a konfirmálási jegyzõkönyv tanúsága szerint valószínûleg 1831-ben Erzsébet és 1833-ban Gábor.229 Erzsébet 1849-ben skarlátban veszíti életét, Gábor 1878-ban mint honvéd gyalogsági hadnagy hal meg.230 Egy újságcikk szerint a három fiú együtt vett részt a szabadságharcban, és egyikük – az eddigi adatok alapján valószínûleg István – „a hadjáratban halt el”.231 A család hazafias gondolkodását bizonyítja, hogy édesanyjuk 1849-ben egy honvéd kórházat szervezett és tartott fenn, ahol a közeli ütközetek sebesültjeit ápolták.232

A korabeli egészségügyi viszonyokat és a rendkívül magas gyermekhalandóságot figyelembe véve talán a gyermekekre való átlagosnál nagyobb odafigyelés és gondoskodás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a 18 éves életkort mind a négyen megélték. Fáy András 1837–1846 közötti vizsgálataiból ugyanis kiderül, hogy Magyarországon átlagosan a gyermekek fele 10 éves kora elõtt életét veszítette.233

Csupán néhány töredékes adattal rendelkezünk arra vonatkozóan is, hogy Gedeon hol töltötte a gyermekkorát. Kazinczy Ferenc 1831-ben látogatta meg észak-magyarországi rokonait, barátait s ekkor kereste fel a Nyitra megyei Ludányban Ráday Lászlót. Az író-nyelvújító szerint a birtok már csaknem másfél évszázada a Ráday családé. „Még áll a ház régi alakjában, amelyben 1713-ban elsõ Gedeon született, s még bírja az asztalt, melynél Rákóczy Ferencz a szécsényi conventbõl idejövet ülést tartott,” most pedig a „hatodik ízû Rádayak”, István és Gedeon játszadoznak ott.234 A hosszabb ludányi tartózkodásukat erõsíti az édesapának címzett számtalan levél 1829–1830-ban, valamint az 1831. évi, személyesen aláírt számlák. 1831 októberében „Pesten vagy Gyömrõn” címzéssel arról értesítik Ráday Lászlót, hogy Ludányban és a szomszédos Halásziban megszûntek a kolerás megbetegedések, de ezt a levelet is utólag Ludányba kellett átirányítani.235 Ez arra utal, hogy
a 19. századi Magyarország talán legsúlyosabb demográfiai veszteségét, a mintegy 250 000 halálos áldozatot követelõ járvány elõl a család csak rövid idõre keresett máshol menedéket. A késõbbi években hosszabb idõt töltöttek a Pest megyei Gyömrõn, ahol Ráday László gróf Teleki Sámuelt megelõzve a falu legnagyobb birtokosa volt. Az itt-tartózkodásukra talán a legfontosabb bizonyíték, hogy 1838 és 1847 között mind a négy gyermek Gyömrõn konfirmált annak ellenére, hogy egyikük sem itt született.236

Ráday Gedeon iskoláit Pozsonyban, Pesten, a selmeci evangélikus líceumban és a kecskeméti református fõiskola jogi fakultásán végezte. A szülõk anyagi helyzetét és a gyermekek kis korkülönbségét ismerve feltételezhetõ, hogy az elemi ismeretek átadására tanítót fogadtak melléjük, amit a korszakban természetesnek, sok esetben társadalmi elvárásnak tekinthetünk. Szintén általánosan elfogadott volt a kortárs Podmaniczky Frigyes által megfogalmazott nevelési módszer, miszerint „a fiúgyermeknek nemcsak kedélyét s háziasságát, de ami éppen oly szükséges reája nézve, életrevalóságát is ki kellend fejteni. Az elsõbbet
a család körében sajátítván el másod-természetté, ha egyszer az élettel magával jõ érintkezésbe akár szellemi, akár testi fejlõdése folytán, okvetlen el kell hagynia szülei házát, hogy ismeretlen elemek között nevekedjék emberré.”237
Bizonyítani nem tudjuk, de a család mélyen megélt vallásosságát, Gedeon késõbbi selmeci és kecskeméti tanulmányait ismerve feltételezhetõ, hogy Pozsonyban és Pesten is a 19. század elsõ felében kiemelkedõen jó színvonalúnak számító evangélikus iskolákat részesítette elõnyben.

A pozsonyi líceum legalsó fokozatát az elemi iskola 2 osztálya (1–1 év), középsõ fokozatát a latin vagy grammatikai 3 osztály (2–2 év), a felsõ fokozatot a humaniórák 2 osztálya (1–1 év), a bölcseleti, jogi tanfolyam (3 év) és a teológia (2 év) alkotta. A hiányos adatokból az nem állapítható meg, hogy Ráday ezekbõl melyik évet/éveket végezte Pozsonyban – talán az alap- vagy középfok egyik-másik osztályát –, de vélhetõen nem hagyta érintetlenül az ott tapasztalt szellem. Az iskolában nagyon sok a szlovák diák, korábban itt tanult Frantiąek Palacký és Ján Kollár is. A líceum az 1830-as években „önkénytelenül is
a pánszláv eszmék bölcsõje és veteményes kertje lett”.238
1835-tõl helyettesként szlovák nyelvet tanított itt ¼udovít ©túr, aki nagy hatással volt tanítványaira. Közülük mindenekelõtt Michal Miloslav Hodľa és Jozef Miloslav Hurban nevét kell kiemelnünk, akik irodalmi tevékenységükkel és a magyarokkal szembeni 1848-as ellenállás megszervezésével a késõbbiekben rendkívül jelentõs szerepet vállaltak a szlovák nemzeti fejlõdésben. Ráday nemzetiségekkel szembeni késõbbi fenntartásaiban talán nem elhanyagolható szerepet játszottak
a diákok közötti ellentétek, a szlovák hallgatók „a magyar és német nyelvû tanulótársaikkal […] semminemû érintkezésben sem állottak.”239

Az 1844-et megelõzõ évet-éveket Ráday Pesten, feltételezésünk szerint az evangélikus gimnáziumban töltötte. Podmaniczky megfogalmazása szerint „már akkor is kiváló jó hírnek örvendõ s kitûnõleg szervezett gymnasium” a grammatikai osztály két kurzusával (11–12 évesek), a syntaxis osztály két kurzusával (13–14 évesek) és a humanitas osztály két kurzusával (15–16 évesek) mûködött.240 A tanítási nyelv vegyesen a magyar, latin és német, a zay-ugróci tanterv 1843-as bevezetésétõl döntõen a magyar. A tanulók létszáma az 1830-as évek végén, 1840-es évek elején folyamatosan emelkedett, az 1840–41-es 269-rõl az évtized közepéig 377 fõre. A vallási megoszlást tekintve körülbelül kétharmaduk volt evangélikus és önálló gimnázium hiányában rendkívül magas az izraeliták aránya. A szülõk foglalkozása szerinti származási tábla a kisiparos-kiskereskedõ réteg túlsúlyát, ugyanakkor erõs értelmiségi, tisztviselõi hátteret mutat. Az anyagilag biztos családi háttér tette lehetõvé, hogy valláskülönbség nélkül minden diáktól évente 12 forint tandíjat, 2 forint beíratási díjat és 1 forint szertár- és könyvtárhasználati díjat szedjenek. A pozsonyi iskolától eltérõen itt nem találjuk nyomát nemzetiségi vagy vallási ellentéteknek, egy modern, elõremutató értékrend kialakulásának lehetünk tanúi. Gyapay Gábor véleménye szerint a világi vezetés, a lelkészek és a tanárok „az intellektuális vallásosság kifejlesztésére törekedtek”, amit rendkívüli szellemi frissességgel és az új iránti fogékonysággal végeztek.241

Ráday Gedeon 1844–45-ben a középiskola és fõiskola közötti átmenetet jelentõ bölcsészet elsõ évét a selmeci evangélikus líceumban töltötte. Végbizonyítványa szerint „erkölcsi fokozata elsõ osztályú, szorgalma s szende lelkülete miatt különös ajánlást érdemel”.242 Tanulmányai során a következõ minõsítéseket szerezte: magyar nyelv: kitûnõ; keresztyén erkölcstudomány: 1. félévben elsõ osztályú középszerû, 2. félévben elsõ osztályú; honi történet írásban: jeles; lélektan: elsõ osztályú; számtan és mértan: jeles; görög nyelv: elsõ osztályú ut. közül; magyar írgyakorlatok s észtan: jeles; neveléstan: 1. félévben elsõ osztályú elsõk közül, 2. félévben jeles; latin írók magyarázata: 1. félévben elsõ osztályú, 2. félévben elsõ osztályú elsõk közül; latin írgyakorlatok: elsõ osztályú; magyarhoni irodalom történetei: elsõ osztályú.

A tantárgyak minõsítéseit egyéb források és feldolgozások hiányában nem tudjuk pontosan rekonstruálni, de talán a pozsonyi evangélikus líceum 1820–1870 között használt értékelése hasonlít ehhez a leginkább: kitûnõ, jeles, elsõ osztály, jeles elsõ osztály, elsõ közép, elsõ utolsó, második osztály, harmadik osztály.243 Ennek alapján Ráday bizonyítványa többnyire javuló minõsítést, összességében jó eredményt mutat.

Az 1845–46-os tanévet, a bölcsészeti tudományok második évfolyamát már a kecskeméti református fõiskolán kezdi. A dunamelléki református egyházkerület által az 1820-as végén alapított fõiskola – Mikszáth megfogalmazása szerint – „latinos szellemû volt, de mégsem annyira vaskalapos, mint a többi. Ami a helyrajzi viszonyoknak és a városi cívisek egészséges, reális gondolkozásának természetes következménye. Ameddig csak az ég pereme tart, ameddig csak kecskeméti fuvaros, vagy kereskedõ járt a világ négy vége irányában, mindenütt magyarul beszélnek, hát minek, kinek az a latin nyelv? Aztán a város cívise is mind olyan egyforma, szép mándlis, gömbölyû magyar ember valamennyi, nincs itt feudális úr, mint Pápán, se tíz-húsz Salva Gvardia, mint Komáromban, nem akar itt senki se lejjebb lenni, se feljebb lenni a másiknál, hát mire való volna ide akármilyen hókuszpókusz? A vaskalaposságot itt ugyan hiába próbálgatnák a professzor urak, mert itt egy kalap alatt van az egész város apraja-nagyja. Olyan város volt ez a Kecskemét akkor, hogy még a nemese is polgárságért folyamodott. Aki az egészséges tésztába esett, maga is tésztává vált. Ilyen sors érte itt a tisztelendõ professzor urakat is.”244 Talán a város szabad levegõjének is köszönhetõ, hogy Gedeon tanulmányi eredményei a selmecivel összehasonlítva kiemelkedõen jók, egyaránt kitûnõ minõsítést kap a vallástan, természettanban alkalmazott mértan, polgári egyetemes és honi történettan, bölcsészeti erkölcstan, lélek- és ismerettan, bölcsészeti történetek és magyar nyelv tárgyaiban, erkölcseiben pedig elsõ osztályúnak nyilvánították.245 A fõiskola tanárai a város atmoszférájával összehasonlítva is rendkívül liberálisak voltak a diákok tanulmányait illetõen. Az igazgató, Tatai András „arra a pedagógiai magaslatra helyezkedett, hogy voltaképpen maga magát mûvelje az ifjúság, amit õk, a tanárok adnak hozzá, az csak az elfelejteni való – a tananyag.”246 A tanulók a sok szabadidõt – legalábbis Jókai szerint – számtalan önképzõkör megalakításával próbálták kihasználni a francia nyelv, ének, zene, tánc, vívás, szavalás, rajzolás területén.247

A Selmecen elkezdett és Kecskeméten befejezett két éves bölcsészeti képzést az egy éves jogászkodás követte, ami „elég volt […] az akkori magyar törvény egész kódexének
a megismerésére”.248
Ráday ismét kiválóan teljesít, minden tárgyból kitûnõ minõsítést szerez, erkölcseiben pedig a korábbiakhoz hasonlóan ezúttal sem találnak kivetnivalót. Talán érdemes kiemelni, hogy a második kecskeméti évében a korábbiakból egyetlen tárgyat sem tanul, ennek ellenére oktatói közé csak egyetlen új tanár lép. Tatai András természettan és számtan, Tomory-Szabó Sándor filozófia és Karika János professzorok mellett most már Vattai Sipos Imre professzor juris nevével is találkozhatunk, akit a köznyelv találóan csak „Werbõczy hazajáró lelké”-nek nevez.249 Ráday 18 éves korában, 1847 augusztusában kapta meg kitûnõ minõsítésû jogi diplomáját, amivel megnyílt elõtte a rendi – és késõbb
a polgári – Magyarország által az elszegényedõ nemesi rétegnek nyújtott kétféle lehetõség: a politikusi vagy közszolgálati pálya.

Gedeon 1844–1847 közötti iskolai bizonyítványain gyömrõi lakóhely szerepel, ezért talán nem meglepõ, hogy a képesítéshez szükséges törvénygyakorlatot kezdetben Pest megye szolgabírájaként teljesítette.250 1848-ban megkezdett (segéd-)fogalmazói mûködésérõl
a feldolgozások eltérõ adatokat tartalmaznak: Sándor István véleménye szerint a Szemere Bertalan vezetésével megalakuló belügyminisztériumban, míg Bona Gábor adatgyûjtése szerint a Kossuth vezette pénzügyminisztériumban tevékenykedett.251
A fegyveres harc kezdetétõl szabadcsapatokat szervezett, majd közlegényként belépett a hadseregbe. Vélhetõen jó politikai kapcsolatokkal rendelkezett, mert – amint az Pázmándy Dénes, a képviselõház elnökének egyik levelébõl kiderül – fiatal kora ellenére Jellaèiæ üldözésére egy csapat katonát rendeltek a parancsnoksága alá. A végrehajtó hatalom gyakorlásával megbízott Országos Honvédelmi Bizottmány megszervezésekor pedig Kossuth több poszton is számított szolgálataira. 1848. november 19-i kormánylista-tervezetében a 4 nemzetõr fõkapitány egyikének javasolta, november 30-án pedig vagy a kultuszminiszteri poszt várományosaként, vagy a Dunán inneni nemzetõri kerület fõkapitányaként emlegeti a nevét.252 1849 nyarán újra a hadseregnél tûnik fel, ahol „közkívánatra” segédtisztté, késõbb lovas fõhadnaggyá léptették elõ. Szolgál Mészáros Lázár, Dembinski, majd Bem tábornokok mellett. A háborúban megbetegedett, elõbb Déván és Aradon, utóbb felgyógyulásáig Makón ápolták. A hagyomány szerint „ezt a Faragóné nevû egyszerû parasztasszonyt, 23 év múlva, mint királyi biztos is felkereste, s annak jószívûségét hálás szívvel emlegeti ma is.”253

