Jó hír: jó zene!

CD- és videotár a Régi Zeneakadémián

Szerző: Rácz Judit Klára
Lapszám: 1997 július

Van egy jó hírünk, és ezúttal nincs mellé egy rossz. A zenét szeretõ és mûvelõ közönség szeptembertõl használatba veheti azt az új komolyzenei CD- és videotárat, amelyet a Szonáta Alapítvány hozott létre a Régi Zeneakadémián.

A történet

Úgy kezdõdött, ahogyan szerintem minden jó dolog kezdõdik: elkezdtünk álmodni. Bársony Ágnes és e sorok írója, gyakorta együtt dolgozván zenei filmeken, sûrûn megosztottuk egymással a lelkesedést és örömöt, vagy éppen dühöt és frusztrációt, amelyet elõadások, elõadók, felvételek, koncertek, zenei események - a minõség vagy annak hiánya -váltott ki belõlünk. Sajnáltuk, hogy az a sok-sok kitûnõ zenei film, amelynek sikerült valamikor helyet kapnia a Televízió mûsorán, az adás után végképp eltûnik, pedig hasznos lenne, ha még sokan láthatnák. Sajnáltuk, hogy a nyugati országoktól a kultúra árait vettük át legelõször, s hogy a lemezboltok komolyzenei választéka csak a pénztárcánkhoz képest nagy, egyébként szegényes és esetleges. Addig-addig sajnálkoztunk, amíg rájöttünk, hogy nekünk mi lenne jó, és önzõ módon mindjárt arra következtettünk, hogy az másoknak is jó lenne: ha lenne egy hely, ahol megvolnának azok a lemezek, amelyeket nem tudunk megvenni, és megvolnának a filmek, amelyeket olyan szívesen megnéznénk újra.

Az ötlet, tudjuk, nem eredetiségével tûnik ki. Inkább azzal, hogy nem adtuk fel. Mivel az álmodozás ingyenes, folytattuk is - és éppen mielõtt belefáradtunk volna, feltûnt a láthatáron az, ami még hiányzott: a lehetséges pénzforrás. Megpályáztuk és elnyertük - hogy ilyen rövidre fogjam hosszú hónapok munkáját és várakozását - a svájci Pro Helvetia Kultúralapítvány támogatását ahhoz, hogy létrehozzunk egy komolyzenei CD- és videotékát. Most már csak meg kellett csinálni.

A munka

Bizonyos keretek adottak voltak. A Pro Helvetia nem támogathat gazdasági-kereskedelmi jellegû tevékenységet, tehát könyvtár-típusú és nem videotéka-típusú mûködés jöhetett csak számításba. De ez a dolog jellegébõl is fakad: akkora közönsége nincs egy ilyen gyûjteménynek, és annyit nem is lehetne kérni a kölcsönzésért, hogy az intézmény eltartsa önmagát, Fontos volt, hogy olyan helyet találjunk, amely a célközönség számára ismert és praktikus; logikus, hogy zenei, de legalábbis kulturális intézmény közelében legyünk.

Nagyon örültünk, hogy a Zeneakadémia azonnal felismerte, mennyire hasznos lehet a gyûjtemény a hallgatók, a tanárok, a muzsikusok, a muzikológusok számára. Kárpáti János tanár úr, a könyvtár igazgatója, és Lantos István rektor úr is minden segítséget megadott ahhoz, hogy az együttmûködésben hivatalosan megállapodhassunk. A Szonáta Alapítvány CD- és videotékája a Régi Zeneakadémia épületének második emeletén, a Hangtár tágas helyiségében kapott helyet. A gyûjtemény rendezését és mûködtetését Somogyi Klára, a 19. századi kutatókönyvtár és a Hangtár vezetõje, valamint munkatársai, Bojti János és Grósz Anna vállalták.

