Tömörség, gyakorlatiasság, humor Sárosi Bálint 90. születésnapjára

Szerző: Richter Pál
Lapszám: 2015 január

Néhány évvel ezelőtt egy nyári nap kora délután, rekkenő hőségben, Sárosi Bálint lépett a szobámba a Zenetudományi Intézetben. Az üdvözlést követően némi aggodalommal jegyeztem meg, hogy látogatásához talán nem a legjobb időt választotta, amikor a tikkasztó kánikulában útnak indult. Mégiscsak 85 éves múlt már akkor. Nevetett, és közölte, hogy egyelőre bírja még: korán reggel kezdte a napot, mert kaszált a Pilisszentkereszten lévő telkükön. Domboldalban, kemény munkában, csak úgy székelyesen, ahogy fiatal korától megszokta a Csíkrákos környéki kaszálókon. Sárosi Bálint gyakorlatiasságának nemcsak a hétköznapi életben adta tanújelét. A hangszeres népzene kutatójaként fontosnak tartotta, hogy a népi hangszereket meg is tudja szólaltatni, a gyűjtött dallamokat saját maga el is tudja játszani. Már tanulmányi évei alatt aktívan zenélt, és a tudományos megközelítés mellett a zenélés mint alkotó folyamat is érdekelte. Etnomuzikológiát, zenetudományt Kodálytól és Szabolcsitól, zeneszerzést Szervánszkytól tanult a Zeneakadémián, miután a Pázmány Péter Tudományegyetemen elvégezte a magyar-román szakot.

Fiatalemberként átélte a történelem legnagyobb világégését, szülőföldjét a háborút lezáró békeszerződésben újból Romániához csatolták, hosszú éveken át fizikailag is elszakították családjától, szeretteitől, majd zeneakadémiai évei alatt tanúja volt 1956 eltiprásának, és élete nagy részét tekintélyelvű politikai rendszerben élte le. Szakmailag viszont szerencsés csillagzat alatt született: a magyar zenei élet legnagyobbjai oktatták, akiktől egész életére kiható ösztönzést kapott tanulóévei alatt, ami egyben elkötelezettséget is jelentett: tudása legjavát adva megfelelni mesterei elvárásának. Végzett fiatal kutató volt, amikor a hangszeres népzene témáját professzora, Kodály a figyelmébe ajánlotta. Elsődlegesen Sárosi kutatásainak köszönhetően vált a hangszeres népzenekutatás az ezredfordulóra a magyar népzenetudomány fontos, dinamikusan fejlődő területévé. E területen az idén 90 esztendős, Prima Primissima-díjas Sárosi Bálint tudományos eredményei úttörő jelentőségűek, és a hazai tudományág alapvetéseinek számítanak. De nem csak nálunk, hanem a nemzetközi színtéren is mind a mai napig számon tartják. Szeretettel emlékeznek rá, és nagy tisztelettel emlegetik kollégái, pályatársai. Népzenei konferenciákon rendre érdeklődnek utána, hogy van, min dolgozik, és ha nálunk, Budapesten tartunk szimpóziumot, akkor az esemény fénypontját jelenti, ha Sárosi tanár úr is megjelenik köztünk, sajátos humorával, székely iróniával fűszerezve a „száraz" tudományosságot.

Sárosi egyéniségének titka az otthonról, Erdély keleti csücskéből hozott székelyes vonásokon túl a lényegre törő tömörség, a szakmai és társasági szószátyárság hiánya, ami néha metsző és kellemetlen is tud lenni. Mindeközben nagyszerű társasági ember, aki kiválóan mesél vicceket, sziporkázóan adomázik. Zsigereiben hordozza a hazai népzenekutatás elmúlt évtizedeinek történetét, felelősen látja az eredményeket, erényeket, de a hibákat, tévedéseket is. Ez az adottsága már fiatal korában is segítette, hiszen a nagy elődök példáját tekintve vonzó párosítás lehetett a művész és tudós, a zeneszerző és népzenekutató egy személyben megvalósuló kettőssége. Mégsem ezt választotta. Felismerte korának megváltozott viszonyait és követelményeit, felmérte egyéni képességeit, és egész életét a tudománynak, ahangszeres magyar népzene kutatásának szentelte. 1958-tól nyugdíjazásáig az MTA népzenekutatással foglalkozó műhelyének volt munkatársa (kezdetben a Népzenekutató Csoportnak, majd 1974-től aZenetudományi Intézetnek), egyúttal az MTA Zenetudományi Bizottságának és a Doktori Tanács Zenetudományi Szakbizottságának is tagja volt. 1966-ban védte meg kandidátusi értekezését, 1990-ben nyerte el a zenetudományok doktora címet, 1991-től címzetes egyetemi tanár, bár idehaza huzamosan sohasem tanított. Rendszeresen előadott nemzetközi konferenciákon, 1985/86-ban meghívták az Innsbrucki Egyetemre vendégprofesszornak, 1994-ben a Göttingeni Egyetemen oktatott. Itthon az egyetemi oktatásban résztvevőknél sokkal szélesebb kört szólított meg, és tette számukra vonzóvá a magyar népzenét: 1969 és 1988 között ismeretterjesztő sorozatot vezetett a Magyar Rádióban. E sorozatnak volt köszönhető, hogy Sebő Ferenc és Halmos Béla komolyan elkezdett foglalkozni a népzenével, és megpróbálták visszaadni a széki banda hangzásvilágát, hitelesen megszólaltatni a mezőségi tánczenét. Így közvetve Sárosinak és előadásainak mint katalizátornak köszönhető a táncházmozgalom megszületése. Annak ellenére, hogy kezdettől fogva szigorú kritikával szemléli a mozgalmat, falun felnőtt emberként a „műparasztság" jelenségétől ösztönösen irtózik, a revival-zenészek, -előadók mégis nagyon sokat köszönhetnek neki. Jó tanítómesterként mindig vette a fáradságot, hogy újra és újra elmagyarázza a magyar hangszeres népzene fontosabb jelenségeinek lényegét, vázolja korszakait, a befogadó társadalmi közeget, tisztázza a külföldiek és a magyarok által is gyakran félreértett cigányzene elnevezést. Egyaránt gyűjtött hangszeres és énekelt népzenét, bejárta a teljes magyar nyelvterületet, de távoli országokban is készített felvételeket: Etiópiában, Örményországban és Kuvaitban. Életműve több önálló kötetből, számtalan tanulmányból és hanglemez-kiadványból áll. Írásait, melyek közül nem egyet angolul és németül is megjelentettek, a szakmainál szélesebb közönség forgatta és forgatja mind a mai napig, megállapításait, tudományos tételeit gazdag helyszíni tapasztalatai hitelesítik.

Kutató tudósnak, csíki székelynek, 90 évesen, Isten gondviselő szeretetének kérése mellett milyen köszöntőt, útmutatót, útravalót lehetne átadni? Nyomtatott szöveg formájában csakis verset!

- Megállt az idő - mondják,

akik megálltak.

- Rohan az idő - mondják,

akik rohannak.

A várakozónak: végtelen;

a rabnak: mozdulatlan;

a bölcsnek: mély;

az alkotónak: kevés;

emennek: boldog;

amannak: boldogtalan;

kecsegtető és kilátástalan,

satöbbi, satöbbi... csupa

érzelmi hozzáállás.

(Kányádi Sándor)

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.