- Ama­tőr kó­rus­tól szim­fo­ni­kus ze­ne­ka­rig sok­fé­le ap­pa­rá­tust ké­szül meg­szó­lí­ta­ni Meskó Ilo­na. Mi­ért for­dulsz ama­tőr da­lo­sok­hoz, és mit te­szel el­éré­sü­kért tech­ni­kai ér­te­lem­ben?

- Gre­go­ri­án dal­lam­ra írom a da­ra­bot, ami akár mind­ös­­sze négy hang­ból is állhat, te­hát még nem kot­ta­ol­va­só is kön­­nyen visz­­sza­ének­li. De ká­non­ban imi­tá­lom, ami­től vá­rat­lan he­lye­ken hang­sú­lyo­kat ér­zé­kel­he­tünk. Vol­ta­képp a repetitív ze­ne mű­kö­dé­si mód­ján olyan rit­mus­ér­té­kek ke­let­kez­nek az el­to­lás­ból, ami­lye­nek­ről az ama­tőr kar­éne­kes nem is áb­rán­do­zik. Más kez­dő­han­gok­ról in­dít­va mes­­szebb­re, akár a tizen­két­fo­kú­sá­gig ve­ze­tő mó­do­sí­tá­sok is lét­re­jö­het­nek, mi­köz­ben a kó­ris­tá­nak csak a sa­ját dal­la­ma tisz­ta­sá­gá­ra kell ügyel­nie. Ez csak egy pél­da: nem csu­pán a gre­go­ri­ánt aka­rom az egy­sze­rű­ség je­gyé­ben hasz­nál­ni. Sze­ret­ném me­gint „Ko­dály szel­le­mé­ben" éne­kel­tet­ni az if­jú­sá­got. Temp­lo­mi kó­rus­ban ma­gam is ta­pasz­ta­lom a kön­­nyen éne­kel­he­tő több­szó­la­mú­ság irán­ti igényt. Ha is­mert dal­la­mot kell meg­szó­lal­tat­nia a da­los­nak, de a be­lé­pé­sét meg­fe­le­lő­en idő­zí­tem, iz­gal­mas har­mó­ni­ák jö­het­nek lét­re. 

- Má­sik po­pu­lá­ris­nak tet­sző irá­nyod ma a he­ge­dű­re és zon­go­rá­ra ter­ve­zett nép­dal­fel­dol­go­zá­so­ké. Men­­nyi­re lép ben­nük elő­tér­be a folk­lór?

- Nem egy­sze­rű kí­sé­re­tes he­ge­dű­da­ra­bok­nak szá­nom őket, ha­nem kon­cert­ze­né­nek. Ugyan­ak­kor fel­is­mer­he­tő­en sze­ret­ném be­mu­tat­ni a nép­da­lo­kat. Nem pusz­ta mel­lé­har­mo­ni­zá­lás­sal aka­rom „kor­tár­si­vá ten­ni" a hang­zó anya­got, ha­nem va­la­mi­fé­le mai han­gu­la­tot kí­vá­nok te­rem­te­ni, ami­ben meg­je­le­nik a nép­dal. Va­la­hogy úgy, aho­gyan a Ki­rály ut­ca za­já­ban fá­rad­tan ha­za­fe­lé ban­du­kol­va egy­szer csak el­kez­dek egy nép­dalt éne­kel­ni. A tro­li zú­gá­sá­ba is be­le­il­lik a nép­dal, sen­ki sem ér­zi, hogy an­nak ott nincs he­lye. Per­sze, nem „trolikíséretes nép­­dalt" aka­rok ír­ni... Olya­nok­nak kom­po­ná­lom, akik so­ha­se hal­lot­tak még ma­gyar nép­ze­nét, te­hát itt ta­lál­koz­nak ve­le.

- Mi­ért, kik­nek írod?

- Ame­ri­ká­ban ké­szül egy CD, amely a vi­lág né­pe­i­nek ze­né­jé­re épül, s ah­hoz ren­del­ték tő­lem a ma­gyar anya­got egy he­ge­dűs és zon­go­ris­ta szá­má­ra, akik nem is ma­gya­rok. A fel­ké­rők is­me­rik Bar­tók és Ko­dály fel­dol­go­zá­sa­it, de ők mos­ta­ni meg­kö­ze­lí­tést akar­­nak. Mi­vel tu­dom, hogy kül­föld­ön hasz­­nál­ják majd a ze­né­met, nem te­he­tem meg, hogy ne fel­is­mer­he­tő­en sze­re­pel­jen a né­pi alap­anyag, ha­nem csak a jár­ta­sak szá­má­ra rejt­je­le­sen, mond­juk rák­ban, tü­kör­ben.

