Völgyesi Orsolya

Királyi biztosi vizsgálat Békés megyében (1835)

 

Békés megye reformkori viszonyainak részletes bemutatásával mindeddig adós maradt
a történetírás.³⁷ A vármegye életének gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból történő elemzése, a helyi és az országos jelentőségű események egymásra vonatkoztatása még további hosszú és alapos kutatómunkát igényel. Mégis feltűnő, hogy Békés az 1830-as évek fordulóján - a történetírás eddigi ismeretei szerint minden különösebb előzmény nélkül -
a reformellenzék egyik fontos bázisává vált.³⁸ Ezt a fordulatot a kortársak is érzékelték, s különösen a kormányzat részéről - mint a későbbiekben látni fogjuk - igyekeztek is magyarázatot keresni e látszólag meglepő változásra. E dolgozat politikatörténeti szempontból szeretné ezt a kérdést megközelíteni, azokat a mozzanatokat bemutatva, melyek 1835 nyarán a vármegyében királyi biztosi vizsgálat elrendeléséhez vezettek.

Miután Kölcsey Ferenc társával, Eötvös Mihállyal együtt lemondott követi tisztéről 1834 decemberében, az ellenzék részéről megfogalmazódott az az elképzelés, hogy Kölcseyt egy másik megyében újraválasszák.³⁹ Magától értetődően merült fel ebben az összefüggésben Békés vármegye is, mely ellenzéki szellemével,⁴⁰ országgyűlési követeinek következetes reformpárti magatartásával már egy ideje felkeltette a kormányzat figyelmét.⁴¹ Gróf Reviczky Ádám kancellár 1834. december 30-i felségelőterjesztésében⁴² beszámolt arról, hogy a József nádortól kapott hírek szerint a békési második követ, Szombathelyi Antal⁴³ megyéjébe készül visszatérni, hogy tisztéről Kölcsey javára lemondjon. A kancellár szerint Szombathelyi elvei, az országgyűlésen tanúsított magatartása, továbbá a megyében meghatározó szerepet játszó, nagyrészt uradalmi szolgálatban álló nemesség, Novák Antal főjegyző⁴⁴ ellenzéki tevékenysége és Lánczy József⁴⁵ főispán erélytelensége⁴⁶ ezt a hírt nagyon is valószínűvé teszik. Reviczky eddigi tapasztalatai alapján úgy vélte, hogy egyenesen a nádornak kellene a békési főispánt határozott fellépésre felszólítani.⁴⁷ József nádor Reviczky 1834. december 29-i elnöki levelére válaszolva megerősítette, hogy Szombathelyi Antal már korábban szabadságot kért, és visszautazott megyéjébe. Miután Kölcsey bihari megválasztása kudarcot vallott, várható, hogy a békési második követ Kölcsey javára lemond tisztéről. Ugyanígy nem lehetetlen, hogy Csepcsányi Tamást⁴⁸ otthoni körülményei az országgyűlés elhagyására kényszerítik, így ha valamely követi hely megürülne, Kölcsey megválasztásától komolyan tartani lehetne. A nádor szerint Lánczy főispán próbált lépéseket tenni ennek megakadályozására, de a megyében kevés megbízható embere volt, s a tisztikarra sem számíthatott. Mégis a nádor nem tartott volna tanácsosnak a kormány részéről semmilyen beavatkozást, mivel ebből több kár származna, mint haszon.⁴⁹ Reviczky tehát újabb, 1835. január 8-i felségelőterjesztésében ismételten jelezte, hogy értesülései szerint Szombathelyi Antal vagy Csepcsányi Tamás békési követek tisztükről lemondani szándékoznak Kölcsey javára. Reviczky beszámolt arról, hogy Lánczy békési főispán erélytelensége miatt levelet intézett ez ügyben Lajcsák Ferenc nagyváradi püspökhöz, és közvetlen vagy közvetett úton felszólította a megyei nagybirtokosokat - így gróf Wenckheim Ferencet, gróf Almássy Alajost -, hogy a magánszolgálatukban álló birtoknélküli nemeseket igyekezzenek a kormányzat számára megnyerni, és újabb követválasztás esetén Horváth Antal másodalispán⁵⁰ megválasztását támogassák. Ugyancsak kapcsolatba lépett - mint említettük - már 1834. december 29-án ez ügyben József nádorral, december 31-én Cseh Ferenc Békés megyei első alispánnal⁵¹ és a személynökön, Somssich Pongrácon keresztül Horváth Jánossal, Horváth Antal apjával. A kancellár természetesen tisztában volt azzal, hogy a követi megbízatásáról már 1834 nyarán lemondott megyei főjegyző, Novák Antal az ellenzék jelentős személyiségeivel - Wesselényi Miklóssal, Beöthy Ödönnel, Kölcseyvel - szoros összeköttetésben áll, és velük egyetértésben cselekszik, továbbá úgy vélte, hogy Kölcsey megválasztásának számos támogatója lenne Békésben.⁵²

Végül is sem Szombathelyi, sem Csepcsányi nem mondott le követi megbízatásáról - talán mert Novák főjegyző és rajta keresztül az ellenzék tudomást szerezhetett a kormányzat tervezett ellenlépéseiről -, így Kölcsey újraválasztására Békésben nem került sor.

Békés megye 1834 novemberében tartott közgyűlése a mezőberényi evangélikus iskola Szarvasra történő átköltöztetése kapcsán ismét olyan végzést hozott, mely felkeltette a kormányzat figyelmét. 1834 januárjában ugyanis az anyagi gondokkal küzdő mezőberényi iskola számára több szarvasi birtokos, így gróf Bolza József is adománylevelet állított ki. Az immár Szarvasra átkerülő tanintézet alapítólevelének harmadik pontja a következőket tartalmazta: "A közjó előmozdítása s a nemzeti nyelv kifejlése lévén legfőbb rugója ezen alapítványnak, miután az előhaladó kor méltán reményleni engedi azt, hogy idővel hozandó törvény szerint katholikus ifjuság is részesülhetne az intézetben, annálfogva ezek is a fent érintett intézetben való tudományak gyakorlásában részesíttessenek."⁵³ Az 1834. november 4-i közgyűlés elé terjesztett alapító okirat kapcsán a megye végzést hozott, melynek értelmében levéllel fordultak Lajcsák Ferenc nagyváradi püspökhöz, az ottani kerületi iskolák főigazgatójához. A levélben hittanárt kértek a szarvasi iskola leendő katolikus tanulói számára: "...Katholikus ifiuságot az Evangelikus felekezetnek Oskolájokból egyenesen kizáró törvény nem létez, - a 'törvény egy oldalú kétes magyarázatjából eredő tilalmazásokat pedig törvényes erejűeknek az 1790 dik évi 12 dik törvény Cikk rendeletéhez képpest tartani éppen nem lehetvén, - szükségesnek koránt sem tartjuk, azt, hogy ily helyezetben előbb igenleges törvényhozatala várattassék bé...". Annál is inkább lehetségesnek vélték a kérés teljesítését, mert az iskolát nem elsősorban felekezeti intézménynek, hanem olyan közintézetnek tekintették, melyből vallása miatt senkit sem lehetne kizárni. Lajcsák Ferenc ez ügyben a Helytartótanácsot és magát a kancellárt is megkereste, 1834. december 6-án pedig a megye kérését elutasító levelet fogalmazott meg.⁵⁴ Az 1835 márciusában tartott újabb közgyűlés a levél kihirdetése után, mint a későbbiekben látni fogjuk, a megváltozott politikai körülmények miatt, a kérdést levette a napirendről.

A három nevezetes úrbéri törvénycikk (az önkéntes örökváltságról szóló szakasz, az úriszék korlátozását és a jobbágyok személy- és vagyonbiztonságát kimondó cikkelyek) 1834 decemberében - jórészt a kormányzati beavatkozás eredményeként - az alsótáblán vereséget szenvedtek.⁵⁵ Az úrbéri törvénycikkekkel kapcsolatban 1834 augusztusában kiadott királyi resolutiót ezután az országgyűlési ellenzék úgy értelmezte - mentve ezzel a csaknem két évig többséget bíró reformjavaslatokat -, hogy a királyi leirat azokat nem vetette el, csupán a jogügyi munkálat megfelelő helyére utasította. Sőt a VIII. törvénycikknek a jobbágy személy- és vagyonbiztonságára vonatkozó paragrafusát Deák Ferenc zalai követ indítványára már az úrbéri törvénycikkek újratárgyalásakor törvénybe kívánták foglalni. Az 1835. január 2-i kerületi ülésen ugyanis Deák azt javasolta, hogy az úriszékről szóló VII. cikkely 5.§ bevezetőjébe iktassák be a nevezetes alapelvet. A rendek 25 szavazattal 22 ellenében elfogadták a zalai indítványt.⁵⁶ Az említett törvényjavaslatok napirenden tartása mellett foglalt állást Békés vármegye is, melynek ellenzéki tevékenysége, közgyűlési végzései - mint az előzőekben láthattuk - már előkészítették a kormányzat keményebb fellépését. Ez a kormányzati fellépés aztán az országos figyelem középpontjába állította a megyét, és Wesselényi, valamint Balogh János ügye mellett a szólásszabadság újabb sérelmét jelentette az 1835 őszétől az országgyűlési tanácskozásokon.

