Paradigmaváltás a népzenei archívumokban

Nemzetközi konferencia archiválási kérdésekről az MTA Zenetudományi Intézetben, 2008. június 11–12

Szerző: Richter Pál
Lapszám: 2008 augusztus

Korszakváltást hozott a digitális technika megjelenése az 1980-as években. Az évtizedeken át használt fekete lemezeket (LP) néhány év alatt szinte teljesen kiszorították a kompaktlemezek (CD), és az analóg felvételek helyébe a digitális hangrögzítés lépett. A technikai eszközök és a hanghordozók piacán történt változásra a népzenei archívumoknak is válaszolniuk kellett. A korábban eleven archívumközi szakmai és munkakapcsolatok az 1990-es évek politikai és gazdasági változásai következtében fellazultak, és minimálisra csökkentek térségünkben. Éppen az új, digitális technika elterjedésekor volt esetleges az együttműködés a különböző kelet-közép európai országok népzenei archívumai között. Hol jobban, hol kevésbé követték az archivális céloknak megfelelő hangdigitalizálás nemzetközi előírásait, és a szűkös anyagi lehetőségekhez igazítva próbáltak lépést tartani a technika gyors fejlődésével. Az MTA Zenetudományi Intézet népzenei archívumában 1996-tól kezdődött meg a több mint 12000 órányi, főként magnetofonszalagokon őrzött, felbecsülhetetlen értékű analóg felvételek digitalizálása, és a digitális kópiák CD-ken való tárolása. A számítástechnika forradalma a hangrögzítés mellett az adatok kezelésében, a katalogizálásban változtatta meg döntően az archívumok addigi gyakorlatát. Mind a hangarchiválás, mind az adatbázis-kezelés területén összességében egyedi megoldások, párhuzamos fejlesztések, kísérletezések jellemezték és részben jellemzik mind a mai napig a népzenei archívumok többségét.

Látva a jelentős változásokat az információs technológiában és az iparág rohamléptékű fejlődését az utóbbi évtizedben, az MTA Zenetudományi Intézet Népzenei Archívuma két napos nemzetközi konferenciát szervezett Technical Challenges and Developments in 21st Century Folk Music Archiving (Technikai kihívások és fejlesztések a 21. század népzene archiválásában) címmel. A rendezvényen összesen 17 előadóval 10 ország 11 népzenei archívuma képviseltette magát. A szakmai összejövetel célja a tapasztalatcserén, egymás munkamódszerének megismerésén túl elsődlegesen az volt, hogy feltárja az együttműködés lehetőségeit, szembesítse a résztvevőket az elvégzendő közös feladatokkal, és áttekintést adjon a különböző archívumok eddig elért eredményeiről.

Témafelvezető előadásában Dietrich Schüller professzor, a világhírű bécsi Phonogrammarchiv (http://www.pha.oeaw.ac.at) vezetője az audiovizuális felvételekkel kapcsolatos technikai kérdéseket és a gyűjtemények megóvási problémáit tárgyalta. Rámutatott arra, hogy az 1990-es évek elejétől paradigmaváltás történt a népzenei és általában a hangarchívumokban. Korábban a hanghordozót kellett óvni, a digitális korszak beköszöntével pedig magát az adatot. Az analóg hanghordozókat (fonográfhengerek, gramofonlemezek, magnószalagok) természetesen tovább őrzi minden archívum, de az idő múlásával egyes hordozók állapota jelentősen romolhat, valamint egyre kisebb lesz az esély, hogy a régi lejátszóberendezéseket karbantarthassuk, működőképes állapotukat fenntartsuk, az eredeti hanghordozót megfelelő minőségben lejátsszuk. A digitális adat megőrzése pedig rendszeres és folyamatos invesztíciót igényel, követni kell a különböző fájlformátumok változását, az adatot kezelni képes programok, eszközök folyamatos megújulását. Mindez az etnomuzikológus archívumi munkatárs(ak) mellett számítástechnikai szakemberek állandó alkalmazását teszi szükségessé. A szerényebb körülmények között működő intézményekben, környezetünkben főképpen a volt a szocialista országok archívumaiban az elsődleges feladat az analóg felvételek megfelelő technikai paraméterekkel történő digitalizálása. Schüller professzor, aki vezető tagja (chairman emeritus) az archivális szintű digitalizálás technikai szabályait kidolgozó munkacsoportnak a Nemzetközi Hang- és Audiovizuális Archívumok Szövetségében (IASA: International Association of Sound and Audiovisual Archives), hangsúlyozta, hogy archivális szempontból a hangzó adatok információtartalma nagyobb kell legyen, mint a piacon kapható műsoros audio CD-k esetében. Minél nagyobb felbontású egy adat, annál kevésbé érzékelhető kárt okoznak az esetleges sérülésekből vagy átvitelből adódó adatveszteségek. A digitalizálást követően az adatfájlokat kell életben tartani, aminek a költsége jelenleg 5 USD/GB, de csökkenő tendenciát mutat. A költségek még így is olyan mértékűek, amilyet a kisebb archívumok egymaguk nem tudnak fedezni, ezért szükséges a többszintű együttműködés az intézmények, országok között és az EU pályázati kereteinek ilyen célú megnyitása. Zárszavában Schüller hangsúlyozta, ha nem teszünk jelentős erőfeszítéseket az elsődleges forrásanyag digitális megőrzése érdekében, a népzenetudomány legfontosabb alapját fogja elveszteni, és kétségessé válik, hogy meg tudja-e őrizni az akadémiai tudományok sorában kivívott helyét.

