-Sándor László először vendége rovatunknak. Miként vezetett a hangszeres útja a zeneszerzői pályára?

-Hegedűvel kezdtem, ez részben a család döntése volt. A konzervatóriumban abba akartam hagyni, mert közben zongorázni tanultam, s a karmesterség is érdekelni kezdett. A hullámok lecsendesedvén ma már barátságban vagyok a hegedűvel, a barokk játék különösen érdekel. Hatéves korom óta, amikor a hangjegyírást megismertem, komponáltam is. A Zeneakadémiára szerettem volna menni, de a zeneszerzés szak nem vonzott. Belátogattam néhány órára, s noha cseppet sem akarom bírálni az ott tapasztaltakat, megállapítottam: nekem akkor nem arra volt szükségem. A karvezetésről tanáraim beszéltek le, a karmesterségről pedig azt mondták, érettség kell hozzá, várjak még néhány évet. Így maradtam hegedűs a tanárképzőn. Felvételiztem a londoni Guildhall School of Musicra, ahová másodjára felvettek zeneszerzés szakra, de pénz híján nem tudtam oda járni. Ráeszméltem, hogy a karmesterség alkatilag nem fekszik nekem, így ma az Óbudai Danubia Zenekar hegedűse vagyok.

-Hogyan leltél saját hangodra?

-Írtam stílusgyakorlatokat -egy Beethoven- és két Mozart-zongoraszonáta-tételt -, amelyeket koncerten elő is adtam. (Mindig mást csináltam, mint amit vártak tőlem.) Saját hangról nehéz beszélni, bár van valami, amit annak érzek, és a visszajelzések is megerősítenek benne. A Pannon Filharmonikusok zeneszerzőversenyén díjnyertes Felhőket még nem sorolom ide. Az azt követő másfél évben nem írtam vállalható műveket, s a Lebegés az első, amelyben a saját hangot vélem fölfedezni.

-Ezt be is mutatták meg nem is...

-A Lebegésnek két változata van, a tízhangszeres verziót, amelyben orgona is szerepel, előadtuk a Nádor-teremben, de a szextettre írt eredeti változat még nem került közönség elé. Ezt fuvola, oboa, klarinét, hegedű, cselló és zongora játssza. A bő húszperces darab hat részből áll, különféle teológiai és misztikus lebegésmagyarázatokról, a szerzetesek és szentek földtől elemelkedő levitációjáról szól.

-Mintegy illusztrálja a lebegést?

-Igen, de ehhez a természettől is vettem analógiákat: a termések tavaszi szállongását, a víz tetején mozgó falevél látványát.

-Inkább impresszionisztikusan közelítettél a természethez, vagy az utóbbi fél évszázad szellemében tudományos, akár számszaki összefüggések zenébe kódolásával?

-A darab formáját számszerűleg meghatározva építettem föl: tudatosan törekedtem az aranymetszés felmutatására, de semmit sem kódoltam. Egyrészt inkább impresszionista a zeném, másrészt a Bibliából vett lebegésélmények munkálnak benne, például amint a teremtéskor Isten lelke lebeg a vizek fölött. Erről a Biblia szavakban szól, amiknek erősebbek a korlátai, mint a zenének. Bár általában hajlok a számok, hangsorok kiszámíthatóságára, ez esetben inkább intuitívan, ösztönösen közelítek a megvalósításhoz. A mű dinamikája többnyire halk, mindössze egyetlen forte kitöréssel. S van benne egy magyaros rész is, Sebestyén Márta szavainak hatására, akivel a Danubia koncertezett. Márta szerint a magyar népzene díszítései is e lebegés szellemét hordozzák. Ha operaénekes énekel népdalt, a feldolgozás kiírja a kívánt díszítéseket, a népdalénekes azonban súlytalanul, légiesen hullámoztatja elő az ornamentikát. Én egy kalotaszegi és egy mezőségi népzeneutánzatot készítettem, gazdagon díszítve. Ez is a kompozíció ösztönösségének körébe tartozik.

-Amikor a hatosból tízhangszeres verziót készítettél, áthangszerelted, vagy át is alakítottad?

-A hangok nem változtak. A hatos egy pályázat kiírását követte, de nem elégített ki. Így határoztam el a lebegést jobban érzékeltető bővítést: az orgonán kívül cseleszta, nagybőgő és még egy fuvola alkalmazását. A bőgő főleg a magyaros szakaszhoz kellett. Noha nekem kedvesebb a tízes változat, nagyon érdekel, hogyan szól a szextett.

-Másik újdonságod hol helyezkedik el a saját hang skáláján?

-A Lebegés mintájára írt zenekari darab, amelyet szívesen meghallgatnék. Címe: Fény. Nyolc vallás fényről szóló tanításának képét kívánja nyújtani. Nyolc tétele szünet nélkül kapcsolódik egymáshoz.

-E két mű címe ezoterikus fogalomvilághoz való vonzódást mutat.

-Misztikának mondanám inkább. Olvasmányaim is ehhez kapcsolódnak. Még azon darabjaim mögött is, melyeknek címéből ez nem derül ki, vagy nincs is címük, ez áll. A közönség szereti, ha orientálja a cím, épp ezért sokszor tartózkodom efféle fogódzót kínálni