Wirkner Lajos⁵⁷ 1835. január 6-án ugyanis értesítette Reviczky kancellárt, hogy Békés vármegye legutóbbi közgyűlésén körlevelet fogadott el, melyben valamennyi törvényhatóságot felszólította, hogy az úrbéri 5. törvénycikknek az önkéntes örökváltságot engedélyező 2.§-át a jogügyi munkálat tárgyalása során ismét tűzzék az országgyűlés napirendjére. Wirkner korábbi értesüléseire hivatkozva ismételten megerősítette, hogy az ellenzék mindent el fog követni, hogy az önkéntes örökváltságot engedélyező törvényjavaslat számára a megyékben a többséget ismét megszerezze, éppen ezért a kormányzat részéről ellenlépéseket javasolt. Ennek érdekében mellékelte azoknak a személyeknek a listáját, akikhez ez ügyben a kormányzat teljes bizalommal fordulhat.⁵⁸ Wirkner egyúttal felhívta a figyelmet Békés vármegye egy másik körlevelére, melyben a megye, az alsótábla elnöke, a kormányt képviselő személynök ellen indított támadást. Reviczky bizalmasa ennek az 1834 novemberében született körlevélnek a másolatát is csatolta beszámolójához. Békés vármegye rendei Túróc megye 1834. június 25-én elfogadott határozatára reagáltak, mely szerint az országgyűlési követeknek utasításaikat kötelezően be kellene mutatniuk az alsótábla elnökének, akinek jogában állna az utasításával ellentétesen cselekvő követet meginteni, illetve az érintett törvényhatósággal közölni, hogy képviselője visszahívandó. Békés ellenvetését így fogalmazta meg: "De valjon tanátsos is e egy alkotványos szabad Nemzet Képviselőit kötelességekbeni eljárásokra nézve éppen annak vetni birósága alá, Ki a' Kormány Képét viseli, és kit országos Rendek Elnökjévé nem a' Törvény tett." A körlevél további részében nyilvánvalóvá válik, hogy a két törvényhatóság ellentétesen ítélte meg az országgyűlés tanácskozásainak hangnemét és tartalmát. Túróc ugyanis "az országgyűlésen előfordult előadásokat Külföldi féketlenség elveinek hódolóknak, a nemesség szabadságait tipróknak, és a' vagyonok szabad birtokát zavaróknak béllyegez." Békés szerint azonban ezek a kijelentések - melyek nyilvánvalóan az úrbéri törvénycikkek vitáira utalnak - annak jelei, hogy vannak, akik saját érdekeiken felülemelkedni nem akarnak, majd a követek így összegzik véleményüket: "Tekintjük bár Turotz Megyének annyira visszatetsző Ország Gyűlési előadásokra, hová irányulhatnak azok? értelmünk szerént csak azon igazság és önkény nélküliséget kivánták okokkal a' Magyar nép számára ki vivni, mellyel a' Szomszéd Austriai, Morva és Cseh nép már régen bir és mellyet az emberiség jogaira tekintve Urunk Királyunk is bizonnyal Magyar népétől meg tagadni nem fog."⁵⁹

Az 1834 novemberében keletkezett békési körlevél egyértelműen foglalt állást a jobbágyoknak adandó engedmények és törvényi garanciák ügyében, s a megye álláspontja ezekben a kérdésekben 1834 decembere után sem változott. Mégis feltűnő és magyarázatot igénylő, hogy Wirkner már 1835. január 6-án jelenti az úrbéri V. törvénycikk napirendre tűzését szorgalmazó másik, a későbbiek során nagy jelentőséggel bíró körlevél meglétét, holott azt csak Békés vármegye 1835. február 3-i közgyűlés hagyta jóvá.

Reviczky kancellár, bár a legújabb békési körlevél tartalmát nem ismerte,⁶⁰ a megyéből érkező nyugtalanító hírek hatására azonban elrendelte, hogy a temesvári főpostatiszt a legszigorúbb titoktartás mellett személyesen utasítsa valamelyik megbízható gyulai postai alkalmazottat, hogy a megye minden körlevelét Gyuláról közvetlenül Temesvárra küldje. A temesvári főpostatisztnek pedig meghagyta, hogy egy példányt közvetlenül neki továbbítson, a többit további utasításig tartóztassa fel. Reviczky kancellár a megyei körlevél kapcsán egy korábbi rendelkezéssel összhangban adta ki utasítását. 1833. október 9-én ugyanis a kancellár Szatmár megyei vallásügyi körirat⁶¹ miatt született felterjesztésében két dolgot javasolt az uralkodónak: egyfelől a király ismételten szólítsa fel a megyei elöljárókat, hogy a már érvényben lévő rendelkezésnek megfelelően akadályozzák meg a kormányzat érdekeivel ellentétes "üzelmeket", az alkotmányosságot és különösen a közjogi kérdéseket érintő közgyűlési határozatokat pedig azonnal jelentsék.⁶² Másfelől a kancellár szükségesnek tartotta, hogy a Helytartótanács nyílt paranccsal tiltsa meg a postahivataloknak a megyei köriratok továbbítását. Az uralkodó 1833. október 20-i döntése értelmében azonban a megyei körlevelek feltartóztatását nem a Reviczky által javasolt módon, hanem titkos parancs útján hajtották végre és ezt csak a 6 kerületi postafőtiszttel közölték. A postafőtiszteknek ez ügyben a legszigorúbb titoktartást és a legnagyobb körültekintést rendelték el, felszólítva őket, hogy csak a legmegbízhatóbb helyi postamestereket avassák be a kormányzat ezen elhatározásába.⁶³

A temesvári főpostatisztnek küldött utasítással egy időben Reviczky levelet intézett Cseh Ferenc békési alispánhoz:⁶⁴ igaz-e az a hír, hogy a megye országgyűlési ügyekkel foglalkozó küldöttsége az úrbéri VIII. törvénycikkel kapcsolatban egy tervezetet készített, és a legközelebbi közgyűlésen a rendek olyan körlevél jóváhagyását tervezik, melyben a többi törvényhatóságot felszólítják, támogassák az úrbéri terhek örökös megváltásának újbóli napirendre tűzését a jogügyi munkálat megfelelő helyén. Hasonló tartalmú levelet írt Lánczy József Békés megyei főispánnak is.⁶⁵ Reviczky ugyanekkor kéréssel fordult gróf Mailáth Antal zempléni főispánhoz: tegyen lépéseket, hogy gróf Sztáray Albert - kinek személye és képességei megfelelő garanciát jelentenének a kormányzat számára - vállalja el valamelyik megye vezetését. A kancellár nyíltan ki is mondta, hogy a kormányzat számára egyre kellemetlenebbé váló Békés megye adminisztrátori székét szeretné Sztáraynak felajánlani.⁶⁶

