Schubert magyaros divertimentójáról

Divertissement à l'hongroise op. 54 (D 818)

Szerző: Domokos Mária
Lapszám: 1997 december

A Schubert-irodalom általában, fõként azonban a bécsi mesterek hungarizmusairól szóló néhány írás1 számos olyan Schubert-mûvet sorol fel, mely - részleteiben legalábbis - magyaros színezetû. A Schubert-életmûben azonban csupán két darab akad, melynek esetében ez az állítás nem szorul bizonyításra, s ez a Divertissement à l'hongroise, valamint a kéziratban maradt és csak 1928 óta ismert Ungarische Melodie2

E tény nem jelenti azt, hogy az említett megállapítások pusztán ezért helytelenek vagy alaptalanok lennének, és csak e két mûre kellene korlátozni az ilyen irányú stílus- vagy hatásvizsgálatot, csupán azt, hogy ezeket lehet kiindulásnak tekinteni e vizsgálatokhoz; hogy ezek esetében biztos talajon áll a kutató, mert maga a szerzõ adja az eligazítást.

Milyen adatokkal rendelkezünk e mûvek keletkezésérõl? Az Ungarische Melodie szerzõi kézirata fennmaradt, rajta a komponálás helye és ideje: "Zeléz, 1824. szeptember 2." E darabról 1928-as feltûnéséig3 nem is volt tudomásunk, soha senki semmilyen formában nem említene. A Divertissement--rõl szóló elsõ híradás másfél évvel késõbbi: 1826. január 31. - a szerzõnek ekkor fizetett érte honoráriumot az Artaria kiadó. Megjelenésének ideje pedig 1826 áprilisa. A további adatok, dokumentumok nem egyidejûek, a barátok több mint 30 évvel késõbbi visszaemlékezéseibõl származnak. Az egyik Schönstein báróé 1857-bõl, aki annak idején Schuberttel együtt maga is Zselizen volt, s közvetlen tanúként leírja, hogyan ragadta meg Schubert figyelmét egy konyhalány dala, melybõl késõbb a Divertissement témája lett. 4 A másik emlékezés Anselm Hüttenbrenneré, aki 1858-ban írja, hogy Schubert a Rondó (azaz a Divertissement 3. tétele) anyagát Zselizen gyûjtötte, és megjegyzi, hogy Schubertet a cigányzene nagyon érdekelte5.

Az Ungarische Melodie és a Divertissement összefüggése kétségtelen, elemzõ egybevetésük fölöslegesnek tûnhet. Mégis szükséges szólni errõl, több okból is. A nyilvánvaló tematikus kapcsolat miatt ugyanis a két mû hasonlósága olyannyira elõtérbe került, hogy elhomályosultak különbségeik. Mintha az Ungarische Melodie már eleve a Divertissement elõzményeként született volna, s mintha a Divertissement nem lenne más, mini az Ungarische Melodie bõvebb megfogalmazása.

Így az idõk során természetessé vált a Divertissement komponálásának idõpontját is közvetlenül összekapcsolni az Ungarische Melodie-éval, annál is inkább, mert az pontosan tudható. A tematikus mûjegyzékben így került a Divertissement. kérdõjellel ugyan, de a Zselizen keletkezett mûvek sorába, az Ungarische Melodie (D 817) tõszomszédságába: D 818, Zseliz, 1821 õsze [?]. Továbbá az a föltevés is megszilárdult, hogy a Schönstein báró említette dal is bizonyára a korábbi változatban, illetve a Divertissement 3. tételében keresendõ.

Valójában azonban a két mû nagyságrendje annyira különbözõ, hogy nem tekinthetõk egymás változatainak. Az Ungarische Melodie rövid (106 ütemes). ABA formájú, könnyen játszható, kétkezes darab, rövid kódával. A Divertissement viszont igényesen kidolgozott, terjedelmes, háromtételes mû. 3. tételének rondótémája és kódája az, ami az Ungarische Melodie-ból származik, de e tétel egymaga is csaknem ötször olyan hosszú, mint a korábbi mû. S akkor még nem is esett szó a teljesen újonnan komponált 1. és 2. részrõl, holott a ciklikus mûvek legfontosabb tétele mégiscsak az elsõ!

