Hatvankilencen...

Szerző: Devich Márton
Lapszám: 1997 július

"Közremûködik a Magyar Rádió és Televízió Énekkara" - olvashatjuk plakátokon, hallhatjuk oratórium-estek hirdetésekor, noha a kórus nem csupán "közremûködõje" a hangversenyeknek, hanem egyenrangú mûvészi partnere zenekarnak és szólistáknak. Megmagyarázhatatlan, hogy a zenei közélet miért bánik mostohán rangos énekkarainkkal. Miért tudunk kevesebbet életükrõl, sikereikrõl, gondjaikról, mint bármelyik zenekarunkéról. Ebbõl a helyzetbõl szeretne kitörni a Magyar Rádió és Televízió Énekkara, mely elsõsorban tagjai és Strausz Kálmán karnagy, mûvészeti vezetõ kezdeményezésére nemrég meghirdette: új fejezetet nyit a kórus életében. Jobb kapcsolatot kíván kialakítani a sajtóval, javítani szeretne a kórus menedzsmentjén. Markánsabb arculattal akar jelen lenni a hazai zenei életben. Célja: ha valaki meghallja ezt a nevet, Rádióénekkar, büszkeség töltse el, mert tudja, világszínvonalú együttesrõl és Európa egyik legnagyobb tudású, legkeresettebb kórusáról van szó. Ez az elhatározás egybevágott a Muzsika terveivel: a lap a magyar zenekarok munkakörülményeit bemutató sorozatának mintájára a jelentõs énekkarok tevékenységével is meg szeretné ismertetni az olvasót.

A Magyar Rádió és Televízió Énekkara Székely Endre vezetésével 1950-ben alakult -eredetileg azzal a céllal, hogy "a rádiómûsorokat szolgálja". Szirányi János, a Magyar Rádión belül a kórus mûködését irányító Mûvészeti Produkciós Igazgatóság (MPI) vezetõje szerint e században a rádiók váltak a muzsika legnagyobb mecénásává, fogyasztójává: ez magyarázza, hogy szerte a világon kiváló együttesek születtek a rádiók kebelén belül. A rádiók a mûsorszolgáltatás mellett produkciókat hoznak létre, bõvítik archívumukat, és ehhez zenekarra, kórusra is szükségük van. Az e célból megalakult együttesek azután bekerülnek a zenei élet egészének vérkeringésébe. Nálunk sem történt ez másképpen. A Rádióénekkar régóta kinõtte alapítói szerepkörét, és kilépett a stúdiók falai közül a koncertpódiumokra, méghozzá nemcsak a hazai, hanem a legrangosabb európai hangversenytermekbe. Székely Endrét 1953-ban Darázs Árpád, '55-ben Vásárhelyi Zoltán, '59-ben Vajda Cecília, '64-ben Csenki Imre követte a kórus élén, 1966-ban pedig csaknem negyedszázadra, huszonhárom évre Sapszon Ferenc vette át az irányítást. Az õ utódaként rövid idõre Erdei Péter, majd '92-ben - elõször az együttes életében: pályázati úton - Strausz Kálmán lett az énekkar mûvészeti vezetõje, s azóta is õ tölti be ezt a tisztséget. (Tizenketten pályáztak, és valamennyiüknek "vizsgáznia" kellett a kórus elõtt karvezetésbõl - a döntést tehát a tagság erõsen befolyásolta.) Az évtizedek folyamán olyan muzsikusok dolgoztak az együttessel mint Doráti Antal. Ferencsik János, Lamberto Gardelli, Lehel György, Kurt Masur, Yehudi Menuhin, Giuseppe Patané, Paul Sacher, Solti György és Vásáry Tamás, aki a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának fõzeneigazgatója lévén, az utóbbi években egyre gyakrabban vezényli az énekkart. A kórus rendszeres vendége a Salzburgi Ünnepi Játékoknak vagy a milánói Scalának. Munkáját 1985-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal ismerték el.

