A muzsikusnak, aki nem csak zeneszerző

Sáry Lászlónak

Szerző: Szitha Tünde
Lapszám: 2015 január

Születésnapi köszöntőmet néhány személyes zenei élménnyel kezdem, melyek a most 75 éves Sáry Lászlóhoz fűződnek. Az első: egyik legismertebb művét, a Kotyogó kő egy korsóbant játssza, preparált zongorán. A felvétel 1979-ben készült, egy évvel a darab keletkezése után, s még fekete LP-lemezen jelent meg. Kompozíció és előadás egyaránt furcsa keveréke a fegyelemnek és a rugalmasságnak, az egyenletesen kopogó, de kiszámíthatatlanul változó hat hang mozgásából játékos könnyedséggel bontakoznak ki a rövid motívumok. A gyors tempó kizárja, hogy sok darabból vágták volna össze a felvételt: Sáry játéka az összpontosítás magasiskolája, a tévedés vagy a pontatlanság legkisebb jele nélkül. Nem lehet csak egyszer meghallgatni, megunhatatlan.

A második emlék 1987-es, a szikszói művelődési házhoz kötődik, melyet Sáry szerzői lemezének felvételére bérelt ki a Hungaroton. A munkára kijelölt hét során a Telihold (kényes darab, sok hosszan tartott halk hanggal) sehogy sem akart összeállni, pedig a Gémesi Géza által vezényelt, fiatal zenészekből álló kamarazenekar és a gong szólamot játszó Rácz Zoltán igazán tudta a dolgát. Aztán, számos kísérlet és több majdnem elfogadott változat után az addig a keverőhelységben ülő Sáry felpattant, és átment a terembe megmutatni, hogyan is képzelné a darab valóban jó indítását. Sáry első mozdulata után adallamvonalak finom színei azonnal életre keltek, a játék nem állt le, ő pedig továbbvezényelte a darabot. Szerencsére a zenei rendező, Wilheim András hallgatott a megérzésére, és - próba ide vagy oda - megnyomta a felvétel gombot. A karmester javaslatára mindenki azonnal elfogadta, hogy a Teliholdból inkább ez a szerző által dirigált változat kerüljön a lemezre.

A harmadik a Weöres Sándor versére írt Remek hang a futkosásban című „félig komoly" opera előadása a 2005-ös Őszi Fesztiválon, melyről akkoriban a Muzsika oldalain is tudósítottam. Sáry itt a zongora mellől vezette a produkciót, játszotta a nyitányt, kísérte a recitativókat, irányította a „zárt számokat", azaz a Kreatív zenei gyakorlatok ötletein alapuló áriákat, duetteket, kvartetteket és kórusokat. A Katona József Színház fiatal színészei - szinte mindannyian Sáry tanítványai a Színművészeti Egyetemen - magától értetődő természetességgel oldottak meg olyan zenei feladatokat, melyek legtöbbje képzett zenészek számára is erőpróba lett volna.
S hogyan lehet mindezt megtanítani? Erről szól a negyedik élmény, egy néhány éve készült filmfelvétel, melyen Sáry tapsolja-dobogja-mondja-énekli-mutatja az éppen munkában lévő gyakorlatot.Mozdulatainak fürgesége és virtuóz zeneisége megragadó, minden gesztusát derű és póztalanság hatja át, s láthatóan nemcsak a tanítás okoz számára élvezetet, hanem a „Sáry-módszer" lényege, azaz a szinte eszközök nélküli zenélés már önmagában is.

