A CD már a múlté

Merre tart a komolyzenei ipar? / Classical:NEXT találkozó Rotterdamban

Szerző: Csonka András
Lapszám: 2017 június

Minden szakmának megvannak a szokásos helyszínei, ahol az adott terület szakemberei találkoznak, meghallgatják egymás újdonságait, megbeszélik közös ügyeiket. A zenei iparágnak is kialakultak az ilyen pontjai, ezek között talán a legújabb a Classical:NEXT, melyet 2012-ben rendeztek meg először, az idei találkozó május 17. és 20. között Rotterdamban a hatodik volt a sorban. Az indulás óta eltelt rövid idő alatt jelentősen kinőtte magát a rendezvény, a résztvevők számát és fizikai dimenzióit tekintve is a legnagyobbnak számít Európában. Tulajdonképpen a Cannes-i MIDEM szerepét volt hivatott átvenni az induláskor: a lemezkiadás klasszikus zenei szereplői kiábrándultak az egyre inkább a könnyűzene felé orientálódó Côte d'Azur-i vásárból, és maga a lemezkiadás is alapvető változásokon ment keresztül, ami jelentősen érintette a komolyzene minden más szereplőjének életét is. Joggal merült fel az igény egy új fórum kialakítására. De amíg az első Classical:NEXT résztvevői között még nagyobb számban voltak jelen a lemezkiadók, mára alig maradt belőlük néhány. A mintegy 1200 résztvevő összetétele igen vegyes képet mutat, a delegátusok többsége a tágan értelmezett zeneipar szereplő közül kerül ki, akik valamilyen módon részt vesznek zenei produktumok előállításában és a közönséghez való eljuttatásában: zenekarok, művészeti ügynökségek, zenei szervezetek, fesztiválok, tartalomszolgáltatók, szoftvercégek, hangszerkészítők. Hovatartozásukat illetően Európa csaknem minden országa jelen van, és egyre több az USA-beli és kanadai delegátus, de volt brazil és chilei nemzeti stand is.

A Classical:NEXT vásár, konferencia és új produkciókat felsorakoztató showcase egyben, és ami minden ilyen rendezvény esetében a legfontosabb: hely, ahol találkozni lehet mindenkivel. Az idén közel hetven standon kínálták portékáikat a résztvevők. Egyre több a nemzeti stand is, ahol egy-egy ország zenei exportja együttesen jelenik meg. Hazánk nem lépett fel ilyen módon, az egyedüli magyar cég az EMB volt, amely az Universal standján mutatta be kiadványait.

A konferencia előadásaira és panelbeszélgetéseire a szervezők olyan témákat választanak, melyek a zenével kapcsolatos kreatív ipar aktuális kérdéseit érintik, az előadók pedig sok esetben trendformáló művészek, illetve cégek vezetői. Ha a témákat valahogyan csoportosítani szeretnénk, akkor az audience development (melyre nincs is igazán jó magyar kifejezés, a szó szerinti közönségfejlesztés nem fejezi ki pontosan a lényegét, gyakorlatilag új közönségrétegek elérését jelenti) az egyik csomópont, egy másik pedig a digitalizálás adta lehetőségek és a médiumok használata, általában a zene mindenféle eszközzel való továbbítása a közönségnek, valamint ennek hatása magára a zenei tartalomra, továbbá minden évben helyet kapnak a tehetséggondozással kapcsolatos kérdések is.

Az audience development témakör nagyon tág megközelítésben foglalkozik azzal, hol lehet a komolyzene számára új közönséget találni, a hagyományos koncertforma mellett milyen új helyszínek, előadásformák jelennek meg, sőt merre tágíthatók a műfaj határai. A Car Parks or Concert Halls című panelbeszélgetés arra kereste a választ, hogy valóban új koncerttermeket kell-e építeni, ha meg akarjuk találni a komolyzene jövőbeni közönségét. A panel vezetője talán provokatív módon szögezte le, hogy a hatalmas új koncerttermek - amilyen a hamburgi Elbphilharmonie vagy a Philharmonie de Paris - az elitet szolgálják, sokan érezhetik magukat kirekesztve ezekből a zenepalotákból. Ezt cáfolta a nemrég megnyílt wrocławi koncertterem, az NFM munkatársa: szerinte városukban a modern terem megjelenése jelentősen megemelte a koncertlátogatók számát, akik között olyanok is vannak, akik korábban sohasem jártak hangversenyre. A terem megépítésével a minőség emelése volt a céljuk, nem presztízsberuházásról volt szó. Tateo Nakajima, a világszerte koncerttermeket, színházakat és hatalmas kulturális komplexumokat fejlesztő New York-i Arup képviselője (és jó ismerőse a hazai zenésztársadalomnak, lévén hogy Russell Johnson munkatársaként vett részt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem tervezési munkálataiban) elmondta, hogy a koncerttermek építése ma a gazdaságosságról szól. A megrendelők számára elsődleges szempont az üzemeltetés alacsony költsége és a korábbinál sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek a művészeket kiszolgáló területek optimális kialakítására.