Mihelyt megkaptuk a támogatás elsõ részleteit, megkezdtük a felszerelések vásárlását. Két CD-, két videolejátszót, egy kisebb és egy nagyobb monitort vettünk. Ez utóbbi a filmek felhasználásával csoportos oktatásra is lehetõséget ad. Beszereztünk egy számítógépet a gyûjtemény katalógusának elkészítéséhez és kezeléséhez, majd egy másikat is, olvasói katalógus céljára.

Kinek szól?

A Szonáta Alapítvány gyûjteményének célközönségét elsõsorban természetesen fõiskolai hallgatók, leendõ és gyakorló muzsikusok, énekesek, operarendezõk, muzikológusok, a kulturális média munkatársai, mûvészek alkotják, de a tagság egyaránt nyitott a zenével hivatásszerûen vagy kedvtelésbõl foglalkozók számára. A gyûjtemény egyik fontos funkciója lenne ugyanis, hogy a zenei élet éltetõ eleme, az értõ, receptív, tájékozott, igényes közönség kineveléséhez is hozzájáruljon. A közönség igényessége, tájékozottsága, ízlésének foka és minõsége egyértelmûen befolyásolja a muzsikálás színvonalát és fordítva - ebbe a folyamatba szeretnénk szerény mértékben ugyan, de minõségi elemmel belenyúlni. Egyszerûbben szólva: akik többféle Don Giovannit láttak-hallottak (például az új CD- és videotárban), akik többféle h-moll misét ismernek (mert kölcsönöztek az új CD- és videotárból), azoknak már nem eladható a képzetlen éneklés, az érthetetlen szövegmondás, a fantáziátlan, avitt rendezés, az unalmas, élettelen, artikulálatlan muzsikálás.

Hogyan mûködik?

A CD- és videotár mûködése könyvtár-jellegû lesz. A tagság ingyenes, a kölcsönzés szintén. A tagok adatait rögzítjük. A csábító állomány megmaradása érdekében kölcsönzéskor a lemezek átlagértékének hozzávetõlegesen megfelelõ összeget, lemezenként 1500 forintot kérünk letétbe helyezni, amit a kölcsönzõ visszakap, mikor visszahozza a lemezt.

A mûködés tervezésekor óhatatlanul szembesültünk a hang- és képhordozók jogi státuszát érintõ kérdésekkel, és e téren a nemzetközi gyakorlatban is meglehetõs konfúziót tapasztaltunk, elsõsorban a filmekkel kapcsolatban. Ezért a videokazetták egyelõre nem kölcsönözhetõk, de helyben egyszerre két film is nézhetõ-hallgatható.

A gyûjtemény katalogizálása külön kérdéscsoport. A legfontosabb, hogy a katalógus használóbarát legyen: hogy az az érdeklõdõ, aki klarinétos kamarazene után érdeklõdik, ugyanúgy gyors választ kapjon a kínálatról, mint az, aki Nancy Argenta felvételeire kíváncsi, 17. századi gitármuzsikát, nagy Wagner-énekeseket, egy rövid Satie-darabot, vagy 20. századi balettzenét keres.

Teljes katalógusprogramot venni drága, kevés információt tartalmazó katalógust csinálni nem érdemes. Addig is, amíg a Zeneakadémián már mûködõ, korszerû és bonyolult Aleph rendszer átkerül a Régi Zeneakadémiára, a munkatársak egyszerû, de jól használható katalógust készítenek.

Nyomtatott katalógusról lemondtunk - elkészítése és naprakészen tartása túlságosan drága lett volna. A számítógépes olvasói katalógus használata viszont könnyû és praktikus.

