Aggódunk (és rosszkedvűek is vagyunk)

Szerző: A SZERK.
Lapszám: 2015 július

Lapzártakor olvastuk internetes laptársunk, a narancs.hu, illetve - némiképp módosított tartalommal - a nyomtatott Magyar Narancs interjúját Keller András hegedűművész-karmesterrel, amelyben a művész bejelenti, megszünteti munkavállalói jogviszonyát a Zeneakadémián. Előrebocsátjuk: szomorú, ha egy jelentős muzsikus ilyen elhatározásra jut. Interjújában lépése indoklásaképpen Keller nem kevesebbel vádolja meg Vigh Andreát, az egyetem rektorát, mint hogy a rektor asszony hivatalba lépése óta mindent elkövetett, hogy kompromittálja őt, hogy az egyetem azért tervezi a kamarazene-műhelyt tanszékké minősíteni, mert a tanszékvezetéshez tudományos fokozat szükséges. Azt is mondja Keller András, hogy az intrika nem csak ellene irányul, de az általa vezetett Concerto Budapest ellen is, amely aZeneakadémia rezidens zenekara, helyette az intézmény a Nemzeti Filharmonikusokkal és a Rádiózenekarral kíván szerződni. Végezetül pedig szóba kerül a Zeneakadémia kebelében működő koncertközpont átalakítására vonatkozó terv, amellyel kapcsolatban Keller András azt mondja: „Erről őt [Vigh Andreát] és a koncertközpont vezetőit kell megkérdeznie, nekem csak áttételes információim vannak arról, hogy a készülő szmsz lefokozná a bérszámfejtő osztály szintjére", majd a következő kérdésre adott válaszában sejteni engedi, hogy e mögött bizony ördögi terv húzódik meg: „Ezt a kormány által jóvá hagyott elképzelést akarja felülírni a rektor. Vigh Andrea arra kapta a megbízatását, hogy irányítsa a magyar zenei felsőoktatás zászlóshajóját, ám arra nem kapott felhatalmazást, hogy a koncertéleten is uralkodjon. Persze bizonyára sokaknak hasznos volna, ha a Zeneakadémiának nem lenne egy saját művészeti arcéle, saját zenekara, hanem kizárólag növendék- és tanári koncertek lennének itt, és befogadó házként működne."

Bármit gondoljunk is a nyilatkozó művészről - a magunk részéről kivételes tehetségű, nagy muzsikusnak tartjuk -, interjúját több okból is lehangolónak érezzük. Miközben hangsúlyozzuk: őszintén sajnáljuk a döntését és az élethelyzetet, amelyből nem látott más kiutat, mint a felmondást, nem hallgathatjuk el, hogy sejtetéseit homályosaknak, szövegét sok helyütt ellentmondásosnak, ráadásul sajnálatosan kevéssé elegánsnak is érezzük.

Az alábbiakban néhány megállapítást idézünk a válaszból, amelyet a rektor asszony a Keller András-interjúval foglalkozó lapoknak juttatott el:

„Értetlenül állok a Magyar Narancsban megjelentek előtt, a cikkben több valótlan állítás is szerepel. Sem az SZMSZ, sem a Keller András által vezetett kamarazenei műhely státusza nem változott. Ami atámogatásokat illeti: gyakorlatilag néhány nappal ezelőtt tudtuk realizálni a 800 millió forintos támogatásunkat, Hoppál Péter, az EMMI kultúráért felelős államtitkára ekkor írta alá a szükséges támogatási okiratot, én pedig azonnal felvettem a kapcsolatot Bányai Miklóssal, a Concerto Budapest ügyvezető igazgatójával. Mivel a pénzt bontás nélkül kapjuk, eddig mi sem tudtunk hozzáférni, de nem kérdés, hogy a zenekar elvégzett munkáját maradéktalanul kifizetjük. Ahogyan Keller András, úgy én is jeleztem már: világosabb volna, ha a Concerto Budapest maga kapná meg a támogatási keretét, ezt kezdeményeztem is..."

„Nem tudok azzal mit kezdeni, hogy Keller András nehezményezi, hogy más zenekarokkal is kötünk együttműködési megállapodásokat speciális, más-más szakmai tartalommal. Kedden írtunk alá egyet azMTVA és a rádió zenei együtteseivel, (zenekar, kórus és gyermekkar), szerdán pedig a Nemzeti Filharmonikusokkal, de ezek nem befolyásolják a Concerto Budapest státuszát intézményünkben. A mi kötelességünk az, hogy látogatóinknak és diákjainknak a legszélesebb spektrumot biztosítsuk. Jó lehetőség, hogy a növendékek egy része a CB-nél töltheti szakmai gyakorlatát, csakhogy ez mindössze néhány a 600 diákunk közül, nekünk viszont mindannyiukra gondolnunk kell."

Ennyit az ügyről. A részleteket nem ismerjük kellő mélységig, és mi sem áll távolabb tőlünk, mint hogy ítélkezni akarjunk. Nem foglalkoznánk vele, talán nem is igazán vág lapunk profiljába. Csak hát éppen e szerkesztőségi cikk megírásakor olvassuk azt is, hogy a vezető színikritikust - amúgy lapunk rendszeres munkatársát - megfenyegette egy fiatal rendező: eltöri az ujjait, ha meglátja valamelyik előadásán. És az sem veszett még a múlt ködébe, ahogy a magyar zenei élet egyik kiválósága, a nagyszerű, Kossuth-díjas művész, egyetemi tanár reagált egy újságkritikára, amelynek tartalmával nem értett egyet.

Szóval aggódunk. Mi lesz itt még? }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 2013, 2014, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.