Utódlás

Kovács Géza

Szerző: J.Gyõri László
Lapszám: 2017 április

 

 

Gladi Balázs felvétele

-  2017 március 16-a van, a pontos idő fél kilenc, itt ülünk egy kávézóban, ön egy óra múlva belép új munkahelyére, a Magyar Rádió zenei együtteseinek lesz a vezetője. A Muzsika megbízásából legutóbb tavaly nyáron beszélgettünk abból az alkalomból, hogy újabb időszakra meghosszabbították kinevezését a Nemzeti Filharmonikusok élén. Akkor még élt Kocsis Zoltán, és úgy festett, folytatódik az a munka, amit már jó ideje együtt végeztek. Azóta meghalt Kocsis Zoltán, néhány napja lehet tudni, hogy a kulturális kormányzat Hamar Zsolt személyében megtalálta Kocsis utódát, és hogy ön távozik az nemzeti filharmonikusok éléről, akiktől búcsút is vett. Milyen volt a búcsú?

- Könnyes. Huszonkét évet töltöttem az ÁHZ, majd az NFZÉK élén.

Nyilvánvaló, hogy a főzeneigazgató kinevezése mindenütt a fenntartó hatáskörébe tartozik, de egy pillanatra eltűnődtem, vajon mi történne, ha mondjuk Angela Merkel szövetségi kancellár, vagy Berlin kormányzó polgármestere, Michael Müller választaná ki a Berlini Filharmonikus Zenekar vezetőjét. A berlinieknek nagyon erős hagyományaik vannak, titkos szavazással döntenek vezetőjük személyéről, de a legtöbb zenekarnál az ottani művészek szava sokat számít a vezető kiválasztásánál. Emlékszem, annak idején Kocsis Zoltán kiválasztása sem így történt, amiből volt is némi háborúskodás. Mi a jogi helyzet az Nemzeti Filharmonikusoknál a művészeti vezető megválasztására vonatkozóan?

- Nagyon egyszerű. Jogilag a Nemzeti Filharmonikusok egy nonprofit Kft. keretében működik, ennek százszázalékos tulajdonosa az állam, amely a kormányon keresztül gyakorolja tulajdonosi jogát. Így aztán azt igazgatót természetesen a kormány nevezi ki, amiről az előadóművészeti törvény is rendelkezik: az igazgatói posztot ötévente meghirdetik, és pályázni kell rá. Ami a többit illeti, az nagyon különös, és a magyar gyakorlat is különböző, attól függően, hogy egy-egy zenekar milyen szerkezetben működik. A központi költségvetési szervként működő Magyar Állami Operaház felső vezetőit a miniszter nevezi ki és menti fel. Minden másban a főigazgató gyakorolja a munkáltatói jogokat, míg a gazdasági társaságokra vonatkozó jogszabályok alapján a szóban forgó szervezeteket egyszemélyi vezető irányítja. Ez a NFZÉK esetében a főigazgató, aki saját hatáskörben alakítja ki azt a szervezetet, amelynek a feladata, hogy az alapító okiratban foglalt célokat megvalósítsa. Jogilag tehát eszerint a struktúra szerint működnek a Nemzeti Filharmonikusok. Lévén szó azonban kiemelt nemzeti intézményről, a tulajdonos gyakorolja a beleszólás jogát. Hogy ez a jog létező-e, vagy sem, arról nem érdemes vitatkozni. Kocsis Zoltánnal talán azért volt annak idején egyszerűbb a helyzet, mert akkor még Állami Hangversenyzenekarként és a Nemzeti Énekkarként a Filharmónia omladozó építményének falai között, költségvetési szervként működtünk, úgyhogy Kocsis Zoltánt az aktuális miniszter nevezte ki. Aztán a következő év januárjában lettünk Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár (NFZÉK - a szerk.). Kocsis Zoltán szerződését 2002-től én írtam alá. Kocsis esetében semmiféle kétség nem merült fel, hogy valaki más is lehetne helyette. Számomra nem is jelentett problémát, hogy aláírjam. A halála után rengeteg név merült fel lehetséges utódként.

Önök keresgéltek, vagy bejelentkeztek?

- El sem tudja képzelni, milyen sokan kerestek meg engem személyesen vagy írásban, hogy jelentkeznének a megüresedett posztra. Ha az ég megadja, hogy nyugdíjas éveimben megírjam az emlékeimet, külön fejezetet szánok a Kocsis Zoltán halála utáni heteknek és hónapoknak. Volt néhány szinte mulatságos eset. Tudjuk, hogy az ember önmagát mindig másként látja, mint a külvilág, de még mindig meg tud lepni, hogy sokaknál a két kép mennyire különbözik egymástól. Szóval bőségesen voltak jelentkezők, köztük teljesen alkalmatlanok, de akadtak olyanok is, akiket megfontolandónak tartottunk. A dolognak egyébként volt egy számomra nagyon pozitív vonatkozása is: amikor 22 éve kineveztek az ÁHZ élére, egy lepusztult, reménytelen helyzetű együttest vettem át, és igazán nem kapkodtak az állás után, lasszóval próbáltunk utódot fogni, Kobajasi Kenicsiro távozása után senki sem tülekedett az állásért. Varga Gilbertet hosszan kellett győzködni, hogy vállalja el, de aztán visszalépett. Amikor ezután Kocsis Zoltánt is felhívtam, nem vágta rá, hogy persze, jönne, hanem gondolkodási időt kért, és hosszú órákig gondolkodott, mielőtt igent mondott. Most viszont azonnal bejelentkeztek a trónkövetelők, ami azt mutatja, hogy a Nemzeti Filharmonikusok rangja a Kocsis-korszak után más, mint volt. Nemzetközi mércével mérve is a jobbak közé tartozik. Kívánatos a zeneigazgatói poszt, és ez nagyon jó.

