Mûvek bontakozóban

Elek Szilvia korunkhoz is hû csembalómûvei

Szerző: Hollós Máté
Lapszám: 1997 szeptember

A Magyar Zeneszerzõk Egyesülete júniusi hírleveléhez csatolva Elek Szilvia sorait hozta a posta, amelyekben arra biztatja kollégáit, írjanak a 19. és 20. század szerzõi által oly mellõzött csembalóra, sõt ne csupán elõadási darabokat, hanem 8-10 éves gyerekeknek szánt karakterdarabokat is.

- - Emlékszem, amikor jó két évtizede revelácíóként hatottak rám a historikus hangszerek, megfordult fejemben a gondolat: meg kellene próbálni mai zenét írni rájuk, kimozdítva õket múzeumi mivoltukból. Ám attól féltem, az ötletet szentségtörésként fogadnák a "régizenészek", vagy legalábbis érdektelennek tartanák. Szándékod új keletû?

- Néhány éve még mereven elutasítottam, bárhonnan vetõdött is fel ez a kérdés, mert a régizenéhez tartozónak éreztem ezeket a hangszereket. Az elsõ lökést az adta, hogy kedves mesterem. Sebestyén János két éve megkért, írjak számára darabot. Eleinte húztam-halasztottam a komponálást, majd mégiscsak megszületett a Metopé kertje. Ma már úgy találom, jól megfér a mai zene a régi hangszerrel.

- Miért idegenkedtél eleinte?

- Úgy tetszett, a hangszer lehetõségeit mind kiaknázták már. Amikor ma elszánom magam, hogy csembalóra komponáljak, és hívom a kollégákat is, nem a mai gyári csembalóra gondolok, hanem a kópiahangszerekre.

- Ez azt jelenti, hogy nem szívesen játszanál mondjuk a 60-as évek csembalóirodalmából, amely modern instrumentumra született?

- Ezeknél a mûveknél nincs meghatározva, hogy modern, gyári vagy épp kópiacsembalón szólaltatandók-e meg.

- Minden játszható a kópiahangszeren?

- Nem. Azokat a mûveket, amelyek a modern csembaló néha nyolcnál is több pedálját erõteljesen kihasználják, nem lehet régi csembalóra áttenni. Azonban játszottam már Ligetitõl, Xenakistól kópiacsembalón, nagyszerûen szólt. Ez is lökést adott nekem.

- A régi és a mai hangolás különbségének nagy a szerepe?

- Nem feltétlenül. A csembaló könnyen hangolható, így a zongoránál sokkal egyszerûbben lehet különleges hangolást elõállítani. Nem a hangmagasságban rejlik a lényeg, hanem a különbözõ temperatúrákban. Ha olyan hangolási rendszert alkalmazunk, amelyben egészen másként szólnak a tercek, kvartok, kvintek, mint ahogyan megszoktuk, különleges hangzásélmény keletkezik.

- Amikor a Metopé kertjét írtad, mennyire munkált benned a kortárs szerzõ, többi kompozíciód Elek Szilviája, s mennyire a régizenén edzett csembalista?

- Noha az ember egyénisége feltétlenül jelen van a komponáláskor, azt hiszem, inkább a hangszer lehetõségei adták az ötleteket. Mindjárt az, hogy a legtöbb csembalón két manuál van, s így azonos regiszterben az egyiken nazálisabb, a másikon erõteljesebb hang kelthetõ. Azonos hangmagasság ilyen kétféle megszólaltatása gyors egymásutánban más hangszeren lehetetlen, erre csak a csembaló képes. Az egykori virtuóz toccaták inspirálóan hatottak rám.

- Szerepel-e terveidben újabb csembalódarabok komponálása?

- Persze, s nemcsak szóló-, hanem kamaramûveké is. Mostanában beleástam magam a francia zenébe, Elisabeth de la Guerre mûveit készülök lemezre venni. Nagyon sokat tanultam a különleges szerzõtõl: a magát alakító prelûd formájának a szigorú, zárt táncokkal alkotott különleges szövevényét. Nehéz megállapítani, hol egy sor vége s egy másik kezdete. Az foglalkoztat, hogyan lehet a mába átültetni a régi francia zeneszerzés eszköztárát. Az õ prelûdjeiket alig néhány hang jelzi a kottában, abból improvizál az elõadó. Jövendõbeli darabjaimba ilyen rögtönzési elemeket is be szeretnék ültetni, természetesen mai hangzással, harmóniavilággal. A formakincset azonban meg kívánom õrizni.

- Az improvizatív elemek eddig nem jellemezték mûveidet, nem voltál aleatorikus szerzõ.

- Nem, de volt már ilyen próbálkozásom: a Fekete Gyõr István hatvanadik születésnapját köszöntõ koncerten bemutatott kamaratételem igényel rögtönzést. Írtam hozzá egy elõjátékot szóló csellóra, amelyet Fischer Ivánnak ajánlottam, s õ is mutatta be. Az szintén improvizatív zene a régi hagyományok értelmében. Ezért bíztam olyan elõadóra, aki maga is otthonos a régizene stílusaiban. Aki soha nem játszott régi francia zenét, bizonyára nehezebben igazodik el e darabjaimban.

- Ez a beszélgetés nemcsak bontakozóban levõ mûvekrõl szól, hanem bontakoztatandók-ról is. Mit vársz kollégáidtól, mit szeretnél, mit nem szeretnél játszani?

- Mindenekelõtt azt szeretném, hogy olyan zeneszerzõk, akik nem jártasak a régi csembaló világában, mai ötleteket írjanak e hangszerre. Bármit, ami jól szól.

- Mit nevezel mai ötletnek? Nem tegnapi ötleteket? Mainak ugyanis például Ligeti Continuumának trouvaille-át szokás tartani. A világ zenéjének egyik fõ irányvonala azonban napjainkban a tonalitásra törekszik, tehát nem áll ellentétben annak a tegnapelõttnek a szellemével, amely e hangszer eredeti közege. A múlt századfordulóra visszakacsintó posztmodern stílusvilágot elfogadod mainak?

- A korai klasszikusokkal a csembaló irodalma véget ért, a zongora kiszorította: keletkezett egy betölthetõ ûr. A Metopé kertjét is impresszionista színek jellemzik.

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.