Lánczy József, Békés vármegye főispánja 1835. február 21-én számolt be a megye február 3-i közgyűléséről, az ott elfogadott körlevél keletkezésének körülményeiről. Mivel Lánczy nem volt jelen a közgyűlésen, összefoglalóját az első alispán, Cseh Ferenc és a másodalispán, Horváth Antal jelentésére alapozta.⁶⁷ A beszámolók szerint a gyűlés napirendjén az országgyűlési követjelentések és az országgyűlési ügyeket érintő megyei körlevelek szerepeltek. A követek beszámolóit már korábban kiadták az országos jelentőségű tárgyakkal foglalkozó megyei küldöttségnek. A Csepcsányi Tamás által írott, az 1834. december 31-én az úrbéri VII. és VIII. törvénycikk elestéről szóló jelentés nyomán 1835. január 19-én és 31-én összeülő megyei deputáció javaslatot fogadott el.⁶⁸ A küldöttség elhatározta, hogy indítványozni fogják: Békés vármegye körlevélben forduljon a többi törvényhatósághoz, kérvén, amennyiben a nevezett törvénycikkek a jogügyi munkálatban napirendre kerülnének, a követek támogassák azok elfogadását. Horváth Antal, a küldöttség elnöke szerint Novák Antal főjegyző és Beliczay József főpénztárnok a körlevélbe kívánta foglalni, hogy amennyiben az uralkodó továbbra sem szentesítené a nevezett úrbéri cikkelyeket, helyezzék kilátásba az adófizetés megtagadását. A másodalispán és Fejes kanonok fellépésére ettől az indítványtól
a javaslattevők elálltak, a körlevelet azonban a közgyűlés elé terjesztették, ahol a jelenlévők nagy többsége azt elfogadta. Horváth Antal hangsúlyozta, hogy a körlevél első változata igen nyers és goromba volt, és ugyanilyen jelzővel illette a Csepcsányi által küldött követjelentés hangnemét is. A történtekért véleménye szerint elsősorban Novák főjegyzőt terheli
a felelősség: "És így Kegyelmes Uram ezen Köz Gyűlésből is semmi jó híreket és végzéseket írhatni szerentsés nem lehetek. Vagyon ide haza olly Malleusa [itt: rosszakarója] a' Kormánynak, a' ki ellen senki sem boldogulhat, míg Novák Békésben szolgál. Csendért és jozanabb gondolkozásért minden lépés híába vagyon." Ezek a beszámolók azt is érthetőbbé teszik, hogyan szerezhetett Wirkner már 1835. január elején bizalmas értesülést a készülő körlevélről.

Reviczky kancellár felségelőterjesztésében⁶⁹ hangsúlyozta, hogy az azelőtt nyugodt Békés megye hosszabb ideje elsőként hoz alkotmányellenes, veszélyes alapelveket tartalmazó végzéseket és ezeket a határozatokat körleveleiben közli a többi törvényhatósággal is. Reviczky jelezte, hogy ennek legutóbbi példája az 1835. február 3-i közgyűlésen az úrbéri 5., 7. és 8. törvénycikkel kapcsolatos körlevél, melynek alapelvei - amennyiben elfogadást nyernek - alapjaiban rendítik meg az alkotmányt.

A kancellár a Békés megyei állapotokért egyértelműen Novák főjegyzőt⁷⁰ tette felelőssé és a nevezetes körlevél szerzőjének is őt tartotta.⁷¹ Információi szerint mióta Novák Antal követi tisztéről lemondott, megyéjében "az ultraliberálisok újításvágyó pártjának szellemében" tevékenykedett. A főjegyzőt széleskörű ismeretei és kiváló beszédkészsége alkalmassá is teszik arra - fűzte hozzá Reviczky -, hogy az ellenzék szempontjából eredményesen működjön. Egyúttal a kancellár hivatkozott Lánczy főispán február 21-i jelentésére, mely szerint a megye nagybirtokosai alapvetően jó érzületűek, de a közgyűléseket ritkán látogatják. Ugyanakkor a megyegyűléseken megjelenő - Lánczy szerint nagyrészt protestáns - nemesség minden liberális javaslatot támogat, különösen a vallásügy országgyűlési vitái óta, és ezeket a javaslatokat nagy többséggel fogadják el. A tisztújításokon a nemesség szavazataitól függő tisztikar pedig nem mer fellépni ellenük a kellő határozottsággal. Lánczy József véleménye szerint amíg a jelenlegi körülmények nem változnak ("...bis die zur Exaltation dienlichen dermaligen Umstände nicht ändern..."), a kormányzat közbelépése nem lehet eredményes, a főispán a békési körlevélnek a többi törvényhatóság általi fogadtatását és lehetséges hatását nem tartotta különösen veszélyesnek. Nyilvánvaló tehát, hogy a főispán elismerte
a körlevél tartalmának, stílusának káros voltát, mégis elkerülendőnek tartotta ez esetben
a közvetlen kormányzati beavatkozást.

A békési főispán 1835. március 15-én újabb levélben számolt be a megyében történtekről.⁷² Véleménye szerint a báró Wesselényi Miklós ellen indítandó pert kihirdető királyi leirat máris "áldásos hatást" fejtett ki, s a kormányzat következetes szigora meg fogja hozni a szükséges eredményeket.⁷³ Hangsúlyozta, hogy Novák Antal maga is mélyen megrendült a fejleményeket látva, s a február 3-i közgyűlésen történtekről küldött beszámolójában megbánásának adott kifejezést. Ugyanakkor Lánczy József írásban feddte meg főjegyzőjét a körlevél keletkezése során játszott szerepe miatt, egyben figyelmeztette magatartása lehetséges következményeire.⁷⁴ A megyében bekövetkezett kedvező változásokat Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök is megerősítette: az 1835. március 30. és április 4. között tartott közgyűlésen a szarvasi evangélikus iskola kapcsán küldött elutasító püspöki választ a résztvevők többsége higgadtan fogadta: "...általányosan vévén reménységem felett a leg kedvezőbbek és ami bennem tsudálkozást okozot az t:i: hogy ezen Megyének tagjai már nem az elöbbi kor szellem szerént, hanem egészen megváltozva szelidebb és hodolóbb hangon a felvett tárgyukhoz szolottak..."⁷⁵

A kancellár azonban úgy vélte, mindezen tényeket figyelembe véve sem lehet a Békés megyei alkotmányellenes körirat ügyét levenni a napirendről. Meggyőződése szerint a feloszlatott erdélyi országgyűlés⁷⁶ kapcsán egyébként is újabb körlevelekre lehet számítani a megye részéről, s ez ismét kellemetlen helyzetet teremtene a kormányzat számára. Reviczky éppen ezért királyi biztosi vizsgálat elrendelését javasolta Békés vármegyében. Ezzel együtt szorgalmazta Novák Antalnak - a körlevél szerzőjének - főjegyzői tisztéből való felfüggesztését, valamint kívánatosnak tartotta, hogy a következő tisztújításon Novákot se főjegyzőnek ne nevezzék ki, se más hivatalra ne jelöljék. Az uralkodó 1835. április 9-én, mérlegelve Reviczky kancellár felségelőterjesztését, báró Orczy Lőrincet, Arad vármegye főispánját nevezte ki a Békés megyébe küldendő királyi biztossá. Lánczy főispán április 16-i újabb levele szerint ugyan a március 30. és április 4. között tartott megyegyűlésen sem Erdély, sem Wesselényi ügye nem került szóba, mindezek ellenére a kancellár egy újabb felségelőterjesztésben fenntartotta korábbi javaslatát, és ismételten királyi biztos kiküldését szorgalmazta az uralkodónál. A király ezúttal is megerősítette báró Orczy megbízatását.⁷⁷ Az 1835. május 1-jén kelt királyi leirat értesítette a megyét a királyi biztosi vizsgálat elrendeléséről,⁷⁸ amit a június 16-i közgyűlésen hirdettek ki Gyulán. Orczy Lőrinc azonban még május 25-én levélben jelezte:
a Békés megyei birtokosokhoz fűződő rokoni kapcsolatai miatt nem vállalhatja a megbízatást.⁷⁹ Ezután nevezték ki királyi biztossá Szirmay Ádámot,⁸⁰ a Hétszemélyes Tábla bíráját; az 1835. június 4-én kelt újabb döntést Békés vármegye július 6-i közgyűlésén hozták nyilvánosságra. A megyegyűlés ugyanekkor végzést hozott arról - az országgyűlési tárgyakkal foglalkozó állandó bizottság kezdeményezésének megfelelően -, hogy az első alispán a királyi biztosi vizsgálat befejezése után a lehető legrövidebb időn belül hívja egybe a közgyűlést, és a rendek küldjenek az uralkodónak egy bocsánatkérő feliratot. Ugyanakkor az éppen jelenlévő országgyűlési követ, Szombathelyi Antal többedmagával ellenezte a felirat elküldését.⁸¹ Így már ekkor látható volt: nem biztos, hogy a vizsgálat befejezése után tartandó megyegyűlés kimenetele a kormányzat várakozásainak megfelelően alakul.