A szabadságharc leverését követõen elkerülte a bírósági felelõsségre-vonást és a visszaemlékezések többsége szerint a család birtokára vonult vissza gazdálkodni. Egy sajtóközlemény a Cserhátra helyezi életének ezt a szakaszát. „Víg élet folyt ott az ötvenes esztendõkben, s Farkasdon a Wartensleben lányok, Gombán a hétországra szóló szépségû Szûcs Klárika ablaka alatt éjszakáról éjszakára húzta a cigány. A fiatal daliás Gidát nagyon kedvelték a nõi társaságokban…”254 A szórakozás mellett a késõbbi politikusi pályára történõ tudatos felkészülést egy „Szónoklattan Tatay Andrástól” címû füzet bizonyítja, amiben egykori kecskeméti professzorának 1853 májusa és 1854 januárja között ismeretlen helyen elhangzott elõadásai szerepelnek. Sajnálatos módon nem tudjuk, hogy Ráday az alapos jegyzetelésen túlmenõen elsajátított-e valamit a retorika tudományából, mert késõbb parlamenti képviselõként eltöltött mintegy másfél évtizedes tevékenysége alatt ismereteink szerint egyetlen beszédet sem tartott. 1854-ben vette feleségül a mélyen vallásos, mûvelt Bárczay Annát, akivel évtizedeken keresztül boldog házasságban éltek.255 Gyermekük azonban nem született, így felesége „folyvást neveli, taníttatja, istápolja egyik-másik rokon család árváját”.0

Az egymásnak ellentmondó források alapján nem tudjuk egyértelmûen bizonyítani, hogy 1861-ben részt vett-e a néhány hónapig ülésezõ fõrendiház munkájában.1 Ennek feloszlatása és az önkényuralom visszaállítása után azonban bizonyosan ismét vidéki birtokára vonult vissza. Egy ismeretlen visszaemlékezõ igen érzékletesen írja le a korabeli vidéki nemesek, köztük Ráday Gedeon életét. „Látom a toronyszobában édesapámat, aki mint
a többi bús magyar, komor tespedésben töltötte a napot. Látom barátait, s leginkább él emlékezetemben közülük az, aki vízben, sárban, hóban, fagyban, ahogy bealkonyodott a kora téli nap, rendesen ellátogatott mihozzánk. Szálas, szõke férfi volt, s rendesen hosszú, mogyorófa fütyköst tartott a kezében. Nekem mindig hozott valamit a szálas szõke úr. […] Aztán édesapámmal leültek tartlizni, s tartliztak míg csak vacsorához nem hívta õket az inas. Jó mulatság volt ez akkor olyanoknak, akiknek nem esett jól a beszéd, mert amirõl beszélhettek volna, fájt mind a kettõnek. Ez a szálas szõke úr Ráday Gedeon volt…”2

1865-tõl tagja volt a fõrendiháznak, és elsõ nyilvános szereplésére meglehetõsen különös körülmények között került sor. Az 1867. március 4-i, összesen 15 percig tartó ülésen
a jegyzõk közül egyedül báró Majthényi László honti fõispán jelent meg, aki – miután kijelentette, hogy „az olvasás õt ma fárasztja” – egy helyettes megválasztását kérte, akit közfelkiáltással Ráday Gedeonban találtak meg.3
Természetesen nem bizonyítható, hogy
a helyettesítés módja és a személy kiválasztása tudatos volt, de ennek késõbb két alkalommal történõ megismétlõdése már egyértelmû célt feltételez. Március 26-án a fõrendiháznak három új jegyzõt kellett választania, és a 64 megjelent szavazóból 38-nak a bizalma is elég volt a tisztség elnyeréséhez. Ráday azonnal felszólalt és a fõrendek által talán kevéssé tolerálható módon megpróbált kitérni a megtiszteltetés elõl: „Bocsánatot kérek, hogy kénytelen vagyok megválasztatásom miatt fölszólalni. Részemrõl mindig kötelességemnek tartottam és fogom tartani a mélt[óságos] fõrendek bármily parancsolatának egész készséggel engedelmeskedni; jelen esetben azonban elfoglaltságaimnál fogva nem teljesíthetvén ezen rám nézve nagyon megtisztelõ hivatást úgy, amint a mélt[óságos] felsõház kívánná, kérném, hogy helyettem méltóztatnának más tagot megválasztani.”4
A ház elnöke ezt követõen némileg értetlenül fordult véleményért a jelenlévõkhöz, talán ugyanúgy félreértve Ráday felszólalását, mint az utána következõ Tomcsányi József fõispán. A tömör megfogalmazásból ugyanis kiolvashattak némi sértõdöttséget, amit a kevés jelenlévõ még kevesebb szavazata okozott. Ezért a biztatás mellett némi erõszakos ráhatást, talán kioktatást is fel lehet fedezni Tomcsányi szavaiban: „Miután a háznak több jegyzõje lesz, s azt hiszem, különben sem lesz oly folytonos elfoglaltatása õ méltóságának, hogy ezen hivatásnak meg ne felelhetne: fölteszem hazafiui buzgalmáról, hogy a ház bizalma folytán a jegyzõi állomást el fogja vállalni.”5

Véleményem szerint azonban Ráday óvatosságának az volt az oka, hogy ekkor már döntés született belügyminisztériumi osztálytanácsosi kinevezésérõl – és talán a rendõri osztály vezetésének átvételérõl –, amit április 3-án a kormány, április 5-én a király is jóváhagyott.6 Ennek ellenére a fõrendház jegyzõi tisztségét rendkívül lelkiismeretesen látta el, az 1868. december 9-ig tartott 136 ülésbõl 48 alkalommal töltötte be funkcióját. Az országgyûlésen a jegyzõk feladatai közé tartozott a jegyzõkönyvek szerkesztése, az üléseken az iratok felolvasása, a hozzászólók összeírása és szólítása, a szavazatok számlálása.7 Jegyzõi minõségében õ jelentette be a képviselõház 1867. április 5-i ülésén, hogy a fõrendiház elfogadta a közös ügyi törvényt, és ezzel a parlament is hozzájárult az új államjogi rendszer életbe léptetéséhez.8

Ráday 1868 decemberétõl a szegedi királyi biztosság ügyeivel foglalkozott, ezért az 1869–1872 közötti fõrendiházban nem szólalt fel és jegyzõséget sem vállalt. 1869 áprilisában 27 másik taggal együtt csak a „napló-hitelesítési bizottság” tagjává választották meg, ami nem jelentett különösebb elfoglaltságot.9

A sajtó híradásai szerint 1869-ben próbálkozott elõször a képviselõházba való bejutással, de ekkor még kevés sikerrel. A Szegedi Híradó a Fülöpszálláson és Dorozsmán tett választási korteskörútról és lelkes fogadtatásról ad beszámolót: „A dorozsmai választók múlt kedden este jelöltjük tiszteletére díszes lakomát rendeztek, melyet – magyar szokás szerint – sok szép felköszöntés fûszerezett. A dorozsmai 500 választó testtel-lélekkel Deák-párti
s egyhangúlag gr. Rádayt élteti, valamint a kerület választóinak túlnyomó része.”10
Az ellenzék a szokásoknak megfelelõen mindent elkövetett személyének lejáratására, és ekkor elsõ ízben hangsúlyozták a Ráday által letartóztatottak megkínzását. Kiskundorozsmán a rivális baloldali választók állítólag megtámadták a községházát, ezért a Szegedrõl kirendelt katonaság 24 személyt tartóztatott le és kísért a Ráday felügyelete alatt álló várbörtönbe!
A királyi biztos azonban a jelek szerint nem kívánt visszaélni helyzeti elõnyével, ezért Szegedre történõ visszaérkezését követõen azonnal elszállíttatta õket, majd néhány nappal késõbb váratlanul lemondott a képviselõ-jelöltségrõl.11
A visszalépésben döntõ szerepet játszhatott, hogy az eredetileg néhány hónapos rendteremtésnek gondolt szegedi tevékenysége elhúzódott, közeli befejezésére nem volt remény. A kudarc másik fontos oka, hogy a Deák-párti sajtó lelkes támogatása ellenére megválasztására talán nem is volt reális esély. Ráday visszalépését követõen ugyanis pártja senkit nem indított helyette, így a balközépi Ivánka Imre egyhangú szavazással került a képviselõházba.

A fõrendiházi tagság nem járt jövedelemmel, a képviselõházba nem sikerült bekerülnie, ezért 1867-tõl állást vállalt a belügyminisztériumban, ahol osztálytanácsosként a rendõri osztály vezetésével bízták meg. Ez bizalmi állás, a kinevezés minisztertanácsi döntést és királyi megerõsítést kívánt.12 Ráday semmiféle tapasztalattal nem rendelkezett a rendõri ügyekben, ezért feltételezhetõen magas pártfogóra, legalább Wenckheim Béla belügyminiszter támogatására volt szüksége a tisztség elnyeréséhez. Kezdõ fizetését a hivatali bértábla alapján évi 2500 Ft-ban, lakbérpótlékát 400 Ft-ban állapították meg. Ez az összeg 1871-ben 3000, illetve 500 Ft-ra módosul, amibõl fényûzésre ugyan nem futotta, de úri középosztályi megélhetést biztosított egy családnak.13 1870 júniusáig – amikor lemondott a rendõri osztály vezetésérõl – a szegedi kiküldetés idejére emellett napi 8 Ft, ezt követõen 10 Ft pótlékban is részesült, ami gyakorlatilag megduplázta fizetését. Összehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy egy 1887-ben készült felmérés tanúsága szerint a legjobban fizetett budapesti gyári munkások sem kerestek többet napi 2–2,5 Ft-nál. A szolgabírák évi átlagban 826 Ft-ot, a fõszolgabírák 1234 Ft-ot kaptak a századforduló táján. A miniszterelnök kapta a legmagasabb fizetést, évi 30 000 Ft-ot.14

1872. január-februárban döntés született a királyi biztosság megszüntetésérõl, ezért Ráday a megélhetést biztosító elfoglaltság után nézett. Családja történetét ismerve és személyes habitusa alapján sem meglepõ, hogy további életét a politika közelében kívánta eltölteni. A képviselõházi tagság jelentõsen megváltoztatta az életét, ezért kiemelten foglalkozunk az elsõ választás viszonylag jól dokumentálható körülményeivel.

A biztos siker érdekében júniusban egyszerre három helyen is indult az országgyûlési képviselõválasztáson, és a zajos ünnepléseket hangos gyõzelem, majd csendes bukás követte. A Deák-párt jelöltjeként elõször Aradon, majd az ókanizsai kerületben, késõbb pedig Szeged egyik választókörzetében kérték fel indulásra. Az elõkészületek a felkérések komolyságától függõen eltérõ intenzitással folytak. Aradon már május 18-án, a választások elõtt egy hónappal megtartotta elsõ programbeszédét, míg Szegeden a „Tigris” és „7 pacsirta” vendéglõkben június 9-én még mindig csak az ünnepélyes felkérésérõl döntött
a 300 fõs tömeg.15

Az ókanizsai kerületben egy jól megszervezett korteskörúttal igyekezett választókat szerezni, ahová titkári minõségben elkísérte õt szegedi beosztottja, Kapeller Béla is. „Hosszú sorú kocsik és nagyszámú banderium imposans kíséretében” érkezett Ókanizsára, ahol „10.000-re menõ népe által szûnni nem akaró lelkesült éljenzések és zsíviókkal fogadtatván”. A hivatalos lap lelkes beszámolója a többi városban és községben is részletesen ismerteti a fogadtatást, a „fényes deputatio”-kat és az éjszakai mulatást, a 60 fehér ruhás hölgy által átadott babérkoszorút és virágcsokrokat, az ágyúlövéseket, de egyvalamirõl nem ejt szót: a jelölt programjáról. Ennek talán az lehet a magyarázata, hogy a képviselõjelöltek programbeszédeikben viszonylag kevés teret szenteltek a helyi sajátosságoknak, többnyire megmaradtak a párt megjelölése és néhány általánosság kiemelése mellett. Ennél fontosabb a jelölt nevének ismerete, a választásokat kísérõ „bankettek” és itatások sora, a fényes felvonulások, zene, vigalom, amint az újságíró fogalmaz: „bátran mondhatom, hogy e nap oly ünnep volt városunkban, milyent még itt soha nem ültek.” 16

Aradon nem volt szükség Ráday bemutatására, mert a királyi biztosság utolsó hónapjai a városhoz és közvetlen környezetéhez kötötték. A választást június 18-ára tûzték ki, és ennek külsõségei nem tértek el a máshol megszokottól. „Azelõtt mindig a fõtéren folyt le
a választás, de ekkor, mivel a színház építése folyamatban volt és a hangulat igen izgatottá vált, nehogy egyes túllelkesülõ hazafiak a színház tégláit politikai érvek gyanánt használják fel, a Thököly-térre helyezték át a választás bódéit.”17
A pártok pontosan nyilvántartották a szimpatizánsaikat, így „aki nem jött el szavazni, azt elhozták; elhozták a betegágyból,
a kórházból is.” A választáson végül 28 órás szavazás után Ráday Gedeon 1236, ellenfele, Dr. Chorin Ferenc pedig 1071 szavazatot kapott.18
A megválasztott képviselõt a tömeg lelkesen ünnepelte és vállain vitte a mandátum átadásának színhelyére.

Aradi megválasztása ellenére Ráday nem mondott le a szegedi mandátum megszerzésérõl. Talán a személyes hiúság lehet a magyarázata, hogy a másnapi szavazáson megpróbálta legyõzni a szélsõbal jelöltjét, de csúfos kudarcot vallott. Három órával a szavazás megkezdését követõen – annak ellenére, hogy a helyi Deák-párti sajtó szerint vezetett – visszalépett a további küzdelemtõl, és így 374 fõs szavazattöbbséggel ellenfelét juttatta
a parlamentbe.19
Talán ez a vereség és az ezzel járó presztízsveszteség az oka, hogy az ókanizsai választás eredménye nem ismert, a kedvezõ kilátások ellenére visszaléphetett
a jelöltségtõl.

