A füttyszó becsülete

Két est a Mini Fesztiválon

Szerző: Malina János
Lapszám: 2017 november

Nem is egy kitűnő előadói teljesítmény, néhány jellegzetes vagy emlékezetes zenei pillanat - így foglalható össze a lassan schuberti korba lépő, 30. Mini Fesztivál ez évi második hangversenye. A műsoron hét magyar és egy izraeli zeneszerző nyolc kamarakompozíciója szerepelt tizenegy művész előadásban; utóbbiak közül hárman a zeneszerzők között is szerepeltek, ám csak egy olyan zeneszerző-előadóművész akadt, név szerint Tornyai Péter, aki nem csupán saját művének előadásában működött közre.

Az egyetlen kétműves szerző éppen a külföldi vendég, a Jeruzsálemből érkező Yinam Leef volt - ő hazája egyik legismertebb élő zeneszerzője, olyannyira, hogy már a szombathelyi Bartók-fesztiválon is játszották művét. A koncertet az ő egyik, fuvolára és zongorára komponált darabja nyitotta meg. Az Öt bagatell a szerző kitűnő hangszerismeretéről tanúskodik. Különösebb eredetiséget azonban nem fedeztem fel benne, ezzel együtt a két utolsó tétel - egy lassú és egy gyors - kifejezetten tetszetősnek, atmoszféra-teremtőnek bizonyult Győri Noémi és Lajkó István egyaránt rendkívül meggyőző és magabiztos előadásában. A második darab szerzője Horváth Barnabás, címe Impromptus - négy zongodararab volt, és ajánlásának címzettje, Bozay Melinda adta elő. A variációs-diatonikus negyedik darabtól eltekintve sűrű szövésű, helyenként posztromantikusnak ható, sokféle expresszív tartalmat hordozó darabról benyomásom szerint egyszerűen nem tudtunk meg eleget a zongorista korrekt, de valamiképpen szenvtelen, a szuggesztivitást nélkülöző előadásából.

Tornyai Péter művének - Voilà for Viola - nem csupán a címe volt játékos, hanem a szólóbrácsára komponált hét tétel alaptermészete is. Nagyon örvendetes módon, hiszen egy középiskolai brácsaverseny számára komponált instruktív darabokról, afféle mikro-Mikrokosmosról van szó. Bár erre a tételek karaktercímei - pl. „Bachtól Cage-ig" vagy „L'arpeggione" - nem utalnak, voltaképp minden darab valamilyen technikai jelenségre - skálák, előkék stb. - koncentrál, de eközben nem untat, hanem szórakoztat, például egy fütyülve megszólaltatott záróhanggal.

A hangverseny első részét Tóth Péter fuvolára és zongorára írt Fantáziája zárta; ebben a nyitószám előadói léptek ismét pódiumra. Az egytételes kompozíció egy cigány zenei témájú - külföldi - fesztivál felkérésére született, és - mondjuk így - a zeneszerző kitárulkozó, lírai vénája határozza meg, néha akár Puccinit is eszünkbe juttató, de kétségkívül remekül formált dallamvonalakkal. A mű hangja olykor azért modernebbül hat, és odafigyelésre késztet. Győri és Lajkó ebben a jobban összefogott műben még egyértelműbben meggyőzte a hallgatót koncentrált, lelkiismeretes és a mű tartalmát kereső megközelítéséről.

Dragony Tímea szerzői ismertetője szerint a koncert második részét elindító kompozíciója, a Dagda, némiképp misztikus, de legalábbis mitikus fogantatású. Klarinétra, illetve basszusklarinétra íródott, zongorakísérettel. A fúvós előadó, Varga Gábor partnere maga a zeneszerző volt, zongoristaként. A hatalmas gesztusokkal operáló, erőteljes érzelmeket kifejező darab végeredményben nem hatott igazán emlékezetesnek; Varga Gábor viszont Győri Noémi mellett határozottan az est legjobb hangszeres teljesítményét nyújtotta: rendkívül szép hangon, remek artikulációval és melódiaérzékkel játszott. Zongoristaként Dragony Tímea is meggyőző és professzionális volt.