A tények alapján csak annyit állapíthatunk meg, hogy Schubert 1824 szeptembere és 1826 januárja között komponált egy nagyszabású, négykezes Divertissement à l'hongroise címû mûvet, melynek 3. tételéhez felhasználta egy korábbi magyaros zongoradarabjának elemeit.

Több körülmény azt a feltevést sugallja - autográf híján amúgy is csak feltevésekre szorítkozhatunk -, hogy a Divertissement nem 1824-ben, hanem késõbb: 1825-ben, s annak az évnek is vége felé íródott. Melyek ezek a körülmények?

Ha a Divertissement már Zselizen elkészül, ráadásul magyaros tematikával, nem lett volna-e természetesebb egy Esterházyéknak szóló ajánlás? A dedikáció viszont Lacsny asszony, született Katharina Buchwiesernek. a Burgtheater egykori színésznõjének szól. Schubert. Zselizrõl való visszaérkezése után gyakran megfordult a színésznõnek - akinek "kedvence és pártfogoltja" volt6 - és magyar férjének. Lacsny Miklósnak7 házában. 1825 februárjában megjelent két dalát is Lacsny asszonynak ajánlotta (Der zürnenden Diana és Nachtstück). Schwind levelei8 elárulják, hogy a színésznõ beteg, és betegsége a tavasz és nyár folyamán igen súlyosra fordult.

Feltûnõ, hogy a Divertissement-rõl nincs híradás 1825-bõl, holott a Felsõ-Ausztriában tett nyári utazás házimuzsikálásairól szóló levelek a Zselizen komponált négykezes variációkat, de még a késõbbi keletû a-moll szonátát (op. 42) is említik. Lehetséges, hogy azért, mert még nem készült el?

Az opusz-számokat általában nem tekinthetjük mérvadónak a Schubert-mûvek keletkezési idejére vonatkozóan. De van-e okunk kétségbevonni azt, hogy az op. 53-as D-dúr szonáta, az op. 54-es Divertissement és az op. 55-ös Grande Marche Funèbre opusz-számai a komponálás valóságos idõrendjét tükrözik? A D-dúr szonátát 1825 augusztusában, a gyászindulót ugyanezen év decemberében írta Schubert. A Divertissement komponálását e két idõpont közé. 1825 õszére tehetjük.

A Divertissement magyaros vonásait számba véve ezek négy rétegét különíthetjük el.

1. Konkrét népzenei inspiráció, azaz a Schönstein báró elbeszélésében említett dal. Ha megszabadulunk attól a kényszertõl, hogy e dalt a 3. tételben keressük, akkor szinte magától kínálkozik a megoldás: a mû kezdete, az 1. tétel Andante témája. (1. kottapélda) Ez a valóban "mélabús" téma9 a darab kulcsa, az egész mû hangulatát meghatározza.

Az 1. tételben háromszor jelenik meg: a tétel elején, közepén és végén. Schubert mindannyiszor elkülöníti, mintegy keretbe foglalja, s így sajátos súllyal, jelentõséggel ruházza fel. Mindig eltérõ tematikájú, mozgalmasabb (Un poco più mosso) szakaszok követik; hosszan tartott záróhangja alatt mindig megszólal a szokatlan cimbalom-tremoló; második és harmadik megjelenését hosszú, szabad rögtönzésnek ható kadencia készíti elõ. Jelentõségét mutatja, hogy a rondótétel több pontján is ráismerünk egyes elemeire. Tehát nemcsak az 1. tételt foglalja egybe, hanem a szélsõ tételek közön is összefüggést teremt. A rondóban azonban nem eredeti formájában, hanem szabadon variált tematikus anyagként jelenik meg. Így az elsõ közjáték triója, ez az elõkék, hangsúlyok, staccato által ritmikailag élesen körvonalazott, egyszólamú téma az Andanténak mintegy váza, kivonata. (2a és 2d kottapélda) Az iménti témából "kimaradt" ereszkedõ tetrachord egy erõteljes fokozás csúcspontján tûnik fel. (2a és 2b kottapélda). A második közjáték triójának, a harcias karakterû fisz-moll szakasznak közepén a téma második része ismerhetõ fel, csak augmentálva és ellentétes hangulati tartalommal. Míg az eredeti témában a dallam felsõ orgonapont alatt rejtõzött, itt súlyos, fortissimo akkordok felsõ szólamába került. (2a és 2c kottapélda)

