Idén emlékezett meg a szegedi és nyírbátori zenei élet Vántus István halálának 20. évfordulójáról. Így a róla elnevezett kortárs zenei fesztivál (2012. november 26-29.) új évfolyamának különböző rendezvényein is a szokásosnál is több műve hangzott el, köztük az egyik legjelentősebb alkotása, a Fragmenta Bathoriana című kantáta (SZTE Zeneművészeti Kar Kórusa és Zenekara, szólót énekelt Altorjay Tamás, vezényelt Somorjai Péter). A hétfői koncerten emellett a ritkán hallható Notturno című kamarazenekari darabja is elhangzott. A töredékek szó kiemelésével e mű újbóli megszólalásának jelentőségét szerettem volna aláhúzni, egyúttal szelíd emlékezéssel hivatkozni a korán félbemaradt, nagy terveket beteljesítetlenül hagyó alkotói pályára. Egy Vántusénál teljesebb pályát befutó, de Magyarországon a mai napig messze nem zenetörténeti rangján ismert zeneszerző halálának szintén 20. évfordulójára emlékezett a szerda délutáni, Veress Sándort középpontba állító Zenei Album, a Somogyi-könyvtár szervezésében. Az öt megejtő kamaramű nagyszerű előadása közül Márffy Gabriella ihletett Hegedűszonáta-tolmácsolását emelem ki. A szerzőtől a keddi Zenepedagógiai délelőtt (SZTE JGYPK Ének-zene Tanszék) is választott művet, néhány tételt a Billegetőmuzsikából. A különböző szinteken zenét tanuló fiatalok évek óta négy oktatási intézmény (az említetteken kívül: Király-König Péter Zeneiskola, SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola) szervezésében kapcsolódnak be a rendezvénysorozatba; újdonság volt idén, hogy a Zeneművészeti Kar koncertjén a IV. Szegedi Kortárs Zenei Verseny díjazott produkciói is felcsendültek.

Még egy zeneszerző halálának évfordulójáról emlékezett meg a rendezvény, a szegedi születésű Durkó Zsoltéról. A kedd esti Kosztándi István és vendégei című beszélgetős koncerten a Szimbólumok című kürt-zongora-duója és a vonósnégyese is elhangzott (Kecskés György, Zsigmond Zoltán, illetve Kosztándi Vonósnégyes: Kosztándi István, Behán László, Keszera Ágnes, Pesti Ágota). Ezen az esten a legátszellemültebb előadásban Madarász Iván Örvény a kristályban című hegedű-zongora-darabja szólalt meg (Kosztándi István, Zsigmond Zoltán), és kiemelem Orbán György Évszakok ciklusának részleteit, szintén Zsigmond Zoltán tolmácsolásában.

A hétfői délutáni, zeneszerzőportét megfestő beszélgetős rendezvényen Fekete Gyula pályájával ismerkedtek a hallgatók, többek között operái részletein keresztül. Az esti koncerten Pamut című, puha hangzásokkal kísérletező triója szólalt meg Kecskés György (kürt), Pesti Ágota (gordonka) és Zsigmond Zoltán (zongora) érzékeny előadásában. Ôsbemutató volt ez alkalommal Pertis Jenő 1984-ben írott Pastorale két kürtre című darabja (Kecskés György, Fabók László), emellett még megszólalt Orbán György-től a klarinétra és zongorára írott, gazdag érzelemvilágú Ballada (Maczák János, Kerek Ferenc) és Hollós Máté Canzoni e conclusione című hegedűdarabja (S. Dobos Márta).

Szerdán a kórus- és kamarahangverseny programján három Vántus-mű szólalt meg, a Szvit Szecsődi Ferenc (hegedű) kiérlelt előadásában, valamint A bánat és az utolsó mű, a Forrás vizét fel ne zavard a Tömörkény Gimnázium Leánykara előadásában, Dohány Gabriella szakavatott irányításával. Szegedi vonatkozású mű volt ezen kívül Vaszy Viktor Shakespeare-szonettre készült Madrigálja (Lassus Énekegyüttes, vezényelt Varjasi Gyula), és Horváth Barnabás ötletes Hat etűdje két hegedűre és két brácsára (Szecsődi Ferenc, Farkas Erzsébet, Tuzson Edina, Rácz Gábor). A V. Nemzetközi Bartók Béla Zongoraverseny egyik különdíjaként játszotta el - most is meggyőző erővel - Kéry Tamás Hollós Máté-nak a versenyre komponált Rapszódiáját. Kocsár Miklós Kései szelek című dalciklusát Altorjay Tamás énekelte, Lucz Ilona kíséretével. Emlékezetes Jeney Zoltán impho/6 című, hat antik tányérra készült, nagyon izgalmas, de a nagyon éles hangzásokkal operáló műve.

A csütörtök esti koncert elgondolkodtató volt. Elektronikus zenei program kombinálódott itt kórusszámokkal, amelyen - megvalósítva a szervezők szándékát - a kórusok révén megtelt nézőtéren olyanok is találkozhattak a számítógépes zenével, akik nem választanának ilyen típusú koncertet. A probléma az volt, hogy az EAR Együttes nem olyan műsorral lépett föl, amellyel meg lehetne hódítani az elektronikus zene ügyének a hagyományos zenekedvelő réteget. Műsorukban a legszebb mű Madarász Iván Gyöngyössy Zoltán emlékére írott Katabasis című műve volt, Matuz István (fuvola) és Faragó Béla (szintetizátor) előadásában. Gyöngyössynek állít emléket Tornyai Péter Tumtuobbi ilperu című, szólófuvolára írott darabja is, amelyet most Matuz Gergely szólaltatott meg. A keretet a programhoz a koncert elején egy részleges ősbemutató, Huszár Lajos megható Három karácsonyi motettája szolgáltatta (Bartók Béla Nőikar), a végén pedig két kórusmű Kocsár Miklós-tól, a Beatus vir és a klasszikus Csodafiú-szarvas (SZTE JGYPK Argenteus Vegyeskara). A két különböző hátterű és összetételű kórus - Ordasi Péter illetve Kovács Gábor vezetésével - más-más stílusban, de egyformán magas színvonalon szólaltatta meg e lélekemelő műveket.