Anderle Ádám

Minuta

Minuta (fogalmazvány)

  1. * A tanulmány az OTKA által támogatott kutatás eredménye.

  2. Oppl, Ferdinand -Rudolf, Karl: España y Austria. Madrid, 1997. Ed. Cátedra. E könyv irodalomjegyzéke tájékoztat az igen szűkös osztrák és spanyol szakirodalomról.

  3. Pinedo, E. Fernández de - Novales, A. Gil - Dérozier, A.: Centralismo, ilustración y agonía del Antiguo Régimen (1715-1833). Tuñon de Lara (szerk.): Historia de España VII. kötete, Barcelona, 1980. 249-265. (a továbbiakban: Tuñon de Lara); Olivié, Fernando: La herencia de un imperio roto. Dos siglos de política exterior española. Madrid, 1992. 70-75. (a továbbiakban: Olivié); Pereira, Juan Carlos: Introducción al estudio de la política exterior de España (siglos XIX y XX). Madrid, 1983. 103-107. (a továbbiakban: Pereira)

  4. A Legfelső Központi Junta Anglia mellett Oroszországgal, az Egyesült Államokkal, Dániával és Portugáliával kezdeményezett hasonló szerződést Ausztrián kívül. Ausztria ugyan elismerte az új kormányt, de nem kötött védelmi szerződést, ahogy Oroszország is elzárkózott ettől az USA-val és Dániával egyetemben. Anglia és Portugália azonban kötött ilyen megállapodást. Pereira 108-109.

  5. Bahamonte, A. - Martinez, J. A.: Historia de España, siglo XIX. Második kiadás, Madrid, é. n. Ed. Cátedra, 39. (a továbbiakban: Bahamonte - Martinez). A Menéndez Pidal nevével fémjelzett Historia de España adatai szerint 1811-ben 355 000, 1812-ben 260 000, 1813 júliusában csaknem 100 000 francia katona tartózkodott Spanyolországban. XXXII. kötet, 265. (a továbbiakban: Historia de España) Magyarul lásd Jean Tulard: Napóleon. Budapest, 1997. 417-427. Tarle meglehetősen leegyszerűsíthető képet ad a spanyol függetlenségi háborúról, amikor "bandákba összeverődött spanyol parasztok" harcaként szemléli a spanyol függetlenségi háborút. Tarle: Napóleon. Budapest, 1972. 212-226. (a továbbiakban: Tarle)

  6. Bahamonte - Martinez 91-93.; Aguado Bleye, P. - Alcázar Molina, C.: Manual de Historia de España. Madrid 1964. III. kötet, 579-582.; Historia de España. XXXII. kötet, 562-578; Olivié 147-149., Pereira 112-114. Magyarul a legfrissebb összefoglalás: Ormos Mária - Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Budapest, 1998. 22-31. (a továbbiakban: Ormos - Majoros)

  7. VII. Ferdinándnak ugyan Poroszországgal és Angliával sikerült barátsági szerződést kötnie, de ezek sem befolyásolták a bécsi kongresszust. Historia de España XXXII. 564.

  8. Dodolev, M. A.: La alianza europea y las relaciones ruso-españolas en 1815-1820. In: España y el Mundo. Moszkva, 1990. Ed. Nauka, 90-108. Lásd még Saplin, A.: España y Rusia durante las guerras napoleónicas. Uo. 71-89. (a továbbiakban: Saplin); Saplin, A.: España en los planes de la política exterior de Alejandro I. és Dodolev, M. A.: Política exterior de España en el período de la Guerra de Independencia de 1808-1814. Mindkét tanulmány in: El contacto. España vista por los historiadores soviéticos y españoles. Moszkva, 1990. I. kötet, 138-181.

  9. Erről lásd Anderle Ádám: El carlismo y la Corte de Viena. Acta Hispanica, T. III. Szeged, 1998. 5-11. A tanulmány tájékoztatás ad a carlismo historiográfiájáról is.

  10. Pereira 124.

  11. Olivié 169; különösen Jeronimo Bécker ostorozta könyveiben a 19. századi spanyol kormányokat rossz külpolitikájuk miatt. Lásd Becker, J.: Alianzas españolas. Madrid, 1903. 528-529; Becker, J.: Historia de las relaciones exteriores de España durante el siglo XIX. Madrid, 1924. I-II. kötet. Lásd különösen e mű előszavát; Becker, J.: Causas de la esterilidad de la acción exterior de España. Madrid, 1925. 19-21. (a továbbiakban: Becker 1925.)