Az ellenpontot a beszélgetésben Joolz Gale, a berlini Ensemble Mini vezetője képviselte, aki együttesével a legtöbbször elhagyott ipari és kommunális létesítményekben adja koncertjeit, melyeken 20. századi klasszikus és kortárs darabokat is előadnak. A helyszínek különlegessége miatt minden esetben nagy közönség előtt játszanak, akik számára viszont a hangverseny műsora kevésbé érdekes, mint maga a különleges esemény. Látogatóik közül sokan először vesznek részt komolyzenei koncerten, ilyen módon sokkal szélesebb réteghez jut el zenéjük, mintha hagyományos helyszíneket választanának.

Érdekes vita alakult abban a panelben, amely a Neo Classical címet viselte. Mint kiderült, a szervezők ezzel a műfaji meghatározással az instrumentális könnyűzene és az elektronika vegyítése révén létrejött irányzatot értik, amelynek előadói az utóbbi időben egyre népszerűbbek az igényes zenét kedvelő fiatalok között. Ez a befogadói réteg az, amely talán a legtöbbször hallgat át a komolyzenébe is. A neoklasszikus jelző erős túlzás ezzel az alapvetően könnyűzenei műfajjal kapcsolatban, a vita is arról alakult ki, hogy jelent-e veszélyt a klasszikus kortárs zenére ennek az irányzatnak a terjedése. A többség szerint nem, inkább lehetőséget ad új közönség megszólítására. A beszélgetésben résztvevő egyik német koncertszervező ugyanakkor elmondta, hogy kínálatukban a klasszikus koncertek mellé felvették a „neoklasszikus" előadókat is, de sohasem kínálják együtt komolyzenei produkciókkal, pontosan különbséget tesznek a műfajok saját közönsége között. Legfeljebb bizonyos kortárs koncertek esetében tesznek kivételt, de ott sem mindegy, milyen zenei környezetben szerepelnek ezek az előadók.

A zenei felvételek online terjesztésével, pontosabban stream-elérésével és ennek a zenei tartalmak előállítására vonatkozó következményeivel foglalkozott az egyik legérdekesebb panel, melyen részt vett többek között a Warner üzletfejlesztési igazgatója és az IMG Artists kreatív igazgatója is. Mindannyian leszögezték, hogy a komolyzenei tartalmak online elérhetőségének megteremtése új piacot jelent a műfaj számára. Arról a formáról van szó, amikor a meghallgatni kívánt zenét nem tölti le a felhasználó, csak lejátssza egy szolgáltató kínálatából. A legnagyobb ilyen szolgáltató ma a Spotify, 50 milliónál több előfizetővel, az Apple hasonló szolgáltatását kb. 26 millióan használják, és csak utánuk következik a többi kisebb szolgáltató és maguk a lemezcégek, amelyek saját oldalaikon teszik elérhetővé felvételeiket. Ez a zenehallgatási forma ma már többeket vonz, a zeneszámok letöltése visszaszorulóban van, egyre kevesebben használják a régi formákat, így a CD-k hallgatását. (Ezzel összhangban a CD-lejátszó, mint eszköz gyártása teljesen visszaszorult, viszont az erősítők - hasonlóan a smart TV készülékekhez - mind beépített online szolgáltatások elérést teszik lehetővé.) A beszélgetésen hallhattunk példát arra, hogy egy néhány ezer példányban eladott lemez, illetve annak egy adott sávja akár százezer stream-meghallgatásig is el tud jutni az online felületen. A streaming ugyanakkor a tartalmak tekintetében is megújulásra készteti a tartalom-előállítókat.

A felhasználók már maguk állítják össze azt a zenei tartalmat, amit szeretnének meghallgatni, vagy a stream-szolgáltató által nyújtott tematikus lejátszási listát választják. Az ilyen listák válogatási szempontjai teljesen mások, mint ahogyan a kiadók korábban a lemezek műsorát szerkesztették. A Spotify legnépszerűbb komolyzenei csatornája például - meglepetést nemigen okozva - a Pieceful Piano Music, mögötte a hasonló Chillout Classics és egyéb csatornák. Nem véletlenül jelennek meg olyan kisebb szolgáltatók a piacon, melyek igényesen szerkesztett komolyzenei lejátszási listákkal igyekeznek elhódítani hallgatókat a nagyoktól. Közülük többen kiállítóként és előadóként is megjelentek a rotterdami vásáron, de nagy kérdés, hogy a zenei felvételek közel teljességét kínáló nagy szolgáltatók mellett mekkora szeletet tudnak majd kihasítani maguknak e piacon. A panel hozzászólói szerint minden komolyzenei stílusnak megvan a maga közönsége, a kiadóknak nem áldozott le, csak a stratégiájukat kell másként felépíteni, újfajta tartalom-összeállításokat kell létrehozniuk.