Yinam Leef másik megszólaltatott műve a brácsára és zongorára komponált Nocturno volt (spanyolul valóban így mondják a notturnót, nocturne-t, noktürnt); ezt brácsán Tornyai Péter, zongorán Marczi Mariann játszotta. A szólóhangszer sok recitativo-szerű anyagot tartalmazott, az egész darab pedig határozottan egyhangúbbnak bizonyult, mint a korábban hallott fuvoladarab. És a hangminőség, az intonáció finomságai itt azt is elárulták, hogy Tornyai Péter azért nem elsősorban brácsaművész. Marczi Mariann persze most is a tőle megszokott magas szintű professzionalitást hozta.

Nem tudom biztosan, hogy azt a bizonyos fütyült hangot Tornyai Péter nem annak tiszteletére improvizálta-e bele saját művébe, hogy Sáry László ezen a hangversenyen egy egész művet szentelt a füttynek, a (zenei) fütyülésnek. Az előadás egy régebben komponált darab lényegesen megújított verziójának ősbemutatója volt. A zongorára, füttyhangra és narrációra írt Emlék első verziójában még nem szerepelt narráció, ám a szerző időközben rábukkant egy régi kínai költeményre (hacsak nem zeneszerzői fikcióról van szó), amely a fütyülés terjedelmes és szenvedélyes, már-már szerelmetes dicsérete. A költeményt a szerző maga olvasta föl, a korábbi kompozíció egyes szakaszaival váltakozva; fütyülését maga kísérte zongorán. Igazi, kicsit szemtelen és nagyon elgondolkoztató Sáry-műről van szó tehát, amelyben a füttyszó meglehetősen elidegenedett-absztrakt módon, lassan, egyenletesen lefelé, majd fölfelé lépkedő skálák formájában jelenik meg. Különösen emlékezetesek voltak Sáry gusztusosan megvibrált, sötét tónusú mélyebb füttyhangjai.

A hangversenyt vidám és szellemes zene zárta le: Beischer-Matyó Tamás Zoo címmel két fagottra és zongorára írott három tétele Lakatos György, Duffek Mihály és Kerek Erzsébet előadásában. A Saint-Saëns hasonló tematikájú sorozatának szellemét idéző, három tételből álló sorozat rendre a krokodilok, a fekete párducok és a cerkófmajmok állatkerti életébe engedett bepillantást - és ellenállhatatlan hatást váltott ki, nem utolsó sorban a kiváló előadóművészek jóvoltából.

A fesztivál záróhangversenyének első felében egynemű karra és egy/két/három hangszerre komponált kórusműveket hallhatott a Várkert Bazár rendezvénytermében összegyűlt közönség. Mind a négy számban a Mindszenty Zsuzsánna vezette Musica Nostra Kórus - azaz női kar - énekelt. Nyitószámként Orbán György zongorakíséretes 6. miséje csendült fel, Szekér Bernadett működött közre. A rövid, de igen sokféle artisztikus megoldást magában rejtő kompozíció feltűnő sajátossága a hangvétel rendkívül tág keretek között mozgó, változékony jellege a szigorú imitációs stílustól és a Bach-invenciótól egészen a frivolitásig, a bárzongorázás stilizált megjelenítéséig. Bizonyos fokig profán miséről beszélhetünk tehát, ami persze úgy is interpretálható, hogy az élet megnyilvánulásainak teljessége mögött ott rejlik a szakralitás.

A misét teljességgel profán kórusmű, Sugár Miklós óceániai népköltésektől ihletett, hattételes Varázséneke követte; ebben Láng Zénó által megszólaltatott ütőhangszerek csatlakoztak a kórushoz. A kiválasztott szövegek központi mozzanatát az archaikus társadalmakban élő ember természethez való viszonya szolgáltatta: volt a tételek között idilli természeti kép, viharzene és vallási szertartást idéző jelenet is, miközben a szerző a konstruktív kompozíciós eszközök egész sorát állította sorompóba, néha talán már kissé túl tüntetően. Számomra személy szerint az első tétel, az „Új nap születik" üde hangja és a zárótétel jól felépített tetőpontja volt a legmeggyőzőbb. Ugyanakkor az Orbán-mise után ebben a műben is az volt a hallgató benyomása, hogy Mindszenty Zsuzsánna kifogástalan és meggyőző vezénylése, elképzelései ellenére hiányzik a kórus megszólalásából az átütőerő; minden eléggé egyformának, és valahogyan kisméretűnek hatott, s a hangzásuk is matt, színtelen volt kissé.