  12. A spanyol külügyi levéltár - spanyol rövidítéssel: A(H)MAE - Sección Política részében a "Reconocimiento de Isabel II." (II. Izabella elismerése) című kötegben (leg. 2838) található a "Correspondencia de oficio de Señor Zea con el Sr. duque de Frías (1839)" címzésű csomó, mely tíz levelet tartalmaz
    e misszióról.

  13. Bern, 1841. június 11-i (No119) jelentésében Mariano Cornerero követ jelenti Madridnak: megtudta az osztrák követtől, hogy Metternichet Svájcba várják; jelzi, lehetősége lenne találkozni vele. A(H)MAE, leg. 2838.

  14. A beszélgetésről 1841. október 3-án küldött hosszú jelentést (No159) A(H)MAE, leg. 2838.

  15. Bern, 1841. szeptember 30. (No157). Uo. Carnerero azt feltételezi, hogy Habsburg Frigyes főhercegre gondolnak Bécsben.

  16. Az összefoglalást az "első államtitkárság", azaz a külügy állította össze 1841. október 17-én a berni követ jelentései alapján. Ebből tudjuk, a beszélgetésre szeptember 17-én került sor. A(H)MAE, leg. 2838.

  17. 175. számú jelentés Bernből. A(H)MAE, leg. 2838.

  18. Ez a csomó a "Negociación para el reconocimiento de la Reina por Austria" jelzetet kapta,
    a A(H)MAE, leg. 2838. számú kötegben található.

  19. Aguado - Alcázar III. k. 675.

  20. Bern, 1848. február 28. (No96) A(H)MAE, leg. 2838.

  21. A tárgyalásokról küldött bécsi jelentések új számozással kezdődnek 1848. május 19-től (No1), jelezve, hogy a bécsi spanyol követség de facto elkezdte munkáját.

  22. Bécs, 1848. június 14. (No15). Ebben jelent először a spanyol követ a magyar eseményekről is. A(H)MAE, leg. 2838.

  23. Bécs, 1848. július 8. (No42).

  24. Lásd a spanyol külügy Guía de forasteros en Madrid (Külföldiek jegyzéke Madridban) című évenkénti belső kiadványát, mely a madridi külföldi követségekről és spanyolországi konzulátusokról, illetve
    a külföldi spanyol missziókról közöl pontos adatokat. Az 1849-1859 közötti köteteket néztük át témánk szempontjából.

  25. Az A(H)MAE, leg. 1361-es számú kötegben megtalálható egy "Instrucción a Manuel Bermudez de Castro" című irat 1856. december 6-i keltezéssel. A magyar fordításban közölt instrukciók közé nem válogattuk be ezt a dokumentumot, mert tele van áthúzásokkal, kiegészítésekkel. Az instrukció megállapítja: Ausztria és Spanyolország között nincsenek vitás kérdések. A kapcsolatot jellemző fő témaköröket az instrukcióban viszont áthúzták. A követ feladatát Spanyolország "erkölcsi presztízsének" növelésében határozza meg az instrukció, a nemzetközi ügyekben pedig semleges, illetve közvetítő álláspontot tart szükségesnek. A német kérdésekben megfigyelő magatartást javasol, másrészt viszont konkrét feladatként egy osztrák-spanyol kereskedelmi szerződés előkészítését szorgalmazza. A dokumentum a carlismo ügyeit nem említi. Manuel Bermudez, aki L. López de la Torre Ayllont követte Bécsben, alig egy évig maradt követ, 1858-ban már Leopoldo Augusto Cuetót látjuk e tisztségben, akit 1859-től ismét López de la Torre Ayllon követett. Guía de forasteros, 1857 (80. o.), 1858 (104. o.), 1859 (126. o.). A spanyol diplomáciatörténet egyébként joggal említi bírálólag a gyakori változásokat. Izabella időszakában, 1833-1874 között, tehát negyven év alatt 104 külügyminisztere volt az országnak; hasonlóan gyakran cserélődtek a követek, illetve a nagykövetek is. Angliában 1834-1864 között 17 nagykövet váltotta egymást, Franciaországban 20, Poroszországban 10, Portugáliában pedig 14. Ausztriában sem volt más helyzet 1849-1864 között, tehát 15 év alatt kilenc misszióvezető követte egymást. Historia de España. XXXIV. kötet, 827., 835.