Túlzás nélkül állítható, hogy a képviselõházban 1872–1875 között eltöltött három év életének nem a legtermékenyebb idõszaka. Egyetlen alkalommal sem szólalt fel, csupán választókörzetének két kérvényét teszi le a „tisztelt ház” asztalára. Jelentõsége miatt a másodikat emelnénk ki, ekkor ugyanis az aradi „kávés iparûzõ-egylet” tett javaslatot a játékszobára és tekejátékra vonatkozó adótörvény-javaslatok félretételére.20 Nem csodálkozhatunk tehát egy visszaemlékezõ sommás véleményén, amellyel az 1872. évi választásokat és a képviselõ késõbbi mûködését kommentálta: „Ráday másnap elutazott Aradról és választóit többé sem írásbeli, sem szóbeli beszámolóval föl nem kereste.”21

Az 1870-es évektõl a politika mellett a református egyház ügyei kötötték le idejének jelentõs részét. A Dunamelléki Református Egyházkerület világi fõgondnokává 1871-ben 162 szavazattal Lónyay Menyhért miniszterelnököt választották meg, Ráday ekkor – Tisza Kálmánhoz hasonlóan – csak egy szavazatot kapott. A következõ évben az egyházkerületi közgyûlésen már világi tanácsbíróvá választották, 1876-ban pedig a felsõ-baranyai egyházmegye világi gondnoka lett.22 1877-tõl a nagyobb tekintélyû, 6 vármegye területén elterülõ békés-bánáti kerület világi elnöke, ahol „fõleg a szórványokban és a kincstári telepeken levõ gyülekezetek megszilárdításán” fáradozott.23 Bekapcsolódott az evangélikus iskolaügy fejlesztésébe, és az e célra kiküldött bizottság elnökeként 1884-ben õ terjesztette elõ a „Budapesti ev. ref. theológiai akadémia szervezete” és a „Theológusok, káplánok, lelkészek és theol. tanárok vizsgálati rendszabálya” címû javaslatokat.24

A töredékes adatok szerint az 1875–1878. évi országgyûlésen nem vett részt, és anyagi helyzete ekkor jól láthatóan megrendült.25 1875-ben lakásának bútorait csaknem elárverezték, 1878-ban és 1881-ben összesen legalább 20 000 Ft hitelt kényszerül felvenni.26 Egy késõbbi megjegyzése szerint eladósodásáért királyi biztosi tevékenységét is okolta, amint orvosának megfogalmazta: „gyóni kis birtokomnak az árát is arra költöttem el, hogy azokat a rabokat, akik töredelmesen vallottak, jobb élelmezésben részesítettem a magam erszényébõl”.27 Szórványos adataink szerint királyi biztosként meglehetõsen otthonosan mozgott a szegedi társasági életben, néhány hétig betöltötte egy szabadkõmûves páholy fõmesteri tisztét, tiszteletbeli tagjává választotta a szegedi Belvárosi Kaszinó, jótékonysági esteken, bálokon vett részt, ahol jelentõs összegeket adományozott, a város leghíresebb cigányprímásának õ adta a „Kukac” becenevet.28 Az 1870-es évektõl több alkalommal keresett fel külföldi gyógyfürdõket, amelyek a gyógyítás mellett ekkor már a különbözõ társadalmi rétegek divatos találkozási helyévé váltak.29

A felsorolt adatokból azonban nem derül ki egyértelmûen, hogy a posztjával járó kötelezõ reprezentáció és a vidéki nemesi mentalitás megnyilvánulásai mennyire választhatók el egymástól, anyagi ellehetetlenüléséhez esetleg hozzájárulhatott-e a szórakozás különbözõ formáinak késõbbi „kiteljesedése”. Véleményem szerint azonban elsõsorban a mindenáron való visszatérés kényszere, a két parlamenti mandátum (1878, 1881) költségei szolgálhatnak magyarázatul, mert ez a korszakban az esetek többségében több tízezer forintot emésztett fel.

Viszonylag szerény pénzügyi lehetõségei eleve kizárták az arisztokráciával történõ kapcsolatok kiépítését, bár erre családi hagyományai esetleg feljogosították volna. Ennek illusztrálására talán a legjobb példa egy bécsi királyi estélyre történõ meghívása, ahol „háromezerötszáz vendég [vett részt], akik közül minden ötödik mágnás, minden tizedik tábornok, minden ötvenedik egykori vagy mostani miniszter és minden századik ismerõs” – legalábbis az eseményt felidézõ Jókainak.30 A fogadás részletes ismertetésébõl csupán egyetlen momentumot emelnénk ki, ami talán hûen példázza Ráday és a vendégek döntõ többsége között a társadalmi pozícióból adódó különbségeket. Jókai és Ráday elsõként érkeztek a várba és a „fõétekfogó mester õexcellenciája” kegyességébõl elképedve járták végig a gazdagon berendezett termeket, csodálták a falakat borító gobelin szõnyegeket és az uralkodó párnak elõkészített ajándékokat. Nem illettek ebbe a környezetbe, ahol a díszruhák tömegében „a sporadice felmerülõ polgári fekete frakk úgy tûnik fel, mint a ragout levesbe esett légy”.31 A hiányzó adatok alapján azonban nem lehet egyértelmûen eldönteni, hogy ez a távolságtartás a társadalomban betöltött szerepének természetes következménye vagy tudatos magatartás-e. Itt érdemes megemlíteni, hogy ismereteink szerint nem volt tagja az arisztokratákat tömörítõ Nemzeti Kaszinónak, annak ellenére, hogy grófi rangja ezt elméletileg lehetõvé tette, és családjából unokaöccse és annak fia is élt ezzel a lehetõséggel.32

1878-ban a Torontál megyei Pancsova városa ellenjelölt nélkül juttatta a képviselõházba.33 Ez a három év is minden különösebb eredmény nélkül telt el, leszámítva azt, hogy néhány évre a közigazgatási bizottság tagjává választották. Ennek ellenére 1881–1884 között ismét Pancsova követe és ekkor a korábbiakkal összehasonlítva jelentõs karriert mutathat fel. A bíráló-, a függõ államadósságokat ellenõrzõ, a közigazgatási és a köztisztviselõk minõsítését tárgyaló bizottságokban vállal tisztséget. Tekintélyének növekedését jól mutatja, hogy 1882-ben és 1883-ban beválasztották a közös ügyek ellenõrzésére, a költségek megszavazására kiküldött delegációba.34

1882-ben a delegáció három alkalommal is összeült, mert rendkívüli költségek megszavazására volt szükség a Dalmáciában és Boszniában kitört felkelés leveréséhez. Ráday a magyar politikai életben igen rangosnak számító személyiségekkel szavazhatott együtt, Andrássy Gyula, Apponyi Albert, Baross Gábor, Csáky Albin, Szilágyi Dezsõ számítottak
a magyar delegáció legtekintélyesebb szellemi vezetõinek.35
Csupa egykori és késõbbi miniszterelnök és miniszter, nem is szólva az üléseken rendszeresen megjelenõ – talán nem túlzás kijelenteni, a tanácskozásokat szemmel tartó – nagyhatalmú miniszterelnökrõl, a hatalma csúcsán álló Tisza Kálmánról. Ráday ebben a környezetben természetesen nem játszott kiemelkedõ szerepet, és bár a hadügyi bizottság tagjának megválasztották, jó „mameluk”-ként különösebb habozás nélkül szavazta meg a magyar elõterjesztéseket.36

Amennyiben úgy tekintünk a parlamentre, mint a dzsentri számára a társadalmi elitbe történõ – legalábbis a politikai kiválasztódás sajátos szempontjai szerinti – felemelkedést biztosító szervezetre, akkor a delegációs tagság egyértelmûen a lehetõségek maximumát jelenti. Az 1880-as években már talán kevésbé tölt be a kiegyezést követõ évekhez hasonló politikai funkciót, szerepe egyre inkább tagjai tekintélyének növekedését szolgálja, az uralkodóval való – még ha csak udvari ebédek, estélyek formájában megmutatkozó – közvetlen kapcsolat szinte egyedüli fórumává válik.37

Ráday 1884-tõl nem vesz részt a politikai életben. 1886-tól osztályvezetõ, majd 1888-tól miniszteri tanácsosi címmel a Honvédelmi Minisztérium I. osztályú osztálytanácsosa. A minisztérium kiválasztása törvényszerûnek tekinthetõ, ugyanis már 1885-ben igazolást kért 1848–49-es tevékenységérõl, honvédségi rangjáról. Az állás elnyeréséhez kétségtelenül hozzájárulhatott az is, hogy 1882–83-ban a miniszteri posztot fiatalon elhunyt unokatestvére, ifjabb gróf Ráday Gedeon töltötte be. A minisztériumban töltött viszonylag rövid idõ alatt több osztály vezetését is rábízták, de ezek fontossága egyre csökkenõ tendenciát mutat. 1886-ban a véderõ elleni visszaélések és nõsülési ügyek, 1887–1888-ban a családfenntartók, 1889-tõl a statisztikai osztály vezetõje.38

1892-ben csaknem teljesen elveszítette hallását, ezért évi 1750 Ft-os nyugdíjjal nyugállományba helyezték. A sajtó híradása szerint „nyugalomba vonulása után néhány nagyobb budapesti intézet igazgatósága és felügyelõ bizottságában” vett részt, ahol feltételezhetõen nem – egyébként hiányzó – szaktudására, sokkal inkább politikai összeköttetéseire számítottak.39 Még királyi biztosi megbízatása idején, 1872-ben az õ elnökletével szervezõdött meg Szegeden a Délmagyarországi Földhitelintézet, amelynek alapítói között országos és helyi ismeretekkel rendelkezõ notabilitásokat is találunk például Károlyi Sándor, Türr István, ifj. Ráday Gedeon vagy Eisenstädter Nándor és Rosenberg Izidor személyében. Az intézetet záloglevelek és községi kölcsönkötvények kibocsátására hozták létre, de az épület berendezése és a személyzet felvétele után a bécsi tõzsdeválság miatt az elõkészületeket az utolsó pillanatban le kellett állítani.40 Az 1890-es években Magyar Királyi Államvasutak „Elsõ erdélyi vasút” igazgatóságának alelnöke, a „Fonciére, Pesti biztosító-intézet” felügyelõ bizottságának tagja, 1891–1898 között elnöke a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank felügyelõ bizottságának.41 A hivatalosnál közelebbi kapcsolatot kell feltételeznünk a Magyar Földhitelintézet esetében, ugyanis az 1870-es évek végétõl minden ismert kölcsönét ettõl a banktól vette fel.

Nyugállományba kerülése után gazdasági jellegû ténykedése mellett ismét bekapcsolódott egyháza ügyeinek intézésébe és részt vett a délvidéki telepek alapításában. „A délvidéki nemzetiséglakta vidéken úgyszólván minden magyar családot számon tartott és az egyházi meg kormányzati téren minden eszközt megmozgatott, hogy a református magyarságot fenntartsa, erõsítse az oláh meg német tengerben.”42 Nézeteit legrészletesebben
a Darányi Ignác földmûvelési miniszter által összehívott tanácskozáson 1900-ban fejtette ki, amikor döntõen a gyakorlati megvalósítás hiányosságaira hívta fel a figyelmet.43

Felesége halálát követõen, 1899-tõl teljesen visszavonultan élt, és egészségi állapota folyamatosan romlott. A nyarakat rendszeresen gyógyfürdõkben töltötte, ennek ellenére gyakran elájult, 1901 februárjában pedig szélütés érte. A Vöröskeresztes kórházban töltött néhány hét ellenére egészségét nem nyerte vissza és november 29-én Budapesten meghalt. A sajtó több évtizedes hallgatás után ekkor újra „felfedezte”, a lapok bõséges terjedelemben, kegyelettel emlékeztek életére és borzongva emlegették szegedi tevékenységét. A lakásában felállított ravatalnál tiszteletét tette Darányi Ignác földmûvelésügyi miniszter, Ghyczy Béla altábornagy, két államtitkár, elküldte koszorúit többek között a honvédelmi minisztérium, a Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank, a Teleki, Pallavicini, Szapáry, Festetich, Chotek, Vay és Vigyázó család, valamint a békés-bánáti református egyházmegye. A hírlapok tudósításai ritkán korlátozódtak Ráday életének ismertetésére, a cikkek 1/3-át gyakran a temetés körülményeinek részletezésével töltötték meg. Olyannyira aprólékosak ezek a tudósítások, hogy nagyon nehéz eldönteni, ténylegesen Rádayról szólnak-e ezek az írások, vagy õ csupán eszközül szolgált a 19. század végi közgondolkodás egyik sajátos megnyilvánulásának, a gyászpompa igényének kielégítéséhez. A századforduló Monarchiájában „a legnagyobb ünneplés a temetés volt”, ezért joggal feltételezhetõ, hogy Ráday halála csupán az olvasók szenzációéhsége miatt jelenhetett meg a lapok címoldalán, évtizedekkel korábban híres-hírhedt személyisége a figyelem felkeltésének eszközévé vált.44

Források és értelmezések

Eddigi elemzésünkben Ráday életének fontosabb eseményeit igyekeztünk rekonstruálni. Ki kell azonban emelnünk az életrajz néhány olyan vonatkozását, amelyek az adatszerûségen túlmenõen a személyiség kialakulásának, motivációinak megértéséhez véleményem szerint elengedhetetlenül szükségesek.

Ráday személyiségrajzának elkészítéséhez támpontul szolgálhat két olyan fennmaradt leltár, amelyek magukon viselik a hivatali szoba, majd néhány évvel késõbb a középpolgári lakás használójának egyéniségét, és így néhány gondolattal kiegészíthetik az imént leírtakat. Az elsõ esetben Ráday szegedi tartózkodásának irodai berendezési tárgyait sikerült rekonstruálnunk, amelyek kiválasztása nem történhetett volna meg a királyi biztos személyes intenciói nélkül. A gróf használatában álló szoba leltára a következõ: fekete viaszkos vászonnal bevont kanapé, 2 fekete viaszkos vászonnal bevont fotel, vászonnal fedett alacsony szék, fényezett íróasztal, furnérral fedett íróasztal és kisebb asztal, 2 könyvállvány, szekrény, 2 nád fotel (az egyik bõr támlával), inga óra, kõbõl készült tintatartó, „Õfelsége arcképe”, Magyarország térképe, vas papírkosár, zöld függöny az ajtón, tolltisztító.45

A lista meglehetõsen rövid, mégis sokatmondó. Az Alföld tekintélyes részén szinte korlátlan hatáskörrel intézkedõ, fõispánoknak parancsokat osztogató és – bár többnyire talán kényszerbõl – meglehetõsen sokat reprezentáló királyi biztos hivatali helyiségei óvatosan fogalmazva is puritánok. Ugyanez még fokozottabban érvényes a mellé rendelt titkár irodájára. A leltárkönyvben ugyan feltüntették a szolga szobájának berendezését is, de ezt utólag kihúzták, mert a tárgyak ismeretében õ inkább a sajátjával bútorozta azt be. Ez arra utal – és Ráday személyisége is ezt sugallja –, hogy itt minden a munka körül forgott,
a másoktól elvárt kényelmetlenségeken õ sem kívánt felülemelkedni.

