Mesterség és szikra

Beszélgetés a 90 éves Decsényi Jánossal

Szerző: Hollós Máté
Lapszám: 2017 március

  

 Decsényi János - Felvégi Andrea felvétele

- Tudod-e korszakolni zeneszerzői pályádat?

- Leszámítva tanulóéveim darabjait, úgy érzem, ugyanazt a művet írom kezdettől fogva. Nem zongorázom jól - talán ezért is írtam annyi szólót és kamarazenét zongorára. De e hiányosságom miatt sokáig nem gondoltam a zeneszerzői hivatásra. Színész akartam lenni, föl is vettek a színművészeti főiskolára, de az év végi rostavizsgán kiejtettek - méltán. Láttam, hogy társaim - mint Darvas Iván - miket produkálnak, és rádöbbentem, ez mégsem nekem való. Sőt hallottam magam a monológom alatt, hogy milyen rossz vagyok. Az, hogy a színészi beszéd hamisságát hallom, hasznomra volt gimnazista társammal, a rendezővé vált Vámos Lászlóval való barátságomban. A színházi próbákra behívott, s észrevételeimet nyomban elfogadta. Sok kísérőzenét is írtam az általa rendezett darabokhoz, Kadosa akkoriban kedves iróniával „kísérőzene-gyárosnak" nevezett. Három és fél évig jártam a jogi egyetemre, érdekelt a római jog, hiszen a gimnáziumban heti hat latinórám volt, ma is abból élek... Diplomatasággal kacérkodtam - mindent elkövettem, hogy ne legyek muzsikus. Egyetemista társam irányított Vásárhelyi Magdához a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolába, onnan kerültem Sugár Rezsőhöz, aki megnézte kezdeti kompozícióimat. Nála, majd a Zeneakadémián Szervánszky Endrénél tanultam a szakmát. Anyám szépen zongorázott Lisztet, Chopint, operettet, kuplét, ikerbátyja hegedült - így jött elém a zeneirodalom. Szép szopránomon szívesen énekeltem együtt a játékával.

- Egy gazdag életmű számbavételénél botorság kíváncsiskodni, miért hiányzik belőle valami. De mivel a színház ilyen közel áll hozzád, mégis adódik a kérdés: az operához miért nem volt kedved?

- Azt hiszem, féltem tőle. Több kiváló kortársam írt nagyszerű darabokat: Petrovics, Szokolay - úgy véltem, az ő teljesítményüket nem tudom megismételni. Szokolayval együtt diplomáztam: ő „idejében", én vargabetűm miatt kicsit később, ő hegedűversennyel, én magyar költők verseire írt Szerelem című öt zenekari dalommal.

- A zeneszerzők általában kötöttebb munkát is vállalnak a komponálás mellett. Te a Rádiót választottad.

- 1951-ben vettek fel forgatónak, ami akkor nagy figyelmet igénylő munka volt, hiszen a hosszabb művek több lemezre fértek csak fel, s a váltást úgy kellett lebonyolítani, hogy a hallgató ne vegyen észre törést. Aztán húsz évig vezettem az Elektronikus Zenei Stúdiót, és szerkesztettem is műsorokat. A ma Bánkövi Gyula által jegyzett Ars nova ötlete és címe is tőlem ered. Az ars mai értelme művészet, de eredetileg mesterséget is jelentett. Márpedig ebbe a műsorba - ha nem mind remekmű is - a mesterséget ismerő alkotók munkái kerülnek.

- Téged mint alkotót mennyiben inspirál, amit a mesterségből a művészetedbe átemelsz?

- Az ötlet után a mesterséggel kezdődik az alkotó folyamat. Először még nem is kottázva vázolom fel a gondolatokat. Aztán elkezdem kidolgozni. A munka során remélhetőleg megjön az ihlet. Gyakran hallok olyan darabokat, amelyek tisztességgel meg vannak írva, nem dilettánsok, de a szikra hiányzik belőlük.

- Mennyiben játszik szerepet a mesterség elektroakusztikus zenédben? Ott is van tanulható, egyben inspiratív technikai tudás, vagy ott más az anyaghoz való viszonyod?

- Nem más. Hogy azokban a darabokban is benne van-e a szikra, nem tudom, de talán sikerült e téren is néhány figyelemreméltó kompozíciót létrehoznom. Elektroakusztikus zenét komponálnom ugyanolyan, mint zenekari darabot: az anyag más, az igény nem.

- Köztudott, hogy mély kapcsolat fűz a költészethez: dalok, ciklusok, nagylélegzetű oratóriumok, sőt vokális elektroakusztikus művek is sorjáznak munkásságodban. Segítséget nyújt a költői szó a zenei szikra kipattanásához, vagy a költői esztétikum ragad meg?

- Az esztétikum ragad magával. S persze gondolatokat is sugall. A madrigalizmustól óvakodom, kivéve, ha groteszket akarok kifejezni, mint Richard Strauss a birkák bégetésének utánzásával. A mai költőket is igyekszem megismerni, akárcsak a fiatal zeneszerzőket, akik nemcsak felkészültek, hanem sokszor érzem bennük a szépség szikráját.

- Közelebb kerülvén főként nagyobb apparátusú műveidhez sajátosan kidolgozott hangrendszerrel találkoztam. Az a szigor, amellyel így megkötöd a kezed, inspirál?

- A zenének szerkezete kell hogy legyen, szerkezet nélkül még popzene, népzene sincs. A szerkezet nemcsak azt biztosítja, hogy a mű megálljon a lábán, hanem a befogadást is segíti. Ha jól van megkomponálva a mai zene, ahhoz hasonlóan kell tudnia tájékozódni benne a figyelmes hallgatónak, ahogy a szonátaformában tud. Ha ilyen kapaszkodó nincs, akkor csak pillanatai vannak a zenének, nincs időbeli kiterjedése.

- Két hangverseny köszönti majd 90. születésnapodat: magán a napon, március 24-én a Fészekben, egy hónappal később pedig a Nádor-teremben. Milyen szempontok vezéreltek a két műsor összeállításánál?

- Gyakorlati és anyagi okokból döntően elektroakusztikus műveim szólalnak meg, de jut élő zene mindkét alkalomra. A Fészekben új gordonka-szólószonátám egy tétele fog ősbemutatóként elhangzani, a Nádor-teremben pedig egy dalciklus és egy vonóstrió korábbi repertoáromból. A felvételről lejátszandó daraboknál Horváth István, a Magyar Rádió hajdani Elektroakusztikus Zenei Stúdiójának hangmérnöke lesz segítségemre, miként e műfajbeli munkám során mindig is. A műsorok összeállításánál a hangszínek szempontjából is sokszínűségre törekedtem. A Fészekben még arra is, hogy a megszólaló darabokról lehessen beszélgetni, hiszen ott diskurálunk is a közönség előtt.

- Azt sejthetjük, hogy zenéd kedvelői a hangversenytermekben és a rádió előtt ünnepi szívvel fordulnak feléd. De vajon otthon kik köszöntenek?

- Kati lányom, aki nagyon szépen csellózott, de ma már csak kivételes alkalmakkor teszi. Vőm, két fiúunokám és feleségem, Éva, aki életem csendes hátterét, a munkámhoz oly szükséges otthoni nyugalmat teremtette meg mindig is. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.