Berg magyarországi úttörõje

Gertler Endre 90. születésnapjára

Szerző: Breuer János
Lapszám: 1997 július

Feltûnõen népes csapatot - 18 hegedûst - tanított 1923 õszétõl zeneakadémiai mûvészképzõjében Hubay Jenõ. E "válogatott" tagja volt Gertler Endre, épp hogy 16 évesen. Bloch József, a kiváló metodikus és Studer Oszkár, Hubay Svájcból ideszármazott tanítványa készítette elõ az Akadémián (alighanem Studer szállította a legtöbb tehetséget a mesteriskolának: Székely Zoltánt, Zathureczky Edét, Fenyves Lorándot, utóbb Garay Györgyöt is). Mûvészképzõjének mûködési szabályzatát, figyelemmel a növendékek eltérõ alkatára, 1911-ben még pedáns szigor nélkül fogalmazta meg Hubay. Idõtartamának nem szabott felsõ határt, csupán a minimumot határozta meg egy tanévben. Gertler Endre 1925. június 2-án diplomázott, a Brünnben született jeles múlt századi hegedûvirtuóz Heinrich Wilhelm Ernst fisz-moll Concerto pathétique-jével (op. 23.) és Hubay Keringõ-parafrázisával.

Újabb keletû kézikönyvek (Zenei Lexikon 1965, Brockhaus-Riemann 1984) századunk hegedûirodalmának specialistájaként ábrázolják. Már elsõ nagy publicitású fellépése is igazolja ezt az állítást. Akadémista idejében, 1925 februárjában Filharmonikusaink szerzõdtetik szólistának új svájci zenét bemutató rendkívüli hangversenyükre. Játssza Hermann Suter Hegedûversenyét és az est karmesterének, a Bartók-Kodály biográfiában fontos szerepet vitt Volkmar Andreae-nak Rapszódiáját. "A fiatal mûvész abból a jólesõen szerény és tárgyilagos fajtából való, amely az igazi mûvészet hirdetõit szolgálja. Kellemes és meleg tónusa, valamint póztalan és komoly elõadása alapján szép jövõt jósolunk neki" - írta Gertlerrõl Jemnitz Sándor, ki jó prófétának bizonyult. Azt persze nem láthatta elõre, hol teljesül be ez a "jövõ": nem Budapesten, hanem 1928-tól Brüsszelben. Itt Gertler három év múlva megalapítja, hamarosan világhírre emeli a nevét viselõ vonósnégyest. (Önálló tanulmánytéma annak elemzése, mint vált Waldbauerék úttörése nyomán, s a Weiner-"istálló" jótékony hatására világszerte meghatározó tényezõvé a magyar vonósnégyeskultúra a 20-as évek kezdetétõl. Jellemzõ példája ennek, hogy a Budapest - eredeti nevén: Hauser-Son - vonósnégyes, bár 1936-ban utolsó magyar tagja is elhagyta, fõvárosunk nevét, mint patinás márkajelet õrizte megszûnéséig, három évtizeden át!)

Ha céduláim nem hazudnak, Budapesten 1930. december 7-én játszott Gertler Endre elõször Bartókot (1. Rapszódia). Kettejük kapcsolata ennél bizonnyal korábbi keletû, jóllehet Bartók favorizált magyar szonátapartnereit Székely Zoltánnak, Szigeti Józsefnek, Waldbauer Imrének, idõben és térben körülhatárolva Arányi Jellynek, Geyer Stefinek hívták. Gertlerrel mindössze kétszer koncertezett: 1937 februárjában Pápán, 1938 novemberében Brüsszelben.

Bartók Szonatinájának Gertler-féle hegedû-zongora átirata 1931 végén jelent meg. Sokáig keletkezési évnek számított ez a dátum. Somfai László (Béla Bartók, Composi-tion, Concepts, and Autograph Sources. University of California Press, Berkeley, Los Angeles, London, 1996. 314.) a források alapján körülbelül 1930-ra datálja. Tõle tudjuk, Bartók az Erdélyi táncok címet viselõ átirat általa javított másolt példányába írta be saját, azonos nevet viselõ zenekari átiratának hangszerelési ötletét. Az Erdélyi táncok zenekari bemutatójának ez ideig elfogadott idõpontja 1932. január 26. Valójában Komor Vilmos mutatta be kamarazenekarával 1929. november 9-én (kritika a Pesti Naplóban másnap). A Gertler-átiratnak tehát legkésõbb 1929-ben el kellett készülnie, munkakapcsolatban a zeneszerzõvel.