Mindenki számára kérdés viszont a YouTube jövőbeni szerepe, hiszen a fizetős tartalmat szolgáltatókkal szemben a legnépszerűbb videómegosztó csatornát több mint egymilliárdan használják ingyenesen világszerte, és ezen található a legtöbb zene is. A YouTube sajátossága, hogy a többi tartalomszolgáltatóval ellentétben a csatorna kínálata nem a felhasználók igénye szerint alakul, hanem maguk a felhasználók alakítják ki. Gyakorlatilag ez az egyik leghatékonyabb felület bármilyen zenei tartalom vagy előadó fellelésére, ugyanakkor a csatorna egészen más alapon fizet a jogtulajdonosoknak mint az előfizetéses alapon működők, és keresőmotorja sem igazán támogatja a minőségi tartalmak eljuttatását a felhasználókhoz.

A digitális technika által kínált megoldások egy egészen más válfajáról halhattunk előadást egy másik panelben. Egy szoftverfejlesztő cég által bemutatott program képes a digitális jel késését annyira lecsökkenteni, amivel lehetővé teszi, hogy térben egymástól akár kontinensnyi távolságra lévő előadók együtt zenéljenek, monitoron és hangszórón követve egymást. A bemutatott példákon egy duó két tagja próbált ilyen módon és egy kamaraegyüttes egy tagja kapcsolódott távolról a többiek játékához. Nehéz megjósolni, hogy ez a technikai lehetőség mennyire lesz segítség például a nehezen megszervezhető próbák kiváltására, vagy az oktatásban távkurzusok szervezésére azoknak, akik képesek megfizetni az ehhez szükséges technikát, és rendelkeznek kellő sávszélességgel.

A Classical:NEXT showcase-ről, azaz egy-egy zenei formáció számára fél órát engedő koncertekről már nem mondható el a konferenciához hasonlóan magas színvonal. A bemutatásra kerülő produkciókat válogató bizottság fő szempontja minden bizonnyal a sokszínűség és az új irányok felmutatása volt, ami azonban nem minden esetben jelent minőséget is. Klasszikus zenei produkció az idén egyáltalán nem került a műsorba, hacsak a konferencia záró koncertjét nem vesszük annak, melyen a Rotterdami Filharmonikusok játszották Michael Gordon és John Luther Adams műveit. Amennyiben a szervezők azt akarják sugallni, hogy a klasszikus zene jövője a más műfajokkal való összeolvadás és a multimédia intenzív felhasználása, az összes ingerünkre való együttes hatás elérése felé halad, akkor bizonyosan tévednek. De vélhetően nem ez húzódik meg a háttérben, hanem üzleti megfontolás.

Egy ilyen nagy esemény létrehozása természetesen maga is üzleti vállalkozás, megrendezéséhez jelentős pénzeket kell megmozgatni. A szervezők célja érthetően a résztvevők, kiállítók számának a növelése, hiszen a rendezés csak bizonyos létszám fölött válik rentábilissá. Ez viszont a műfaji határok megnyitásával is jár, a klasszikus zene és a hozzá kapcsolódó vállalkozások önmagukban nem képviselnek olyan tömeget, amely el tudja magát tartani. Így a Classical:NEXT - nevével ellentétben - nem csak a klasszikus zenéről szól, egyre nagyobb számban érkeznek a különböző szórakoztató iparágak képviselői is, ami nem feltétlenül örvendetes. A komolyzene képviselői egyelőre nagy számban vannak jelen, és miközben a jövő trendjeiről és a digitális kor kihívásairól zajlanak az előadások, a bemutató koncerteken pedig a „neoklasszikus" könnyűzene kerül túlsúlyba, addig ők a folyosói megbeszélések során nagyon hagyományos előadók teljesen klasszikus koncertjeiről kötnek megállapodásokat. Kérdés, hogy a klasszikus zene tradicionális útján maradó művészek, cégek, intézmények mikor érzik majd úgy, hogy ők maradnának inkább csak „classical", a „next" pedig nem az ő világuk, és ismét kiválnak, létrehozván újabb saját fórumukat. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.