A berendezés jellemzõ (?!) darabja Ferenc József falra akasztott arcképe, amellyel a hivatalos helyiségekben Ráday irodáján kívül csak a bírósági tárgyalóteremben találkozhatunk. Az uralkodó arcképének jelképként való megjelenése dolgozatunkon jóval túlmutató folyamatot szimbolizál, és a dualizmus kezdeti idõszakának egyik legnagyobb belsõ ellentmondására hívja fel a figyelmet. Egyrészt adott egy kötelességtudó hivatalnok, akinek
a kinevezését a király megerõsítette, így elvárható tõle az uralkodó iránti lojalitás. Az arckép megjelenése a királyi biztos irodájában azonban már jelentõsebb mögöttes értelmet nyer, és felerõsítheti a tárgyalóteremben függõ kép erejét. A két kép együttesen ugyanis már nemcsak passzív elfogadásra kötelez, hanem aktív cselekvésre is ösztönöz. Sugalmazása szerint nem elég az, ha elfogadod a bíróság ítéletét, hanem feltétel nélkül cselekedj, úgy, ahogyan azt a királyi akarat közvetítõje, Ráday elvárja. Ezt a tételt erõsítheti az a feltételezés is, hogy 1869–70-ben, a kiegyezést követõ elsõ években az uralkodó arcképének kifüggesztése talán kevésbé tekinthetõ a feltétlen tisztelet jelének, mint a parancsok végrehajtását erõsítõ egyik fenyegetõ eszköznek.46

Hasonló gondolatot fogalmaz meg egy fél évszázaddal késõbbi visszaemlékezés, amelyben a börtön egykori fõporkolábjának naplója alapján Ráday személyiségét is vizsgálta
a szerzõ. „Milyen ember volt Ráday Gedeon gróf, akirõl a betyárvilág esztendõi alatt oly sokat suttogott a vármegye érdekelt népe, akit ártatlan embertõl a véreskezû rablógyilkos betyárig mindenki rettegett? […] Középtermetû ember volt. Erõs fizikummal megáldott, biztos járású, kimért és szótalan. Az ajkai mindig csukva voltak s a szája felett két mély ránc
a kegyetlenség barázdáját hasította azon. Úgy ült a székében, mintha nem élõ ember lett volna, hanem gépezet, amely a halállal, a bitófával, de elõbb más szerszámokkal is mûködik. De még nem teljes Ráday portréja, mert nem szóltam a szemeirõl. Hát ezek a szemek voltak azok, amelyek szinte hipnotikus varázzsal felnyitották és szóra bírták a konok betyár koponyákat, bár ezek jól tudták, ha beszélnek, a börtönajtó nem nyílik meg elõttük sohasem. […] A szegedi vár egyik fehérre meszelt négyszögletes szobájában volt [… iroda] ablakok erõs vasráccsal ellátva, amelyek a Tiszapart felé néztek. A szobát nem ékesítette semmiféle dísz. Olyan volt, akár a kolostorok fojtott levegõjû misztikus cellái. Egyetlen kép függött csak a falon, a szobába lépõ azonnal észrevette. A király, elsõ Ferenc József képmása volt, felette pedig egy hatalmas vasfeszület. A király arcképe alatt mintegy az õ akaratának és hatalmának és személyének megtestesítõje, ült Ráday királyi biztos. Hatalmas tölgyfa asztal feküdt elõtte, amelynek kellõs közepén tölgyfa kereszt állott. Jobbról egészen a fal mellett a sarokban az írnok asztala húzódott meg, akinek az volt a feladata, hogy Ráday számára feljegyezze a neveket, akiknek viselõi néhány nap múlva a vallató elõtt állottak.”47
Véleményem szerint az elemzéssel és a visszaemlékezéssel bizonyítható, hogy az uralkodója iránt lojális hivatalnok, a szabadságharcot lovassági hadnagyként Mészáros Lázár, Dembinsky és Bem mellett végigharcoló katona, a kiegyezést követõen Deák-párti, ugyanakkor Tisza Kálmánnal szoros barátságot fenntartó politikus belsõ vívódásán egyértelmûen a kötelességteljesítés kerekedett felül.

Ráday életének következõ szakaszából, elsõ képviselõházi tagságát követõen keltezhetõ a második leltár, aminek meglehetõsen sajátosak a születési körülményei. Az iratok szerint a gróf 1874 szeptemberében 600 Ft kölcsön felvételére kényszerült, amit azonban nem tudott visszafizetni, így bútorait 1875-ben egy esetleges késõbbi árverezés miatt felmérték és bírói zár alá helyezték.48 Ennek ismertetése elõtt azonban néhány mondatban ki kell térnünk Ráday „életterének” 1875–1901 közötti módosulásaira.

A száraz adatokat felsorolva a következõket állapíthatjuk meg. Ráday 1875–1888-ig
a Kalap (ma Irányi) utcában, 1888 és 1892 között Budán a Lánchíd, majd Úri utcában, utána ismét Pesten a Reáltanoda, majd Papnövelde (ma Papnevelõ) utcában élt, utolsó két évét pedig a Felsõ-erdõsor utcában töltötte.49
A felsorolásból is egyértelmûen kiderül, hogy a gróf a két és fél évtized döntõ részét a pesti Belvárosban töltötte. A Kalap utcai 5 emeletes bérház sajátos kettõsséget tükröz, külsõ megjelenésében impozáns, belsõ udvara azonban nem nélkülözi a sivár tûzfalakat. A lakás berendezésére még részletesebben visszatérünk, ezért itt csak azt érdemes kiemelni, hogy nem a gazdag nagypolgári Lipótvárosban, de egy képviselõ életmódját tekintve szintén ideális helyen, a parlament és a „társasági élet” színterét adó kaszinók, jelesebb kávéházak közelében található. Ráday Budára költözését a Honvédelmi Minisztériumi állás elfoglalása indokolhatja. Ezekbõl az évekbõl Úri utcai lakóhelye érdemel említést, ez ugyanis a minisztérium tõszomszédságában, a mai Dísz tér – Szent György utca találkozásában, a miniszterelnökségi Sándor-palotától néhány lépésre található. Korábban jeleztük, hogy Ráday milyen osztályvezetõi állásokat töltött be a Honvédelmi Minisztériumban, ezért talán meglepõ lehet szerepének ilyetén (túl)hangsúlyozása. Nyugdíjazását követõen a Kalap utca folytatásában, korábbi lakásától mintegy 150 méterre, a Reáltanoda utcában bérelt lakást egy egyszerû, klasszicista stílusban épült kétemeletes házban.50 A pesti belváros fontosságát ebben az esetben jelentõs gazdasági funkcióival, igazgatótanácsi és felügyelõ bizottsági tagságaival tudjuk magyarázni. Felesége halálát, a közszerepléstõl való teljes visszavonulását követõen költözött ki
a földalatti lóvasúttal ekkor már könnyen megközelíthetõ és így mozgási szabadságot biztosító, ugyanakkor a nyüzsgõ belvárosnál lényegesen nagyobb nyugalmat adó Felsõ-erdõsor utcába, egy négy szobás, elsõ emeleti lakásba.

A lakások elhelyezkedése alapján két következtetést vonhatunk le. Egyrészt feltûnõ
a korabeli fõvárosban megszokott jelentõs mobilitási hajlandóság, a 26 év alatti 6, ebbõl 13 év alatt 5 különbözõ helyen történõ lakásbérlet. Másrészt Ráday esetében – tartózkodva minden általánosítástól – ezeknek a lakóhelyeknek a munkahely közelségéhez való fontosságát emelhetjük ki, ami talán nemcsak a célszerûséget jeleníti meg, hanem a munkának a vizsgált személy életében betöltött kiemelkedõ fontosságát is mutatja.

Ráday Kalap utcai otthonának nagyságát a leltár alapján nem lehet egyértelmûen azonosítani, mert a tárgyak felsorolása folytatólagos, a szobák és egyéb helyiségek számára még csak utalást sem találunk. Ennek ellenére a berendezési tárgyak tüzetesebb vizsgálata (elsõsorban azok száma és minõsége, funkciója) alapján véleményünk szerint három szobás + konyha + ebédlõbõl álló lakásról lehet szó, ahol a konyha a cseléd hálóhelyéül is szolgált. Ez a nagyság a középpolgárság alsó szintjének felelhet meg, de funkcionalitását tekintve véleményünk szerint kielégítheti egy gyermek nélküli házaspár „hétköznapi” szükségleteit.51

A drága berendezési tárgyakból arra következtethetünk, hogy a lakás bizonyos részein, mindenekelõtt az „úri” szobában és a szalonban az otthon funkciónál fontosabb lehetett
a reprezentációs funkció, amit megerõsíthet egy késõbbi visszaemlékezés is: „Neje életében, amikor még vígabb kedélyû volt, nagyon sokan keresték fel a régi idõk mesemondóját. Gyakori vendégei voltak a Szapáry grófok, Csekonicsék és a báró Radvánszky-család. Szép könyvtára és sok régisége volt, melyekben nagy gyönyörûségét találta.”52
A rendszeresen társasági életet folytató, vendégeket gyakran fogadó úri-középpolgári réteg feltételezésünk szerint természetes módon törekedett a látogatók minél teljesebb kényelmének biztosítására, aki pedig magánál gazdagabb vagy presztízsben fölötte álló személyeket látott vendégül, az megpróbálta az általuk elvárt színvonalat biztosítani, tehát saját lehetõségeihez képest „túlreprezentált”. A kérdés Rádayék esetében az, hogy az anyagi lehetõségek és a reprezentációs funkció elválasztható-e, hajlandó volt-e a gróf az anyagi erejét meghaladó áldozatokra, hogy magát a valósnál gazdagabbnak és ezáltal jobb színben tüntesse fel. A már idézett közjegyzõi okirat erre meglehetõs egyértelmûséggel választ ad, ugyanis a leltárban felsorolt bútorok „legnagyobbrészt a föntírt grófné tulajdonai ugyan eredetileg, de õ férje iránti gyöngédségbõl azon alkalommal ebbeli tulajdonjogát nem kívánta […] érvényesíteni”.53

A bútorok egyértelmû tulajdonjogi megkülönböztetése pedig – egy két évtizedes házasság esetén – feltételezésünk szerint csak egy módon lehetséges, ha azok örökölt, adott esetben több generáció óta a család birtokában lévõ és ezért személyes kötõdést kifejezõ tárgyak. Ebben az esetben pedig az adottságok és szükségletek akaratlan egybeesésérõl és nem a lakás célirányos berendezésérõl beszélhetünk, tehát ilyen értelemben a bútorzatnak ez a része nem alkalmas az egyénrõl alkotandó képünk megrajzolására. Ez pedig azt is jelenti, hogy a társadalom-történet által elõszeretettel alkalmazott módszer, amely a tárgyi kultúrából, kiemelten az „úri” szoba vagy szalon berendezésébõl, a társadalomban betöltött szerep általi meghatározottságából következtet az életmódra, ebben az esetben legalábbis kétséges. A szükségesnél kevésbé veszi ugyanis figyelembe az egyének vagy csoportok életének tradicionalizmusát vagy dinamikáját, adott esetben az átörökítés lehetõségeit, aminek a méreteit az eddig használt források alapján megbecsülni sem lehet.54

A lakás berendezésének vizsgálatát lezárva talán nem érdektelen Buzinkay Géza véleményét idéznünk, aki szerint a generációkon át örökölt bútorokhoz, a velük berendezett szobákhoz, lakásokhoz való ragaszkodás a kevésbé mobil társadalmakra jellemzõ magatartás, „s fõképpen azokban a rétegeikben és osztályaikban tipikus, amelyek gazdaságilag tért veszítenek és társadalmi öntudatuk is megrendül”.55 A szerzõ megfogalmazása a vizsgált példa alapján véleményünk szerint nem helytálló. Ráday és felesége ragaszkodása a régi bútorokhoz talán jelenthet egyfajta sajátos kötõdést a régi nemesi hagyományokhoz és életmódhoz, de felfogásunk szerint ez nem egyfajta kompenzáció, a hatalom és presztízs elvesztésének kicsinyes ellentételezése, mert az 1867-et követõ politikai és gazdasági átalakulásból, az új lendületet kapó polgárosodásból õk inkább gyõztesen, mint vesztesen kerültek ki. Ugyanez vonatkozik a mobilitással kapcsolatos megjegyzésre is, amennyiben mind társadalmi, mind területi mobilitását tekintve Ráday élete egyértelmûen pozitív tendenciákat tükröz.

A vizsgált személy gondolkodásmódjának megértését a leltárakon túlmutató alapossággal a szegedi királyi biztosi tevékenységérõl fennmaradt iratanyag elemzése teszi lehetõvé. Itt mindenekelõtt az elõítéletesség kérdését és annak szerepét kell kiemelnünk, ami leginkább a társadalmi, nemzetiségi és vallási-etnikai csoportokkal kapcsolatos intézkedései alapján elemezhetõ.

Ráday mûködésének, cselekedeteinek fõbb tendenciáit tekintve kijelenthetõ, hogy tetteit elõzetesen nem befolyásolták negatív értékítéletek. Vizsgálatainak megindítására minden esetben vallomások, besúgók jelentései vagy más nyomozati anyagok alapján került sor, amiben nem játszott szerepet az illetõ neme, rangja stb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne ismerte volna fel az ilyetén lehetõségeket, és erre több alkalommal fel is hívta felettesei figyelmét. Az elsõ esetben Rózsa Sándor elfogásáról tett jelentésében tért ki annak feltételezett politikai kapcsolataira: „ezen vallomás által a vizsgálatnak egy újabb stadiuma állott be, mely egyrészrõl könnyíteni és így siettetni fogja a mûködést, másrészrõl szélesebb és valószínûleg politikailag érdekesebb keretet nyerend, amennyiben Rózsa Sándornak a szerb vidékeken de itteni szerb, valamint gyaníthatólag szélsõ összeköttetéseit több jelekbõl – mint azt szóbelileg már volt is szerencsém jelenthetni, ez elõtt is véltem már sejthetni.”56

A második esetben Mokrin községben meggyilkoltak egy gazdag és befolyásos szerb polgárt, a Deák-párt helyi vezetõjét. A nyomozás eredményeként a helyi tanítót és a görögkeleti káplánt letartóztatták, akik beismerték bûnösségüket. Ráday azonban nem volt elégedett az eredménnyel és a háttérbõl Miletics Szvetozár szerb nemzetiségi politikus által szervezett politikai gyilkosságra következtetett. Ezért ezzel a kérdéssel fordult a belügyminiszterhez: „vajon a rablógyilkosságot másodrendûnek tekintve, a politicai izgatás kikutatása és nyomozására fordítván egész figyelmemet, a vizsgálatot tovább folytassam-e vagy sem?”57 A vizsgálatok megindítása tehát eredetileg a büntetõügyek megszokott menetrendje szerint alakult, de annak politikai irányú folytatására a királyi biztos mindkét alkalommal megteremtette a lehetõséget. A korabeli politikai elit azonban ekkor még nem érezte szükségét annak, hogy – talán mondvacsinált indokkal, bizonyítékokkal nehezen alátámaszthatóan – a bûnügyeknek nemzetiségpolitikai vonatkozást adjon. Erõsebb volt még az 1868-as nemzetiségi törvény liberalizmusa, mint a hangulatkeltés, a mindenáron való konfrontáció, ezért egyik esetben sem történt meg a Ráday által felvetett irányváltás, bár a javaslat önmagában is jelzi a fogadókészség feltételezését.

