Érdemes volt megismerni a nemzeti operát

Hárman ugyanarról / A Magyar Állami Operaház New York-i vendégjátékának kritikáiból

Szerző:
Lapszám: 2018 december


Október 30. és november 11. között New York vendége volt a Magyar Állami Operaház. A balettelőadásoknak és a négy operának - Bánk bán, Sába királynője, A kékszakállú herceg vára, Mario és a varázsló - a Lincoln Centerben működő David H. Koch Színház adott otthont, az Opera zenekara a Carnegie Hallban is hangversenyt adott. A nagy közönségsikert arató, telt házas operaelőadások kritikai visszhangjából adunk szemelvényeket. 


BÁNK BÁN


Technikai kérdések(The New York Times)


Dicséretes, hogy a Magyar Állami Operaház és a Magyar Nemzeti Balett amerikai bemutatkozásukhoz mintegy 350 művészt és műszaki személyzetet hoztak magukkal New Yorkba hat produkcióhoz. [...]

Érthető, hogy a Bánk bán összeforrt a magyar identitással. Cselekménye a 13. században uralkodó II. Endre király idején játszódik, aki a darab elején épp háborúzik valahol. Otthon maradt viszont a királyné, Gertrúd, aki meráni származása miatt gyanúsan idegen a királyhű magyar nemesek szemében. A nyitó jelenetben Gertrúd udvarában vígan mulatozik egy sor meráni vendég.

Bánk, a király helytartója s egyben az opera szenvedő hőse megtudja, hogy szeretett hitvesét, Melindát a királyné élvhajhász öccse, Ottó üldözi, s közeledését Gertrúd is támogatja. Melinda visszautasítja Ottót, aki erőszakkal válaszol, s ebbe Melinda beleőrül.

Erkel partitúrájában van egy kis Donizetti és Verdi, akadnak benne bánatos harmóniák és himnikus kórusbetétek. De az opera tele van olyan áriákkal, melyek szabályos, elvágólag megszerkesztett dalokként szólnak. És a harmadik vagy negyedik (elvétettem a számolást) felkavaró hazafias kórus után úgy éreztem: elég. Több szereplő is kiválóan énekelt, de ezen az estén a Kocsár Balázs vezényelte előadásból hiányzott az energia és a koncentráció.

Hatalmas javulásnak lehettünk tanúi a második estén, amikor két egyfelvonásos művet adtak - Vajda János Mario és a varázslóját (ősbemutató: 1988) és Bartók borongós remekművét, A kékszakállú herceg várát, melyet épp ez a színház mutatott be száz évvel ezelőtt Budapesten. [...]

Vajda izgatott, feszült partitúrája azt mutatja, hogy a komponista kedveli a fanyar harmóniákat és a szokatlan zenekari színeket. Érdekesség a zene hosszú szakaszainak fekete humora, némiképp a Fellini-filmek modorában.

A kékszakállú herceg vára felújításának megítélése nem könnyű a rendezés alapját jelentő videóvetítés nyilvánvaló műszaki hibái miatt, a kétszereplős mű zenei megvalósítása azonban lebilincselő volt.

Palerdi András földízű basszusával és finoman fenyegető jelenlétével alakította a Kékszakállút, aki új feleségét - sorrendben a negyediket - bevezeti félhomályos várába, ahol hét bezárt ajtó rejti életének titkait. Az erőteljes mezzoszoprán, Komlósi Ildikó szokatlanul félelmetes Juditot állított színpadra, olyat, aki meg van győződve róla, hogy bármilyen démonok gyötrik is a férjét, majd ő megszabadítja tőlük - mindent tudni akarása azonban az opera szomorú végéhez vezet. A zenekar Kocsár irányításával anyanyelvi szinten szólaltatta meg Bartók sötét, súlyos, örvénylő zenéjét.

Pénteken Karl Goldmarktól a Sába királynője a legjobbat hozta ki a remek énekes gárdából, a nagy létszámú kórusból és a fáradhatatlan zenekarból. Az osztrák-magyar Goldmark ezzel a nagy igényű, négyfelvonásos operával aratta legnagyobb sikerét - a ma ritkaságszámba menő darabot 1875-ben mutatták be Bécsben.

A német librettójú, magával ragadó, bár szégyentelenül melodramatikus opera szerelmi háromszögről mesél. [...] Akadnak hosszadalmas részek Goldmark partitúrájában, de általában jól megszerkesztett, csillogó és magával ragadó zenét hallunk. Érezni a francia nagyopera hatását, akárcsak a német romantikáét, Webert és Wagnert beleértve. (Ifjú kritikusként Goldmark nagy Wagner-rajongó volt.) A templomi jelentek gyönyörűen visszhangozzák a zeneszerző gyerekkori zenei emlékeit a zsinagógából.