A rádiós feladatok ellátása kezdetektõl fogva a kórus profilját is meghatározta. A Rádióénekkar rendkívül sokoldalú, repertoárja felöleli a klasszikus kórusmuzsika minden területét, beleértve - az elsõ évtizedekben meghatározó számban - az a cappella kompozíciókat, késõbb pedig az opera- és oratóriumirodalmat, sõt az operettet és a musicalt is. Munkásságában fontos szerep jut a kortárs magyar zenemûveknek, hiszen e kompozíciók közül az arra érdemeseket a Rádióénekkar örökíti meg az utókor számára (ezek az úgynevezett Z-felvételek). Sajnos az elmúlt években pénzszûke miatt minimálisra csökkent a kortárs kórusfelvételek száma. Az énekkar mûvészetét számtalan rádió- és tévéfelvétel és több mint nyolcvan hanglemez õrzi. Az utóbbi idõben a hanglemezfelvételek száma is megcsappant. Igaz, sokszor keresik meg a kórust külföldrõl különbözõ lemezajánlatokkal, de az anyagi feltételek legtöbbször elfogadhatatlanok. Friss hír: a Decca CD-t készít a kórus legutóbbi, nagy sikerû berlini koncertjei nyomán (amelyeken a Solti György vezényelte Berlini Filharmonikusokkal a Psalmus Hungaricust és a Cantata profanát adták elõ) - a lemezen a Budapesti Fesztiválzenekar mûködik közre.

Strausz Kálmán karnagytól megtudtuk, hogy a hatvankilenc tagú kórus évente mintegy huszonöt rádiós és tíz-tizenöt külsõ hangversenyen lép fel, emellett minden esztendõben részt vesz több külföldi turnén. A koncertszám elsõ olvasatban alacsonynak látszik, de tudnivaló, hogy a Rádióénekkar szinte minden alkalommal más-más mûsorral lép pódiumra, s csak nagyon ritkán adja elõ egymás után többször a betanult mûveket. Az énekesek egy hónapban körülbelül huszonöt szolgálatot teljesítenek, s ezek számát nem is igen lehet emelni, mert a túlzott terhelés a mûvészi színvonal rovására mehet.

A Rádióénekkarban igen magasak a követelmények. Külön-külön csak kivételes esetben szerepelnek a mûvészek, a próbákról való hiányzásaikat szigorúan számon tartják. Szirányi János felhívja a figyelmet arra, hogy szinte mindegyik kórustag felsõfokú végzettséggel rendelkezik. Ez fontos, mert jelzi: nemcsak az énekhangok szépsége teszi a testületet elsõrangúvá, hanem a mûvészek elméleti zenei ismeretei is. Strausz Kálmán tájékoztatása szerint a tagok ritkán cserélõdnek, és hosszú idõt kell kisegítõként eltöltenie annak, aki a kórus tagja szeretne lenni. Csak olyan énekeseket vesznek fel, akik már bizonyítottak - de a próbaéneklést õk sem kerülhetik el.

Az énekkar mûvészeinek anyagi megbecsülése a többi hazai kóruséhoz képest jó -ezt 1992-ben sikerült kiharcolnia a Rádió vezetésének. Akkor az intézkedés egzisztenciális szempontból lényeges stabilizációt hozott, azóta azonban nem volt jelentõs béremelés. A mûvészek fizetése nemzetközi mércével mérve alacsony, amin nem csodálkozhatunk, de Szirányi János elárulta: a kórusban az átlagbér még mindig eléri a Rádió osztályvezetõinek átlagkeresetét. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a zenei együttesek tagjai számára nem a bér az egyetlen jövedelemforrás. A rádiós szereplések - például akár a könnyûzene területén tett kirándulások, de a lemez- és Z-felvételek is - hosszú ideig jelentõs jövedelemkiegészítésként szolgáltak a kórustagok számára. Sajnos, az elmúlt két-három évben rendkívüli mértékben csökkent e lehetõségek száma (Z-felvétel tavaly egyáltalán nem volt...). Ez értelemszerûen megnövelte a külsõ fellépések jelentõségét.