A Gertler-kvartett 1932 és 1936 között évente koncertezett Budapesten. Bartók 1, vonósnégyesét két ízben, a 4.-et egy alkalommal szólaltatta meg. A 2. vonósnégyest nálunk nem, de 1936 januárjában spanyol- és franciaországi turnéján több alkalommal is elõadta. A primáriusnak, ki az újabb zenei lexikonok szerint zeneszerzést tanult Kodálynál (ezt a Zeneakadémia évkönyvei nem igazolják, sem a Szabolcsi-Tóth enciklopédia 1. kiadása) feltûnt, hogy hibásak - túlságosan lassú elõadást sugallnak - a tempókat jelzõ metronómszámok. Ha volt kompozíciós képesítése, ha nem, jól látta ezt, s levélben (1935. december 24.) kérte a zeneszerzõt, revideálja tempójelzéseit. 1936. január 2. és 22. között Bartók külföldön koncertezett, elõtte bizonnyal nem volt elegendõ ideje e felülvizsgálatra. A javított metronómtáblázatot 1936. január 31-én küldte el Gertlernek. Késõn a turné szempontjából, de nem a zenetörténetnek. Nem holmi nüánszokról: a játékidõ tetemes eltérésérõl van szól. Az Amar-Hindemith-vonósnégyes, mely 1925-ben vagy 1926-ban lemezre vette a kompozíciót (Polydor 66425/28), kotta szerint játszik (34 perc 2 másodperc), a mi Bartók-vonósnégyesünk második felvételének idõtartama 26 perc 10 másodperc. Ez pedig roppant differencia, ha meggondoljuk, hogy a négy és fél órás Nürnbergi mesterdalnokok Klemperer-féle viharos és Ferencsik vezényelte megfontoltabb tempójú elõadása között mintegy 15 percnyi volt a különbség. Gertler Endre elemzõ tekintetének köszönhetõ a Bartók-opusz tempóinak, játékidejének szerzõ hitelesítette pontos meghatározása. Ha õ nincs, meglehet, a mai napig alcímül írhatnánk a 2. vonósnégyesre a Tíz könnyû zongoradarab 2. tételét: "Lassú vergõdés".

A közös pódiumszereplések által sugalltnál meghittebb lehetett Bartók és Gertler kapcsolata. Érzékelteti ezt a hegedûmûvésznek címzett hét Bartók-levél is. Életmûkötetének (Béla Bartók. Regard sur le passé, Louvain-la-Neuve 1990, 16.) elõszavában Denijs Dille idézi fel, mint tanakodott Brüsszelben, Bartók, Gertler és Charles Leirens, a belga kulturális élet neves vezetõ személyisége, lehetne-e az emigrációba tartó zeneszerzõnek Belgiumban egzisztenciát teremteni. S kései hódolatként Budapesten Gertler mutatta be 1960 májusában Bartók Geyer Stefi fiókjában rekedt ifjúkori Hegedûversenyét.

1937 tavaszán Ysaţe nevével fémjelzett nemzetközi hegedûversenyt rendeztek Brüsszelben. Magyar zsûritagnak az agg Hubay Jenõt hívták meg, a brüsszeli Konzervatórium egykori megbecsült tanárát. Hanem Hubay március 12-én meghalt, "helyettesítésére" a belga zenei életben nagy tekintélyt kivívott növendékét, Gertler Endrét kérték fel. Zsûritagunk azután beszámolót küldött a versenyrõl (Pesti Napló, 1937. április 18.), melyen Virovai Róbert a döntõbe jutott, s 9. helyet ért el. Az 1. díjat David Ojsztrah nyerte, szovjet hegedûsöknek ítélték a 3., 4., 5., 6. díjat is. A magyar zenei közvélemény ebben a cikkben találkozott elõször az Ojsztrah névvel (személyesen 1949 márciusában). Megtudni Gertler-tõl: a szovjet versenyzõk álló esztendõn át gyakorolhatták koncertszerû körülmények között a versenyanyagot, próbálhattak korlátlan ideig a Moszkvai Filharmonikusokkal, játszottak Guarneriken, Stradivarikon. A beszámoló summája: "Az oroszok sikerén okulnunk kellene nekünk magyaroknak is, és nem szabadna évtizedes nagy hegedûmûvészi reputációnkat átengedni más nemzeteknek".

