Milla 2.0

2014 október 29 8:05 de.3 hozzászólás

Nagyon lelkesítő tüntetés volt.

Az előző tüntetés is nagyon lelkesítő volt.

Nekem csak az a nagy fájdalmam, hogy miközben a lelkes amatőrök azon aggodalmaskodtak, hogy a tömeg rálép a villamossínekre, addigra érzékelhetően odaértek a Fidesz egy pillanatra meghökkent profi ügynökei, és kezdik átvenni az irányítást az események felett.

Jönnek az okos jóbarátok, akik magyarul írják a nevüket és ingyérbe adják a bölcs tanácsokat, melyek középpontjában az áll, hogy fűre lépni tilos, meg, hogy nem kell kapkodni, ha eddig hetente tüntettünk, hát ezentúl első lépcsőben tüntessünk háromhetente, aztán meg majd évente kétszer, ordítozzunk kicsit, Orbántakaroggy, jólmegmondtuk, aztán nevetgélve menjünk haza.
MILLA reload.

Az eredmény is olyan lesz.

Nézzük csak meg közelebbről, hogy mi lett a Millából a szakértők keze nyomán – a spindoktorok a demokrácia reményteljes vőlegényét kiherélték, és maradt belőle egy pőre fax, aki ma már minden nap attól retteghet, hogy kihajigálják abból a csapatból, melyben az erőt hajdan a Milla tömege képviselte.

Azok, akik azért mentek ki hajdan az Erzsébet-hídhoz, mert vagy rokonszenveztek valamelyik párttal, vagy nem, de az felülírta a klubsovinizmusukat, hogy egy valamivel nem rokonszenveztek: Orbán bimbózó diktatúrájával, a demokrácia sárbatiprásával.

A tömeg, melyet mindközönségesen népnek is nevezhetünk akár, most ismét felháborodott és ismét joggal.

Már nem csak a demokráciát veszik el tőle, de a fiatalság tájékozódásának utolsó bástyáját is be akarja kebelezni a hatalom, beleértve ebbe közösségi kapcsolatait, megnehezítve a barátaival való kapcsolattartást, tovább atomizálva a társadalmat.

A hatalom nem szereti a közösségeket, mert ellenőrizhetetlenek.

A hatalom tízmillió kis szigetembert szeretne látni, akik aztán hőböröghetnek magukban, amennyit csak akarnak, kit érdekel?

A hatalom a hatalmat szereti, és ez a szeretet nem tűr semmit, ami veszélyeztethetné törekvéseit.

Hogy már megint hülyének néznek mindenkit?

Megszokhattuk, de beletörődni azért nem kellene – vagy felvonulászni nem kellene.

Vannak mindenféle népi igazságok, kevés közülük a hülyeség, hiszen évszázados tapasztalatok érleltek ki olyan mondatokat, mint például az „addig üsd a vasat, míg meleg” igazsága.

Ha most három hétig békén hagyják az adó híveit, hát megnézhetik majd november tizenhetedikén, amint a cselédek megszavazzák az adót, utána meg hőböröghet bárki bátran, mert az adót be fogják hajtani, és ezt már nem lesz könnyű megakadályozni.

Addig kellene serénykedni, és elérni, hogy a hatalom féljen.

Ma megbénítani valahol a közlekedést, holnap lefagyasztani érzékeny honlapokat, holnapután plakátokon népszerűsíteni a kormányfőt, utána az illetékes minisztérium ajtajában tartani ülősztrájkot – a jogszerű tiltakozások minden formáját igénybevéve kellene egy rettenetesen kényelmetlen időszakot teremteni a kormány számára.

És közben elmondani a nagymamáknak, hogyha nincs net, nem lesz skype sem, melyen keresztül  láthatják az unokát Londonban.

Elmondani a vállalkozóknak, hogy ha a kis cégének azért is fizetnie kell, hogy havonta feltöltse az adóbevallását a kormányzati portálra, ha fizetni kell a megrendelésekért, a szállítások megszervezéséért, meg azért a kis és kétes hatékonyságú reklámért is, amire az internet lehetőséget ad, akkor bizony nem lesz költségcsökkentés, nem lesz nyereségnövekedés, akkor bizony szopás lesz, már megint.

Tán még a pénztárgépek adóhivatali jelentéseinek továbbításáért is fizetni kell, ami azért a pofátlanság minősített esete…

Nem csak azt fogja érinteni ez az adó, akinek van számítógépe, hanem mindenkit.
És nem csak a vállalkozások fogják fizetni, hanem én is, te is, meg a kilencvenéves nagymamád is – ha akarja, ha nem.

Nem fogsz csetelni, nem fogsz lotyogni a facebookon, még a munkahelyedről sem, mert a munkáltatód is érinteni fogja a fizetési kötelezettség.

Mindenesetre már feltűntek azok az emberek, akik minden rontásnál-bontásnál ott mozogtak, előtérben, vagy háttérben.

Ott van Oszkó, ott van a baloldali hagyományok túltáplált meggyalázója, Schmuck Andor, a liberalizmus lejárt szavatosságú üdvöskéje Ungár Klára, a minden demokratikus megmozdulástól elhatárolódó LMP-ből átigazolt Karácsony Gergely.

És ott van Kunhalmi Ágnes is, aki talán még nincs teljesen megrontva az MSZP cukrosbácsijai által.

A három hét arra is elég lesz, hogy megjelenjenek az aggodalmaskodók, akik beállnak a Fidesz mögé, melynek emberei máris megkezdték kedvenc sportjukat, az eseményeken résztvevők kriminalizálását.

