Minden operám másképp szól

Eötvös Péter a mustMEET Composers sorozatban

Szerző: Belinszky Anna
Lapszám: 2017 március

Eötvös Péter ötödik operája, A szerelemről és más démonokról, Gabriel García Márquez azonos című kisregénye alapján készült 2007-ben a Glyndebourne-i Operafesztivál felkérésére. A darab budapesti változatának bemutatóját maga a szerző vezényelte 2017. január 27-én a Magyar Állami Operaházban. A premierhez kapcsolódóan Eötvös Péter az opera születéséről, a márquezi mágikus realizmus zenei hangzásvilágáról és az előadások tapasztalatairól is mesélt a mustMEET Composers sorozat részeként megvalósult szerzői beszélgetésen január 30-án, a BMC könyvtárában.

„Mi lesz a következő opera?" - indította egy szokatlan kérdéssel a több szempontból is rendhagyó beszélgetést  Az est házigazdája, Fazekas Gergely. Eötvös Péter elárulta, hogy a berlini Staatsoper felkérésére komponálja majd következő operáját, melyet a színház rekonstrukcióját követően terveznek bemutatni a 2021/22-es évadban. A beszélgetés időrendben visszafelé haladt, mielőtt Eötvös rátért volna A szerelemről és más démonokról bemutatására, két legújabb operájából láthattunk részleteket. Elsőként 2014-ben Frankfurtban bemutatott operája, Az aranysárkány néhány percét láthattuk, majd a 2015-ös Senza sangue (Vértelenül) hamburgi előadásának trailere következett. Eötvös régóta készült már rá, hogy párdarabot írjon a Kékszakállú mellé, s végül olyan egyfelvonásost komponált, melyben a Kékszakállúhoz hasonlóan két énekes szerepel, és zenekara is ugyanolyan apparátusú, mint Bartóké. Az Alessandro Baricco kisregényén alapuló opera végén a két főszereplő felmegy egy szobába - egy lehetséges rendezési opció, hogy a Kékszakállú ezen a ponton, ugyanebben a szobában kezdődjön el.

- Minden operám teljesen másképp szól, minden operámnak megvan a saját stílusa és hangvilága - reagált a zeneszerző a Senza sangue részletére. A rövid, kötetlenebb ráhangolódás után „szerzői felolvasószínház" következett, Eötvös Péter zenei és prózai idézetekkel gazdagítva mutatta be A szerelemről és más démonokról tartalmát, zenéjét és keletkezésének körülményeit. Szuggesztív elő­adása számos megválaszolásra váró kérdést vetett fel azokban, akik a beszélgetést megelőzően ott voltak a budapesti bemutatón (vagy már korábbról ismerték a művet) és azokban is, akik a BMC-ben hallottak először részletesebben a darabról (a közönségben ők voltak kisebbségben). Kik is az igazi démonok? Valós démon-e a szerelem, és valótlan-e az a démon, amelyről azt állítják, megszállta Sierva Maríát? Vagy igaza van Márqueznek, és az igazi démon a magány, amely bennünk lakozik?

Eötvös tizenkét zenei idézetet választott a darabból, melyeket a hozzájuk kapcsolódó drámai történések részletes bemutatása után hallgathattunk meg. Az este egyik legizgalmasabb mozzanata volt, mikor a zeneszerző felfedte, milyen szabályok szerint tár­sí­tott zenei hangokat a főszereplő Sierva María de Todos los Ángeles nevének betűihez. Eötvös ezekre a hangokra építette fel az egész operát, és ezt a hangsort szólaltatja meg a mű elején a cseleszta is. Érdekes példa volt Ygnacio, Sierva María apjának megszólalása is, 
a márki ugyanis csupa „fehér hangokon" tudatja lányával (a rabszolgákkal való közeli kapcsolatára utalva), hogy „egy családja van, és az fehér". A komponálási folyamat mélyebb rétegeibe engedett betekintést Ygnacio halott hitvesére emlékező megszólalása is. Az egykori feleség, Olalla ugyanis valaha Domenico Scarlattinál tanult, Eötvös ezért a legdrámaibb és legnagyobb érzelmi töltetű Scarlatti-szonáták felhasználásával alkotta meg 
a hozzá kapcsolódó zenei anyagot.

Egyfajta intermezzóként került sor a beszélgetésen a darab ősbemutatójának helyt adó glyndebourne-i helyszín ismertetésére. Amellett, hogy egy kisebb zeneszociológiai tanulmánnyal is felért a helyi közönség szokásainak bemutatása, a glyndenbourne-i zenei közeg feltárása az Eötvös-opera néhány főbb tulajdonságát is új megvilágításba helyezte. Ahogyan a szerző is megfogalmazta, pontosan tudta, milyen operaháznak komponálja a művet, és azzal is tisztában volt, tematikájában, hangulatában milyen mű az, ami megfelel az angol közönségnek. Ráadásul nem akármilyen angol közönségről van szó, a glyndebourne-i hagyományokhoz ugyanis az előadás szünetében zajló piknik is hozzátartozik. Ezt a pikniket pedig a zeneszerzőnek is számításba kellett vennie. Eötvös némi fanyar humorral mesélte el, miért fontos, hogy az első felvonás végét úgy alakítsa, hogy legyen miről beszélgetni a piknik alatt, és miért kell a második felvonásnak rövidebbnek, pörgősebbnek lennie.

A budapesti változat kapcsán Fazekas Gergely később arról is kérdezte a zeneszerzőt, szívesen dolgozza-e át egy-egy új előadás kedvéért a már bemutatott műveit. Eötvöstől megtudhattuk, hogy a budapesti változat három jelenetben tartalmaz olyan újításokat, melyeket a korábbi előadások tapasztalatai alapján látott érdemesnek. „Amíg élek, kötelességem és jogom is változtatni azon, amin szükséges" - fogalmazott a szerző. A legizgalmasabb változtatás a második felvonás egyik kulcsjelenetéhez köthető: a rendező, Silviu Purcărete ötlete alapján az ördögűzés-jelenetben eredetileg némán ülő Delaura atya a budapesti verzióban Sierva María áriájának bevezetéseként és egyfajta utóhangjaként is megszólal. A beszélgetés utolsó perceiben hallgathattuk meg Josefa Miranda apátnő áriáját is, mely az alkotói folyamat során az első részlet volt, amely megszületett. A bemutatón az apátnőt alakító Felicity Palmer ugyanis látni akarta az áriát még azelőtt, hogy igent mond a felkérésre, így szükségszerűen ennek kellett először elkészülnie. Később ez az ária az egész opera hangulatát, stílusát meghatározta.

Eötvös elismerően nyilatkozott a budapesti bemutató közreműködőiről: dicsérte a zenekar kreativitását és gyors reagálóképességét, és szinte szuperlatívuszokban beszélt a főszereplőt alakító ukrán koloratúr szopránról, Tatjána Zsuravelről. Kiemelte, hogy a szereplőválogatás során külön figyelmet fordítottak arra, hogy ne csak zeneileg, de színházilag is működjön a darab - a hangi és fizikai adottságokat egyaránt szem előtt tartva castingoltak.

Eötvös Péter a bemutatót megelőzően az Operaháznak adott interjújában fogalmazta meg talán a legegyértelműbben azt a gondolatot, amely végig érezhető volt A szerelemről és más démonokról köré szerveződött beszélgetésben is:

- Számomra az opera is elsősorban színház. Ezért próbálom a különböző operáimban a határokat kitapogatni, hogyan lesz a prózai színházból zenés színház, a zenés színházból opera. }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.