A '70-es évek elején - egy időre elszakadva az iskolai mintáktól - Sáry a zene alapelemeinek kutatásához tért vissza, s ebben a Jeney Zoltánnal, Krizbai Andrásssal és Vidovszky Lászlóval végzett közös improvizációknak meghatározó jelentősége volt. A távol-keleti bölcselők műveit tanulmányozva, majd John Cage és Christian Wolff zenefilozófiájának hatására a komponálás mint alkotótevékenység is új értelmet kapott számára. Egyszer elmesélte, hogy 1975 táján Dukay Barnabással sokszor órákon keresztül játszották Az ég virágait zongorán, elmerülve a csillagtérkép hangi átkódolásából teremtett szokatlan összefüggésekben, s hogy az ilyen közös zenélések során akár az idő múlásáról is el tudott feledkezni.

Kroó György 1971-ben őstehetséget látott benne, s e tehetség átütő megnyilvánulását a „színek és effektusok iránti érzékenységében", valamint „minden újra reagáló zenei ösztönének rugalmasságában" látta. Sáry igazolta ezt a jellemzést, hiszen pályája sem művészi törekvéseit, sem külsőségeit tekintve nem akart megfelelni a korszak elvárásainak. Nemzedékének radikális újítói - az Új Zenei Stúdió zeneszerzői - körében saját zenei életteret teremtett műveiben, operái nem hagyományos operák, kamaraművei és tánczenéi nem maradtak meg a műfaji kötöttségek korlátai között, s minden, amivel zeneszerzőként foglalkozott, saját hallásmódot és egyéni világlátást képvisel. Az állandó megújulás és az újraalkotás jegyében kezeli a hagyományt is, s éppen ezért zenéjében - azokban a művekben is, melyek stílusjátékok vagy kölcsönvett régi alapanyagok felhasználásával jöttek létre - valami újat, csak rá jellemzőt tud mindmáig megmutatni. A zenélés számára létforma, amelyben a játékosságnak és a hangokkal való kommunikációnak ugyanolyan nagy jelentősége van, mint az önkifejezésnek.

Sáry műveiről nem könnyű írni, mert a szerkezet, a szabályok vagy ötletek elemzése ritkán képes valóban érzékeltetni a belőlük kibontakozó hangszínhatásokat, melyek gyakran állandó mozgású finom változások sorozatából jönnek létre. Alapanyagai változatosak, együttesei olykor formabontóak, hiszen számára a környezet hangjai ugyanolyan alapelemek lehetnek, mint a hangszerjáték vagy az énekhang. Változatos összeállítású kamaraművei mellett komponált darabot gőzmodonyok hangjára, agyagcsengőkre, hangolt és hangolatlan ütőhangszerekre, különleges hangzású vonósegyüttesekre, de - mint Hommage à Bartók című táncjátékában - gazdag hangzású „ütőegyüttest" tudott létrehozni népi táncosok bonyolult ritmusokban kopogó csizmáinak hangjával is.

Amikor kedves olvasmányainak egyikéből, Thoreau Waldenjéből hallottam felolvasni, a szavak és mondatok gyönyörű zenei frázisokká álltak össze előadásában, s a gondolatoknak szinte azonnal zenei jelentőségük is lett. Vokális műveiben - legyenek azok kamaradarabok, kórusok, dalok, vagy szövegzenék - költészet és zene mindig valamilyen meglepő kölcsönhatásba kerül egymással, gyakran ajátékosság, máskor a különleges ritmikus hatások segítségével. Bár művei szokatlan feladatokat is magukban hordoznak vagy virtuóz hangszeres képességeket igényelnek, mégis szeretik játszani őket azenészek. A zenéje iránt elkötelezett hangszeres művészek mellett mindig vannak körülötte olyan fiatalok is, akik tanulni szeretnének tőle. Az ok nemcsak műveinek szépségében keresendő, hanem póz nélküli, tekintélytiszteletet nem elváró, hanem kiérdemlő személyiségében.

Úgy tűnik, a zene öröme fiatalít: Sáry László szinte kortalan maradt nemzetközi sikereket is tartogató pályájának több mint öt évtizede alatt. Születésnapi kívánság ezek után csak az lehet, hogy mindez maradjon még így sokáig.

Drága Laci, további sok gazdag alkotóévet kívánok! }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.