Mint említettük, az Andante-téma az, amely mögött magyar népzenei inspirációt sejthetünk.10 Nem a szokott értelemben vett népdalfeldolgozásról van itt szó. Schubert figyelmét a hallott dal csakis mint zenei jelenség kelthette fel, vagyis annak hangulata, elõadásmódja, dallammenete, fordulatai, hangsora. Nem az a cél tehát, hogy találjunk egyetlen olyan dalt, amely hasonlít az Andante-témához, hanem az, hogy a magyar népzenének olyan típusait keressük meg, melyek lehetséges, valószínû kapcsolatba hozhatók e témával.

Két különbözõ népdaltípusnak idézzük a Schubert-témához közeli három változatát. (3b-c-d kottapélda) Szerencsés véletlen, és az egybevetés valószínûségét erõsíti (bár nem feltétele annak), hogy mindegyikük az egykori Bars megyébõl, Zseliz közelébõl származó gyûjtés.11 A b) és c) alatti két dal a Schubert-témának közeli párhuzama. Jellemzõik: szabad, poco rubato elõadásmód, fríg hangsor, heterometrikus szerkezet. AABC forma. Dallamjárásuk is hasonló (a népdalok elsõ-második sorvégi kvintlépése a secondo szólamában található). Hogy az Andante-téma mollban záródik, egészen természetes. A dúr-moll tonalitáshoz szokott hallás számára a fríg dallamzárás óhatatlanul domináns érzetet kelt.

E népdaltípust az MTA Zenetudományi Intézetének központi gyûjteményében kilenc, többnyire az északi dialektusterületrõl származó változat képviseli. A d) alatti dal egy országosan elterjedt, 60 változatból álló típushoz tartozik.12 Kevesebb tulajdonsága egyezik a Schubert-témáéval (az elsõ két sorban nem ismétlõdik meg a descendens tetrachord, noha ez a témában igen hangsúlyos; sorai egyforma hosszúak, míg a téma aszimmetrikus felépítésû; második felének dallamvonala más), a népdal 2. sorának záróhangjával viszont magyarázatot kap a négykezes primo szólamának olyannyira feltûnõ f hangja (5-6. ütem). Mintha Schubert a két zongoraszólamban összevonná, közvetlenül egymás után szólaltatná meg a népdal 1. és 2. sorának záróhangját.

2. A Divertissement hungarizmusai mögött a Schubert korában delelõjére ért verbunkos zene és annak elõadásmódja áll.13 Ha a verbunkosnak pusztán zenei elemeit tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy külön-külön egyik sem sajátosan magyar lelemény vagy fejlemény, együttesen vagy egymással párosítva viszont alkalmasak arra, hogy felidézzék a magyaros jelleget.

E kérdéssel Gárdonyi Zoltán, újabban pedig Istvánffy Tibor foglalkozott.14 Munkájukra támaszkodva felsorolok néhányat a verbunkos azon jellemzõ jegyeibõl, melyek a Divertissement à l'hongroise-ban megjelennek.

Következetes páros-ütemûség (a Divertissement mindhárom tétele páros ütemû); túlnyomórészt moll hangnem (a Divertissement mindhárom tétele moll hangnemû); sûrûn alkalmazott ornamensek (az 1. tételben feltûnõ a gondosan kiírt elõkék, mordentek, kéthangos csúszások, trillák sokasága); az úgynevezett patetikus anticipáció (például a 3. tétel kódájában); pontozott ritmusok, gyakran pontozott ritmusláncok (mindhárom tételben): egyszerû, csaknem primitív kíséretmód (például a rondótéma kísérete); tipikus zárlati fordulat (az úgynevezett "bokázó zárlat").

Némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a "bokázó" zárlatból és annak különbözõ variációiból építi fel Schubert a Divertissement 1. tételének nagy részét (4. kottapélda). Ha számba vesszük e jellegzetes dallam- és ritmusfordulat megjelenéseit és ezek gyakoriságát, megállapítható, hogy az 1. tételben elõfordul:

a) "bokázó" zárlat tipikus formájában, a funkciójának megfelelõ helyen, tehát a periódusok vagy motívumok végén;

b) "bokázó" zárlat tipikus formájában, de nem zárlati helyen;

c) a tipikus kisszekund-lépés helyett nagyszekund-lépéssel lefelé;

d) nagyszekund-lépéssel, de nem lefelé, hanem fölfelé;

e)-g) a ritmusképlet kettéválik, és a pontozott rész ismétlõdik kétszer vagy négyszer.

Érdemes megfigyelni az egyes csoportokon belül az ornamensek és akcentusok aprólékosan jelölt, finom eltéréseit.

3. A magyaros jelleg megteremtésének további eszköze a cigánybandák elõadásmódjának, hangszereinek és ezek hanghatásának felidézése. Ide tartoznak az 1. tételben a "cimbalom"-tremolók, a téma megjelenését megelõzõ kadenciák, "klarinét-futamok", az elõadási stílus érzékeltetésére a hangsúlyok és a feltûnõen gyakori kiírt tempóváltozások, kis lassítások, fermáták, valamint mindhárom tételben a kíséretmódok.

4. A Divertissement egyik súlypontja az 1. tétel Andante-témája, a másik pedig ennek hangulati ellentéte, a 3. tétel második közjátékának közepén felhangzó fisz-moll szakasz. (A két rész tematikus összefüggésérõl már esett szó.) Ezt az éles kontúrokkal megrajzolt, B-dúr után átvezetés nélkül fisz-mollban megszólaló epizódot miniatûr csatajelenetnek halljuk. Izgatott tremoló kíséret, kürtjelszerû kvartmotívumok, indulótematika jellemzi.15 E jelenet által mintegy visszafelé kap magyarázatot a 2. tétel (Marcia) és a 3. tétel számos részlete: a dobpergés-ritmusok, a pontozott indulómotívumok, a harcias fokozások. Középsõ részében egy subito pianissimo, espressivo elõírású, lassan emelkedõ dúr akkordsor, quasi "ima" szólal meg. A jelenet hõsiességet és emelkedettséget sugároz.

A kezdõ ütemek óhatatlanul a Rákóczi-indulót juttatják eszünkbe. Hogy ez Schubert részérõl szándékos utalás-e, nem lehet eldönteni. Ismerni ismerhette, mert az induló kétkezes és négykezes zongoraletéte már 1820-ban megjelent Bécsben.

Egy ilyen jelenettípushoz azonban a képzõmûvészettõl is kaphatott ösztönzést. Közeli barátjának, Moritz von Schwindnek Zrínyi kitörése Szigetvárból címû rajzát biztosan ismerte. 1825. október 23-án Schubert és Schwind látogatóban járt J. N. Craighernél, aki naplójába a következõket jegyezte föl: "Ma igazi örömteli napom volt, Schwind és Schubert jöttek hozzám reggelire, és 9-tõl 11 óra körülig maradtak. Az elõbbi magával hozta Zrínyi kirohanása Szigetvárból címû pompás új mûvét. Szebbet e nemben elgondolni sem tudtam. A törökök és magyarok nemzetiségét e kép figuráin olyan jellegzetesen ábrázolta, amennyire csak lehetséges. Sokkal jobbnak tartom, mint Krafft nagy festményét. Különösen a hõs Zrínyi sikerült jól, kinek szelleme mintegy kiárad valamennyi harcostársára..."16 E naplójegyzet alapján joggal feltételezhetjük, hogy Schubert ismerte magát a szóban forgó témát, és láthatta Péter Krafft azonos témájú hatalmas olajfestményét is. 17 Ezért a Divertissement lehetséges inspirációs forrásainak számbavételekor ezt a képzõmûvészeti forrást sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Összefoglalva: a Divertissement à l'hongroise méltán sorakozik az 1824-25-ös évek jelentõs hangszeres termésének darabjai mellé. Míves munkával létrehozott ciklikus mû, melynek tételeit szembeötlõ és rejtett összefüggések sokasága kovácsolja egybe.