Kitérõ

A gyûjtemény létrehozásában egyik példaképünk és inspirációnk az úgynevezett Médiathèque (polifunkcionális kulturális központ óriási könyv-, folyóirat-, hanghordozó-, film-, képzõmûvészeti stb. gyûjteménnyel) volt a dél-franciaországi Arles-ban. Véletlenül, a városka híres Nemzetközi Fordítói Kollégiumának rezidenseként lettem egy idõben állandó látogatója ennek a remek intézménynek. A "zene országából" jõvén, lelkes irigységgel tapasztaltam, hogy az ötvenezer lakosú kisváros polgárai - pedig ott sem minden második ember muzsikus! - olyan gyûjteményben válogathatnak, ahol nemcsak Julius Caesarból van mindjárt négy különbözõ felvétel, de Jenufából is van kettõ. Késõbb Bársony Ágnessel együtt végig is tanulmányoztuk a Médiathèque minket érdeklõ anyagát és mûködését. A készséges és lelkes igazgató sok egyéb információ között azt is elmondta, hogy az intézményt teljes egészében a város finanszírozza, évi 10 millió frankkal, azaz a városatyák úgy döntöttek - és döntenek évenként -, hogy minden arles-it, csecsemõig bezárólag, évi 200 frankkal támogatnak azért, hogy teljesen ingyen használhassa a gyûjteményt. Hát igen... Pedig nem világváros: se autósztráda, se olajkutak... Csak épp úgy gondolják, hogy fontos. Az adatok õket igazolják: 12 800 tagjuk van - ennek 10 százaléka környékbeli -, akik közül naponta 1200-2500 tér be a Médiathèque-be, és évente 300 000 valamit (könyvet, folyóiratot, CD-t, videót, festményt, szobrot) kölcsönöz ki, ingyen. A CD-tár körülbelül 11 ezer darabból áll, aminek nagyjából a fele klasszikus, s az új beszerzéseknél is 40-50 százalék a komolyzenéé. A beszerzést, kölcsönzést, kezelést, katalogizálást három vidám fiú végzi. Nem muzikológusok. Csak fülük van, ízlésük, gyorsak, lelkesek, tájékozottak.

A gyûjtemény

Mint minden hasonló kezdeményezés, a mi eddigi munkánk frusztrálóan túlnyomó része is szervezési jellegû volt - jó is, hogy az álmodozás boldog szakaszában errõl általában sejtelme sincs az embernek. Szerencsére jutott idõ a lényegre, azaz a gyûjtemény összeállítására is. Ennek néhány szempontjáról érdemes szót ejteni.

Elsõdleges szempont, hogy nem mûveket gyûjtünk, hanem elõadásokat és elõadókat. Mivel képzett célközönséget feltételezünk, azt tartjuk fontosnak, hogy az általa ismert mûveket különlegesen jó és érdekes elõadásban hallgathassa, az újakkal pedig eleve ilyeneken keresztül ismerkedjék meg. Feltételezzük, hogy a felvételeket nem háttérzenének használják, hanem nyitottan, odafigyelve, elemezve, inspiráltan hallgatják õket. Elõadásmódokat, stílusokat, felfogásokat, egyéni interpretációkat szeretnénk közvetíteni, amelyekbõl szerencsés esetben újjászületnek a darabok, megnyílnak az eddig észre sem vett szépségek.

Ha teljes életmûvekre talán nem is futja, de egyes elõadók felvételeinek legalábbis sorozatát vesszük meg, hogy kirajzolódhassék a felfogás, a korszak, a stílusirány. Szólisták, kamaraegyüttesek, énekesek felvételeinek sorozataival igyekszünk segíteni az elõadómûvészek fejlõdését.

Mindketten sajnálatosnak érezzük, hogy a legszélesebb értelemben vett régizene-játszásra "a zene országában" gyakran még muzsikus körökben sem jut több némi öntelt és ironikus sajnálatnál, s kellõ ismeretek hiányában a hangtalan hegedû dilettáns nyekergeté-sével azonosítják azt. Pedig nyilvánvaló, hogy több mint negyedszázados története során a régizene-játszás messze túllépett magán a "régi zenén" és néhány korabeli hangszeren, s mára az elõadómûvészet csaknem minden területét megtermékenyítette. Nemcsak eltemetett kismestereket helyezett vissza az õket megilletõ rivaldafénybe, hanem újrafelfedeztetett velünk számtalan unalomig ismert mûvet, közel hozta, megfoghatóvá, élõvé és élvezetessé tette a kötelezõen pompózus, tekintélyessé merevített darabokat. A gyûjtemény feltétlenül tükrözni fogja ezt a felfogásunkat.

