A zeneszerző, akit két nemzet vall magáénak

Goldmark-konferencia Bécsben

Szerző: Borgó András
Lapszám: 2015 január

Goldmark Károly (1830-1915) éppúgy nem beszélt magyarul, ahogy Liszt Ferenc. Az apa, Ruben Goldmark Lublinból, Lengyelországból érkezett Keszthelyre, és valószínűleg nem lengyelül, hanem jiddis nyelven társalgott ott is és itt is. A családnak tucatnyi gyermeke volt, a pontos számukra vonatkozó adatok bizonytalanok. Még Karl Goldmark számára sem volt egyértelmű, hogy 1832-ben született-e, vagy két évvel korábban - mindenestre ez utóbbi, 1830 az elfogadott adat.

A zeneszerző halálának (1915. január 2.) századik évfordulója szolgáltatta az alkalmat ahhoz, hogy Goldmark-kutatók november végén háromnapos találkozón bemutassák egymásnak és az ülésszakon résztvevő érdeklődő hallgatóságnak a zeneszerzőről eddig ismert tényeket. A „Goldmark-kutató" megnevezés ez esetben nem elsősorban specialistákat jelent (itthon Kecskeméti István, Ausztriában Gerhard J. Winkler foglalkozott intenzíven a témával). A néprajzostól a társadalomtudósig, a zsinagógai zene értőjétől az általános zene- vagy irodalomtörténészig, a könyvtárostól a hangszeres muzsikusig húsz szakember járult hozzá az összkép kialakításához.

Mit tud Goldmark Károlyról az átlagos zenebarát? Talán annyit, hogy magyar komponista volt - Magyarországon annak számít -, van egy híres operája, a Sába királynője, van aztán még egy zenekari műve, Falusi lakodalom címmel, és azt is tud(hat)ja, hogy írt egy Hegedűversenyt. A háromnapos konferencia után annyit megállapíthatunk, hogy a (szűk) szakma nagy lépésekkel halad a fehér foltok eltüntetése felé, és ennek következtében - legyünk bizakodók - Goldmark ismeretsége is bővülni fog a zeneszeretők körében.

Kossak József felvétele

A Goldmark család 1834-ben Keszthelyről, illetve közvetlenül Tabról az ország nyugati végében fekvő Deutschkreutzba költözött. A konferencia záróaktusaként megrendezett buszkiránduláson tapasztaltam, hogy Bécsből Sopronon át vezet az út a kis burgenlandi faluba. Magyar neve: Németkeresztúr, tükörfordítás, bár hívták Sopronkeresztúrnak is. Híressé lett egykori lakosának emlékét máig őrzik. Már 1980-ban megnyitották az emlékházat, ahol Goldmark gyerekkorában lakott, 2007-ben pedig kialakítottak benne egy kis múzeumot. A Karl Goldmark Verein fennállásának harmincötödik esztendejét ünnepli, és ahelyi zeneiskola is harminc évvel ezelőtt vette fel a zeneszerző nevét.

Az ott valaha létezett zsidó település az Esterházy-birodalom híres hét zsidó községe (Sövá kehillot) egyike volt, lakosai Celemnek nevezték (ami talán olyasmit jelent héberül: sötét vagy árnyékos). AMonarchiát írásaiban egyedülálló módon bemutató Josef Roth 1919-ben, deutschkreutzi látogatásakor, még nagyon elmaradott körülményeket tapasztal. Az 1830-as években a falu kevés utcájának legnagyobbikában az egyik oldalán a keresztények, a másikon a zsidók éltek, anélkül, hogy más módon elkülönítették volna magukat egymástól. Ennek a Fő utcának a népi elnevezése még a huszadik században is Judengasse, azaz Zsidó utca volt. Itt élt a sokgyermekes Goldmark család, a papa kántorként (héberül: hazzan) és jegyzőként kereste kenyerét.

A zsidóknak volt iskolájuk is, de nyolcvanévesen elkezdett önéletírásában Goldmark úgy emlékszik, hogy nem járt iskolába. Muzsikusként is autodidaktának állítja be magát, ami legalább részben meg is felelhet a valóságnak. 1842-ben Sopronba kezd hegedűórákra járni (szó szerint járni: órákat gyalogol Keresztúrról), majd Bécsbe, ahol aztán 1847-ben végül a híres hegedűsök híres tanárához, a pesti születésű Joseph Böhmhöz kerül, miután felvételt nyer a konzervatóriumba. A bécsi, majd a pesti forradalom őt is érinti (a megmozdulásokban részt vevő bátyja emigrálni is kényszerült az Egyesült Államokba), a konzervatóriumi oktatás szünetel. Győrbe megy színházi muzsikusnak, onnan hasonló állásba Budára, majd 1852-től több évig bécsi színházakban zenél. A zenekarban töltött évek minden bizonnyal komoly hatással voltak a későbbi zeneszerzőre, aki 1857-ben mutatkozik be Bécsben, zenekari-, kamara-, szólóének- és kórusművekkel. Hamarosan Pestre költözik, ahol szakkönyvek tanulmányozásával képezi magát a zeneszerzői mesterségben, és itt, az Európa Szállóban tartja meg 1859. április 13-án második szerzői estjét. Ismét bécsi lakosként főleg zongoraórákból él, majd 1861-ben harmadszor rendez hangversenyt saját művekből. Eközben zenekritikákat is ír és egy kórust vezet.