Ezután Gyöngyösi Levente két kórusműve következett: megint egy profán és egy szakrális kompozíció. A Szilágyi Domokos két versét feldolgozó Vihar előadóihoz két ütőhangszeres (Szilvási Attila és Novotny Tibor) is hozzátartozik; ők mindössze egy kisdobot és egy nagydobot szólaltatnak meg. A zene ritmikai aktivitása, életereje, lendülete azonnal érzékelhető volt; a kórus természetét nagyszerűen ismerő szerző emellett olyan idiomatikus, jól énekelhető kóruszenét komponált, amely a Musica Nostra tagjait is élettelibb, sőt örömtelibb éneklésre késztette. A másik, rövid kórusmű, a Jubilate Deo című zsoltárfeldolgozás egy amerikai kórus felkérésére született, s a két ütős mellett két hegedűs (Varsányi Krisztina és Bahil Katalin) közreműködésére is számít. Ám minden eufóniája és frappáns befejezése ellenére számomra kevésbé bizonyult emlékezetesnek az előbbi műnél.

A hangverseny második részében három kamarazenei kompozíció szólalt meg. Az első közülük Solti Árpád műve, a Delirium tremens volt, amelyet fuvolán Dratsay Ákos és Berényi Bea, ütőhangszereken pedig Palotás Gábor adott elő. Számomra az egész est műsorából ez a darab maradt a legkevésbé megközelíthető. Eszközei talán mimimalizmusként jellemezhetők: a halk és körvonalazatlan indulás után egy ideig valamiféle kontrasztokat vártam, míg meg nem kellett állapítanom, hogy a kompozíció nem annyira építkezik, mint inkább folyamatosan leépül.

Huszár Lajos hosszabb művéből, a Momenti umaniból hallhattunk ezután három tételt „Der Tag ist hin", „Halleluja", illetve „Lamento e consolazione" címmel; ez a kompozíció ugyancsak két fuvolára és ütőhangszerekre íródott, előadói is ugyanazok voltak, mint a Solti-darabéi. Az erősen szakrális kötődésű tételekben koráldallamok és -szövegek, illetőleg a gyász és a vigasz problematikája áll a középpontban.

Ezek után, igen éles fordulattal, egy egészen briliáns ősbemutató zárta le a hangversenyt. Fekete Gyula Rakovszky Zsuzsa A trónfosztott királynő című verséből komponált ellenállhatatlanul mulatságos, egy-egy pillanatban mégis a legmélyebb tragikum bugyraiba bepillantani engedő szcénát Meláth Andrea számára, amelynek zongorakíséretét Szabó Ferenc János interpretálta a kiváló énekesnőéhez hasonló átütőerővel. Egy magányos és paranoid, kiúttalan és elviselhetetlen asszony nyilatkozik meg itt önmagáról, életéről és a többi emberről; legtöbbször közönségesnek és ostobának látjuk, ám olykor-olykor mégis megcsillan benne valami, amivel kiérdemli az részvétünket és megértésünket. A Rakovszky-portré gazdagságát Fekete érzékenyen mentette át zenéjébe, s Meláth Andrea számára egy nagyszerű szerep lehetőségét kínálta fel. Ő pedig, ámulva láttuk, ebben a darabban nemcsak nagy énekesként, de igazi, nagy színésznőként is bemutatkozott nekünk. Október 10., 15. - Várkert Bazár. Rendező: CAFe Budapest kortárs művészeti fesztivál }

  Meláth Andrea - Posztós János felvétele /CAFe Budapest 

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.