A nemzetiségi kérdéstõl nem elválasztható, de attól némileg mégis eltérõ megvilágításba kerülhetnek Rádaynak a zsidósággal kapcsolatos megnyilatkozásai. Két olyan esetet ismerünk, amikor egy rendkívül gazdag és befolyásos személy elleni vizsgálatnál a „zsidó” szó egyértelmûen negatív jelentéstartalommal jelenik meg. A vizsgálatok megindítására itt is korábbi bizonyítékok alapján kerül sor, de ennek rendkívül nagy sajtóvisszhangja és Rádaynak az igazságügy-miniszterrel szembeni személyeskedésig menõ vitája ad különös hátteret a jelentések érzelmi-indulati töltetének. 1871. április végén még csak munkájának akadályoztatását fogalmazza meg, nem utolsósorban a gyanúsított etnikai-vallási hovatartozásának tulajdonítva azt: „Ott, hol eddig panasz úgyszólván elõ nem fordult, az eljárás mindenki által majdnem lelkesedéssel helyeseltetett, ma midõn az elsõ gazdag ember és befolyásos, s a vesztegetéshez – az ellene felmerült bûnügyi vizsgálatok világos tanuskodása szerint – gyakorlatilag hozzászokott zsidó befogatása kerül elõ […],– már is tekintélyes polgári ügyekkel foglalkozó ügyvédek, kereskedelmi üzlettársak és hihetõleg magánérdekektõl vezérelt független és tekintélyes egyének alakulnak akadályozkodó ligává, elismerésben részesült eljárásom ellen nehézségeket gördítve.”58 Két héttel késõbb pedig már a miniszter pártfogásának, indiszkréciójának érzékeltetésétõl sem riad vissza: „qualificalt gonosztevõk rokonai a magyar királyi igazságügyminisztériumban valószínûleg alattas közegek indiscretioja folytán oly jártasságot tanusítanak, hogy egy 10-én a minister és királyi biztos közt történt legbizalmasabb természetû érintkezés felõl mindjárt másnap oly tudomással bírhatnak, hogy ebbõl és ennek alapján, valóságos példátlan modorban [az eredeti fogalmazványban: valóságos zsidó modorban] szemtelen fenyegetõdzés fegyverét merészelhették kovácsolni.”59

A gyanúsított vallási-etnikai megkülönböztetése véleményünk szerint lényegesen különbözik a nemzetiségeknél már felvetett kérdéstõl. Itt nem egy magasabb politikai cél érdekében történõ önkéntes felajánlkozásról van szó, hanem sokkal inkább egy ügy magyarázatára, jelesül a felmerülõ akadályok megindokolására hozza fel érvként a személy zsidó származását, illetve negatív jellemvonásként emeli ki a „zsidó modort”. Az eredeti fogalmazvány igazságtartalmát és ezzel Ráday elõítéletességét éppen annak érzelmi túlfûtöttsége bizonyíthatja – emiatt több helyen korrigálásra szorult az eredeti szöveg –, míg a miniszternek elküldött végleges változat tartózkodott az etnikai megkülönböztetéstõl, és ezzel betartotta a minden tisztviselõtõl elvárható kötelezõ függetlenség elvét.

A nemzetiség és az etnikum mellett a társadalmi ranglétrán elfoglalt hely lehet a harmadik, születés alapján megkülönböztetésre lehetõséget adó csoport. A vizsgálatok megindulásakor Ráday elsõsorban a „futóbetyárok”, tehát a szegényebb rétegekhez tartozó, viszonylag jól azonosítható személyek elfogására helyezte a hangsúlyt. 1870 áprilisában hívta fel elõször a belügyminiszter figyelmét a várható minõségi változásra: „ezután igen sok tanult, vagyonos állású s így a következményektõl is inkább tartó s tagadásában konok egyén fog vizsgálat alá vétetni.”60 Figyelme ezt követõen egyre inkább az elkövetõknek védelmet nyújtó, felbujtóként és orgazdaként számon tartott, biztos egzisztenciával rendelkezõ középrétegek felé fordult, akikre ugyanolyan kíméletlen magabiztossággal terjesztette ki vizsgálatait, mint az alsóbb rétegekre.

Itt egy olyan példát mutathatunk be, ami nem elsõsorban a vizsgált személy vagyona, de rangja miatt vitathatatlanul középosztályhoz tartozóként a Ráday esetében már több alkalommal kiemelt kettõsséget jól reprezentálja. 1871 júniusában váratlanul letartóztatták, majd Szegedre szállították Halassy Sándor kecskeméti fõkapitányt. A hírre a kecskeméti vasútállomáson nagy tömeg verõdött össze és „egész a botrányig hangos szavakban nyilvánítá örömét az elfogatás fölött”.61 A letartóztatás fontosságát mutatja, hogy Ráday egyik leghûségesebb embere, Laucsik fõvizsgálóbíró utazott a helyszínre és megkülönböztetett udvariassággal hajtotta végre feladatát. A fõkapitány találkozhatott a fiával, és megengedték, hogy – eltérõen más esetektõl – családtagjai ruhát, ágynemût, tisztálkodási szereket küldjenek el hozzá. A szegedi várban egy irodában (!) szállásolták el, ami a szegényebb rétegekhez tartozók tömeges halálát okozó cellákkal szemben kényelmes helyet biztosított.62 Az elhelyezés azonban lehetõséget adott – vagy ezzel lehetõséget teremtettek –
a letartóztatottnak, hogy egyedüllétét kihasználva öngyilkosságot kövessen el.

Következtetésünk tehát abban megegyezik a korábbi esetekkel, hogy a vizsgálat megindulását önmagában nem befolyásolta az illetõ származása. A végrehajtás feltételeiben azonban figyelemre méltó a különbség. Amíg a nemzetiségiekkel kapcsolatban fel sem merült a kivételezés lehetõsége, sõt alkalmat teremtett a nyomozás politikai célú folytatására, a zsidó kereskedõ esetében a viszonylag jó elhelyezéshez a család, ügyvédek, politikusok fellépésére, majd ennek következtében határozott igazságügy-miniszteri utasításra volt szükség. A korrupcióval vádolt fõkapitánynak már beosztásából és ezzel szoros összefüggésben társadalmi helyzetébõl következõen is „járt” a megkülönböztetett figyelem. Általánosságban is kijelenthetõ, hogy a szegedi várban bírósági tárgyalásra váró rabok között teljesen hiányzik a hagyományos magyarországi elit, így ennek privilégiumokra jogosító szerepét az alsó középosztály, a tisztviselõk, tanítók vagy kisebb földbirtokkal rendelkezõk szûk rétege vehette át. A kiváltságok a vizsgálati fogság rövidségében, a jobbfogva tartási körülményekben nyilvánultak meg.

A levéltári forrásokból az elõítéletesség mellett pontos képet kaphatunk Ráday hatalomról vallott felfogásáról is, és ebben a tekintetben mindenekelõtt a feletteseivel és alárendeltjeivel való kapcsolatát kell vizsgálnunk. A töredékes adatok szerint a gróf politikai összeköttetései korántsem egyirányúak, a Deák-párt korifeusai mellett a balközépi ellenzék vezetõjével, Tisza Kálmánnal is kifejezetten baráti viszonyt ápolt. Ez nem érdekkapcsolat volt, de királyi biztosi idõszakában elõsegítette az ellenzéki támadások hangjának tompítását, majd politikusként zökkenõmentes beépülését az 1875-ben megalakuló Szabadelvû Pártba.

Korábban már utaltunk arra, hogy belügyminisztériumi osztálytanácsosi, majd királyi biztosi kinevezéséhez feltétlenül Wenckheim Béla belügyminiszter támogatására volt szükség. Szegedi tevékenysége alatt végig közvetlen kapcsolatban állt a mindenkori belügyminiszterrel, jelentéseiben több alkalommal hivatkozik a korábbi szóbeli egyeztetésekre, megbeszélésekre. Felettesének írott beszámolóit mindig diktálta, utólag ellenõrizte és komoly viták alkalmával az impulzív személyiségébõl következõ durva kirohanásait több alkalommal finomította. Jelentései többnyire udvariasak, de nem megalázkodók, viszont mindig célratörõk, cirkalmasságnak nyomát sem találjuk. A kezdeti harmonikus viszony némileg megbomlani látszik Tóth Vilmos minisztersége idején (1871. februártól), és Ráday ekkor vélt vagy valós sérelmei hatására sajátos módon „büntet”. Több alkalommal elõfordul, hogy tõle eddig szokatlan módon csak hosszas várakozás után válaszol a miniszteri utasításokra. Ennek legkirívóbb példája, amikor 1871 decembere és 1872. május 31. között összesen nyolc alkalommal kértek tõle tájékoztatást ugyanabban az ügyben, anélkül, hogy reagált volna ezekre a sürgetésekre. A miniszter ezúttal 48 órás határidõvel kért választ, Ráday azonban csak 8 nap múlva küldte el jelentését és csupán sok munkájával indokolta a késedelmet.63

A tiltakozás másik formája 1872 elején a belügyminisztérium osztálytanácsosi állásáról való lemondása volt, amit a miniszter elõször nem fogadott el, de több hónap alatt sem sikerült a grófot véleményének megváltoztatására bírnia. Ez az eset két okból is figyelemre méltó. Egyrészt a kormány talán legnagyobb hatalmú minisztere fél évig gyõzködi közvetlen beosztottját, hogy ne hagyja ott jól fizetõ állását, de nem ér el eredményt. Más oldalról pedig Ráday önérzetét bizonyítja, hogy miután felettese nem állt ki mellette elég határozottan az igazságügy-miniszterrel folytatott vitájában, habozás nélkül lemondott a 3000 Ft fizetést és 500 Ft lakbérpótlékot hozó beosztásról. Az anyagiaktól eltekintve azonban önérzete csak addig a határig terjedt, ami még gondosan ápolt presztízsét nem rontotta. 1872 májusában távirati úton hívta fel Lónyay miniszterelnök figyelmét, hogy nem vették fel az Alföldön körutat tevõ királyi pár kíséretébe, majd természetes módon hozzá szállásolták el a belügyminisztert, akire hosszabb ideje neheztelt.64

A királyi biztos jó kapcsolatait és érdekérvényesítõ képességét bizonyítja az igazságügy-miniszterrel folytatott szakmai vitája, amelyben a korábbi személyes ellentétek is jelentõs szerepet játszottak. Ráday a bírósági szervezet országos átalakítása során meg kívánta õrizni befolyását a szegedi perekben ítélkezõ bíróság összetételére, amihez Bittó igazságügy-miniszter természetesen nem adhatta hozzájárulását. Az ügy a minisztertanács elé került, sõt a képviselõházban is több felszólalás hangzott el ebben a tárgyban. Ez már önmagában is jelzésértékû, de talán még érdekesebb a vezetõ politikusok állásfoglalása. A kormányülésen Lónyay miniszterelnök nem nyilvánít egyértelmûen véleményt, láthatóan kényelmetlen számára az ügy, kompromisszumos megoldást keres és talál. A belügyminiszter meg sem szólal, egyértelmûen Ráday mellett érvel viszont Kerkapoly Károly pénzügyminiszter, vele szemben az igazságügy-minisztert támogatja Szlávy József földmûvelésügyi miniszter.65

A jelenlévõk érvelésének bemutatásánál ez esetben fontosabb, hogy a királyi biztos képes volt minisztertanácsi vitát provokálni, a minisztereket egymás ellen fordítani egy olyan ügyben, ahol az elvárásoknak megfelelõen fegyelmezett tisztviselõként egyszerûen végre kellett volna hajtania az utasításokat. A vita végül azzal zárult, hogy a királyi biztost behívták a kormányülésre (!) és közölték vele a minisztertanács kompromisszumos, de irányát tekintve mégis Bittó igazát bizonyító állásfoglalását. Ráday visszavonta lemondását, az igazságügy-miniszter pedig – akinek a vita miatti visszavonulását az egyik lap már megszellõztette – megerõsödve került ki a szóváltásból.66

Összességében megállapítható, hogy Ráday esetében a „felfelé idomulás”-nak egy sajátos formájával találkozhatunk. A miniszterelnök javaslatára az uralkodó által kinevezett királyi biztos fenntartások nélkül elismerte a belügyminiszter felsõbbségét, az igazságügy miniszterrel szemben azonban már inkább a munkáját segítõ elvárásokat fogalmazta meg. Ez azért érdekes, mert a gróf hatása a betyárperekben ítélkezõ bíróság munkájára kétségtelen, és a törvények ilyetén megszegése miatt talán nagyobb lojalitást vártak volna el tõle. Nem törekedett kompromisszumos megoldásokra, elveiért képes volt a legmesszebbmenõkig kiállni. Tudatában volt annak, hogy elhivatottságának bizonyítása, királyi biztosi mûködésének eredményessége egész további életére kihatással lehet. „Siker esetében hazámnak kiszámíthatlan hasznot és jólétet eszközölhetek”, ellenkezõ esetben „közpályám kezdetén moraliter megsemmisített egyénként fogok a közvélemény elõtt állani” – írta 1871-ben.67

A mindenáron való bizonyítás kényszere és ennek érdekében a rend, fegyelem és becsületesség iránti elvárások határozták meg beosztottaihoz fûzõdõ viszonyát is, akiket minden esetben õ választott ki. Soha nem alkalmazott helyi személyeket, mert összeköttetéseik esetleg befolyásolhatták volna a nyomozások eredményességét. Nélkülözhetetlen volt a jó ajánlólevél, a tapasztalat és a kifogástalan elõélet, amit lehetõség szerint ellenõriztek. Megtörtént, hogy elutasította egy volt selmeci iskolatársa felvételi kérelmét, majd néhány hét múlva alkalmazott egy korábban soha nem látott, alacsonyabb iskolai végzettségû személyt.68 Az alárendeltekkel szembeni rigorózus természetét, rend iránti következetes vonzódását több alkalommal beosztottai tudomására hozta. Feljelentések esetén szigorú vizsgálatokat rendelt el, habozás nélkül elbocsátotta a hanyag munkát végzõket, egy alkalommal pedig meghatározatlan idõre felfüggesztette a tervbe vett fizetésemeléseket, mert ennek végrehajtása során „némelyek háttérbe szoritatva érzik magokat, ennek folytán elégedetlenségek mutatkoznak”.69

A szervezeten belüli fegyelem következetes fenntartása mellett azonban kifelé minden alkalommal kiállt beosztottjaiért. Így történt ez abban a kényes esetben is, amikor egy alárendeltjének „férfias jellemét” vonták kétségbe, de a belsõ vizsgálat eredménytelensége után az illetõ tovább dolgozhatott, sõt Ráday a rágalmazó felelõsségre vonását követelte.70 Felterjesztéseiben állandóan magasabb fizetéseket, jobb munkakörülményeket követelt alárendeltjeinek, majd a királyi biztosság tervbe vett feloszlatása után nemcsak végkielégítéseket és kitüntetéseket próbált kiharcolni, hanem megkísérelt számukra képzettségüket jóval meghaladó új állást biztosítani. Beosztottjaira gyakorolt hatását halála után egyikük
a következõképpen foglalta össze: „A vizsgálatok vezetésében õ [Ráday] közvetlenül részt nem vett. De személyzetének mûködése az õ akarata és intencziói szerint történt. Hogy
a kir. biztosság mindegyik tagja bevált, hogy egyiket sem lehetett ajándékkal vagy más módon megközelíteni, hogy egyikre sem lehetett befolyásos egyének pártfogásával hatni: ez Ráday szellemének érvényesülése volt. Egyszersmind ez volt legfõbb érdeme s a kétségtelenül nagy siker valódi kulcsa.”71

Nem kevésbé fontos megvizsgálnunk Ráday hatalomfelfogását azzal a célcsoporttal szemben, akik beosztottjaitól eltérõen semmilyen választási lehetõséggel nem rendelkeztek. Ebben az értelemben pedig a törvényesség betartására vagy ennek rugalmas kezelésére kell a hangsúlyt helyeznünk, és ezért a rabok elhelyezése – illetve ennek felügyelete –, a vallatás mikéntje lehet vizsgálatunk tárgya. Egy korábbi tanulmányomban talán meggyõzõen bizonyítottam, hogy Szegeden a rabokkal szembeni bánásmódban a korabeli magyarországi börtönöket meghaladóan vették figyelembe az emberiességi szempontokat.72 Az étkezés javítása, az orvosi ellátás, a kisgyermekes anyákra fordított figyelem nem a magas színvonalat, de mégis a rabok életben tartására való törekvést tükrözi.