Szirmay Ádám július 21. és augusztus 1. között tartózkodott Békés vármegyében; augusztus 8-án jelentette Reviczkynek, hogy megbízatását teljesítette.⁸² A kancellár ezt követően szeptember 3-án levélben fordult Wirkner Lajoshoz. Szirmay Ádám említett jelentésére hivatkozva felvilágosítást kért Wirknertől Békés megye augusztus közepén tartott megyegyűléséről. A királyi biztos vizsgálódásainak befejeztével ugyanis jelezte Reviczkynek: a megye megbánásának jeleként egy bocsánatkérő felirat megfogalmazására készül. A kancellár azonban mind ez ideig sem az augusztusi közgyűlés kimeneteléről, sem az ígért felirat megérkezéséről nem kapott információt.⁸³ Békés vármegye közgyűlése - a július 6-i határozatnak megfelelően - 1835 augusztusában valóban összeült, de bocsánatkérő felirat helyett augusztus 12-én újabb körlevelet fogadott el.⁸⁴ A körirat három pontban foglalta össze
a megye sérelmeit: "Tetemes sérelemnek látták ugyan is mindenekelőtt a' megyének municipalis állására, és a' törvényhozásbani szabad gyakorlatu utasitások mellett fenálló törvényszerű jogaira nézve azt: - hogy országos dolgokat tárgyazó ollyan közhatározatért, mellyet űnnepélyesen esmérnek most is magokénak, a' végre hajtó hatalom rendelésébűl egyes tagok vétettettek királyi Biztosság által kérdőre és feleletre...".⁸⁵ Kifogásolták a rendek továbbá, hogy az első, május 1-jei királyi leirat helytelenítette a február 3-i körlevélnek a többi törvényhatósághoz történt megküldését, holott az uralkodó az országgyűléshez intézett 1825. november 26-i resolutiójában engedélyezte a megyék egymás közötti levelezését.⁸⁶ Végezetül sérelmezték, hogy a királyi leirat a megye határozatát és körlevelét lázítónak és alkotmányellenesnek nevezte, holott az - összhangban az 1834. augusztus 28-i királyi leirattal -
a nevezetes cikkelyeket az úrbéri munkálat törvényeinek sorából kiemelve más helyen, a jogügyi munkálat keretein belül kívánta napirendre tűzni, és azok elfogadását pártolni. Mindezek alapján utasította a közgyűlés a követeket, hogy a megye sérelmeit terjesszék az országgyűlés elé, és más megyék küldötteit is nyerjék meg a békési sérelmek pártolására: "Ezekben látván, és érezvén a' Rendek kiváltképpen sérelműket, - minthogy megvagynak győződve a' felől miként az egyes tagnak fájdalma, az egészet sebzi, nem kételkednek abban, hogy annak orvoslását az egész haza szine előtt keresni mellőzhetetlen hazafiui kötelességük...".⁸⁷

Reviczky 1835. október 10-én kelt levelében tudatta bizalmasával, Mérey Sándorral,⁸⁸ hogy Szirmay Ádám királyi biztos befejezve vizsgálatát, az előírásoknak megfelelően a Helytartótanácsnak fogja küldetésének eredményét benyújtani. Reviczky tehát ekkor még nem rendelkezett részletes és pontos információkkal a királyi biztosi vizsgálat eredményeiről. Szirmaynak a kancellárhoz írt előzetes jelentéséből azonban az kitűnt, hogy a Békés megyében történtek elindítója elsősorban Csepcsányi Tamás követjelentése volt. A királyi biztos azonban nem kapott betekintést a vizsgálathoz nélkülözhetetlen dokumentumba: a megye megtagadta Szirmay ezen kérését.⁸⁹

A Helytartótanács csak 1835. december 15-én készítette el a Szirmay Ádám beszámolóján alapuló jelentését,⁹⁰ melyet továbbított a kancellárnak. A jelentés legfontosabb részlete az 1835. február 3-i közgyűlésen elfogadott határozat és körlevél keletkezéskörülményeinek vizsgálata volt. E szerint miután Horváth Antal másodalispán, az országgyűlési ügyekkel foglalkozó állandó megyei deputáció elnöke megkapta az úrbéri V., VII. és VIII. törvénycikk vereségéről szóló követjelentést, 1835. január 19-re összehívta a bizottságot. Tagjai közül január 19-én csak Fejes József gyulai plébános és kanonok, Novák Antal főjegyző, Kiss János aljegyző (egyben a bizottság jegyzője), Beliczay József főadószedő, Kövér János esküdt és Vidovich Ferenc, a csabai járás főszolgabírája jelent meg. Az úrbéri törvényekkel kapcsolatos határozat és valamennyi törvényhatóságnak elküldendő körlevél elfogadását Novák és Beliczey javasolták. Ezt az indítványt a megjelent tagok egyhangúlag elfogadták.
A bizottságon belül azonban vita bontakozott ki arról, hogy a körlevelet azonnal vagy csak
a jogügyi munkálat megfelelő helyén küldjék-e el a többi törvényhatóságnak. Továbbá felvetődött az a kérdés, hogy a köriratot milyen formában és értelemben fogalmazzák meg, azaz milyen elveket vessenek papírra. Az azonnali elküldés ellen tiltakozó Fejes kanonokkal és az alapelveket kifogásoló Vidovichcsal szemben a jelenlévők arról határoztak, hogy a körlevelet a követjelentések és az országgyűlési napló beszámolója alapján a jegyző állítsa össze, a másodalispán pedig január 31-re hívja újból össze az állandó bizottságot. A január utolsó napjára összehívott megbeszélésről Fejes kanonok hiányzott, megjelent azonban Stachó János táblabíró és Lengyel Márton főügyész. Mivel már az előző ülésen elfogadták a határozat és a körlevél alapelveit, Stachó és Lengyel kifogásait nem vették figyelembe. Ez alkalommal sem készültek el azonban a szóban forgó tervezettel, ezért úgy határoztak, hogy ennek hitelesítésére a február 3-i közgyűlés előtt, a reggeli órákban kerüljön sor. Ebben az időpontban azonban a fő- és aljegyzőn kívül senki sem jelent meg.

A február 3-i közgyűlésen a másodalispán mint az állandó bizottság elnöke benyújtotta
a január 19-i és 31-i tanácskozások jegyzőkönyvét,⁹¹ valamint a körirat tervezetét. Napirendre kerültek továbbá a többi törvényhatóságtól érkezett körlevelek és a követek jelentései. Csepcsányi Tamás legutóbbi követi beszámolója⁹² nagy vihart váltott ki, elsősorban a kormányt és a főrendeket bíráló sorai miatt: "December 30kán felvevődött a' VIIIk Törvény Czikkely a' Jobbágyoknak személy, s' vagyonbeli batorságáról, melly hosszas, 's elmés víttatások után testvérjeivel az Vk és VIIk Törvény Czikkelyekkel hasonló szomorú sorsot szenvedett, 's ez úttal csak 21. Megyék által pártoltatván el esett! - az azt most pártoló Megyék e' Következendők, Somogy,- Borsod, - Komárom, - Nógrád, - Tolna, - Verőcze, - Zala, - Zemplény, - Zólyom, - Honth, - Csongrád, - Békés, - Csanád, - Soprony, - Bihar, - Temes, - Bars, - Ung, - Szabolcs, - Nyitra, - Po'sony, - a' többi Megyék a' nagyon tisztelendő Papi Renddel eggyütt ellene nyilatkozván ki magokat, hogy azomban az Izenet a' Kegy: Resolútió értelmében újra el készítessen, ezen Tárgy annyiba a' Kerületi Tanácskozásokra vissza útasíttatott.⁹³ - Hogy ezen három Törvény Czikkelynek e' szomorú sorsa lön, ennek fö oka a' Nemzet álhatatlansága 's gyengesége, a' sokféle be folyás, a' Törvényhatóságokra a' Követekre, eggyes ki nézések, Kecsegtető remények, felsöbb hívatalokra való nyomorúlt vágyások okozák azt, hogy a' mikor sok vissza hozatatlan arany időnek elvesztésével ápolgattunk valamely hasznos tárgyat két Esztendeig, végre a' habozó, 's változékony útasítások, meg győződések oda teszik le azt, a' hová a' Fő-rendek és Kórmány Emberei kivánnyák. - Nyugodalomra tétetett tehát ezen három testvér Törvény czikkely, u. m. az Vdik Törvény Czikkelynek, A' Jobbágy örökös ki váltságárúl szólló szakasza, a' VIInek azom szakasza, hogy a' Földes Úr tulajdon Ügyében Bíró ne lehessen,- 's ezen VIII. Törvény Czikkely,
a' Jobbágyoknak személy 's vagyonbeli bárorságárúl, mind azon által ezek egészen elvesztve nincsenek, ennek, és sok jónak gyümölcsei a' Diáriumba el vagynak vetve, csírízanak ezek
a' Köz véleménybe, 's a' boldogabb jövendő fogja ezek gazdag gyümölcseit aratni."⁹⁴ A sértőnek tartott sorokat gróf Esterházy Mihály és Lukács József⁹⁵ csanádi alispán utasították vissza. Ezután került sor a körirat megvitatására. A tervezet egyes kifejezéseivel, annak azonnali elküldésével nem értett egyet Cseh Ferenc első alispán, gróf Esterházy Mihály, Stachó János és Novák Ferenc táblabírák. A köriratot azonban a nagy többség tapssal és közfelkiáltással elfogadta, anélkül, hogy azt szakaszonként újra felolvasták és vizsgálat alá vették volna. A királyi biztosi jelentés Fejes kanonok vallomása alapján arról is beszámolt, hogy Tomcsányi József esküdt⁹⁶ a körlevél kinyomtatását javasolta, ezt az indítványt azonban - Novák főjegyző figyelmeztetésére - nem fogadták el.

