Példával tanít - Balassa Sándor 80

Szerző: Olsvay Endre
Lapszám: 2015 január

Első pillantásra illetlenségnek, már-már felháborítónak tűnhet, ha egy ünnepi gratuláció a méltató nézőpontja, mi több, egyéni emlékei előtérbe állításával láttatja az ünnepeltet. De továbbgondolva: aköszöntés gesztusa van annyira személyes, hogy a semleges hozzáállás éppenséggel nem méltó az ünnepi pillanat nagyszerűségéhez. Végtére is egy ragyogó szakmai pályát bemutató objektív méltatás, az életúton sorjázó események taxatív taglalása - ezt bármelyik lexikon nyújthatja.

Ezek a gondolatok-érzések rajzanak bennem: hogyan is lehetnék bátor bemutatni egy nagy ívű életutat, valódi vagy tettetett magabiztossággal levonni konklúzióját? Minthogy azonban Balassa Sándorban amásfél generációval előttem járó legendás zeneszerző-nemzedék egyik zászlóvivőjén túl hajdani nagyrabecsült tanáraim egyikét is tisztelhetem, saját szemüvegemen át tekintve villantok föl egyet-párat asziporkázó színkép szikraszilánkjaiból.

Mennyivel egyszerűbb is lenne, ha néhány sornyi (mondjuk 80 hangból álló) aforisztikus kompozícióval tisztelhetném meg Balassa Sándort, s a régi elfogódottsággal várhatnám egyértelmű kontúrokkal megfogalmazott véleményét! Mert egy kritikánál, különösen, ha pályája elején toporgó fiatalembernek címezik, az egyértelmű kapaszkodók, a ködös általánosságoknak még látszatát is elkerülő mondatok az igazán hasznosak és emlékezetesek. Bő három évtizeddel ezelőtti akadémiai zeneszerzésvizsgán elhangzott darabom kapcsán számos véleményt nem tudtam igazán értelmezni, mígnem, Kedves Tanár Úr, aTe szabatos meglátásod üdítően tiszta vizet öntött a pohárba. Leplezetten sem volt benne szavaidban, hogyan kellett volna, vagy kellene komponálnom (ez konokságom falán úgyis visszapattogó borsóvá kerekedett volna), de a tömör s definitív megállapításod (kb. így mondtad: „számomra az 1 cm²-re eső zenei események száma kevés") azóta is példa értékű. Precíz-szemléletes és minden gőgtől-pátosztól mentes megnyilvánulás, mely vállalja a szubjektív ízlést, hozzáállást: próbállak követni ezen az úton. Ahogy a szavakkal bánsz, a látszólag kényes, ízlést érintő kérdések nem túlmisztifikált kezelése voltaképpen rokon azzal, ahogy a zeneszerző a hangokkal bánik: a bensőből fakadó hitelesség biztosítja aranyfedezetét. Nálad ez megkérdőjelezhetetlen!

Innen, a hangok, szavak, vélemények egyenes és kendőzetlen fölvállalásától csak egy lépés a meggyőződés ösztönözte közéleti szerepvállalás. Tán van, ki elefántcsonttorony számára született, de Neked, akinek a magyar történelem és társadalom tapintható valóság, nem nyújthat azilumot.

Sokak által sokszor mérlegre tett, úgynevezett stílusváltásod is egyfelől a fokozatosan megérlelt, megszilárdult látásmód-átalakulás hiteles példája, másfelől ezzel kapcsolatban megint csak eszembe ötlik egy régi történet, hajdani hangszerelésóráról. Nem Magadról beszéltél (soha nem keverted tanári működésedbe zeneszerzői „magánszférád", ebben mesteredre, Szervánszky Endrére hajazol): úgy emlékszem, Ravel, Richard Strauss és Stravinsky partitúrái után Puccinit vettünk elő. Lakonikusan megjegyezted, hogy anno ezt a zenét mennyire leszólták, szembeállítva az előbbiekkel (vagy akár Bartókkal, Schönberggel). „Nem volt eléggé új, vagy újszerű". Ám az eltelt ötven-hatvan év távlatából visszapillantva mindez már mit sem számít, csak az: valamennyi elsőrangú zene. Azóta még eltelt vagy harminc esztendő, s én bevallom, utólagos engedelmed kérve hozzá: az időperspektíva hatását és a feltétlen újszerűség, mint elsődleges-egyetlen paraméter eltompulását példázva e szerzőkkel bizony számtalanszor (s egyértelmű hatással) idéztelek.

S még egy emlékkép. Jó húsz éve említetted a zenében a 
meggyőződésed szerint küszöbön álló, szükségszerű paradig-
maváltást. Zenére vonatkozóan akkor hallottam először ezt 
a kifejezést - később hányszor! Ám azóta is a Te első, tömör kifejtésed cseng vissza bennem, láttató erejű, lényegre törő mondataid, magyarázatod nyomán pillanatnyi kétely sem maradt volna bennem ajelentést illetőleg. Ilyen éleslátás, világos gondolkodás, s nem utolsósorban töretlen alkotói energia: terv és megvalósítás impozáns, telivér ereje jellemzi a 80 éves Balassa Sándort. Kívánhatunk-e neki többet-jobbat, mint ennek folyamatos meglétét?

Tisztelt Tanár Úr, Kedves Sándor!
Isten éltessen! }

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.