Az egyetlen bizonyíték, ami a rabok bántalmazását és az irat megfogalmazásából következõen a királyi biztos ellentétes érzelmeit, belsõ küzdelmét, ugyanakkor mégis a törvényesség iránti „hajlékonyságát” bizonyítja, egy 1870 augusztusában keltezett, aláírás nélküli, de stílusában Rádayt idézõ „bizalmas regulativa”, ami a vizsgálóbírókat a következõképpen utasítja: „A tapasztalás által okulva kéntelen vagyok fájdalom átlátni azt, hogy némely makacs és ravasz egyénnél egyedül a testi megfenyítés vezet eredményhez, azonban szigorúan elvárom a vizsgáló uraktól, hogy ezen – kivált most már nem helyeselhetõ és nagyrészt feleslegessé vált – vizsgálati eszközhöz csakis oly esetekben nyúljanak, amidõn többé minden más mód, a próbára tett kitartó türelem daczára is hatástalannak bizonyult és ekkor is csak ha a kívánt felderítés nagyon kiváló érdekû és mások sorsának könnyítése vagy ártatlanok szenvedéseinek elhárítása […] tekintetébõl […] mégpedig a vizsgálóbíró teljes meggyõzõdése szerinti biztos konok és bûnös egyéneknél.”73

Az idézett példa és Ráday egyéb megnyilvánulásai alapján a törvénytisztelet egy különös példájával találkozhatunk. Meggyõzõdésünk szerint a gróf életét alapvetõen a törvényességhez való ragaszkodás hatja át, de a bíróságokra gyakorolt – feljebbvalói elõtt nem is titkolt – nyomás és a rabok bántalmazásának engedélyezése az elérendõ cél mindenhatóságát bizonyítja. Fontosabbnak tartotta feladatának teljesítését, mint a törvények „betû szerinti” betartatását. Ennek a hajlékonyságnak azonban viszonylag jól azonosítható határai voltak, ugyanis a nagyobb horderejû, szélesebb nyilvánosságot kapott esetekkel kapcsolatosan szigorú belsõ vizsgálatokat rendelt el.

Ráday életének szegedi idõszakából egy kevésbé fontosnak tûnõ, véleményem szerint azonban sorsfordító eseményt kell még kiemelnünk. A királyi biztosság feloszlatását követõen tevékenysége elismeréseként az uralkodó a II. osztályú Vaskorona-rendet adományozta a grófnak.74 Az I. Napóleon által alapított, majd 1816-ban I. Ferenc által újjászervezett lovagi rend rangját tekintve az Osztrák–Magyar Monarchia ötödik, egyidejû adományozás esetén a harmadik legmagasabb kitüntetése volt és fõleg katonai érdemekért adományozták. Nagymestere az osztrák császár, aki a tagok számát százban maximálta, ezzel is növelve exkluzivitását.75 Szempontunkból nem önmagában a sikeres tevékenység jutalmazása a figyelemre méltó, hanem annak formája. A kitüntetés adományozása ugyanis egy tekintélyelvû rendszerben mindenekelõtt az uralkodói kegy kifejezése, míg ennek elfogadása – és adott esetben kitûzése – a közjogi tiszteleten túlmenõ alattvalói szervilizmus kimutatása. Ebben az értelemben pedig jelentõs különbség mutatható ki az 1860-as évek és a Tisza Kálmán hatalomra jutását követõ két vezetõ politikusi csoport között. A reformkori hagyományokat még erõsen hordozó deáki mentalitású gárda felfogását talán Eötvös Károly beszámolója szemlélteti a legtalálóbban, aki egy 1873 táján rendezett fogadás kapcsán fejti ki véleményét: a több száz meghívott között a külföldit arról lehet leginkább felismerni, hogy rendjele van, „a magyar embernek nem szokása rendjeleket kérni vagy elfogadni”. A kitüntetések száma ekkor még nem értékmérõ tényezõ, hanem sokkal inkább szégyellnivaló „baleset”. Mint Arany János írta, „rajtam van, rajtam szárad, pedig úgy tehetek róla, mint akit az esõ megvert”.76 Az utókor természetesen könnyen ítélkezik a vizsgált korszakban sem megszokott túlzott lojalitás láttán, de nem tekinthetünk el attól a körülménytõl, hogy a kitüntetést közvetlenül az uralkodó által kinevezett és a közpálya kezdetén tartó, önmagát további jeles feladatokra is alkalmasnak tartó személynek adományozták, akinek visszautasítás esetén talán karrierje derékba törésével kellett számolnia.

Elemzésünk végén kíséreljük meg összefoglalni Ráday életének fontosabb eseményeit, amelyekbõl a vizsgált személy mentalitása és annak módosulásai viszonylag pontosan körülhatárolhatók. Szórványos adataink szerint a gróf gyermekkora nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes családi légkörben telt, ahol a szülõk gondoskodása, vallásos érzülete és viszonylagos anyagi biztonsága lehetõvé tette a gyermekek harmonikus fejlõdését. Családja kiterjedt kapcsolatainak, országos ismertségének köszönhetõen fiatalon kapcsolatba került a korszak legjelesebb közéleti személyiségeivel, politikusokkal, írókkal. Hazafias neveltetése, közvetlen környezete és a liberális reformmozgalom által közvetített, testközelbõl érezhetõ értékrendszer is állandó motivációt jelenthettek számára a politikába történõ tevõleges bekapcsolódásra, amire elõször 1848–49-ben, majd 1867 után adódott lehetõsége. Szülei Gedeon érdeklõdése, a társadalmi elvárások és lehetõségek figyelembe vételével tudatosan irányították tanulmányait. Iskoláit alapos mérlegelés után választották ki, és eredményei arra engednek következtetni, hogy egy viszonylag szabad, korlátokat kevéssé támasztó környezetben tudta tudásának legjavát nyújtani.77

Édesapjától korán elsajátíthatta a birtok igazgatásának alapjait, de nem találjuk nyomát annak, hogy – a kényszerû ötvenes évek kivételével – komolyabban foglalkoztatta volna a gazdálkodás lehetõsége, annak ellenére, hogy a Pest megyei Ikladon még az 1890-es évek elején is rendelkezett 906 kat. hold birtokkal.78 1848–49-ben fiatal kora miatt nem töltött be jelentõs funkciót, ezért kerülhette el a felelõsségre vonást. 1867-ig ismereteink szerint semmilyen közéleti szerepet nem vállalt, és így követte a szélesebb tömegek szemében Deák által megtestesített passzivitási politikát. Mentalitását és késõbbi tevékenységét ismerve azonban feltételezhetõ, hogy ez az õ esetében ténylegesen politikai felfogásának idõleges külsõdleges megnyilvánulásaként és nem – mint oly sokaknál – az életmód programszerû koncepciójaként tételezhetõ. Ebben az értelemben pedig nem negatív, hanem a tenni akarás, a felfokozott várakozás és a felhalmozott energia következtében a késõbbiek tekintetében inkább pozitív eredõként kell felfognunk.

A kiegyezést követõen ismeretségeit kihasználva tisztviselõi pályára lép és ezzel megragadja a középnemesi réteg számára nyíló egyik lehetséges érvényesülési lehetõséget. Benedek Gábor a miniszteriális tisztviselõk karrierjét vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy 1867 és 1873 között, az apparátusok kiépülése és megszilárdulása idején a passzív ellenállás során kiesett éveket kompenzálva a nemesi származásúaknál volt a legtöbb viharos gyorsaságú karrier. „A vizsgált tisztviselõkbõl csak kevesen lettek politikusok, ám ez
a kevés személy csaknem kizárólag nemesi származású. Tehetõs birtokos nemesi családok sarjairól van szó, akik pályafutásuk kezdetén néhány évet eltöltenek a minisztériumban fogalmazóként, olykor titkári szintig is eljutnak. Ezt követõen képviselõvé választják õket […].79

Ráday esetében a képviselõvé választást megelõzte a királyi biztosi tevékenysége, ami saját bevallása szerint is megnyithatta elõtte az utat a tömegbõl való kiemelkedéshez. Ennek talán leginkább érezhetõ megnyilvánulása a presztízsben bekövetkezõ változás, aminek számtalan külsõdleges elemét lehet kiemelni. A korabeli minisztériumi hivatali ranglétrán osztálytanácsosként a hatodik fizetési osztályba tartozott, és így „járt” neki a „nagyságos úr” megszólítás. A beosztottakkal történõ kapcsolattartásban természetesnek tekintették a késõbb csendõrpertuként elhíresült, felfelé a cím szerinti, lefelé a tegezõ viszonyt. Ennek sajátos megnyilvánulását találjuk Ráday esetében, ahol egyik közvetlen alárendeltjének eredetileg „nálad lesz” megfogalmazása a hivatalos táviraton már „Méltóságodnál lesz” kifejezésre módosul, amely címzés egyértelmûen a grófok kiváltsága volt.80 A jellegzetes címzés tehát idézett példánk alapján azt bizonyítja, hogy a „történeti-jogi” rendiség (az örökletesen kiváltságolt gróf megszólítása) jelen esetben még felül tudott emelkedni a „viselkedésszociológiai értelemben vett” rendiségen (foglalkozási presztízs), elnyomta a bürokratikus úton szerzett titulust.81

Ezzel ellentétes folyamatot regisztrálhatunk királyi biztosi beosztásának megítélésében. A szélesebb tömegek több alkalommal a rendi hagyományoknak megfelelõen mutatták ki támogatásukat (fáklyás felvonulások, díszes ünnepi beszédek, hódoló feliratok), de ez már nem a grófnak, hanem a „magas” kormány által kiemelt, fontos pozíciót elfoglaló személynek járt. A rendi és a bürokratikus értékrend összekapcsolódásának sajátossága tehát ez esetben az, hogy minden alkalommal azt a formáját lehetett érvényesíteni, ami a privilegizált személynek a nagyobb presztízst biztosította. Rádaynak mind a kettõ „rendelkezésére állt” a siker eléréséhez, és õ mindent elkövetett, hogy ezt a keretet tartalommal töltse meg. El akart szakadni a származás és ismeretség által biztosított felszíntõl és a lehetõséget kihasználva tettekkel bizonyítani rátermettségét. Ezzel és a nagy feladatra való több évtizedes várakozással magyarázható az a korszakban szokatlan hihetetlen energia és becsvágy, amivel igyekezett elérni a kitûzött célt, az alföldi közbiztonság megteremtését.

A szegedi királyi biztosság feloszlatását a nyomozásainak sikerében érdekelt lakosság vegyes érzelmekkel fogadta, a király azonban az elért eredményeket kitüntetések jutalmazásával honorálta. A Rádaynak adományozott Vaskorona-rend a késõbbiek ismeretében azért nyerhet szimbolikus jelentõséget, mert azt a korszakot zárta le a gróf életében, amikor még tevõlegesen részt vállalhatott további sorsa alakításában. Az 1872-ben kezdõdõ képviselõházi munka és az anyagi ellehetetlenülés jól láthatóan megtörte korábbi határozott fellépését, néhány év alatt gyakorlatilag hozzáidomult a rendszerhez, ami Tisza Kálmán miniszterelnöki kinevezésével jelentõsen veszített korábbi liberalizmusából. Ez nem
a munkamorál megváltozásában, hanem életének más vonatkozásaiban mutatható ki: kiüresedett képviselõházi tevékenységében, honvédelmi minisztériumi tisztviselõi karrierjében, nyugdíjazását követõ „közgazdasági tevékenységében” és mindenekelõtt az uralkodóhoz fûzõdõ viszonyában. Korábban már említettük a király arcképének kifüggesztését a szegedi várban, aminek szerves folytatása 1872-ben a kitüntetés, az 1886. évi tiszti címtár pedig már a „császári királyi apródok” (és nem császári „és” királyi apródok!) között említi, 1897-ben pedig megkapja a „császári és királyi kamarás” megtisztelõ címet.82
Véleményünk szerint ez a fajta lojalitás éles ellentétben áll családi hagyományaival, neveltetésével és 1848-ban betöltött szerepével, de tökéletesen illeszkedik az 1867-et követõ magyarországi társadalmi-politikai átalakuláshoz. Nem állíthatjuk, hogy Ráday tudatosan módosította korábban vallott elveit, egyszerûen az õt körülvevõ és magától értetõdõen befolyásoló környezet, az ország, a társadalom normái változtak és egyben változtattak.

Tisztviselõi pályára lépése nem csupán a karrier lehetõségét nyitotta meg számára, hanem hétköznapjait is döntõen befolyásolta. A korábbi vidéki nemesi életmódot a fõvárosival cserélte fel, ami új elvárásokat támasztott és más viselkedésminták követését igényelte, amihez – egyéb lehetõség híján – alkalmazkodnia kellett. A rendi hagyományokat vélhetjük felfedezni királyi biztosi tevékenységének külsõdleges formáiban, a korábban vizsgált lakás berendezésében, a magánlevelezésben is következetesen megjelenõ „gróf Ráday Gedeon” kézjegyben. Polgári mentalitásra utal a lakás használata, a városon belüli jelentõs mobilitási hajlandóság és életmódjában a rendszeres munka középpontba állítása, kiemelve annak a hivatalokban megszokott szabályozottságát.

Halálának és temetésének körülményei véleményem szerint hû tükrét adják egész életének. Magányosságát, bezárkózását csak a nekrológok oldották fel, amelyekben újra széles körben felidézték életpályájának kiemelkedõ korszakát, de az újságok talán ezekben is csak eszközként használták fel saját népszerûségük, olvasottságuk növeléséhez.

Grafológusi szakvélemény

A mentalitás vizsgálatában eddigi következtetéseinket jól egészítheti ki egy – a történész számára legalábbis – sajátos vizsgálati eljárás, a grafológia használata. Az általunk használt elemzési módszerektõl alapelveiben eltérõ forráshasználata és a történész társadalom jelentõs részének idegenkedése azonban indokolttá teszi, hogy legalábbis röviden áttekintsük az íráselemzés tudományának történetét és eddigi eredményeit.