Hatvankilenc kórustagról beszéltünk, a státuszok száma azonban csupán ötvenhét. Jelenleg egyre többen választják azt az utat, hogy kilépnek a Rádió kötelékébõl, és vállalkozóként folytatják a kórusban a mûvészi munkát. Szirányi János szerint ez a folyamat (amely a Rádiózenekarban is megkezdõdött) nem veszélyezteti az énekkar jövõjét. Igaz, a kilépõk kockázatot vállalnak, hiszen ha egyszer a munkáltató korlátozná a kórus létszámát, elõször valószínûleg a státusz nélküliektõl búcsúznának el. A vezetés azonban jelenleg egyértelmûen hatvankilenc taggal számol.

Az énekkart néhány hónapja mûködteti a Mûvészeti Produkciós Igazgatóság, amely Szirányi János javaslata alapján jött létre. Az iroda - az ügyvezetõ igazgatói teendõket, azaz a napi ügyvitelt és az ezzel járó adminisztrációt is Strausz Kálmánra hárítva - gyakorolja az énekkar munkáltatói jogait, a mûvészeti vezetõ kinevezése viszont ma már (1995 decembere óta) a Rádió elnökének hatáskörébe tartozik. A kórus évtizedekig a zenei fõosztály, majd fõszerkesztõség "tagszervezeteként" mûködött, karnagya pedig a mindenkori fõosztályvezetõ beosztottja volt. Strausz Kálmán nem tartja szerencsésnek, hogy a sok rá háruló adminisztratív feladat miatt nem tud még többet foglalkozni a mûvészi munkával. (A zenekarnál a mûvészeti vezetõ, Vásáry Tamás mellett külön ügyvezetõ igazgató dolgozik.) Strausz Kálmán tehát a Szimfonikusokhoz hasonlóan szívesen átadná a ügyvezetõi gyakorlatot az MPI más munkatársának, õ inkább csak a kottafejekkel szeretne foglalkozni. Szirányi János szerint nem elképzelhetetlen, hogy a jövõben - ha majd lesz rá lehetõség - például az Énekkar titkárát ügyvezetõi munkakörrel ruházzák fel.

A Magyar Rádió az utóbbi években egyre súlyosabb anyagi gondokkal küzd, s ezen a helyzeten részvénytársasággá alakulása sem segített. A zenei együttesek finanszírozását az intézmény csak állami segítséggel tudja megoldani. A központi költségvetés erre az évre megteremtette a Rádióénekkar zavartalan mûködésének kereteit. De a jövõ mindig bizonytalan, a következõ évben újra harcot kell indítani az alaptámogatásért. Strausz Kálmán ezzel kapcsolatban elmeséli, hogy a nagylétszámú énekkarok Európa-szerte válságban vannak, Olaszországban például a pénzhiányra hivatkozva egymás után szüntették meg a milánói, a torinói és a nápolyi kórust, mondván: hívnak majd helyettük együtteseket külföldrõl - ha még lesz kiket... A megszûnés réme a részvénytársasággá alakult Magyar Rádió gazdálkodási gondjai következtében az elmúlt években a Rádióénekkart is megérintette, de a kultúrpolitikusok felismerték, hogy a világhírû kórusnak fenn kell maradnia, hiánya a magyar zenei életben óriási károkat okozna.