De facto Gertler Endre ismertetett meg bennünket Alban Berggel. Klarinét-zongora darabjait hallhatta az a pár ember, aki 1927-ben elment az Új Föld bemutatóestjére, 1935-ben az UMZE hangversenyeinek egyikére, Lírikus szvitjét a Rudolf Kolisch vezette Wiener Quartett nálunk bemutatkozó, s ennek megfelelõen gyér látogatottságú 1928-as koncertjén, meg a 40-es évek elején, Mihály András házi zeneestjein. Hanem a KÖZÖNSÉG (csupa nagybetûvel) 1948. október 26-án, a legendás Bartók-Fesztiválon találkozott Berggel elõször. Gertler Endre a Hegedûversenyt mutatta be Polgár Tibor vezényletével, a Székesfõvárosi Zenekar (ma: ÁHZ) zeneakadémia hangversenyén.

"Alban Berg Hegedûversenyét hallgatva, valamiféle ezoterikusabb világba emelõdve, majdnem megértem, a szakavatottak miért tartják ezt a mûvet nagynak" - írta éjszaka Fodor András, az éles hallású költõ a naplójába (A Kollégium, Magvetõ Budapest, 1991. 169). Megoszlott azonban a "szakavatottak" véleménye is. Az új bécsi stílussal akkor és ott ismerkedõ Járdányi Pál - kit a zsdanovizmus elfogadásának vádjával legádázabb ellenfelei sem illethettek - tépelõdõ értetlenségének adott hangot terjedelmes elemzõ kritikájában (Zenei Szemle, 1948/VIII., 442-443.). A kottát, igaz, nem láthatta, nem volt az országban hozzáférhetõ példány. "A mi fülünk szerint Berg hegedûversenyébõl hiányzik a formai rend. Nem tudunk benne tájékozódni, úgy érezzük, nincsenek nagyobb ívû témái, nem hallunk tagolódást, nem tudunk különbséget tenni téma, átvezetés és kidolgozás között." Igaz, Járdányi elõre bocsátja: "Igen hálásak vagyunk Gertler Endrének, ennek a rendkívül intelligens és talentumos mûvésznek, hogy megismertetett bennünket Alban Berg hegedûversenyével." Az már a szerkesztés kvalitásaira vall, hogy ellencikket kért Jemnitz Sándortól (uo. 443.). Kottával ugyan Jemnitz sem rendelkezett - házi gyûjteményében a Wozzeck zongorakivonata volt az egyetlen Berg-kompozíció (1963-ban magam rendeztem a hagyatékát) -, de ismerte a stílust, s jelen volt a mû õsbemutatóján (ISCM-fesztivál Barcelona, 1936. április 19.). "Ez a »Requiem«-ül megírt kéttételes hegedûverseny megható szépséggel szóló, õszinte és mély remekmû [...] Teljesen átszellemült zenéjét valami érzéki szépség is áthatja [...] Gertler Endre hegedûmûvész - a mû bemutatója - talán azért tûnt ezúttal oly kétségtelenül illetékesnek, mert hegedûtónusával és elõadásmódjával ezt az érzéki átszellemültséget fejezete ki, tehát egészen a mû légkörében maradt."

Berg magyarországi úttörõje másodszor is eljátszotta a koncertet Budapesten (1974. november 4.), a számunkra általa felfedezett, néhány nappal korábban meghalt pályatárs, David Ojsztrah emlékének ajánlva a produkciót (egyperces néma felállás a Zeneakadémián).