Nagy és fájó a hiány a 20. századi mûvek területén, s feladatunknak tartjuk ezt is pótolni, vállalva, hogy olykor ingoványos talajon kell haladnunk. S bár a 20. század elsõ fele immár klasszikussá vált, mégsem elérhetõk a mûvek és a jó felvételek.

Nagy kincsestár az archív felvételek csoportja, különösen amióta ezeket fejlett technikákkal kitûnõen felújítják. Ezen a területen is szeretnénk sokat kínálni.

Következetesen felépített és válogatott minõségû operafelvétel-gyûjtemény sem hozzáférhetõ itthon. A kínálat persze végtelen: igyekszünk itt is vonzó kollekciót összeállítani.

Célunk természetesen az, hogy a gyûjtemény tartalmazza a hagyományos alaprepertoárt is, de nem ez a lényeg. Érzésünk szerint nagyok a hiányok és a hangsúlyeltolódások a hazai kínálatban, s mi ezen a helyzeten szeretnénk valamelyest javítani. A tervezett CD-példányszám körülbelül 2500, de reméljük, sokan fogják még adományokkal bõvíteni a választékot.

Ami a videogyûjteményt illeti, a beszerzést itt nehezítik a jogi és anyagi korlátok. A korábban említett nemzetközi konfúziót érzékelteti, hogy van olyan gyártó illetve terjesztõ cég, amelyik 25 dollárért adott nekünk filmet jogostul, és van, amelyik óránként 200 angol fontot kérne ugyanezért. A kínálat pedig egyre bõvül, a minõség egyre jobb. Remek tematikus sorozatok (a vezénylésrõl, a vonósnégyesrõl, a tempóról és még mennyi mindenrõl), kitûnõ zeneszerzõ- és mûvészportrék, operafelvételek, korszakokat, stílusokat, hangszereket bemutató filmek. A rendelkezésünkre álló pénzbõl mintegy 250 filmet fogunk folyamatosan beszerezni.

Szponzorok

Létünket a Pro Helvetiának köszönhetjük. Noha a CD- és videotár még csak kialakulófélben van, nem túl korai a jövõre gondolni. Ami a gyûjtemény gyarapítását illeti, már most is pályázunk egyéb forrásokhoz. Jelentõs támogatást kaptunk a Nyitott Társadalom Intézet Regionális Könyvtárprogramjától egyszeri állománybõvítésre. Az Universal adományozott nekünk CD-ket, és további cégadományokra is számítunk. S miközben megköszönjük összes eddigi támogatónk hozzájárulását, hadd fejezzem be legkedvesebb szponzorunk történetével:

A párizsi repülõtéren összetéveszthetetlenül ismerõs figura állt sorba ugyanahhoz a géphez, mint mi: Isaac Stern. Ágival együtt a csitrik boldog izgalmával igyekeztünk volna valahogy kifejezni, hogy mennyire örülünk, hogy õ is itt... és egyáltalán... A gépen jött az isteni szikra: Sempé egyik zenekar-karikatúráját ábrázoló képeslapot küldtünk elõre a Mesternek, hangot adva rajta fenti mondanivalónknak. Két perc múlva nevetve ott állt mellettünk, s miután végre eszünkbe jutott, hogy leültessük, jócskán elbeszélgettünk. Igazán megörült annak, amit csinálunk, és megígérte, hogy megtámogat egy kicsit. Egy hónappal ezelõtt két hatalmas csomag érkezett a Szonáta Alapítványnak a Sony Classicaltõl, mintegy 320 CD-vel....

Moralitás

Ne feledjenek el álmodni, még lehet is valami belõle.

Rácz Judit és Bársony Ágnes  Felvégi Andrea felvételeRácz Judit és Bársony Ágnes Felvégi Andrea felvétele

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.