A mûben Schubert feldolgozta egy Zselizen hallott magyar dal emlékét, a magyaros jelleg megteremtésére pedig szinte szótárszerûen alkalmazta az egykorú hangszeres verbunkos zenének és tipikus elõadásmódjának ismert elemeit.

_________________________________________________

JEGYZETEK

1. Theodor Helm: Ungarische Musik in deutschen Meistern. Musikalisches Wochenblatl 1871 (II), 9 folytatásban; Georg Schünemann: Ungarische Motive in der deutschen Musik. Ungarische JahrbücherIV/1. Berlin, 1924; Prahács Margit: Magyar témák a külföldi zenében. Budapest, 1943; Tibor Istvánffy: All'ongarese - Studien zur Rezeption ungarischer Musik bei Haydn. Mozart und Beethoven. Heidelberg, 1982.

2. Megemlíthetjük még Schubert fiatalkori átdolgozásai, a W. Matiegka Notturnójából készült Gitárkvartett Zingara tételét. Ennek témája egy akkortájt közismert, számos kéziratban följegyzett magyar verbunkos dallam. (Az egykorú bécsi gondolkodásban és nyelvhasználatban - zenére vonatkozóan legalábbis - a cigányos és magyaros egyet jelentett.) Ld. Domokos Mária: Verbunkos dallam Schubert Gitárkvartettjében. Zenetudományi dolgozatok Budapest, 1978: 57-70.

3. Ungarische Melodie von Franz Schubert. Hrsg. von 0. E. Deutsch. Wien, 1928: 0. E. Deutsch: Schuberts "Ungerische Melodie" (D. 817). Studia Musicologica 1962 (III): 89-93.

4. "Das Thema zu dem Diverlissement à la Hongroise (Opus 54), [...] ein ungarisches Lied, holte sich Schubert zu Zseliz in der Küche des Gr. Esterházy, woselbst es eine ungarische Küchenmagd sang, und Schubert, welcher eben mit mir von einem Spaziergang nach Hause kam, es im Vorübergehen hörtc. Wir lauschten längere Zeit dem Gesang, Schubert hatte offenbar Wohlgefallen an dem Liede, brummte es lange noch im Weitergehen vor sich hin, und siehe da, im nächsten Winter erschien es als Thema im erwähnten Opus 54, cines seiner herrlichsten Klavierstücke." Schubert. Erinnerungen seiner Freunde. Gesammelt und hrsg. von 0. E. Deutsch. Leipzig, 1966: 119.

5. "Bei einem Grafen Esterházy verlebte er höchst angenehme Tage in Ungarn. Da sammelte er den Stoff für das späterhin erschienene vierhändige, ziemlich gedehnte ungarische Rondó. - Er erzählte mir, daß ihn die Zigeuner-musik sehr interessiert habe." uo. 78.

6. Ferdinánd Hiller kifejezése. Ld. uo. 325-

7. A név helyes alakja Lacsny, nem Lászny. Ismeretlen okból ez utóbbi hibás névalak honosodott meg a Schubert-irodalomban. Lacsny Miklósról szólva O. E. Deutsch Schubcrt-dokumentumkötetének adataihoz hozzátehetjük, hogy Lacsny Turóc megyébõl származó nemesi család sarja, táblabíró, országgyûlési képviselõ volt. Mint a Pálffy hercegi uradalmaknak több évtizeden át jószágkormányzója, magyar és német nyelven mezõgazdasági szakkönyvet írt, és számos cikke jelent meg gazdasági szaklapokban.

8. Schwind két levele 1825. februárjában és július 2-án kelt. Ld. Schubert. Die Dokumente seines Lebens. Gesammelt und erläutert von 0. E. Deutsch. BärenreiterVerlag 1964: 275-276. 292-293.

