Klasszikus úriember

Búcsú Devich Jánostól (1938–2017)

Szerző: Vigh Andrea
Lapszám: 2017 november

 

 

 Felvégi Andrea felvétele 

Vannak nagyszerű muzsikusok, vannak nagyszerű emberek, és vannak olyan nagyszerű muzsikusok, akik egyszersmind kivételes emberek is. Akik a humánum olyan magaslatáról tekintenek a világra, ahová feljutni csak keveseknek adatik meg. Devich János ilyen ember volt, e tekintetben alighanem az utolsó mohikánok egyike.

Úriember volt a szó klasszikus értelmében, egyedülállóan átfogó műveltséggel, amely a képzőművészettől az irodalmon át a zenéig ívelt. Nem volt egyértelmű, hogy csellista lesz vagy művészettörténész. Képzőművész családból származott, az 1946-os atyai útmutatás szerint olyan hivatást kellett választania fivérével, Sándorral együtt, amely a lehető legtávolabb esik a politikától. Hálásak lehetünk, hogy mindketten a zene mellett kötelezték el magukat. Sándor káprázatos hegedűs, János lenyűgöző csellista lett, mindketten páratlan kamarazenészek. János a Kodály Vonósnégyes alapítója, és három évtizeden keresztül aktív tagja: bejárta a világot, s ami ennél is fontosabb, bejárta a klasszikus zeneirodalom legcsodálatosabb univerzumának, a kvartettrepertoárnak valamennyi ismert és ismeretlen zugát.

Professor emeritusa volt a Zeneakadémiának, ahol kamarazenét, vonósnégyest tanított. Rajongtak érte a diákok. Varázslatos tanár, valódi mester. Olyan természetességgel mondta el a leglényegesebb dolgokat, mintha csak kávét kért volna. Tökéletesen érezte a növendékek gyenge pontjait és erősségeit, mindig pontosan arra a problémára mutatott rá, ami előre lendítette az adott produkciót.

Azok közé a valóban legendás tanáregyéniségek közé tartozott, aki nem csupán a tananyagot tanította, hanem a diákokat is, nem elsősorban ismereteket adott át, hanem szemléletet. Életszemléletét az egészséges életvitel, a lelki kiegyensúlyozottság, a szeretni tudás képessége jellemezte.

Nem csak tanított, rektori tanácsadóként fontos szerepet játszott az utóbbi bő évtized legfontosabb zeneakadémiai döntéseiben is, és bátran állíthatom, hogy valamennyien rengeteget köszönhetünk neki, és végtelenül sokat tanultunk tőle. Bámulatos diplomáciai érzéke, bölcsessége és nyugalma rendkívül fontos szerepet játszott az alma mater életének minden szintjén. Hihetetlen érzéke volt a konfliktusok elsimításához, soha nem a probléma boncolgatása érdekelte, hanem a megoldás. Derűje és optimizmusa számos nehéz helyzetben bizonyult nélkülözhetetlennek. Az a derű és optimizmus, amelyet a kataklizmákban oly gazdag 20. század gyermekeként élete utolsó pillanatáig megőrzött. Csodálatos ember volt, nemcsak a Zeneakadémiának, hanem a teljes magyar zenei életnek lelke és motorja: mindenkit ismert és mindenki ismerte, mindenkit tisztelettel kezelt, s mindenki tisztelte. Végtelenül büszke apa és nagyapa volt, s növendékei is valódi atyafiguraként tekintettek rá. „Szeretem ezeket a gyerekeket, hihetetlenül nyitottak - mondta néhány éve egy interjúban. - Meg azt is látom, hogy ha ők körülöttem vannak, én is fiatal maradok, és ez azért nagyon jó érzés." Valóban örök fiatal maradt. Az embert az az érzés kerítette hatalmába, hogy ha valaki, ő valóban örökké fog élni. Felfoghatatlan, hogy nincs köztünk. Az égi vonósnégyesben elfoglalta immár a helyét, s most már Mozarttal, Haydnnal, Beethovennel vitatja meg legkedvesebb műveinek előadási problémáit.

Hiányát semmi sem pótolja, mégis, megnyugtatja az embert a tudat, hogy abban a vészterhes és számos politikai viharral tűzdelt időszakban, amely osztályrészéül jutott, képes volt valóban teljes és boldog életet élni. Amelybe egyaránt belefért a koncertezés, a tanítás és a család. Nem mehetünk vele, de szellemisége itt marad velünk, s nem tehetünk mást, mint hogy megpróbálunk példát venni róla, őrizzük és tovább adjuk szellemi hagyatékát.

Kedves Devich Tanár Úr, kedves János! Ha itt lenne velünk, bizonnyal lenne néhány biztató szava hozzánk, hogy ne csüggedjünk, az élet megy tovább, de jelen pillanatban csak az űrt érezzük, a betölthetetlen hiányt. Soha nem fogjuk elfeledni! Nyugodjék békében! }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.