Szirányi János hangsúlyozza: igaz ugyan, hogy a kórus fenntartási költségeit egyre nehezebb elõteremteni, de ezzel párhuzamosan - és erre büszke a Magyar Rádió - soha nem látott mértékben javultak mûködésének körülményei. Ma már minden szólamnak elsõosztályú próbaterme van. Amire viszont nagyon nagy szüksége volna mind a Rádióénekkarnak, mind pedig a Rádiózenekarnak, az a modern, megfelelõ befogadóképességû hangversenystúdió, ahol nyilvános rádiós koncerteket lehetne rendezni. Hiszen egyre többe kerülnek a Rádió épületén kívüli fellépések. Ez a fõ oka például annak, hogy a kórus mostanában többet hallható templomokban. Szirányi Jánost elszomorítja, hogy - talán csupán Albánia kivételével - nincs Európában még egy olyan közrádió, ahol a zenei együtteseknek ne volna közönséget is befogadni képes hangversenystúdiója... (Tavaly a mûvelõdési miniszter és a Rádió elnöke kölcsönös szándéknyilatkozatot tett arról, hogy a Pollack téri Károlyi-palotában felépülhet a Budapest Hangversenyterem a Rádió- és az Állami Hangversenyzenekar közös hasznosításában, de kiderült, hogy a tárca igazán csak akkor támogatná az ügyet, ha "árukapcsolásként" a két zenekar összeolvadna. Ez pedig elképzelhetetlen, így a terv lekerült a napirendrõl.)

Az énekkar koncertmûsorának összeállítását - a karnaggyal egyeztetve - a Rádió három zenei együttesének központi mûsorszerkesztõje, Göncz Zoltán végzi, neki az MPI a munkáltatója, csakúgy mint Kelen Tamásnak, aki három éve az együttesek menedzsere. Strausz Kálmán - bár jó az együttmûködés közte és Göncz Zoltán között - nem titkolja: jobban örülne, ha a koncertprogramok összeállításában nagyobb önállósága lenne. Úgy tudja, külföldön a karnagyok tervezik meg kórusaik évadját az elejétõl a végéig, és dolgozik mellettük egy intendáns, aki az ötletek megvalósításához elõteremti az anyagi fedezetet. Szirányi János szerint Strausz Kálmán "álmai" természetesek, hiszen mindenki annak örülne, ha úgy tartják el, hogy nem szólnak bele a dolgaiba. Hátországra viszont szükség van, és a fenntartó érdekeit bizony figyelembe kell venni.

Göncz Zoltán elmondta: a koncertprogramokat eddig minden esetben körültekintõen egyeztette, sõt, tulajdonképpen együtt tervezte meg Strausz Kálmánnal, és ez a jövõben is így lesz. Az együttmûködést semmiféle nézetkülönbség nem zavarta meg. Arra a kérdésre, nem lenne-e szerencsésebb, ha mindhárom zenei együttesnek külön koncertszerkesztõje lenne, Szirányi János azt válaszolja, semmiképpen sem, mert igen sok a koordinálnivaló közös feladat a zenekar és az énekkar között. A kérdés pedig egyébként sem idõszerû, mert státusz amúgy sincs újabb szerkesztõ felvételéhez. Ez luxus lenne. Göncz Zoltán hangsúlyozza, a rádiós szereplések természetszerûleg prioritást élveznek a kórus életében, de ha ütközik a program egy hirtelen jött külföldi meghívással, az MPI nyitott arra, hogy olyan megoldás szülessen, amely mindkét feladat teljesítését lehetõvé teszi. A Rádióénekkar koncertévadjának gerincét a Rádiózenekarral közös zeneakadémiai oratóriumbérlet adja. Idén õsszel Verdi Requiemjét és Händel Messiását, jövõ tavasszal Haydn Teremtését és Beethoven Missa solemnisét hallhatja a közönség. A Belvárosi Szent Mihály Plébániatemplomban is lesz egy sorozat, amelyen több alkalommal is kortárs mûvek csendülnek fel. Örömteli hír: jövõre újra lesznek Z-felvételek is.