A királyi biztos vizsgálata tehát - ellentétben Reviczky kancellárral - elsősorban nem Novák Antalt tekintette felelősnek a körlevél megszületésében, hanem Csepcsányi Tamás követjelentését. Szirmay jelentésének kézhez vétele után a kancellár többször sürgette a nádoron, illetve Lánczy főispánon keresztül, hogy a kormányzat betekintést nyerhessen a követi beszámolóba. A Pozsonyban tartózkodó Lánczy József ugyan utasította a Békés megyei jegyzői hivatalt, hogy küldje el a kért iratot, ám ez 1835 végéig nem történt meg. Továbbá sem Novák Antal elmozdítására, sem Csepcsányi megrovására nem került sor.⁹⁷

A megye már említett, augusztus 12-én elfogadott köriratát ugyan a temesvári postahivatalban feltartóztatták,⁹⁸ és annak egy példányát elküldték a kancellárnak, az országgyűlés azonban 1835 szeptemberében napirendjére tűzte a békési sérelmet. Csepcsányi Tamás - utasításának megfelelően - a szeptember 14-i kerületi ülésen előterjesztette a megyéjét ért sérelmeket. Az augusztus 12-i békési körlevél tartalmával összhangban Deák Ferenc ugyanekkor négy pontban foglalta össze az elküldendő felirat tartalmát: törvénytelen volt, hogy
a megye határozata miatt egyes tagokat vizsgálat alá vettek; törvénytelen volt a főispán személyének megkerülése és mellőzése, maga a királyi biztosi vizsgálat; további sérelem az, hogy a május 1-jei királyi leiratban a megyét lázítással vádolták; a fő sérelem azonban a megyék levelezésének korlátozása. "Ez alkotványos lételünkbe olly mélyen bevág, hogy azt
a leghathatósb ellenzéssel nem venni nem lehet" - zárta a felsorolást Deák.⁹⁹ Ezen szempontok figyelembevételével készült el a békési sérelem ügyében elküldött első felirat- és üzenettervezet. A tervezeteket az október 12-i országos ülésen hagyta jóvá az alsótábla, a felsőtábla pedig október 19-én tűzte napirendjére a kérdést. Mivel a főrendek nem találták sérelmesnek az uralkodó eljárását és magát a királyi biztosi vizsgálatot, nem egyeztek bele abba, hogy az országgyűlés a feliratot az uralkodónak elküldje. Álláspontján a felsőtábla a későbbiekben sem változtatott, e tárgyban küldött utolsó, 8. üzenetüket 1836. április 30-án kapta kézhez az alsótábla. A rendek, korábbi álláspontjukat fenntartva, még aznap jóváhagyták a szólásszabadság ügyében küldendő 17., a békési sérelem tárgyában pedig a 9. üzenetet.

A kormányzat valós veszélynek tartotta az ellenzék egyik meghatározó személyiségének, Kölcsey Ferencnek újbóli követté választását, és reális lehetőségnek vélte az 1834 decemberében kisebbségbe került úrbéri reformjavaslatok ismételt napirendre tűzését. Ehhez járult az a félelem, hogy az erdélyi országgyűlés feloszlatása miatt tiltakozások várhatók, s számoltak
a Wesselényi ellen megindított vizsgálat, majd per lehetséges kedvezőtlen hatásával is. Ebben a politikai helyzetben különösen veszélyesnek tűnhetett tehát Békés vármegye több alkalommal is bizonyított ellenzéki magatartása, az ebben a szellemben készült közgyűlési végzéseknek a többi törvényhatóságnak történő megküldése. Így az 1835. február 3-i megyegyűlés határozata és az ekkor elfogadott körlevél - az ország politikai helyzetének mérlegelése után - arra késztette a kormányzatot, hogy akár az alkotmányosság egyik alappillérének, a szólásszabadságnak a sérelme árán is, királyi biztosi vizsgálat útján felelősségre vonja a megyei határozatért felelős személyeket. Békés megye ellenállása miatt a személyes felelősségre vonás elmaradt, az uralkodó azonban 1836. május 16-i leiratában az erélytelennek tartott Lánczy Józsefet - főispáni címe fönntartása mellett - felmentette a főispáni teendők alól, és a kormányhoz hű Aczél Antalt¹⁰⁰ nevezte ki főispáni helytartóvá. Aczél július 28-i beiktatásakor azonban Békés megye rendei látványosan demonstrálták, hogy nem értenek egyet az uralkodói döntéssel: már július 27-én elmaradt a főispáni helytartó ünnepélyes fogadtatása és köszöntése, az eskü szövegét pedig Boczkó Dániel javaslatára az eddigi gyakorlattal szemben magyar nyelven és világi személy, Novák Antal főjegyző kezeibe kellett letennie. Sőt Aczél további tevékenysége sem tudta a helyi ellenzék erejét megtörni.¹⁰¹

A Békés megyei ügy hátterében álló átfogóbb probléma, a törvényhatóságok egymás közötti levelezése továbbra is megoldatlan maradt. 1835 nyarán ugyan Reviczky kancellár javasolta, hogy az uralkodó érvényes szabályozás híján - az országgyűlés közeli berekesztése alkalmával - valamennyi törvényhatósághoz elküldendő királyi leiratban tiltsa meg a megyék egymás közötti levelezését, mivel az ebben a tárgyban eddig kiadott titkos rendeletek, ahogy többek között a békési példa is bebizonyította, eredménytelenek maradtak,¹⁰² de a kancellár javaslata éppúgy nem valósult meg, mint a kérdés törvény általi szabályozása.

 

Orsolya Völgyesi

Royal commissioner's investigation in Békés County (1835)

The paper discusses one of the most debated events of the political life of the 1830s on the basis of archival sources. From the early 1830s, Békés County had become an important basis for the reform opposition. The attention of the government was probably raised by the consistent opposition behaviour of the deputies from Békés, and by their close cooperation with decisive personalities of the opposition, such as Miklós Wesselényi, Ferenc Kölcsey, and Ödön Beöthy. After the bills proposing the security of the persons and property of villeins, the abolishment of manorial courts, and voluntary manumission compensation were voted down in the lower house in December 1834, Békés County sent a circular to all the municipal authorities on February 3, 1835, to support having the important bills repeatedly put on the agenda. The government, on account of the resolution of the county meeting, ordered an investigation by a royal commissioner into the circumstances of the composition of the circular and to take its authors to task. The investigation started after the dissolution of the Transylvanian diet, and following the beginning of the trial of Miklós Wesselényi on charges of treason. In the tense political situation, the parliamentary opposition had, at the request of the county, the Békés case as well as the trial of Wesselényi put on its agenda as violations of the freedom of expression. The opposition claimed that the government had started investigating certain individuals for a resolution of the county meeting, indeed, that it intended to restrict correspondence among the counties themselves -- not for the first time since the 1790s. No one was prosecuted in Békés County as a result of the royal commissioner's investigation, but the Lord Lieutenant [főispán], regarded as a weak man, was replaced by a procurator [főispáni helytartó] in 1836. Not even this move could, however, prevent the opposition from gaining ground just as the further orders of the government were unable to restrict the correspondence among the counties, which the opposition regarded as one of the most important constitutional rights.

 

37. Vö. Dokumentumok az 1848-49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez. Összeállította és a bevezetőt írta Jároli József. Gyula, 1995. 7. skk.