A társulat három rendkívüli énekest állított ki a a könyörtelenül nehéz főszerepekre. Asszadként László Boldizsár tüzes és fiatalos tenorja wagneri erejű. Szulamit szerepében Sümegi Eszter ezüstös szopránját hallhattuk, és a világos színű, átható hanggal rendelkező Gál Erika volt a csábos királynő. A rapszodikus előadáson Kovács János vezényelte a zenekart. S bár ez a turnéelőadás régimódi volt és nem túl igényes, a látvány mégis színesnek és egzotikusnak bizonyult. És ezúttal a színpadtechnika is működött.

Anthony Tommasini

The New York Times

2018. november 4.



Molnár Levente kimagaslott (operawire.com)


[...] A Bánk bánt 1861-ben mutatták be, amikor Verdi, Wagner és Meyerbeer voltak az opera királyai. S bár Erkelnek tagadhatatlanul megvan a saját stílusa, több szempontból az említett óriások stílusának is adósa. A Bánk bán ugyanis shakespeare-i tragédia bel canto-énekszólamokkal és a francia nagyoperát idéző hangszereléssel.

Van benne bordal. Van őrülési jelenet. Van benne több pezzo concertato. Vannak áriák, aztán egy óda Magyarországhoz és több olyan zenei megoldás, amely a bel canto-operákkal hozza rokonságba. Ugyanakkor olyan részleteket is tartalmaz, amelyek átlépik a bel canto szerkezeti korlátait - például a címszereplő és a Királyné, illetve Bánk és Melinda kettősei -, s ezek inkább Wagner elképzeléseiből merítenek. [...] Mindenesetre a Bánk bán magával ragadó mű, amely bizonyosan stabil helyet vívna ki magának az operakánonban, ha megkapná rá a lehetőséget. [...]

Sajnos Vidnyánszky Attila rendezése nem csillogott annyira, mint maga a darab. A műsorfüzet elmagyarázza, hogy a rendező olyan motívumokat is színpadra állított, melyek a librettóban nem szerepelnek, csak a forrásanyagban, Katona József drámájában. Például a gaz Biberach (ez az alulfejlett Jago-típus) elnyeri méltó büntetését. [...] Mintha Vidnyánszkyt aggasztaná, ha a szereplők csak állnak a színpadon, s emiatt olyan játékokat is belerendezett, amelyek lényegtelenek a központi cselekményhez képest, és ilyenkor a néző számára elvész a főszereplőkkel kapcsolatos információ. [...] Persze az előadás egyik kihívása éppen az volt, hogy nem erre a színpadra készült, és elég csak belenézni a budapesti produkció videófelvételébe, hogy kiderüljön, mennyire más a látvány és a világítás hatása az eredetiben - ebből számos elem hiányzott a New York-i bemutatón. [...]

Ki tudja, miért, a szereplők egész este küszködtek, ha a színpad közepén kellett énekelniük, s úgy tűnt, csak a két szélén állva van esélyük beénekelni a termet. Emiatt aztán időről időre kihúzódtak oda. Ez egy pillanatig sem tűnt ihletett rendezői döntésnek, sokkal inkább a hangadáshoz szükséges fontos lépésnek.

Egy művész volt csak, aki sosem folyamadott ehhez a kényszermegoldáshoz: a címszereplő Molnár Levente. Baritonja kezdettől fogva mindenütt jelen volt, betöltötte a színházat, technikailag pedig végig magabiztosan szólalt meg. Nyitó áriája, melyben szeretett Melindájáról énekel, finom vonalvezetéssel, olykor egészen visszafogottan hangzott el, egyszerre tárva fel a bán tiszta szerelmét és fájdalmát. Mindez jó kontrasztot alkotott a következő Biberach-duettel, melyben Bánk gyötrelmeit zengőbb hanggal és nagyobb erővel ábrázolta.

A híres Hazám, hazám kapta az este legnagyobb tapsát - Molnár szépen építette fel a dallamot a nyitó mezzopianótól az ária végi vérbő fortéig. Vibratója a magasabb fekvésben sem veszítette el feszességét és karcsúságát, és erőteljesen zengett a színházteremben.

Testileg is egyre inkább kibontakozott, a szerep erőszakossá válásával párhuzamosan a hang is érdesebbé vált. Ott szabadult el a leginkább, amikor összecsapott a Királynéval, ekkor harsányabban szólt és frazeálása is darabosabbá vált. De itt is megmaradt a technikai kontroll, nyilvánvalóan az volt az énekes célja, hogy így fessen markáns portrét a teljesen kétségbeesett, erőszakos nagyúrról. [...]

Szemere Zita összességében megbízhatóan működött Melinda alattomosan nehéz szerepében. A magas hangokat fényesen vágta ki, a nyitó concertatóban pedig szárnyalt, amikor nagy létszámú kórus fölött kellett magas dallamíveket formálnia. Szögezzük le, hogy ez nagyon szépen sikerült.