- Fel­is­mer­he­tő nép­dalt ígérsz, elő­tér­ben lé­vőt, an­nak még­is rend­ha­gyó kör­nye­ze­tet.

- Nem a sa­ját kö­ze­gé­ben szó­lal meg a nép­dal - te­hát pél­dá­ul nem pa­raszt­asszo­ny­ok aj­kán a fo­nó­ban vagy há­rom­hú­ros he­ge­dű­vel és bő­gő­vel kí­sér­ve. Ugyan­ak­kor nem csu­pán fel­hasz­ná­lom. Úgy fog meg­mu­tat­koz­ni, ahogy ben­nem ma meg­szó­lal egy nép­dal, ha me­gyek az ut­cán - a ked­vem sze­rint.

- Ho­gyan ol­dod meg, hogy e hang­ver­seny­da­ra­bok ne egy­sze­rű nép­dal­fel­dol­go­zás­nak mu­tat­koz­za­nak, ugyan­ak­kor ne is fo­ko­zód­jék le ben­nük a folk­lór cent­rá­lis sze­re­pe?

- Meg­esik, hogy az ut­cán meg­hal­lok egy szi­ré­ná­zó men­tőt a tisz­ta kvart­já­val, amely a kö­ze­le­dés­sel-tá­vo­lo­dás­sal mind­járt nem tisz­ta kvart, s arról eszem­be jut egy nép­dal, amit dú­dol­ni kez­dek, arról azonban köz­ben eszem­be jut egy ro­kon nép­dal vagy leg­alább­is egy szö­veg­va­ri­áns, s egy­szer csak ma­gam ala­kít­ga­tom már - „én va­gyok a nép"...

- Esze­rint te a nép­dal lé­nye­gét aka­rod meg­ra­gad­ni, nem egy-egy nép­dalt a ma­ga va­ri­áns-tel­jes­sé­gé­ben fel­mu­tat­ni?

- Biz­to­san lesz­nek a té­te­lek kö­zött egy-egy nép­dalt pon­to­san fel­mu­ta­tók, má­sutt vi­szont ez a lé­nyeg fog­lal­koz­tat. Egyéb­ként alig van olyan mű­vem, ami­ben nincs nép­dal.

- Még egy so­kak­hoz szó­ló mű­faj­ban szó­lalsz meg: me­se­ze­nét írsz.

- Éle­tem leg­bol­do­gabb hó­nap­ja volt a Jan­­csi és Ju­lis­ka kom­po­ná­lá­sá­nak ide­je. Egy két­per­ces kó­rus ki­vé­te­lé­vel nem ír­tam még vi­dám ze­nét, gye­re­kek­nek pe­dig ad­dig sem­mit. Eb­ben is van egy té­tel, amely­ben egy nép­dal ját­szik köz­pon­ti sze­re­pet. A si­ker nyo­mán foly­tat­ni kí­vá­nom ezt a mű­fajt is. Még vi­ták van­nak a kö­rül, hogy mi­lyen me­se le­gyen a kö­vet­ke­ző. A Jan­csi és Ju­lis­ká­hoz még hoz­zá kell ír­nom té­te­le­ket, mert je­len­leg 30 perc a ter­je­del­me, s egy ter­ve­zett le­mez­hez 36 perc ze­ne kel­le­ne. S gon­dol­ko­zom eb­ből a da­rab­ból egy szvit írá­sá­ban is. Fu­vo­la, kla­ri­nét, fa­gott, ütők és zon­go­ra al­kot­ják az együt­test, s nar­rá­tor mond­ja a me­sét a té­te­lek kö­zött, né­ha a té­tel­ben is, ahol az ak­ci­ó­kat kom­men­tál­ja.

- Vé­gül mondj né­hány szót a ze­ne­ka­ri mű kez­de­mé­nyé­ről is.

- Na­gyon ös­­sze­gyűl­tek már ilyen ap­pa­rá­tus­ra szó­ló gon­do­la­ta­im is. Meg­szü­le­tett ben­nem egy csak ze­ne­ka­ron ki­ke­ver­he­tő hang­­zás­vi­lág, s az or­go­na le­he­tő­sé­ge­i­nek is ha­tá­sa alá ke­rül­tem, amit az or­go­na sze­re­pel­te­té­se nél­kül be sze­ret­nék épí­te­ni a ze­ne­kar­ba.