A tudományos grafológia megalapozása – némi 17–18. századi elõzmény után – a 19. századi német és francia iskola megalapításához, név szerint mindenekelõtt Michon abbé, Crepiéux-Jamin és Ludwig Klages munkásságához köthetõ.83 A magyarországi grafológia elsõ jelentõs alakja Schwiedland Jenõ, akinek a nevéhez a betûk dõlésszögét mérõ grafométer megalkotása fûzõdik. A magyar írástudomány legkiemelkedõbb személyiségeként Románné Goldzieher Klárát kell megemlítenünk, aki jelentõs tudományos munkássága mellett a szervezeti keretek megalkotásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett. 1930-ban a Magyar Írástanulmányi Társaság, 1931-ben az Íráskutató Intézet megalapításában vett részt. Az 1930-as évek virágkorát, számtalan könyv, külön folyóirat (Grafológia 1931–34) megjelentetését 1945 után hosszú, kényszerû csend követte. A magyarországi grafológia újjászervezése Agárdi Tamás nevéhez fûzõdik. 1987-ben megszervezte az Írástanulmányi Társaságot, 1991-ben az õ vezetésével alakult meg Grafológiai Intézet, 1994-tõl alapító-fõszerkesztõje a Grafológia címû havonta megjelenõ folyóiratnak.

A vizsgálataink szempontjából elsõrendû fontosságú történeti grafológiai irányzat újkori továbbfejlesztését a szakirodalom mindenekelõtt Rákosné Ács Klára nevével azonosítja. 1985-ben megjelent munkájában kiemelkedõ történelmi személyiségek, államférfiak, írók, mûvészek, tudósok írását elemezte. A kötethez Benda Kálmán írt elõszót, aki a történeti grafológiát „objektíven mérhetõ és tudományosan igazolható megismerési mód”-ként jellemezte.84 A kötet szerzõje minden esetben csak utólag tudta meg, hogy kinek az írását elemezte, és eredményeit minden alkalommal az adott személyiség kutatója vetette egybe saját eredményeivel, amely vélemények a kötetbe is bekerültek. Benda szerint „már az elsõ vizsgálatok megmutatták, hogy a módszer eredményes. Az írás alapján adott jellemzés megerõsítette, sõt kiegészítette azt, ami máshonnan már korábban is tudott volt, nem egy esetben viszont lényeges új adatokat is hozott.”85

Ráday Gedeon kézírásának elemzését Zádor Tamásné grafológus végezte el, és munkáját Hakkel Hedvig ellenõrizte.86 A vizsgálathoz forrásként egy 1853. évi füzetet, valamint egy-egy 1875-ben és 1881-ben készült magánlevelet bocsátottam a rendelkezésükre. Kérésükre megadtam Ráday születésének idejét, iskolai végzettségét, nyelvismeretét (iskoláiban magyart, görögöt és latint tanult, 1889-ben a magyar mellett németül és „elhanyagolva” franciául beszélt). Fizikai, fiziológia és neurológiai elváltozásokról, pszichés zavarról nem állt rendelkezésemre adat. A vizsgálatban négy kérdésre kértem választ, mert úgy gondoltam, hogy döntõen ezek befolyásolhatták királyi biztosi tevékenységét: hivatástudat-elhivatottság, kötelességtudat, kiegyensúlyozottság, törvényszegésre való hajlandóság.
Mindenképpen ki kell emelnem, hogy az elemzés készítõjét a szakirodalom nem befolyásolhatta, mert – amint az a tanulmány lábjegyzeteibõl is kiderül – Rádayról ez nem állt rendelkezésre. A grafológus által kért adatok ekkor – 2000 augusztusa – az én tudásanyagomat is szinte teljesen kimerítették, amit sajnálatos módon egy ekkor született tanulmányom bizonyít.87
Jelen irományom korábbi fejezeteiben a rendelkezésre álló források alapján megpróbáltam átfogó elemzést adni Ráday életérõl, a cselekedeteit befolyásoló eseményekrõl, személyiségének alakulásáról, ezért nem tekintem feladatomnak „eredményeim” grafológusi szakvéleménnyel történõ összehasonlítását, egy-egy minõsítés magyarázatát. Úgy gondolom, hogy az alábbiakban teljes terjedelmében közölt elemzés után nincs szükség további magyarázatra, a figyelmes olvasó maga is megfogalmazhatja következtetéseit.

„1. Hivatástudat – elhivatottság:

A szellem kikristályosodása, a mûvelt és intelligens ember képe rajzolódik ki kézírásából. Széles látókör, sokirányú érdeklõdés jellemezte fiatal kora óta. Könnyedén és gyorsan átlátta feladatait, megkereste az ok-okozati összefüggéseket, kombinációs készsége a szabályok következetes betartása és betartatása mellett is hatékony volt. Széles érdeklõdésének tudásanyagát késõbb kiváló logikával rendszerezte, racionálisan szelektálva az õt kevésbé érdeklõ információkat. A végsõ célra való összpontosítás miatt azonban a részletek esetenként elsikkadtak.

Lendületes gondolkodásának, impulzív egyéniségének, erõs akaratának és dinamizmusának tudható be, hogy több területen igyekezett maximális teljesítményt nyújtani. Állandó belsõ feszültsége, gazdag képzeletvilága, s becsvágya nagy ideák és tervek megvalósítására ösztönözték. Kiemelkedõ vizuális memóriájának és éles megfigyelésének köszönhetõen kiválóan tájékozódott a világ dolgaiban. Élénk fantáziája a képszerû gondolkodásban, és az érzéki benyomások élességében is megnyilvánult. Gondolataiban és cselekedeteiben mindig támadásra kész volt, ha önös érdekeit meg kellett védeni. Tudatosan kereste a megoldásokat a felmerülõ akadályok esetén, kevésbé engedett erõs intuíciója befolyásának. Mindenkor befejezte, amit elkezdett, nem tûrte, hogy ebben megakadályozzák. Hajlamos volt olykor gorombán is megtorolni a szembeszegülést, amennyiben hátráltatták elképzelései kivitelezésében. A késõbbiek folyamán elõfordult, hogy elgondolásai nem mindig találkoztak a gyakorlati megvalósítás lehetõségeivel, így megmaradtak a képzelet vagy vágyak szintjén, olykor tovább növelve belsõ feszültségét.

Jogászi végzettségéhez hûen kiemelkedõ analizáló képesség jellemezte, melyhez lényeglátás, tudásszomj, következetesség és kíváncsiság társult. Elhivatottsága, hivatástudata kezdetben mûködött a legerõsebben, majd idõvel lassan a saját érdekek, célok kerültek elõtérbe a tevékenysége során.

2. Kötelességtudat:

A kor szellemére fogékony szellemisége lehetõséget adott rá, hogy korának vezetõ egyénisége legyen. Döntéseit, tetteit a külsõ hatások ritkán befolyásolták, akarata, önirányító szándéka és hajlíthatatlansága dominált. Ehhez társult vitalitása és elvi szilárdsága, valamint erõs célorientációja. Érzelmi elégedettséget okozott számára, ha sikeresen mûködött mások gondolatainak megváltoztatásában. Ez irányú érzékébõl és végzettségébõl eredõen mesterien bánt a szavakkal, így nem jelentett gondot számára keresztülvinni akaratát mások ellenében.

A társadalmi szabályokat és a konvenciókat tisztelte és következetesen igyekezett azokat betartani, de ez nem jelentette nála a velük való feltétlen azonosulást. Bár kezdetben erõs kötelességtudat vezérelte személyét, intelligenciája révén gyorsan felismerte, hogy a szabályok megtanulása, követése, nemcsak védelmet nyújt, hanem képviseletük hatalmat is biztosíthat. A cselekedetek megítélésében ezáltal ritkán ismert egyéb árnyalatokat, mint a feketét és a fehéret, így döntései igazolásához az érvényben lévõ jogszabályok jó hátteret nyújtottak.

Kötelességtudata minden téren és folyamatosan jellemezte mûködését, pusztán az idõk folyamán célja átalakult, s míg kezdetben a bizonyítás vágya hajtotta, késõbb elért eredményeinek megõrzése vált elsõdlegessé a számára.

3. Kiegyensúlyozottság:

Intenzív érzelmi-indulati életét az elvárásoknak való megfelelés igénye háttérbe szorította. Az ösztönös, érzõ embert ezáltal a tudatosan alakított magatartás nyomta el. Értelem és ösztön párharca volt ez, úgymint egyéniségének a külvilág számára mutatott képe és a valós érzelmek, késztetések közötti vívódás. Míg a külvilág felé a tántoríthatatlan, elhivatott, mindenkor következetes, a jót és rosszat megkülönböztetni tudó szigorú embert mutatta, addig lelke mélyén maga is érzõ, sebezhetõ lény volt, aki gyakran kételkedett teljesítményének minõségében, módjában. Annál azonban büszkébb volt, mintsem ezen kételyeit látni engedte volna környezetének. Mivel életének hétköznapjait döntõen a munkája töltötte ki, idõvel mindent ezen keresztül tudott csak szemlélni, eltávolodva a lelki hullámzásokat elõidézõ érzelmektõl. Ezen átmeneti életszakaszában tartós kiegyensúlyozottságot mutat. Megbecsülését, pozícióját a munkájának köszönhette, így önérzetében sértõdékeny egyénisége nehezen tolerálta a személyét ért kritikákat, támadásokat, s erejét érezve, nem félt megsemmisítõ csapást mérni sérelme kiváltójára.

Személyes presztízse mindennél fontosabbá vált, s mivel a jogi lehetõségeknek tudatában volt, nem ismert megalkuvást. Becsvágya, hiúsága, illetve rangja okán fontos volt számára, hogy fellépése, viselkedése megfelelõ tiszteletet váltson ki környezetébõl. Belsõ kényszer hajtotta, hogy hatalmi elképzeléseit sikerre vigye, és elfoglalja az õt megilletõ helyet a világban. Képességeinek, önfegyelmének és kitartásának köszönhetõen ez sikerült is, de belsõ magányossága elmélyült.

Mire felismerte viselkedése hátrányait, következményeit, már nem tudott érdemben változtatni a róla kialakult képen. Tevékenysége során kapcsolatainak többsége önös céljait szolgálta, s a látszat ellenére nem a közösség elismerésének elnyerésével akarta érdekeit védeni, inkább felhasználni akarta az embereket. Így a korábbi – teljesítményéhez fûzött – elégedetlenségével szemben életére visszatekintve a „helyesen élés” gondolata foglalkoztatta, gyötörte. Az összegyûlt feszültségek fojtogatóan feszítették, s hideg logikáját, fegyelmezettségét megtörve, a kételyekkel küzdõ ember elmagányosodása is megjelent.

Csalódás és kiábrándultság éppúgy tükrözõdik soraiból, mint az elvágyódás. Vágyai és lehetõségei között nem találta meg a harmóniát. Belsõ nyugtalansága, kiegyensúlyozatlansága, illetve büszkesége görcsössé és bizonytalanná tette az objektív önbírálatot. Mivel a munka, az elismerés sem hozta meg számára az áhított lelki békét, nem tudott teljes harmóniában élni sem környezetével, sem önmagával.

4. Törvényszegésre való hajlandóság:

A szó szoros értelmében nem hajlott a törvénytelenségre, de becsvágya és személyes presztízse okán megkereste azokat a lehetõségeket, amikkel mind a hatalmat, mind a saját elõmenetelét szolgálni tudta. Ebben olykor odáig merészkedett, hogy átvállalta a döntés súlyát vezetõi, felettesei válláról. Bizonyítani akart nem csupán a külvilág, de önmaga elõtt is. Ebben az idõben tartósan ki tudta védeni lelkiismereti gondjait, hiszen a törvény adta lehetõségeken belül cselekedve viszonylag könnyen meggyõzte magát tettei jogszerûségérõl, helyességérõl.

Életvitelének vezérfonala, a rend, fegyelem és következetesség fogalmaiban összegezhetõ, noha meglehet, önmaga e fogalmak mögé rejtette érzékenységét, sebezhetõségét s magányosságát.”

222 Jogállam, 1902. 2. sz. 139.

223 A grafológusi szakvélemény 2000 augusztusában készült, azóta nem olvastam, így elemzésemben nem befolyásolt.

224 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. IX. Ráth Mór, Pest, 1862. 549–553. Ezúton mondok köszönetet Molnár Editnek a családfa „megrajzolásában” nyújtott segítségéért.

225 Kempelen Béla: Magyar nemes családok. IX. Grill Károly, Budapest, 1915. 18.

226 Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára (a továbbiakban: DRERL), Ráday család levéltára (a továbbiakban: C/64), Ráday László iratai

227 DRERL, C/64, általános gazdasági iratok 68–69. doboz

228 Budai László: Gróf Ráday Gedeon Szegeden (egy királyi biztosság elõzményei és története). Szakdolgozat. Témavezetõ: Pelyach István. Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék. Szeged, 2001. 22. (a továbbiakban: Budai); DRERL C/64, Ráday László iratai

229 Gyömrõi református egyházközség anyakönyvei, Gyömrõ; Kálvin téri református egyházközség anyakönyvei, Budapest.

230 Magyar Nemzetségi Zsebkönyv I. Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, Budapest, 1888. 203.

231 Vö. Budai 23.; Téli Ujság, 1889. január 16.

232 Gyömrõ évszázadai. Szerkesztette: Rakó József, Gyömrõ, 2000. 52.

233 19. századi magyar történelem. Szerkesztette: Gergely András. Budapest, 1998. 58.

234 DRERL, C/64, Ráday (V.) Gedeon iratai

235 DRERL, C/64, Ráday László iratai

236 Gyömrõi református egyházközség anyakönyvei, Gyömrõ

237 Podmaniczky Frigyes: Egy régi gavallér emlékei. Válogatás a naplótöredékekbõl 1824–1887. Budapest, 1986. 61.

238 Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története. Wigand, Pozsony, 1896. (a továbbiakban: Markusovszky) 459.

239 Markusovszky 461.

240 Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek 1824–1886. I. Grill K., Budapest, 1887. 229.; Gyapay Gábor: A Budapesti Evangélikus Gimnázium. Budapest, 1989. (a továbbiakban: Gyapay) 10.

241 Gyapay 21.

242 DRERL, C/64, Ráday (V.) Gedeon iratai

243 Markusovszky 684.

244 Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. I. Budapest, 1960. (a továbbiakban: Mikszáth) 59. (Mikszáth Kálmán összes mûvei. 18. k. Szerkesztette: Bisztray Gyula és Király István); Salva Gvardia helyesen Salva Quardia: ún. „nemes telek” a városon belül, ami mentes a városi hatóságtól, közvetlenül a megyei hatóság alá tartozik, ezért sokkal több kiváltsággal rendelkezik. Bartal, Antonius: Glossarium mediae et infimae latinitatis regni Hungariae. Franklin, Budapest, 1901. 589.

245 DRERL, C/64, Ráday (V.) Gedeon iratai

246 Mikszáth 60., kiemelés az eredetiben.

247 Jókai Mór: Emlékeimbõl. Budapest, 1912. (a továbbiakban: Jókai 1912.) 269–270. (Jókai Mór hátrahagyott mûvei. IV. k.)

248 Jókai 1912. 269.

249 Mikszáth 58. és DRERL, C/64, Ráday (V.) Gedeon iratai

250 Világ, 1923. április 20.

251 Sándor István jegyzetei In: Jókai Mór: A lélekidomár. Jókai Mór összes mûvei. Regények 51. Budapest, 1967. 566.; Bona Gábor: Hadnagyok és fõhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. III. Budapest, 1999. 9–10.