1865-ben elkészül a máig viszonylag gyakran hallható Sakuntala-nyitánnyal, majd hozzákezd nagyoperája, a Sába királynője komponálásához. Ezt ugyan még öt, létrejötte idején nem is sikertelen színpadi zenemű követi, ám Goldmark Károlyt mégis ennek az egy operának szerzőjeként ismerik világszerte. A bécsi konferencia előadásai és időnként heves vitái is mindig legalább érintették a Sába királynőjét. Mint tudjuk, az 1875-ben lezajlott bécsi premiert egy évvel később követte a budapesti, a Nemzeti Színházban. Mikusi Balázs, aki a Széchényi Könyvtár zenei gyűjteményének élén a messze legnagyobb Goldmark-anyag őrzője, az első magyar zenei periodikát, a Zenészeti Lapokat idézve elmondta: a szerző 1876 februárjában érkezett Budapestre, hogy részt vegyen a márciusra kitűzött magyar bemutató próbáin. A dalmű itt is sikeresnek bizonyult.

Mi az oka annak, hogy ezt az annyira kedvelt operát (más, korábban gyakran játszott Goldmark-művekhez hasonlóan) napjainkban alig hallani? Tény, hogy egy ilyenfajta „grand opéra" színrevitele egyszerűen sokba kerül, mégis, legközelebb érdekes módon egy nem kiemelkedően nagy színházban, Freiburgban lesz látható-hallható. (Freiburg megtoldja a tíz operaelőadást egy koncerttel is, aHegedűverseny és más Goldmark-darabok megszólaltatásával).

Az operát - saját korában éppúgy, mint most - a tartalmát illetően is érték támadások. A konferencián Daniel Katz zenetörténész és rabbi a Bibliából kölcsönzött, de sokban kiegészített szüzsé hit­életi hagyományoknak ellentmondó tévedéseit tárgyalta. A korabeli sajtóvisszhangok közül nem csak a magyar Fővárosi Lapok mutatott rá a cselekménynek Wagner Tannhäuserével fennálló hasonlóságára, hanem egy német nyelvű kritika is „fölvizezett Tannhäusert" említ. Egy recenzens csinálmánynak (Machwerk) nevezte a szövegíró Mosenthal librettóját, és nemegyszer illették a zeneművet a „zsidó nemzeti opera" minősítéssel. A konferencia egyik szervezője, Christian Glanz ezzel kapcsolatban arra emlékeztetett, hogy Goldmark operáinak mindegyike más-más témát dolgoz fel (és olyan szerzők művein alapul, mint például Goethe és Dickens). A Sába királynője bibliai tartalmú, ő ehhez az adekvátnak elfogadott orientális hangzásokat választotta. A „zsidó zeneszerző" kitétel is megengedhetetlen szűkítése aszemélyiségének. Glanz idézte Csáky Móric művelődéstörténészt, aki a Goldmarkhoz hasonlóan magyar-osztrák születésű és nemzetközi jelentőségű Joachim Józsefet illetően „közép-európai összetett identitásról" beszél.

Karl Goldmark származása, mint mások is megjegyezték, nem játszott szerepet a zeneszerző saját megnyilatkozásaiban. A korszak antiszemita mozgalmainak a családi hátteret felemlítő s meglovagoló kritikái a köztudott tényt persze kihasználták, a nyilvánosság azonban egyszerűen csak tudomásul vette.

A kiemelkedő személyiségek általános elismertsége egyben egy ország önértékelésének fokmérője. A rendezvény egyik háttérvetítésén a Magyar Posta 1953-ban megjelentetett Goldmark-bélyege volt látható, ami a kor Magyarországán a (nemzeti) öntudatébresztés egyik első tanújaként értékelendő. Ebben a tekintetben árulkodó Várnai Péter Goldmark Károly életét képekben bemutató könyvének megjelenési éve: 1957. Kovács János, az új Sába-betanulás szükségességét - és ezzel az opera újabb kori létjogosultságát - megkérdőjelezve 1961-ben azt a megállapítást teszi a Magyar Nemzetben, miszerinta tény, hogy a Sába csak Magyarországon nem kopott ki a repertoárból, a patriotizmusnak tudható be.

A második világháború utáni Ausztria is igyekszik felmutatni értékeit. Erre a célra mi sem hatásosabb, mint a zene városának aposztrofált Bécs úgymond legendáit tematizálni: Max Graf osztrák zenetörténész és kritikus Legende einer Musikstadt című könyve 1949-ben jelent meg, és egyik fejezete „A Sába királynője komponistájáról" szól.