Nagyszabású fejlesztésekről számolhatott be a konferencia második előadója, Ewa Dahlig-Turek, a varsói archívum (Lengyel Tudományos Akadémia Művészeti Intézet) vezetője. EU pályázatból (DISMARC) elnyert támogatással teljesen korszerűsítették intézményüket, nagy ütemben folytatják a IASA-előírásoknak megfelelően anyaguk digitalizálását. Az elmúlt két évben történteket a professzorasszony kisebbfajta csodaként írta le. Az előadások egy részében az archívumok képviselői múltjukról, jelenükről, jövőbeli terveikről, a jelenleg követett eljárásokról, eddigi és jövőbeli fejlesztéseikről számoltak be, többek között Peter Vendramin Szlovéniából, Jelena Jovanovi≈ és Rastko Jakovljevi≈ Belgrádból, Mateˇj Kartochvíl Prágából és e sorok írója Budapestről. Az Észtországból érkezett Helen Kőmmus a digitális technika helyszíni gyűjtésben való használatára, Ivar Mogstad Norvégiából (Trondheimből) Egil Bakka néptáncfelvételeket tartalmazó filmgyűjteményének digitalizálására, a filmek hangosítására mutatott példát, Fügedi János, a Zenetudományi Intézet Néptánc Osztályának főmunkatársa pedig a filmdigitalizálás különböző lehetséges eljárásait és azok anyagi vonzatát elemezte. Maurice Mengel, a berlini Phonogrammarchiv munkatársa digitális archívumok metaadatainak összekapcsolásáról tartott előadást, részletesen is bemutatva az EU 6 keretprogram ethnoArc (Linked European Archives for Ethnomusicological Research) pályázatában kidolgozott eljárást, amelyben egyszerre több archívum adatállományában is lehet keresést végezni, anélkül, hogy az archívumok az adataikat leíró saját mezőszerkezetüket megváltoztatnák. Az ethnoArc pályázatban (http://www.ethnoArc.org) a berlini mellett további három népzenei archívum vesz részt Budapestről (Zenetudományi Intézet), Bukarestből (Institutul de Etnografie øi Folclor „Constantin Bræiloiu" [Constantin Bræiloiu Néprajzi és Folklór Intézet]) és Genfből (Archives internationales de musique populaire [Nemzetközi Népzenei Archívum]).

Dallamokat összehasonlító számítógépes program fejlesztésével Hollandiában és Magyarországon is foglalkoznak. Louis Peter Grijp Amszterdamból a németalföldi dalok internetes adatbázisának (Dutch Song Database http://www.liederenbank.nl) elkészítéséről számolt be. A keresőfelületen többek között incipiteket adhatunk meg, és kereshetjük a hasonlóan kezdődő dalokat. Juhász Zoltán programja a népdalok dallamvonalait sokdimenziós vektorként értelmezi, és az így kapott vektorokat matematikailag hasonlítja össze. Eljárásának használhatóságát Sipos János összehasonlító kutatásaiban igazolta. Több éves fejlesztés eredményét hallhattuk megszólalni Manno Sándor és Fekete József bemutatójában: a Sztanó Pál emlékére és tiszteletére sztanográfnak nevezett lejátszóberendezést, amely optikailag olvassa le a fonográfhengereket. Amennyiben sikerül a hengerek leolvasási sebességét növelniük hengerenként 3-4 órára, az eszköz használata nagy előrelépést hozhat az agyonhasznált, törött és sérült hengerek lejátszásában.

A konferencia zárásaként a Zenetudományi Intézetben és a Hagyományok Háza archívumában is használt adatbáziskezelő programot ismerhettük meg Pávai István és Mórocz András előadásában, amelyhez gyűjtési bemutató is kapcsolódott. A célzottan a folklórarchívumok számára kifejlesztett rendszer segítségével Pál István tereskei hagyományőrző dudással készített rövid gyűjtést a Zenetudományi Intézet Népzenei Archívumának munkatársai egy órán belül elérhetővé tették az interneten (http://db.zti. hu/cl), a gyűjtési adatokon túl a felvétel online lejátszásának lehetőségével, hasonlóan a Bartók-rend internetes közreadásához (http://www.zti.hu).

RICHTER PÁL

Dietrich Schüller

Ewa Dahlig-Turek

Louis Peter Grijp (a háttérben
Vikárius László és Rudasné Bajcsay Márta)