Végül hogyan folyt a kiválasztás? Azt beszélték, hogy Eötvös Pétert kérték fel, aki el is vállalta az állást.

- Nagyon sokan jutottunk arra a következtetésre, hogy egy ember volna alkalmas és méltó erre a posztra, aki azon a színvonalon folytatta volna a munkát, amin Kocsis is végezte, és ez Eötvös Péter. Ez evidencia volt az együttesek és a szakma számára egyaránt. Egyeztettem a kulturális kormányzattal, és ott is fogadókészséget tapasztaltam. Ennek értelmében kezdtem el tárgyalni Eötvös Péterrel, akinek hosszú évekre előre tele van a naptára, de sikerült meggyőznöm, hogy bennünket is vegyen fel oda. Később kénytelen voltam leállítani a beszélgetéseket, mert a kormányzat - bár jelezte teljes egyetértését, hogy Eötvös Péternél kivételes tudása, képességei és nemzetközi elismertsége miatt nincs is alkalmasabb személy az állás betöltésére -, koncepciót váltott. Most nem titkokat fecsegek ki, hiszen mindebbe Balog Zoltán miniszter és Hoppál Péter államtitkár a Nemzeti Filharmonikusoknál tett látogatásukkor a zenekar testületei és a menedzsment jelenlétében avattak be bennünket. Beszéltek arról, hogy a tulajdonos hogyan képzeli tovább az együttesek sorsát: az állam beindított egy fejlesztést, amely húsz évre szól, és ami egyébként az NFZÉK támogatásán meg is látszik, hiszen soha ilyen magas összeget nem kaptunk, mint most. Hoppál államtitkár úr úgy fogalmazott, hogy amilyen fényes időszak az a húsz év volt, amit Kocsis Zoltán neve fémjelzett, olyannak kell lennie a következő húsz évnek, amit a kormány most tervez, és Eötvös Péter - lévén hetven fölött - nem tudná végigszolgálni ezt a két évtizedet. Emellett a kormány jelentős összeggel támogatja a BMC mellett épülő kortárs operát, amelynek művészeti igazgatója Eötvös Péter, úgyhogy az NFZÉK terhét már nem szabad az ő vállára tenni. A miniszter és az államtitkár urak arról számoltak be, hogy vezető művészekkel konzultálva, kizárásos alapon jutottak el Hamar Zsolt személyéhez.

Lehet tudni, hogy kik voltak ezek a művészek? És hogy kik voltak azok, akik közül végül kiválasztották az új zeneigazgatót?

- Neveket nem említettek, de azt igen, hogy a konzultációk javarészt az MMA kebelében folytak.

Ön az új zeneigazgató személyének bejelentésével egyidejűleg lemondott főigazgató állásáról. Mivel indokolja ezt a lépését?

- Bár Hamar Zsoltot zeneakadémista korából ismerem, még a MÁV Szimfonikus Zenekarának igazgatójaként felfigyeltem rá, és amikor már az ÁHZ élén álltam, és Kocsis igent mondott az ajánlatomra, az én javaslatomra kerestük meg, és ajánlottuk fel, hogy dolgozzon nálunk, legyen a zenekar állandó karmestere. Most viszont olyan mértékben köteleztem el magam Eötvös Péter mellett, hogy nehezen tudok azonosulni ezzel a kormányzati döntéssel. Ráadásul nemrég hatvankét éves lettem, és ha most valóban egy húsz éves időszak következik, magam is túlkorosnak számítok, hiszen húsz év múlva nyolcvankettő leszek. Ezért felajánlottam a lemondásomat a miniszter úrnak, amit ő nem fogadott el. Beszélgetésünk során végig éreztem személyes megértését, átérezte a helyzetemet, hogy huszonkét év után szakmai és szakmaetikai okból ott akarom hagyni a családomként szeretett együtteseket. Szerénytelenség volna, ha felidézném, amit személyemről és felkészültségemről mondott, és felajánlott egy másik lehetőséget, amelyet nem tudtam elfogadni.

Mi lett volna az?

- Egy másik zenekar igazgatása. Végül találtunk egy megoldást: én már évekkel ezelőtt kiszemeltem Herboly Domonkost, akiben lehetséges utódomat láttam, és akit a tőlünk hamarosan nyugdíjba vonuló gazdasági igazgatónk utódjául akartam hívni, hogy szépen, lassan tanuljon bele az NFZÉK-be, hogy ha eljön az ideje, nyugodt szívvel hagyhassam rá az együtteseket. Ez most a tervezettnél hamarabb következett be. Balog Zoltánnak megtetszett a gondolat, hogy egy tetterős fiatal jöjjön helyettem, aki ráadásul a miniszter mellett működő zeneművészeti bizottságnak is tagja.

Néhány perc múlva elfoglalja helyét a Rádió zenei együttesei mellett. Ők is voltak már jobb állapotban és jobb körülmények között.

- Déjà vu érzésem van. Huszonkét éve hasonló állapotok fogadtak az ÁHZ-nál. A Rádió zenei együtteseinek képességeit illetően egy morzsányi kétségem sincs, a körülmények viszont gyalázatosak. Ki kell építenem egy új, professzionális menedzsmentet, ami azért nem idegen tőlem. Azt szeretném, ha ezek a jobb sorsra érdemes együttesek visszanyernék régi fényüket. Hogy szakzsargonnal éljek, egyszerűen nem léteznek a kommunikációs térben. Úgy érzem, nagy várakozással vannak irántam. Megígérhetem, hogy fölgyűröm az ingujjamat és munkához látok, ahogy azt eddig már többször is tettem pályám során. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.