38. Ezt dokumentálják a rendszeres bizottsági munkálatok Békés megyei vitái, melyek bizonyos mozzanataira már utalt Barta István (Barta István: A fiatal Kossuth. Budapest, 1966. 151-173.). A Békés megyei operátumok gazdag iratanyaga még részletes elemzésre vár.

39. A kérdésről legújabban lásd Pajkossy Gábor: Kölcsey követi lemondásának történetéhez. Századok, 1996. 5. sz. 1191-1209. (a továbbiakban: Pajkossy)

40. Békés vármegye 1831. október 26-án nyomtatásban is megjelent latin nyelvű feliratában tiltakozott az október 2-ra összehívott országgyűlés elhalasztása miatt, és ellenlépésként az adófizetés felfüggesztését helyezte kilátásba. A köriratról készült német nyelvű fordításhoz mellékelt jelentésben a jelentéstevő még elképzelhetetlennek tartotta, hogy a felirat Békésben született volna. Úgy vélte, a szöveget valamely észak-magyarországi megyében készítették, és olyan ellenzéki politikus fogalmazhatta, mint például a Bars megyei Balogh János. Békés tehát csak ennek az akciónak eszköze lehetett, hiszen - a beszámoló szerint - a megyében nincs olyan személy, aki hasonló eszméket vallott volna. MOL Regnicolaris Levéltár Takács-hagyaték. N 119 (a továbbiakban: Takács-hagy.) Fasc. 42. 5536., a feliratról lásd még MOL Filmtár W 4448: HHStA Staatskonferenzakten, 1831:2227.

41. Az 1832-36-os országgyűlést értékelő beszámoló Békés vármegye követeit, Novák Antalt, Csepcsányi Tamást és Szombathelyi Antalt Deák Ferenccel, Klauzál Gáborral, Kölcsey Ferenccel, Pázmándy Dénessel együtt az "ultra liberalis ellenzéki párt" tagjai közé sorolta. MOL Bécsi levéltárakból kiszolgáltatott iratok. Varia der Kabinettskanzlei (I 58) (a továbbiakban: MOL Bécsi lev. ir.) 12. cs. 310. r.

42. MOL Magyar kancelláriai levéltár. Magyar királyi kancellária Acta praesidialia (A 45) (a továbbiakban: MOL Kanc. eln.) 1835:87.

43. Szombathelyi Antal (1802-1862) a megye táblabírája, Novák Antal lemondása után, 1834 nyarától Békés vármegye második követe. Az 1832-36-os országgyűlésen az ellenzék tagja, Kossuth és Deák bizalmas barátja (vö. MOL Bécsi lev. ir. 12. cs. 419. r-v), megyéjét az 1843-44-sz diétán is képviselte. 1843-tól 1846-ig főjegyző, 1846-tól 1849-ig első alispán.

44. Novák Antal (1797, Pest - 1843. május 19., Gyula) a megyében birtokkal nem rendelkező, örmény származású család sarja; a gróf Károlyi család ügyésze lett, majd báró Wenckheim József szolgálatába állt. 1819 és 1828 között Békés vármegye aljegyzője, 1828-tól 1837-ig főjegyző, 1837 és 1843 között első alispán. 1830-tól aranysarkantyús vitéz, továbbá az 1841-ben megalakult gyulai kaszinó elnöke. Első feleségével, a szintén örmény eredetű családból való Placsintár Magdolnával 1823-ban kötöttek házasságot. (E házasságából 1824-ben született lánya, Szidónia Tormássy János felesége lett.) Második feleségétől, Eckstein Aloysiától két lány született: 1840-ben Valéria és 1842-ben Iréne Etelka. Békés vármegyét az 1830-as, majd az 1832-36-os országgyűlésen is képviselte 1834 júniusáig. Az egykorú titkosrendőri jellemzés is elismerte sokoldalú képzettségét és az ország legkitűnőbb főjegyzői közé sorolta. Az 1832-36-os országgyűlésen a liberális ellenzékhez tartozott, közeli barátságban állt Kölcsey Ferenccel, Deák Ferenccel, Beöthy Ödönnel és Kossuth Lajossal. Az országgyűlésről való végleges hazatérése után nemcsak Békésben, hanem a szomszédos megyék közgyűlésein is az ellenzék nézeteit képviselte, (vö. MOL Takács-hagy. Fasc. 46. 6454., Fasc. 47. 6988.) és elősegítette a magyarországi és erdélyi oppozíció kapcsolatfenntartását (Az életrajz forrásai: Kempelen Béla: Magyar nemesi családok. VIII. kötet. Budapest, 1914.; MOL Bécsi lev. ir. 12. cs. 418. r-v.; a gyulai római katolikus plébánia anyakönyvei; a követi megbízatásról történt lemondása után készült titkosjelentésekből lásd MOL Takács-hagy. Fasc. 47. 6763.). A Békés megyei tisztikarra vonatkozó adatokat itt és a következő jegyzetekben lásd Karácsonyi János: Békésvármegye története. I. kötet. Gyula, 1896. 472-480.

45. Lánczy József (1763-1841) 1809-től a Királyi Tábla, 1821-től a Hétszemélyes Tábla bírája. 1825-től Békés vármegye főispánja. Az 1832-36-os országgyűlés alatti tevékenységéről készült titkosjelentést l. MOL Bécsi lev. ir. 12. cs. 381 r-v.

46. Reviczky Lánczy Józsefet kevésbé tartotta határozottnak, mint báró Vécsey Miklós szatmári és gróf Zichy Ferenc bihari főispánokat, egyúttal utalt arra, hogy Novák Antal lemondása után eredménytelenül próbálta befolyásolni a békési követválasztást. A kancellár ugyanis Cseh Ferenc első alispánt vagy Horváth Antal másodalispánt szerette volna Novák helyén látni. A főispán azonban Reviczky határozott felszólítása ellenére sem akadályozta meg Csepcsányi Tamás megválasztását (MOL Kanc. eln. 1835:87.).

47. A kancellár ez ügyben 1834. december 29-én írt József nádornak.

48. Csepcsányi Tamás 1812 szeptemberében tette le ügyvédi vizsgáját. Túróc vármegyéből 1813-ban költözött le Békés megyébe. 1828 után Stockhammer Ferdinánd birtokainak zárgondnoka. Az 1832-36-os országgyűlésen a megye követe. 1834-ben a Stockhammer-javakból a csabai birtokrészt Csepcsányi, Szombathelyi Antal, Beliczay József és Bodroghy Pap József vásárolták meg.

49. MOL Kanc. eln. 1835:17.

50. Répcze-szentgyörgyi Horváth Antal 1833-tól 1836-ig a vármegye másodalispánja. Nagyapja, Zsigmond 1802 és 1809 között a megye főispánja; apja, János 1812-ben és 1825-ben Békés vármegye országgyűlési követe.

51. Cseh Ferenc 1835. január 3-i válaszát lásd MOL Kanc. eln. 1835:83. Az alispán szerint Szombathelyi lemondásáról semmi biztosat nem lehet tudni.

52. Lásd MOL Magyar kancelláriai levéltár. Magyar királyi kancellária Acta praesidialia secretiora (A 49) (a továbbiakban: Kanc. eln. titk.) 1834:2225 és MOL Kanc. eln. 1835:96.

53. Beke Gyula: A békési Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye tulajdonát képező s az általa fenntartott Szarvasi Főgymnasium története 1802-1895. Gyula, 1895.

54. MOL Kanc. eln. 1835:124.

55. Vö. Pajkossy 1191-1193.

56. Az 1835. január 2-i kerületi ülés vitáját lásd Kossuth Lajos Összes Munkái IV. Országgyűlési tudósítások. S. a. r. Barta István. IV. kötet. Budapest, 1959. (a továbbiakban: KLÖM IV.) 94-98. Az ennek értelmében módosított üzenet szövegét lásd Iratok III. 293. skk. A szavazásról készült kimutatást lásd MOL Kanc. eln. 1835:96. Vö. még Csepcsányi Tamás 1835. január 15-i követjelentésével: "Januárius 2kán ismét elkezdődtek a' Kerületi ülések az Országos ülésekkel felváltva folyvást a' Kegy: Kir: Resolutio következésében fel vett urbéri munkálat felett. Januárius 2kán a' kerületi ülésben Zalai Követ /:Deák:/ inditványt tett, hogy minekutánna a' VIIIdik Törvény Czikkely el esett, annak principiumát
    a' VIIdik Törvény Czikkely 5k szakasza előtt szükséges ki mondani, melly indítvány 25. Megyék voksával a' hová a' Békesi is járult elfogadodott." (BmL Békés vármegye nemesi közgyűlésének iratai 53. jelentés.)

