-Ritkán esik meg Bánkövi Gyulával, hogy egy zenész játéka indítja új mű írására. Most hogyan történt mégis?

-Másfél éve Viski János Hegedűversenyének rádiófelvételét hallgatva Ábrahám Márta játéka pendített meg. Szívesen mondott igent egy új darab tervére. Mivel két másik rádiózenekaros barátom, a kürtös Varga Zoltán és az ütős Varga Zoltán Mihály már régen biztat, komponáljak számukra, egy bújtatott hármasverseny gondolata érlelődött meg bennem. A szokatlan szólista triót a hangok térbeli mozgatását célozva helyeztem el: középen az ütőhangszereket körbefogják a rézfúvósok, a színpad bal oldalán áll a kürt, körötte a vonósok, jobb oldalt pedig a fafúvósok övezik a hegedűst.

-Most is konzultálgatsz a hangszeresekkel a lehetőségekről?

-Igen. A korábbi évek kényszerítő körülményei rászoktattak, hogy immár fejben komponáljak. S most azt a ritka helyzetet is élvezem, hogy nem nyomasztóan serkentő közeli határidőre hajtom magam, hanem -mivel Márta nemrég szült - kényelmesen dolgozhatom. Jó is ez, mert az utóbbi másfél évben azzal szembesülök: meguntam a darabjaimat. Olyan hatások értek, amelyek által eddigi műveimet maradinak tartom. Ez a versenymű lesz az első alkalom, hogy lemérjem, képes vagyok-e a kívánt változásra.

-Milyen irányban akarsz megújulni?

-A hangzásokkal nem vagyok elégedett, és kicsit statikusnak érzem eddigi darabjaimat. A sietség miatt pedig nem hallgattam ki eléggé az apróságokat. Új művem nem hatalmas hangtablókból épül, hanem kicsiny gesztusokból. Kérdőjeles is a számomra, hogy a töredezettnek ható szerkezet egységét hogy értik majd meg az előadók. A széphangzás iránti vágyakozás továbbra is megvan bennem. Nagyban táplálja ez iránti érzékenységemet rádiós szerkesztői munkám: az utóbbi időben indult Ars acustica műsorhoz és már korábban is az Ars novához való keresgélés. A szerzői megújulás már csak azért is szükséges, mert a rutin kialakulása megöli a fantáziát.

-Milyen címet adtál a különös hármasversenynek?

-Szokás szerint -s amint ezt A szél virágairól szóló beszélgetésünkben is említettem - a cím megtalálása hozta lendületbe a komponálást. A csillagok érintése (La touche des étoiles) lett e concerto csillagként megvilágító címe. Amint erre rátaláltam, a darab felét már hallottam is.

-A szólisták elhelyezkedéséből az adódik, hogy a három „központ" zenéje nem kapcsolódik, inkább csak interferál egymással?

-Át is adják egymásnak az apró gesztusokat. A szólisták ferde síkban helyezkednek el: elöl a hegedűs áll, az ütős középen, a kürtös meg hátul -így kívánja az akusztika. A koncertáló szólamok is kapcsolatban vannak egymással, s a kísérő hangszercsoportok között is van átjárás.

-A szólisták és az őket körülvevők kapcsolata versenyműszerű, vagy inkább hangszínburokba foglalják a protagonistákat?

-Nem nevezném igazán versenyműnek a kompozíciót. Inkább amolyan violino principale a hegedű, s a többiek szerepe is efféle. Leginkább a rezes szólista és környező ütősei olvadnak össze, őket nehéz „egymásnak ugrasztani".

-A cím hangulatot kíván kelteni, vagy mintegy programatikus tartalmat sejtet?

-Kamaszkoromban találkoztam a -már nem emlékszem, kitől származó - mondással, miszerint ha a lámpaoszlop tetejéig vágyakozunk, sosem fogjuk elérni, ha a csillagokig óhajtunk eljutni, talán elérhetjük a lámpaoszlop tetejét. Olyan életkorba jutottam, amelyben szeretnék már valami komoly darabot írni, olyat, amivel „a csillagokat érinthetem". Persze, hangulatteremtő szándékom is volt a címadással. Közel sem olyan kemény, mint eddigi darabjaim, nincsenek benne azok kemény ütései, monoton állóképekből való hirtelen kitörései, sokkal plasztikusabb, lágyabb, folyondárosabb ez a fél órás mű.

-Viszonylagos szembefordulásod eddigi önmagaddal, ugye, nem jelenti azt, hogy megtagadod korábbi munkáidat?

-Egyáltalán nem. Pusztán erősen bírálom őket, nem elég izgalmasak már a számomra. Amikor írtam, kielégítettek, és igazán kortársinak tartottam őket. Mára azonban óriási ablak nyílt ki előttem. Előzőleg sok dologról nem tudtam, változtatni nem mertem, sokféle új eszköz használatára éretlen voltam. A készülő partitúrában semmiféle szándékolt újítás nincs, mégis más, mint korábbi zeném.

HOLLÓS MÁTÉ