Majd nyafognak, jajgatnak, elegánsan elhatárolódnak, mint tették, mikor lerúgták Orbán hungarocell-karikatúrájának fejét – azt gondolják, hogy ezzel meg lehet akadályozni, hogy egyszer a feldühödött tömeg ezt a modellen hajtsa végre.

Nem lehet, ne is reménykedjenek.

Két bevert ablakból csinálják a tragédiát, jóllehet annak volt igaza, aki azt mondta, hogy még jól meg is úszták.
Hát, majd meglátjuk, mert az igaz, hogy Orbán most elqrta, hogy klasszikust idézzek, de az is igaz, hogy a demokratáknak ezidáig még nem volt olyan akciójuk, melyből ne tudtak volna vesztesen kikeveredni.

Ideje lenne felszámolni ezt a szép tradíciót – talán ez lehetne az első alkalom, mikor akár győzni is lehetne…

Talán próbáljuk meg…

3 hozzászólás

  • Göllner András

    Nagyszerű írás István. Gratulálok.

  • Sajnos igazad van azt hiszem az lesz a vége hogy elhal az egész félnek az emberek meg a munkahelyen is megdolgozzák őket,ennyi volt .

  • “Addig kellene serénykedni, és elérni, hogy a hatalom féljen.

    Ma megbénítani valahol a közlekedést, holnap lefagyasztani érzékeny honlapokat, holnapután plakátokon népszerűsíteni a kormányfőt, utána az illetékes minisztérium ajtajában tartani ülősztrájkot – a jogszerű tiltakozások minden formáját igénybevéve kellene egy rettenetesen kényelmetlen időszakot teremteni a kormány számára….”

    Látom már, kicsit ki kellett volna várnom és ide posztolni aktuális agymenésemet (és ezeket az ötleteket is megverselni):

    Tüntetés után, vihar előtt

    Azon siránkoztok, hogy romos e szép ház?
    No és nyolc éve a szegény TV-székház?
    Majd ha az ellenzék tovább már nem bénáz,
    akkor fog reszketni igazán a T. Ház!

    Gondoljátok el, hogy ez volt csak a kezdet!
    És a kemény fiúk még neki sem kezdtek!
    Majd mikor töltik a koktélos üveget
    és kővel döngetnek plasztacél süveget!

    Szabna az adónak egy felső korlátot?
    Csak a BonsaiDuce lehet ily korlátolt!
    Miért is fizetnénk adót tolvajoknak?
    Kevesellik tán azt, amit eddig loptak?

    Találhattunk volna bőven indítékot,
    de épp ez verte ki a biztosítékot.
    A netadó nem kis tömeget lelkesít:
    látom, a magyar nép épp jobban teljesít!

    Ez most nem vizitdíj! Ezúttal húsba vág:
    eltávolodhat a digitális világ?
    Galambposta lesz, vagy indián füstjelek?
    Pálcára rovom majd legújabb művemet?

    Megérti a Führer végre-valahára,
    hogy a sunyiságnak is van egy határa?
    Átléphet rajta, mint Caesar a Rubicon*,
    aztán majd merenghet mélán a romokon.

    A Csúti Potentát elszámolta magát:
    még nem szakadt át, de megrepedt már a gát!
    Még pár piszkos húzás, és már nem marad más,
    csakis a feltétel nélküli megadás!

    A Nagy Pávatáncos próbál még kitérni,
    miközben a nép már nekiállt ítélni.
    Ma még csak a székház homlokzata romos,
    holnap tán az övé: akkor legyen okos!

    Az ultrákkal megint kár volt kikezdeni,
    ám Viktor, mint tudjuk, nem egy matekzseni.
    A rohambrigádja most ellene fordult,
    mivelhogy a pohár náluk is kicsordult.

    Nehezményezik a beléptető rendszert:
    rühellik a velük szemben fellépő NER-t.
    Kétezerhatban még nem ily szelek fújtak;
    ám azok a régi, szép idők elmúltak.

    Ki akkor barát volt, az most már ellenség;
    a kormány nem hálás, mint volt az ellenzék,
    midőn a kedvükért romboltak székházat,
    s bár építenének stadiont vagy százat,

    csak ne legyen balhé! Pláne nem tüntetés!
    Nem vagytok jó fiúk! Jön majd a büntetés!
    S bár közülük hatan be vannak már varrva,
    ettől az ultrák még nem jönnek zavarba.

    A Digitál Anál Felcsúti Fabéka**
    eljátszhatja még, hogy milyen nagy stratéga.
    Oszd meg és uralkodj! Ezt a régi elvet
    alkalmazza mindig, mert ezzel csak nyerhet.

    Hiheti azt, hogy ő, s nem Lázár a Jani:
    próbálhatja egymás ellen kijátszani
    a két külön-külön tüntető csapatot;
    elvégre nem rakhat mindükre lakatot!

    Nem állítom bizton, hogy épp ez a terve,
    de az fix, hogy párszor gyorsan szét lett verve,
    s olykor belülről a kezdődő mozgalom:
    nem tartott soká a tüntető buzgalom.

    Meglátjuk, ezúttal mi lesz a folytatás:
    téli fagy jön majd, vagy tavaszi olvadás?
    Milyen tartós lesz az ultrákon a lakat,
    ha meghekkelik a kormányoldalakat?

    Úgy vélem, lesz majd még meglepetés számos:
    ekkora tüntetést nem látott a város
    kilencszázötvenhat októbere óta;
    remélem, most másképp végződik a nóta!

    * helyesen: Rubiconon, csakhogy akkor sántítana a versláb
    ** szófacsarás a Digitális Analfabétára

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.