57. Wirkner Lajos (1802-1882) Az Udvari Kancellária fogalmazója, majd 1833 októberétől titkára, gróf Reviczky Ádám bizalmasa. Wirkner jelen volt az országgyűlés ülésein, és Pozsonyból részletes jelentéseket küldött a kancellárnak. Emlékirata fontos történeti forrás (Wirkner Lajos: Élményeim. Néhány lap 1825-től 1852-ig terjedő nyilvános pályám naplójegyzeteiből. Pozsony, 1879.).

58. MOL Kanc. eln. 1835:125. A megkeresendő személyek: Árva vármegye: Pálffy Fidél főispán; Bács vármegye: Rudics József aranysarkantyús vitéz, a megye országgyűlési követe; Bars vármegye: gróf Keglevich János főispán és Majtényi László, 1833 szeptemberéig a megye országgyűlési követe és első alispánja; Liptó vármegye: Platthy Gáspár első alispán; Pest vármegye: József nádor, főispán; Nyitra vármegye: Vurum József nyitrai püspök; Zólyom vármegye: Folger Ferenc kanonok és Svaiczer Gábor selmecbányai főkamaragróf; Fejér vármegye: gróf Cziráky Antal országbíró, a megye főispánja; Győr vármegye: Bezerédy Ignác első alispán; Moson vármegye: Torkos Mihály első alispán; Vas vármegye: Niczky János, 1834-ig a megye első alispánja és országgyűlési követe, ekkortól a Királyi Tábla bírája; Veszprém vármegye: Rohonczy János, a megye első alispánja; Bereg vármegye: gróf Vay Ábrahám főispáni helytartó; Gömör vármegye: Almássy József főispán, a Hétszemélyes Tábla bírája és Abaffy Károly első alispán; Heves vármegye: Pyrker János László egri érsek, a megye főispánja; Sáros vármegye: Péchy Imre első alispán; Torna vármegy: Scitovszky János rozsnyói püspök; Arad vármegye: báró Orczy Lőrinc főispán; Csanád vármegy: Lonovics József csanádi püspök; Csongrád vármegye: Babarczy Imre első alispán; Krassó vármegye: Gyűrky Pál főispán; Mármaros vármegye: gróf Vay Ábrahám főispán és Gerszon Antal máramarosszigeti kamarai adminisztrátor, Pest, Gömör, Zemplén, Máramaros megyék táblabírája.

59. A békési körlevél szövegét lásd MOL Kanc. eln. 1835:125.

60. Mathias Biringer budai főpostatiszt 1835. február 25-én Reviczky kancellárral közölte, hogy a budai postahivatalban a békési köriratból 34 példányt tartóztattak fel a kancellár további parancsáig (MOL Kanc. eln. titk. 1835:67). Biringer április 13-i újabb előterjesztéséhez mellékelve küldte el a körlevél egyik példányát a kancellárnak (MOL Kanc. eln. 1835:926).

61. Miután az 1832-36-os országgyűlésen a protestánsok vallási sérelmeivel foglalkozó tárgyat az alsótábla a főrendek ellenállása miatt 1833 júliusában levette a napirendről, 1833 szeptemberében Szatmár vármegyében körlevelet fogadott el a megyegyűlés. Ennek értelmében törvénytelennek nyilvánítottak minden rendeletet, mely az 1791:26. tc.-kel ellentétes, és a megye kijelentette, hogy ezeket a rendeleteket nem is fogja végrehajtani. A körlevelet a megye országgyűlési követe, az éppen szabadságon tartózkodó Kölcsey Ferenc készítette. Hasonló tartalmú körlevelet fogadott el Pest vármegye is még augusztus 27-i közgyűlésen.

62. A törvényhatóságok egymás közötti levelezése már 1784 óta konfliktust jelentett a kormányzat és
    a rendek között. Ennek a feszültségnek egyik példáját lásd Sándor Lipót főherceg nádor iratai. Kiadja: Mályusz Elemér. Budapest, 1926. 351-352. A kérdés aztán előkerült még az 1825-27-es országgyűlésen is. Mivel azonban a probléma törvényes szabályozására a reformkorban sem került sor, a konfliktus a rendek és a kormányzat között időről időre kiújult. Így a megyék jogkörének korlátozásával és
    a főispánok megyei befolyásának megerősítésével 1831-ben is foglalkozott az államkonferencia: MOL Filmtár W 4448; HHStA Staatskonferenzakten, 1831:2222, 2223.

63. MOL Kanc. eln. titk. 1833:190. sz.

64. Cseh Ferenc 1833-tól 1836-ig volt Békés vármegye első alispánja.

65. Az 1835. január 9-i elnöki levél másolatát lásd MOL Kanc. eln. 1835:1009.

66. Gróf Sztáray Albert (1785-1843) császári királyi kamarás Békés megyei birtokos is volt második felesége, Károlyi Franciska csabai birtokai révén. Az unokaöccsének, gróf Dessewffy Aurélnak a nevével fémjelzett újkonzervatívok színrelépésekor Sztáray csatlakozott ehhez a politikai csoportosuláshoz, az 1840-es évek elején pedig a Világ című konzervatív lapban számos fontos kérdésben (háziadó, örökváltság) fejtette ki nézeteit.

67. MOL Kanc. eln. 1835:701 és 702. Cseh 1835. február 7-i, Horváth 1835. február 6-i dátummal küldte el jelentését.

68. Az országos tárgyak véleményezésére kinevezett küldöttség elnöke Szentgyörgyi Horváth Antal másodalispán, tagjai Novák Antal főjegyző, Beliczay József főpénztárnok, Stachó János táblabíró, Fejes József gyulai plébános és kanonok, Lengyel Márton tisztifőügyész, Vidovich Ferenc békési főszolgabíró, Kiss János aljegyző, Kövér János kétegyházi esküdt voltak.

69. Az 1835. márc. 18-i felségelőterjeszést lásd MOL Kanc. eln. 1835: 894.

70. Novák Antal személye és tevékenysége 1834 végén, tehát követi tisztéről való lemondása után keltette fel a kormányzat figyelmét. Békés megye főjegyzője ugyanis 1834. november 9. és 15. között egy családi ügy miatt Pesten tartózkodott, és Földváry Gábor másodalispánnál szállt meg. Novák így jelen volt - a jelentés szerint - Pest vármegyének azon a közgyűlésén, amikor a többség az úrbéri 8. törvénycikkel kapcsolatos, mindeddig kedvező utasítását visszavonta (a Pest megyei közgyűlési jegyzőkönyv szerint valójában ez az 1834. október 20-i közgyűlésen történt meg). Steinbach Ferenc, a királyi jogügyigazgatóság ügyésze titkos beszámolója szerint Novák keserűen fakadt ki Pest illiberalitása ellen és arról beszélt, hogy az ország nem fogékony még a "jó" iránt. (lásd MOL Kanc. eln. 1834: 2138.)
    E pesti tartózkodás kapcsán vetette fel Mérey Sándornak, a tartományi biztosság igazgatójának Reviczky kancellár, hogy nem volna-e tanácsos a megfigyeléseket Novák Antalra is kiterjeszteni. Majd Wirkner Lajoshoz fordulva a kancellár jelezte, Békés megye jelenlegi helyzetében nem tudja, kihez fordulhatna teljes bizalommal, hogy biztos híreket szerezzen Novák tevékenységéről. (lásd MOL Kanc. eln. 1834:1965.) Novák Pesten történő megjelenése azért is kelthette fel a figyelmet, mivel az önkéntes örökváltság ügyében egyre másra érkező kedvezőtlen utasítások hatására - Steinbach szerint - a liberális ellenzék tagjai, így Kölcsey is, Pozsonyból eltávozva Pesten készültek volna megbeszélést tartani.

71. Vö. az 1835. jún. 15-én készült, Reviczky állítását megerősítő titkosjelentéssel (MOL Takács-hagy. Fasc. 47. 6763.).

72. A levelet l. MOL Kanc. eln. 1835:698.

73. A Királyi Tábla - az uralkodó jóváhagyásával - 1835. február 25-én idézte meg Wesselényit személyes megjelenésre 1835. május 5-re.