Gertler Endre, 1928-tól brüsszeli lakos, mestere, Hubay Jenõ konzervatóriumi katedrájának kései örököse, zenekultúránknak valójában vendége volt mindig. Becsben tartott vendég, persze. Üzenete van annak, hogy a Kodály elnökölte Magyar Mûvészeti Tanács, mely hangversenyt kivételes alkalmakkor rendezett, versenymû-estre invitálta - Vivaldi, Bach, Bartók - 1948 áprilisában, s adta mellé Ferencsiket meg a Filharmonikusokat. Bõségesen voltak jelei utóbb hazavágyódásának. Repertoárjába vette, a Hungaroton névelõdjének, a Qualitonnak márkajelével 1962-ben lemezre is játszotta Kókai Rezsõ Hegedûversenyét (Lehel György, MRT Szimfonikus Zenekar, HLPX 1027/b), bár a prágai Supraphon-nak volt favorizált szólistája. Tardos Béla versenymûvét is tolmácsolta, ha jól emlékezem. A 60-as években nyomatékos tárgyalásokat folytatott Aczél Györggyel, kit frappánsan nevez Révész Sándor a [mûvelõdésügyi] miniszter elsõ felettesének (Aczél és korunk. Sik Kiadó, 1997, 90. sköv.) Zeneakadémiánk hegedûtanszakának vezetésérõl, valójában az igazgatói-rektori posztról. Gertler Viktor filmrendezõ bizonnyal közremûködött - mint jó testvér - a Brüsszeli Királyi Konzervatórium professzora és a magyar mûvelõdéspolitikus találkozóinak létrehozásában. Révésztõl tudható, mint egyensúlyozott Aczél az általa többé-kevésbé támogatott filmes ifjútörökök és a rájuk féltékeny, koros nagymogulok között. Gondolom, kapóra jött volna néki a három Kossuth-díjjal feldíszített filmes "felsõháznak" tett gesztus, kivált, hogy nem sértette volna a feltörekvõ rendezõ-nemzedék érdekeit. A Népszabadságnak néhány hónapja adott interjújában keserûen beszélte el Gertler: Aczél hasztalan támogatta hazatérési terveit, beleértve a nálunk szokásosnál tetemesen nagyobb anyagi igényeit is.

Különös keresztállás! Trefort Ágoston kultuszminiszter 1886-ban utasította Végh Jánost, a Zeneakadémia alelnökét, hozza haza tanítani Hubay Jenõt, a brüsszeli hegedûprofesz-szort (Halmy Ferenc-Zipernovszky Mária: Hubay Jenõ. Zenemûkiadó Budapest, 1976. 52. sköv.) Hubay kikötött évi 2500 forint fizetést (nem a mai forintról van szó!) és három havi téli szabadságot. Megállapodtak, hazajött. Így mûködött parlamentáris, egyszersmind monarchikus demokráciánk a múlt században. Hanem Aczélnak - diktatúrában - nem sikerült Gertler Endre szerzõdtetése, meghiúsult az a muzsikus céh ebben teljesen egységes ellenállásán. Gertler a Hubay-iskola feltámasztását ígérte. Meg nem mondhatom, sikerült volna-e néki e vállalás teljesítése. Amennyire átlátom, brüsszeli osztályából világklasszisok nemigen kerültek ki. Megfejthetetlen, mi lett volna tanszakvezetésének, igazgatásának mérlege a Zeneakadémián. Bizonyos, hogy Európában nemigen szokás a helyi viszonyokat apróra nem ismerõ vendégre bízni a legfontosabb zenei alapintézmény irányítását.

Milyen volt Gertler Endre hangszerrel a kezében a pódiumon? Három-négyszer ha hallottam. Bennem egy elmélyült, elemzõ mûvész akusztikus emléke él, tartózkodó, nagyon intenzív érzelmekkel, és hasonlóan intenzív, mûcentrikus technikával.

Bartók Gertler Endre brüsszeli otthonában, 1938 novemberBartók Gertler Endre brüsszeli otthonában, 1938 november

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.