Goldmark a saját korában fontos személyiségnek számított, Johannes Brahms és Eduard Hanslick társaságában kritikáival, döntéseivel a zenei életet meghatározó triumvirátus tagja volt. Ugyanúgy biztos helye volt a magyarországi koncertéletben is: a Filharmóniai Társaság (1943-ig terjedő) dokumentumai szerint Goldmark Károly 29 zeneműve szerepelt a programjukban. A dalszínházak mind a hat operáját bemutatták.

Gustav Mahler értékítéletét jelzi, hogy az 1901-es bécsi Sába-felújításban az operát teljes terjedelmében vezényelte. Karl Kraus, kritikus, író és újságíró, a Wagner utáni idők legnagyobb zenedráma-komponistájának nevezte a szerzőt, és ugyanígy nyilatkozott a Neue Freie Presse befolyásos zenekritikusa, Julius Korngold is. Stefan Zweig visszatekintésében (Die Welt von Gestern, 1939) Mahlerrel és Schönberggel együtt szerepel Goldmark neve, s hármukat Zweig a bécsi zene legintenzívebb kifejezőjeként említi. Egy közvetett hivatkozásból is kisejlik a korabeli minősítés: 1910-ben a Nyugatban Max Regerről írják: „Érdekes ember, de a mának igazi nagy muzsikusai között (Strauss, Puccini, Debussy, Dukas, Goldmark) nem igen kaphat helyet." Temetése 1915-ben (ahogy az egyik előadás Elias Canetti gyermekkori emlékeinek a leírását idézte) tömegmegmozdulás volt Bécsben.

A rendezvény első napjának záróprogramja a bécsi Zenei Egyetem növendékeinek kis hangversenye volt, amelyen a konferencia legtöbb résztvevője nagy valószínűséggel először hallhatta Goldmark néhány zongorára, hegedűre, énekhangra írt kamaraművét. Fontosnak értékelem a salzburgi hegedűművész, Thomas Albertus Irnberger hozzászólását azon a kerekasztal-beszélgetésen, melynek jellemzően többértelmű volt a címe: (Hogyan) Lehet Goldmarkot napjainkban játszani? A 29 éves Ivry Gitlis-tanítvány hosszabb ideje azon munkálkodik, hogy a szerző minden hegedűre írt kompozícióját lemezre vegye. A régi és újabb hangfelvételeken máig fölfedezhető, de koncerttermekben ritkán elhangzó Hegedűversenyt 2015-ben Linzben fogja előadni. Számára nem kérdés Goldmark napjainkban is érvényes aktualitása. Ezt a véleményt azonban még nem osztják elegen. A konferencián csupán néhány tervről hallottunk, s ebből aligha lehet valamiféle „reneszánszra" következtetni.

Nemzetközi szinten - a már említett freiburgi Sába királynője mellett - érdekes kezdeményezésnek tetszik a müncheni székhelyű „pianopianissimo musiktheater" tervbe vett Sába-előadása. Az együttes kis létszámú zenekarával tervezi a nagyopera színrevitelét a berlini nagy zsinagógában, ami azért is izgalmas kihívás, mert a mű hatalmas partitúrája általában 24 szólamra oszlik. (A konferencia több hozzászólásában is rámutattak a komponista mesteri hangszerelő képességére, amiből a goldmarki hangzás jellegzetes színessége táplálkozik.) Fontosnak ígérkezik a legújabb kutatási eredményeket bemutató könyv, melyet (a szintén deutschkreutzi születésű) Johann Hofer, a konferencia egyik előadója, ezekben a hetekben jelentet meg „a Ringstrasse korszakának" zeneszerzőjéről.

Budapesten A Sába királynőjét 1938-ig kétszáznegyven előadásban játszották és utoljára 1961-ben újították fel, az Operaház 2015 nyarán, a Margitszigeten fogja megint bemutatni.

A komponista halálának kerek évfordulója alkalmat nyújt rá, hogy zenéjét kiszakítsuk a feledésből. Ha majd az opusszámmal ellátott, mindössze 54 műve közül a korábban kedveltek, de talán a kevésbé közismertek is legalább részben visszakerülhetnek a mindennapi hangversenyéletbe, Goldmark Károly zenéje meg fogja találni helyét és rangját. }

„Werk, Leben, kulturelles Umfeld und Rezeptionsgeschichte" (Életmű, kulturális környezet és recepciótörténet) - ezzel a címmel szervezett konferenciát két ausztriai intézet, az Institut für Kulturwissenschaften und Theatergeschichte der Österreichischen Akademie der Wissenschaften és az Institut für Analyse, Theorie und Geschichte der Musik der Universität für Musik und darstellende Kunst Wien 2014. november 27. és 29. között, Bécsben.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.