9. H. Kreissle jellemzi így a Divertissement dallamait, Franz Schubert. Wien. 1865:137.

10. Maurice J. E. Brown "Schubert and some folksongs" (Music & Letters 1972, III. 172-178.) c. cikkében - feltehetõen a Schubert-mûvek hungarizmusaira vonatkozó korábbi felületes általánosítások miatti ingerültségében - sommásan elintézi e kérdést. Azzal azonban, hogy indoklás nélkül megkérdõjelezi Schönstein elbeszélésének hitelességét, a problémát nem oldja meg, csak megkerüli. Figyelmen kívül hagyja, hogy a Divertissement egészét magyaros elemek szövik át. tehát nem csupán egyetlen népdal azonosításáról van szó.

11. A dalok egyszerûsített formáját közöljük. Adataik: (3b) Mohi (Bars megye) - Mochovce(Szlovákia). Fon. 126a. Gyûjtötte Kodály Zoltán, 1912; (3c) Alsószecse (Bars megye) - Dolná Seè (Szlovákia). Fon. 123a. Gyûjtötte Kodály Zoltán, 1912; (3d) Ghymes (Nyitra megye) - Jelenec (Szlovákia). Gyûjtötte Kodály Zoltán, 1906.

12. Ld. A Magyar Népzene Tára VII. Szerk. Járdányi Pál és Olsvai Imre. Budapest, 1987. XXVI. típus.

13. Bécsben ez idõ tájt a magyar táncok általános népszerûségnek örvendtek, mint errõl a verbunkos-publikációk nagy száma tanúskodik. Ld. Géza Papp; Die Quellen der ."Verbunkos-Musik". Ein bibliographischer Versuch. a) Gedruckte Werke I. 1784-1823. Studia Musicologica 1979; II. Sammlungen 1822-1836. uo. 1982; 111. 1822-1836. uo. 1984., Hungarian Dances 1784-1810 (=Musicalia Danubiana 7.) ed. and introduced by Géza Papp. Budapest, 1986.

14. Zoltán Gárdonyi: Die ungarischen Stileigenlümlichkeiten in den musikalischen Werken Franz Liszts. Budapest, 1931., T Istvánffy i.m.

15. Hasonló jelenettípus Csermák Antal Az intézeti veszedelem vagy a Haza szeretete c. program-vonósnégyesének 3. tétele, A Nemes fel ülése. Csermák e mûvét 1809-ben, a nemesi fölkelés alkalmából írta. Közreadta Bónis Ferenc. Bécs, 1962. (Diletto musicale No. 134).

16. "Heute wars ein rechter Freudenlag für mich. Schwind und Schubert kamen zu mir zum Frühstück, und blieben von 9 bis gegen elf Uhr da. Ersterer brachte sein wunderherrliches neues Werk Der Ausfall Zrínyis bei Szigeth mit Schöneres habe ich mir [in] der Art nie gedacht. Die Nationalitt der Türkén und Magyarén isi in den Figuren dieses Bildcs so charakteristisch dargestellt, vvie nur immer möglich. Ich halté es weil über Krafts grosses Gemälde. Besonders ist der Held Zrínyi ausserordentlich gelungen, dessen Geist sich gleichsam über alle seine Mitkämpfer ausbreitet..." Schubert. Die Dokumente… 322.

17. A Magyar Nemzeti Múzeum számára készült, jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában látható Krafft-festményrõl ld. Galavics Géza: A Zrínyi kirohanása-téma története (Peter Krafft képe és hatása). Mûvészet Magyarországon 1830-1870. Katalógus. Budapest, 1981; Eckart Váncsa: Zu den "Vaterlãndischen Historien" Peter Kraffts. Wiener Jabrbuch für Kunstgeschichte. 1974 (XXVII): 158-176.

________________________________________________

Cikkünk a szerzõ Über die ungarischen Charakteristiken des "Divertissement à l'hongroise" D 818 címû írásának magyar változata. Schubert durch die Brille, 1993 június; 53-64.

Zrinyi kirohanása Szigetvárból - Moritz von Schwind litográfiája, 1825Zrinyi kirohanása Szigetvárból - Moritz von Schwind litográfiája, 1825

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.