A Rádióénekkar nem véletlenül kíván változtatni a sajtóval való kapcsolatán: ezt az elmúlt években több kritika is érte. Mint a legutóbbi sajtótájékoztatón ki is derült, e területnek nincs igazi gazdája. Úgy tetszett, a Magyar Rádió PR és Marketing Osztálya, illetve Kelen Tamás sem érzi feladatának a Rádiókórus hazai menedzselésének ezt az oldalát, de - s ezt a legutóbbi tájékoztató megszervezése is mutatja -, a Marketing Osztály ennek a jövõben nagyobb figyelmet kíván szentelni. Strausz Kálmán és az énekkar egyelõre JÓrészt önerõbõl végzi ezt a munkát. A kórus népszerûsítésére most jelentettek meg egy CD-t. amely nem kerül kereskedelmi forgalomba, A lemezen 20. századi szerzõk kórusmûvei hallhatók. Kelen Tamás kérdésemre elárulta, az õ munkája csak "a határon túl kezdõdik": megbízatása csupán a külföldi turnék szervezésére, lebonyolítására, az impresszálásra és a külföldi mûvészek szerzõdtetésére szól. Úgy érzi, mindent megtesz azért, hogy a Rádióénekkart minél gyakrabban, minél jobb feltételekkel és rangosabb partnerekkel szerepeltesse külföldön, ezért nem érti a menedzsmentet ért vádakat. Úgy véli, természetes, hogy Strausz Kálmán is szerez turnélehetõségeket, neki könnyebb a dolga, hiszen nemzetközi hírû mûvészként sokkal jobban ismerik Európa fontos koncertszervezõi. Ez sokszereplõs játék, és korunk menedzsere a mûvész - véli Kelen Tamás. Elég, ha jó helyen hagyja ott a névjegyét... Strausz Kálmán vitatkozik ezzel a felfogással, de azt õ is elfogadja, hogy egy ismert mûvész könnyebben kapcsolatba kerül az impresszáriókkal. Ahová karnagyként biztosan nem jut el "üzleteket kötni", az a zenei vásárok, konferenciák világa. Strausz Kálmán fontosnak tartja, hogy a menedzsment ne csak itthon üldögélve várjon a felkérésekre, hanem próbáljon meg "házalni" is az együttessel. A nemzetközi zeneélet óriási versenyében erre is szükség van. Kelen Tamás azt mondja, õ a Rádió szûkös anyagi lehetõségeihez mérten megpróbálkozott az ügvnökösködéssel, részt vesz az impresszáriók éves konferenciáján, és készséggel jelen lenne a zenei vásárokon is, ha erre a Magyar Rádió lehetõséget biztosítana számára. Úgy gondolja, csak produkciókat érdemes árulni, magát az együttest klasszikus, hírneves zenekar vagy énekkar esetében nem nagyon - ez nem is gyakorlat sehol a világon. Az azonban elõfordul, hogy egy szervezés alatt álló turnéhoz megpróbálnak csatlakoztatni további fellépéseket a környezõ országokban. A Rádióénekkar ázsiója egyébként -mind mûvészi, mind pedig anyagi téren -manapság egyfolytában emelkedik a nemzetközi zenepiacon.

Az 1997-es év gazdag vendégszereplésekben. Januárban óriási sikert aratott az együttes Athénban, ahol Verdi Macbeth-jében énekelt. Az Állami Hangversenyzenekart Fischer Ádám vezényelte, a szólisták között volt Ghena Dimitrova és Alexandru Agache. Júniusban a kórus a saarbrückeni magyar napokon lépett fel, õsszel Frankfurtba, a Bach Fesztiválra, majd Kölnbe készül. 1998-ban a tervek szerint egyelõre két francia, valamint egy salzburgi út vár az énekkarra, és részt vesznek a Schleswig-holsteini fesztiválon is. Strausz Kálmán elmondta: a Rádióénekkar mindig telt ház elõtt szerepel, elszomorító azonban, hogy itthon a közönség soraiban egyre kevesebb magyart látni - a koncertekre sokkal több külföldi vendég vált jegyet.

Strausz Kálmán Hajnal Péter felvételeStrausz Kálmán Hajnal Péter felvételeSzirányi JánosSzirányi JánosGöncz Zoltán Felvégi Andrea felvételeiGöncz Zoltán Felvégi Andrea felvételeiKelen TamásKelen Tamás

Impresszum, KAPCSOLAT , Közhasznúsági jelentés 2011, 2012, 1%

Minden jog fenntartva, ideértve különösen a honlap egészének vagy részének bármilyen eljárással történő többszörözését, terjesztését és nyilvánossághoz közvetítését is.