252 Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. I. S.a.r. Barta István. Budapest, 1952. 88., 505., 594. A kötet összeállítói egyértelmûen megkülönböztették a két Ráday Gedeont, ezért egyéb források ismerete nélkül csupán kétkedésünket fejezhetjük ki, hogy Kossuth valóban az általunk vizsgált személyt, és nem annak rokonát, az ellenzéki politikusként régóta ismert és elismert Ráday (IV.) Gedeont nevezhette-e meg.

253 Budai 23.; Téli Ujság, 1889. január 16.

254 Ismeretlen újság cikke a DRERL, C/64, Ráday (V.) Gedeon iratai között

255 Kálvin téri református egyházközség anyakönyvei, Budapest. A Magyar Nemzetségi Zsebkönyv az esküvõ évét 1855-re helyezi. 203.

0 Téli Ujság, 1889. január 16.

1 Egy fõrendû család nagykorú tagjaként erre elméletileg jogosult, és a személyes iratai között fenn is maradt egy Ráday Gedeon névre szóló fõrendiházi meghívó. A fõrendiház nyomtatványai szerint ugyanakkor csak egy Ráday Gedeont hívtak meg az országgyûlésre, aki képviselõházi megválasztása miatt a fõrendiházban nem jelenhetett meg. Ez pedig ismereteink szerint Ráday (IV.) Gedeon volt.

2 Ismeretlen újság cikke a DRERL, C/64, Ráday (V.) Gedeon iratai között

3 Az 1865-dik évi deczember 10-dikére hirdetett országgyûlés nyomtatványai. Fõrendi ház-Napló. Athenaeum, Pest, 1869. (a továbbiakban: Fõrendi ház-Napló 1865.) I. köt. 172.

4 Fõrendi ház-Napló. 1865. I. köt. 196.

5 Fõrendi ház-Napló. 1865. I. köt. 196–197.

6 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL), Miniszterelnökségi Levéltár, Minisztertanács (a továbbiakban: K 27) 1867. április 3.; DRERL, C/64, Ráday (V.) Gedeon iratai, szolgálati törzslap

7 Szerencs János: A fõrendiház szervezete. Budapest, 1893. 202.

8 Az 1865-dik évi december 10-dikére hirdetett országgyûlés képviselõházának naplója. IV. köt. Emich Gusztáv, Pest, 1867. 148.

9 Fõrendi ház.-Napló. 1869. I. köt. Pest, 1870. 6.

10 Szegedi Híradó, 1869. március 11.

11 MOL Belügyminisztérium (a továbbiakban: BM), Szegedi királyi biztosság (a továbbiakban: K 151) 1.cs. 1869. 288. sz.; Szegedi Híradó, 1869. március 28.

12 MOL K 27 1867. április 3.

13 MOL BM K 151 12. cs. 1870. 479. sz.; 22. cs. 1871. 1804. sz.; 35. cs. 1872. 1790. sz.

14 Jelentés az 1887. évben foganatosított gyárvizsgálatokról. In: Magyar munkásszociográfiák 1888–1945. Szerkesztette és bev.: Litván György. Budapest, 1974. 45.; Gerõ András: Az elsöprõ kisebbség. Népképviselet a Monarchia Magyarországán. Budapest, 1988. 163.

15 Szegedi Híradó, 1872. május 19., 26., 31., június 12.

16 Budapesti Közlöny, 1872. június 15.

17 Szegedi Napló, 1901. december 5.

18 DRERL, C/64, Ráday (V.) Gedeon iratai

19 Szegedi Híradó, 1872. június 21.

20 Az 1872. évi szeptember hó 1-jére hirdetett országgyûlés nyomtatványai. Képviselõházi Napló XV. köt. Buda, 1875. 77–78.

21 Szegedi Napló 1901. december 5.

22 A Dunamelléki ref. egyházkerület Pesten, 1872-ik év május 25-ikén s következett napjain tartott Közgyûlésének Jegyzõkönyve. (a továbbiakban: Közgyûlési jegyzõkönyv, 1872.) Kiadta Polgár Mihály. Pest, 1872. 5–6.; Közgyûlési Jegyzõkönyv, 1876. Kiadta Farkas József. Budapest, 3–5.

23 Téli Újság, 1889. január 16.

24 Iskolatörténeti adattár. I. Szerkesztette: Thury Etele, Pápa, 1906. 282–283.

25 Egy feldolgozás szerint Ráday 1875-tõl Óbecse követeként vett részt az országgyûlés munkájában, ez azonban forrásokkal nem bizonyítható. Lásd: Tóth, Adalbert: Parteien und Reichstagswahlen in Ungarn 1848 bis 1892. München, 1973. 304.

26 Budapest Fõváros Levéltára (a továbbiakban: BFL), Görgey István közjegyzõ iratai

27 Vasárnapi Újság, 1901. december 8.

28 Budai 66.; Arató Frigyes: Az Árpád-páholy története 1870–1895. Bába Sándor, Szeged, 1895. 60.; Cserzy Mihály (Homok): Az öreg Szeged. Új „Élet”, Szeged, 1922. 75.; Czímer Károly: A szeged-belvárosi kaszinó százéves története (1829–1929). Szeged, 1929. 149.

29 A két ismert helyszínbõl nem tudunk egyértelmûen következtetni a Ráday életminõségét befolyásoló betegségekre, de amíg az 1870-ben igénybe vett kissingeni fürdõ – sok más mellett – a gyomorbántalmak, köszvény és reuma gyógyítására szolgált, addig az 1890-es években meglátogatott Gleichenberg a „tüdõbajosok Mekkája” volt. Hankó Vilmos: Külföldi fürdõk, gyógyító helyek és ásványvizek. Eggenberg, Budapest é.n. 32–34., 44–46. A fürdõk társasági életérõl lásd Kósa László: Fürdõélet a Monarchiában. Holnap, Budapest, 1999. 155–173.

30 Jókai Mór: Életembõl. I. Jókai Mór munkái gyûjteményes díszkiadás 95. Budapest 1997. (a továbbiakban: Jókai 1997.) 93.

31 Jókai 1997. 93–94.

32 A Nemzeti Casino szabályai és tagjainak névsora 1878. Budapest, 1878. 34. Az eddig megfogalmazottak alapján is látható, hogy rendkívül nehéz Ráday társadalmi hovatartozását egyértelmûen meghatározni. Leegyszerûsítõ véleményem szerint családi hagyományai, származása az arisztokráciához kötötték, anyagi és viselkedésszociológiai értelemben azonban – amint azt a késõbbiekben talán sikerül majd bizonyítanunk – a dzsentrihez sorolható.

33 Az 1878. évi választási jegyzõkönyvet lásd DRERL, C/64, Ráday (V.) Gedeon iratai

34 Az 1878. évi október 17-ére hirdetett országgyûlés nyomtatványai. Képviselõház.-Jegyzõkönyv. III. köt. Pest, 1880. 81. Az 1881. évi szeptember 24-ére hirdetett országgyûlés nyomtatványai. Képviselõház.-Napló. I. köt. Pest, 1882. 31., 178., 140., III. köt. 140., VII. köt. 52., XIII. köt. 120.

35 A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyûlés által kiküldött országos bizottság rendkívüli (II.) ülésszakának jegyzõkönyve. Budapest, 1882. 22.

36 A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyûlés által kiküldött bizottság jegyzõkönyvei. (a továbbiakban: Delegációs jegyzõkönyv) Budapest, 1882. 5. A korabeli politikai szleng „mameluk”-nak nevezte azokat a kormánypárti képviselõket, akik vita és gondolkodás nélkül, mintegy szavazógépként voksoltak a kormánypárti elõterjesztések mellett. 1883-ban Ráday betegségére való hivatkozással nem vett részt az üléseken. Delegációs jegyzõkönyv 1883. 3.

37 A delegáció mûködésérõl lásd Somogyi Éva: A delegáció. Századok, 1994. 3–4. sz. 465–516.

38 A központi államigazgatás tisztviselõi a dualizmus korában. 1. rész. Magyar királyi honvédelmi minisztérium. Összeállította: Székely Vera. MOL, Budapest, 1979. 11–12.

39 Pesti Napló, 1901. december 1., Budapesti Hírlap, 1901. december 1., Egyetértés, 1901. december 1. A politikai és gazdasági élet összefonódásáról lásd: részletesebben Varga Jenõ: A magyar kartellek. Világosság, Budapest, 1912.

40 Reizner János: Szeged története. III. köt. Engel Lajos. Szeged, 1900. 522.

41 Lásd ehhez a „Magyarország tiszti czím- és névtára.” Budapest, 1886., 1887., 1891., 1896., 1898. és 1901. évi köteteit.

42 Magyar Szó, 1901. december 3.

43 DRERL, C/64, Ráday (V.) Gedeon iratai

44 Lakner Judit: Halál a századfordulón. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1993. 31.
A közmûvelõdési lapokban közölt portrék ilyetén „színeváltozásairól” lásd Buzinkay Géza: A magyar közmûvelõdési lapok „élet- és jellemrajzai”, 1867–1890. Magyar Könyvszemle, 1982. 3. sz. 199.

45 Leltár a kir. biztosi bútorokról és börtönfelszerelésekrõl. MOL K 151 82. kötet

46 Csapó Csaba: A szögekkel kivert „Ráday-bölcsõ”. Egy várbörtön anatómiája. Korall, 2000. 2. sz.
(a továbbiakban: Csapó 2000) A vonatkozó rész 98–99.

47 Matolcsi Gyula: Betyárvilág az Alföldön. Magyar Élet (Szeged), 1928. október 1.

48 BFL Görgey István közjegyzõ iratai 1876/53. sz.

49 Lásd ehhez: DRERL, C/64, Ráday (V.) Gedeon iratai; Budapesti cím és lakjegyzék. Franklin, Budapest 1882–1901 közötti köteteit.

50 A házak azonosításához segítségemre volt: Új és régi helyrajzi és házszámok mutatókönyve. Budapest, 1879. 10.; Pest város topográfiai mutatója. 1. Belváros, Lipótváros. Összeállította: Bácskai Vera. Budapest, 1975. 42.; Buda város topográfiai mutatója. 1. Vár, Krisztinaváros. Összeállította: Felhõ Ibolya – Gál Éva. Budapest, 1980. 65., 117.; Adalékok a Belváros történetéhez II. Budapesti Városvédõ Egyesület, Budapest, 1993. 280.

51 Hanák Péter véleménye szerint ez nemcsak magyar sajátosság, „a háromszobás lakás, mint a középosztályi életmód attribútuma, általánosan jellemzõ a közép-európai városokra”. Hanák Péter: Polgárosodás és urbanizáció. (Polgári lakáskultúra Budapesten a 19. században.) Történelmi Szemle, 1984. 1–2. sz. 137.

52 Pesti Napló, 1901. december 1.

53 BFL Görgey István közjegyzõ iratai 1876/53. sz.

54 Hasonló gondolatot fogalmaz meg Hanák Péter egyik tanulmányában, azonban elemzése alapján Ráday példája a fõbb tendenciáktól való eltérésként értékelhetõ, amit nem látok kellõen bizonyítottnak. Hanák Péter: Életmód és gondolkodásmód – történelmi összefüggésben. Magyar Tudomány, 1980. 2. sz. 84–90.

55 Buzinkay Géza: A középosztály lakásideálja. In: Polgári lakáskultúra a századfordulón. Összeáll. és bev. Hanák Péter. MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1992. 13.

56 MOL K 151 1. cs. 1869. 169. sz.

57 MOL K 151 35. cs. 1872. 1903. sz.

58 MOL K 151 23. cs. 1871. 2310. sz.

59 MOL K 151 23. cs. 1871. 2542. sz.

60 MOL Belügyminisztérium, Elnöki iratok (a továbbiakban: K 148) 19. cs. 1870. IV. F. 560. sz.

61 Szegedi Híradó, 1871. július 2.

62 MOL K 151 25. cs. 1871. 3717. sz.

63 MOL K 151 32. cs. 1872. 135. sz.

64 MOL K 151 32. cs. 1872. 1220. sz.

65 MOL K 27 1872. február 22.

66 Szegedi Híradó, 1872. február 9.

67 MOL K 151 23. cs. 1871. 2310. sz.

68 MOL K 151 33. cs. 1872. 553. sz. és 555. sz.

69 MOL K 151 19. cs. 1871. 220. sz.

70 MOL K 151 27. cs. 1871. 5180. sz.

71 Jogállam, 1902. 2. sz. 143–144.

72 Csapó 2000.

73 MOL K 151 13. cs. 1870. 1299. sz.

74 DRERL, C/64, Ráday (V.) Gedeon iratai

75 A monarchia nyolc rendjelének sorrendje: Aranygyapjas-rend, Mária Terézia-rend, Szent-István-rend, Lipót-rend, Vaskorona-rend, Ferenc József-rend, Erzsébet-Terézia-rend, Csillagkereszt-rend. Alleker Lajos: Az Osztrák–Magyar Monarchia rendjelei. Nyitra, 1890. 18–21.

76 Idézi Gerõ András: Ferenc József a magyarok királya. Budapest, 1988. 155.

77 A pszichohistória jeles képviselõi szerint a gyermekkori környezet, neveltetés, benyomások vizsgálata lehetõséget teremt a felnõttkori jellemvonások beható elemzésére. Jelen tanulmánynak nem célja ezen módszer értékelése, ezért csupán azt kívánjuk jelezni, hogy Ráday esetében hiányoljuk
a megalapozott analízishez feltétlenül szükséges egykorú forrásokat, ezért ennek alkalmazásától eltekintünk.

78 Magyarország földbirtokosai. S. a. r. Baross Károly. Budapest, 1893. 510.

79 Benedek Gábor: Dzsentri és Bach huszár. Társadalomtörténeti vizsgálatok a neoabszolutizmus- és a dualizmuskori tisztviselõkrõl. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1997. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, D/18683. 74. és 76.

80 MOL K 151 32. cs. 1872. 1220. sz.

81 Lásd errõl részletesen Gyáni Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Budapest, 1998. 96–99., a vonatkozó rész Kövér György munkája.

82 Magyarország tiszti czím- és névtára 1886. 43., 1898. 95.

83 Az íráselemzés történetérõl lásd mindenekelõtt: Zádor Tamásné: A grafológia története címû kéziratos munkáját (Grafológiai Intézet).

84 Rákosné Ács Klára: Vallanak a betûk. Budapest, 1985. (a továbbiakban: Rákosné Ács Klára) 49–50.

85 Rákosné Ács Klára 49.

86 A elemzés készítõjének, lektorának és a Grafológiai Intézetnek segítségükért ezúton mondok utólagos köszönetet.

87 Csapó Csaba: Ráday Gedeon és a szegedi királyi biztosság (1869–1872). In: A hosszú tizenkilencedik és a rövid huszadik század. Tanulmányok Pölöskei Ferenc köszöntésére. ELTE BTK Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék. Budapest, 2000. 76.

Ugrás a lap tetejére

Szeged, 2001.03.21.

|| e-mail