  26. Izabella 1830. október 10-én, Ferenc József pedig 1830. augusztus 18-án született.

  27. A Guía de forasteros szerint Poroszország (1849), Bajorország (1854), Szászország (1854), Törökország (1854) után Oroszország 1857-ben küldött követet Madridba.

  28. Historia de España XXXIV. kötet, 856-858; Olivié 190-191.

  29. Pereira 55.; Becker 1925. 19-21.

  30. A közlésre kerülő külügyi instrukciók a spanyol külügyi levéltár Correspondencia con embajadas
    y legaciones szekciójában találhatók, az 5. számú (Ausztria) részlegben, mely a bécsi spanyol követség levelezését tartalmazza, a leg. 1361. számú kötegben, amely egyébként az 1853-1855-ös évek iratanyagát őrzi (tehát az instrukciók nem a "helyükön" találhatók). A Ferenc Józsefről írt jellemzés viszont
    a leg. 1362. számú kötegben (1856-1858) lelhető fel. Az A(H)MAE Ausztria-részlegének 1832-1918 közötti követségi iratanyagát a leg. 1360-1366, illetve a leg. 1370-1379. sz. kötegek tartalmazzák.
    A konzulátusok iratanyagát a leg. 1842 (Budapest) és a leg. 2093 (Bécs) őrzi. Az instrukciók feldolgozása során Müller Gabriella segítségét élvezhettem. Jelezni kívánjuk azt is, hogy a legtöbb instrukció aláírás nélküli, "minuta" szignóval, ami egyszerűen "feljegyzést" jelent a korabeli spanyol külügyi szótárban; s a lapok küllemét látva valószínűleg a követnek adott instrukció előzetes "piszkozatát" őrzik
    a kötegek.

  31. A szövegben meghagytuk a spanyol átírást. Velikie Lukiban a spanyol Legfelső Junta az orosz cárral kötött együttműködési szerződést július 8-án. A szakirodalomban nem található utalás arra, hogy itt spanyol-osztrák szerződés is született. Ez annál érdekesebb, mert ez évben, 1812. március 4-én francia-osztrák szerződést írtak alá Párizsban, melyben Ausztria kötelezte magát, hogy 30 000 katonával részt vesz Napóleon oroszországi hadjáratában. Tarle 268. A Velikie Lukiról lásd Saplin 86. A spanyol képviselő Zea Bermundez volt. A Historia de España július 23-át említ. XXXII. kötet, 564. Olivié viszont július 20-át. (Olivié 81.)

  32. Itt a cadizi cortesről van szó, mely a függetlenségi háború alatt ülésezett és egy liberális alkotmányt hozott létre (1812).

  33. A függetlenségi háború idején először 1810. január 27-én alkották meg a régensség intézményét VII. Ferdinánd távollétében. Ez év októberében három tagúvá vált az államfői testület (egy angol, Blake tábornok is tagja lett); 1812. január 22-től öt tagból állt. Ez egyébként nem fogadta el a Valençay-i szerződést (1813. december 11.), amelyben Napóleon VII. Ferdinándot a spanyol trónra visszahelyezte. Ferdinánd visszatértekor Infantado hercege volt a testület elnöke, majd Toledo érseke. Az 1823-as régenstanácsot március 20-án hozta létre a liberális cortes; ez összeütközött a királlyal a francia invázió ügyében, amely VII. Ferdinándot hozta vissza a spanyol trónra. E dokumentum tehát a "liberális három év" (trienio liberal) lezárásának terméke. Bahamonte -Martínez 149-152., Tuñon de Lara VII. kötet, 306.

  34. A Nápollyal (és a Habsburgokkal) való konfliktust kívánta feloldani, hogy VII. Ferdinád 1829-ben
    a nápolyi Mária Krisztinát vette feleségül. Tuñon de Lara 308.

  35. Lásd erről Ormos - Majoros 94-97.

  36. E dokumentumok nincsenek a leg. 1361-es csomóban.

  37. L. Bonaparte 1851. december 2-i államcsínyére utal.

  38. Tudniillik, hogy Poroszország támogatja a carlismót.

  39. Ez a motívum Gor hercegének egy 1849-ben a magyar szabadságharcról szóló jelentéséből kerülhetett e feljegyzésbe.