Később a hangjának minősége ingadozó lett, főleg azért, mert a középső és a mély regisztere kiegyenlítetlenné vált, különösen a második felvonásbeli áriában, mikor arra kéri Bánkot, ölje meg. [...] Sokkal flottabbul ment a következő duettje Bánkkal, melyben felizzott eggyé válásuk pillanata. Az őrülési jelenete is egészen hatásos volt, főleg a magas fekvésben, ahol koloratúrái ragyogóan törtek elő. A középső fekvésben gyengébb hangjai azonban itt sem töltötték be a színházat, s emiatt Melinda mélyebb érzelmeit és bánatát sem tudta kellő hatással kifejezni.

Bánk barátjának, Tiborcnak a szerepében Rácz István nagyszerű, fajsúlyos baritonnal bír, duettje a bánnal az este egyik vokális csúcspontja volt, ami az együtteseket illeti. Minden frázisuk egybesimult, ekként jelezve barátságukat. [...]

A zenekar kitűnően játszotta el a művet Kocsár Balázs pálcája alatt. A maestro láthatólag tisztában volt a szólistákra leselkedő akusztikai veszedelmekkel, és ehhez igazította a zenekari hangzást - egyetlen pillanatra sem takarta vagy nyomta el őket. Emiatt persze olykor úgy éreztük, hangfogó került a zenekarra. Igaz, Bánk színpadra lépésekor a muzsika mindig erőre kapott, s szerencsére Molnár Levente személyében Kocsár olyan művésszel dolgozhatott, akin a hangosabb zenekar sem fogott ki, s ezekben a pillanatokban nagyszabású hangzásban volt részünk.

Külön fejet kell hajtanunk Botos Veronika brácsa szólamvezető előtt, aki Bánk és Melinda jelentében a színpadon játszotta el az opera brácsaszólóját. Először is csodálatos, hogy ez a pompás hangszer ilyen pillanatokhoz jut, ugyanakkor külön öröm, hogy ennyire elegánsan és kifinomult tónussal szólaltatják meg. Molnár mellett Botos szállította az est legemlékezetesebb pillanatait.

Mikor tér vissza New Yorkba a Bánk bán? Ki tudja? Mindenesetre nagyszerű, hogy az itteni közönség is megismerkedhetett ezzel a félreállított operával, legalább egyetlen estén.

David Salazar

http://operawire.com/hungarian-state-opera-new-york-tour-2018-review-bank-ban/



Modernizált romantika (Financial Times)


[...] A Bánk bán a 13. században játszódik, amikor a külhonban harcoló II. Endre magyar király a tiroli Meránból származó, nagyravágyó feleségére, Gertrúd királynéra bízza a kormányzást. Gertrúd inkább fényűző életet él meráni honfitársaival, miközben a nép nyomora nő. A királyné segít öccsének, Ottónak, Melinda - Bánk felesége - elcsábításában. Mikor ennek neszét veszi, Bánk csatlakozik a békétlenek csoportjához, de már túl későn. Ottó elkábítja és megbecsteleníti Melindát, aki szégyenében az őrület határára kerül. Bánk összecsap Gertrúddal, s amikor a királyné tőrt ránt elő, megöli az uralkodót.

Magyarország nemzeti operája, a Bánk bán kitűnő benyomást tett, a darab előadástörténete azonban igencsak kusza - beleértve két 20. századi átdolgozást -, s ezek miatt talán modernebb a hangzása, mint eredetileg volt. Teátrális elemekben nem bővelkedik, viszont Erkel ügyesen helyezett el jól felismerhető népi elemeket a dallamaiban. Ráadásul ismerte az európai fősodor modell értékű műveit. Az egyik szám Verdi Szabadságkórusára emlékeztet,


a hangszerelés pedig Meyerbeert idézi, még viola d'amorét is foglalkoztat (akárcsak A hugenották).

Melinda őrülési jelenete átnyúlik egyik felvonásból a másikba, ezt Szemere Zita áttetsző tisztasággal és megható kifejezőerővel oldotta meg. Hasonlóan magára vonta a figyelmet Molnár Levente mint Bánk, aki határozott hangon szólaltatta meg a bán kétségbeesését. Németh Judit kissé harsány Gertrúd volt, Haja Zsolt viszont remekül teljesített Petur bordalában. Vidnyánszky Attila rendezése kifogástalanul működött, Oleksandr Bilozub díszlete egy áttetsző paravánt is használt, mely mögött a merániak mulatoztak. Kocsár Balázs anyanyelvi szinten vezényelte az előadást. Ha a turné többi előadása is ennyire jó, a társulat megerősíti nemzetközi hírnevét.

George Loomis

Financial Times

2018. november 1.


Barabás András fordítása


 


PALERDI ANDRÁS és KOMLÓSI ILDIKÓ a Kékszakállúban


 


SÁBA KIRÁLYNŐJE Nagy Attila felvételei / Operaház



Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.