74. "Inkább véltem halálomat mint azt, hogy illy tudománnyal, bé látással, józan itélettel biró, 's az egész Haza elöt jó hirérül ösméretes Individum a' Kor szellemtül ell ragadtatva anyira vetemedhetik, hogy Constitutióját tiporja, - Koronás Fejedelmét Kárhozatos Kifejezésekkel vakon sértegesse, - örülljön az ell Kábitott Község vivát Kiáltásának, - magának a' Haza elöt /melly az efféle vakmeröséget útállya/ nevet szerezni akarjon, - 's nem lássa által, hogy ennek jó vége nem lehet, - rosz utra készül - és elébb utóbbel éri a veszedelem. (...) Ebregyen fell, Istenre kérem, tekintsen jó hitvesére 's gyermekére, ne rohanjon hanyat homlok a veszedelemnek; - gondollya el, hogy minden szempillantatba a jóll lététegyedül Kegyelmes Urunk türedelmének köszönheti. - Egy két szóbúl álló parancsolat, és Ki lépet
    a Székébül." (Lánczy Novákhoz írt levelének másolatát lásd MOL Kanc. eln. 1835: 698.)

75. MOL Kanc. eln. 1835:935. Lajcsák nagyváradi püspök nem vett személyesen részt a közgyűlésen, Fejes kanonok beszámolójából értesült az ott történtekről.

76. A király 1835. január 29-én kelt parancsát az erdélyi diéta feloszlatásáról 1835. február 6-án hirdették ki Kolozsvárott.

77. Reviczky továbbra is hangsúlyozta: "Das Cirkulare, - ... erhält zu strafbare Grundsätze, als die Regierung dieses vermessene Benehmen des Békéser Komitats ignoriren, oder darüber hinausgehen könnte." (Az április 18-i felségelőterjesztést a körlevél egy példányával lásd MOL Kanc. eln. 1835:1009., fogalmazványát lásd MOL Kanc. Eln. 1835:934.). Báró Orczy Lőrinc királyi biztosi megbízólevelét lásd MOL Magyar kancelláriai levéltár. Magyar királyi kancellária Acta generalia (a továbbiakban: MOL Kanc. ált.) 1835:5285.

78. MOL Kanc. ált. 1835:6162.

79. Báró Wenckheim József felesége, így Wenckheim Béla édesanyja báró Orczy Terézia volt. Orczy Lőrinc levelét lásd MOL Kanc. ált. 1835:7273.

80. Szirmay Ádám Zemplén megye főjegyzője 1826-tól a Királyi Tábla, majd 1833-tól a Hétszemélyes Tábla bírája.

81. Vö. MOL Kanc. ált. 1836:3653.

82. Szirmay előzetes beszámolóját lásd MOL Kanc. ált. 1835:11454.

83. MOL Kanc. eln. 1835:1862.

84. BmL Békés vármegye nemesi köz- és kisgyűléseinek jegyzőkönyve 1835:1444. A körirat megszerkesztésére kinevezett bizottság elnöke Horváth Antal másodalispán, tagjai: báró Wenckheim Béla és Stachó János táblabírák, Lengyel Márton tisztifőügyész, Vidovich Ferenc főszolgabíró, Kövér János esküdt, Kiss János első aljegyző.

85. Ugyanebben a szakaszban a körlevél kifogásolta, hogy a királyi biztosi vizsgálat elrendelése nem az 1805:5. tc. előírásainak megfelelően történt.

86. Az 1825-27-es országgyűlésen a rendek 1825. október 22-i, az alkotmány megerősítését célzó feliratukban sérelmeik között említették a megyék egymás közötti levelezésének korlátozását is: "... valamint a' Levelezések is meggátoltattak, vagy a' Hűtlenség' vétke terhe alatt, akadályoztattak, söt a' Constitutionális Lételnek elvesztése eránt és fenyegetések tétettek." "... hogy minden Köztanácskozásnak egész nyilvánsága légyen, - erre nézve kiváltképpen megkivántatik alázatos vélekedésünk szerént, hogy a' Törvényhatóságoknak egymással való Levelezésének az 1792. esztendei Junius Havának 22. napján költt Kegyelmes Királyi Rendelés értelmében is, többé semmi szín alatt meg ne akadályoztatódjanak." (lásd Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Várossában, 1825-dik Esztendőben, Szent Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Írásai I. Pozsony 1825, 1826. 54., 61.) Az uralkodó november 22-i leiratában a korábbi resolutiókra hivatkozva nem tilalmazta a törvényhatóságok egymás közötti levelezését (lásd. u. o. 91.).

87. A körlevél egy példánya megtalálható: Pest megyei Levéltár Pest-Pilis-Solt vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1835-1-4921.

88. Mérey Sándor (1779-1848) Somogy megye főispánja 1831 és 1845 között; 1831. december 16-tól 1833 nyaráig személynök. 1833 nyarán helytartótanácsossá és az adóügyeket intéző commissariatus provincialis (országos tartományi biztosság) főigazgatójává nevezték ki. Császári kamarás és valóságos belső titkos tanácsos.

89. MOL Kanc. eln. 1835:2140.

90. MOL Kanc. ált. 1836:3653.

91. A tanácskozásokat összegző irat többek között így fogalmazott: "...mind azért oda járulna a' Küldöttség véleménye, hogy szólitatnának fel a' törvényhozási tárgyak feletti tanátskozások alkalmával léendő fel elevenítésekkor azt ujjabban is pártolván, a' haza köz bóldogságát minden ki tehető törvényes módokkal előmozditani, törekedjenek: mi módon kivánná pedig a' kűldöttség ezen felszóllitást megtétetettni az itt% itten foglalt feltétel azt bővebben kifejti. Mi után pedig már a' VIII a' Jobbágyok személy és vagyonbéli bátorságáról szólló Törvény Czikkely elesett vólna a' Zalai biztositás, hogy Ö Felsége minden önkényt akadályoztatni kíván, a' VII Törvény Czikkely elejébe szövetetne a' megyei követek által is történt pártoltatását helyesnek látja a' Küldöttség... " (BmL Békés vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1835:117.)

92. Csepcsányi egy korábbi, 1834. dec. 5-i követi jelentésében már jelezte, hogy három fontos törvényjavaslat eddig biztosnak tűnő többsége veszélybe került: "October 19től fogva tegnapi napig az az December 4ik napjáig tartott Kerületi Ülésekben a' Fő Rendi Izenet folytában szakadatlanúl az Úrbéri Törvény Czikkelyek eránt folytt a' tanácskozás - az ez úttal közbenjött változásokat kimerítő Izeneteket midőn az % alatt alázatosan ide zárva megküldjük nints egyebet mit megjegyeznünk, mint hogy az 5ik 7ik és 8ik Törvény Czikkelyeket mellyeket az Adozó Nép epedő, és igazságos esdeklésére tekintve mint a közboldogság talpköveit ekkorig mindég nagy többség pártolá, a' mintegy 3 hét ólta változó Instructiók ingadozásba hoztak." (BmL Békés vármegye nemesi közgyűlésének iratai 50. követjelentés)

93. A szavazásról és a vitáról lásd KLÖM IV. 69. skk.

94. BmL Békés vármegye nemesi közgyűlésének iratai 52. sz. követjelentés (1834. dec. 31.)

95. A rendelkezésre álló sematizmusokban azonban Lukács József csak 1837 és 1840 között tűnik fel Csanád vármegye másodalispánjaként.

96. Tomcsányi József 1832 és 1840 között orosházi esküdt, 1843 és 1846 között alszolgabíró, 1843-tól 1846-ig csabai főszolgabíró, 1846 és 1849 között másodalispán, 1847-48-ban Tormássy Jánossal a vármegye országgyűlési követe.

97. Lásd erről MOL Kanc. ált. 1835:11454., 1835:12439., 1835:13446., 1835:15393.

98. Vö. Wust Ferenc temesi főpostatiszt jelentésével (MOL Kanc. eln. titk. 1835:152.)

99. Kossuth Lajos Összes Munkái V. Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások. S. a. r. Barta István. Bp., 1961. 63.

100. Aczél Antal (1788-1868) az egykori személynök, Aczél István fia. Az 1832-36-os országgyűlésen Arad vármegye első követe. 1836-tól Békés vármegye főispáni helytartója, 1841-től királyi tanácsos, ugyanebben az évben Csongrád vármegye adminisztrátora, 1843 és 1845 között Torna vármegye, majd 1845 és 1848 között Csanád megye főispánja.

101. A beiktatás részletes leírását lásd Kossuth Lajos Összes Művei VI. Kossuth Lajos: Ifjúkori iratok. Törvényhatósági Tudósítások. S. a. r. Barta István. Budapest, 1966. 716-719.

102. MOL Kanc. eln. titk. 1835:123.