Művek bontakozóban

Sári József: A kalaposmester

Szerző: Hollós Máté
Lapszám: 2008 január
 -Sári József második operájának 2008. márciusi bemutatójához közeledünk. Miért Thomas Bernhard a librettó alapja, és miért megint Németország a premier színhelye?

-Thomas Bernhard a szenvedélyem: régóta vágytam rá, hogy valamelyik művét feldolgozzam. Színművei közül kívántam választani, amelyekből a szereplők mozgatása esetleg átemelhető. Napfogyatkozás operám pforzheimi ősbemutatójának rendezője, aki közben a jóval nagyobb regensburgi színház intendánsa lett, beváltotta leendő közös munkára szóló ígéretét. Egyszer csak egy kisregényt hozott tőle a posta, amelyre viszonzásul elküldtem neki egy CD-t. 2000-ben hosszabban Bambergben időzvén kulturális élményekkel töltekeztem. Ott vettem magnóra a WDR Bernhardra emlékező adását, amelyben az íróval 1967-ben készült interjú során Bernhard kérte, hadd olvassa föl legújabban készült novelláját. Ez volt A kalaposmester (Der Hutmacher). A novelláról egyébként maga Bernhard is elfeledkezett, műjegyzékében sem szerepeltette, ez a műsor hozta vissza a köztudatba. Kézhez véve az ajándékot, felhívott az intendáns: ebből írjunk operát. Tiltakoztam: összesen két szereplője van, a kalaposmester és egy ügyvéd. A szöveg igen erős és hatásos, de dramaturgiailag nem kínál lehetőségeket. Féltem, de mivel mindentől félek eleinte, reméltem, ez is megoldható feladattá válik. Mindketten elindultunk szövegkönyv-írót keresni, s rá is akadtam Márton Lászlóra, aki jól ismerte a novellát. Amikor lelkesen közöltem a hírt, az intendáns már félig-meddig leszerződött valakivel.

Sári József - Felvégi Andrea felvétele

-A szövegkönyv operaírásra inspirált, vagy -s ezt inkább elismerően, mintsem negatív felhanggal mondom - nem lévén par excellence operaszerző, nem is volt vágyad vérbő zenés színházat kerekíteni belőle?

-A Sonnenfinsternisben nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az én operai nyelvem nem összefüggő történetet kíván, hanem különböző jelenetek egymás mellé helyezését. Ott Koestler életének epizódjai alkalmas alapanyagot jelentettek, itt is a kalaposmester történetének epizódszerű feldolgozására törekedtem. Miként az előző két nemzedékben apa a fiára örökítette a mesterséget, így tesz e történet kalaposa is. A fiú megnősül, s az első gyerek születésekor kéri -a felesége halálával egyedül maradt - apját, költözzön föl az első emeletre. Az öreg, berzenkedve bár, megteszi. A második gyerek után már a második emeletre kényszerül. Amikor a negyedik unokának kell a hely, a padlás jut az öregnek. Az első emeletre még vihette kedves zongoráját (amelyre írtam egy idézőjeles Chopin betétet - élveztem a kvázi stílusgyakorlatot, akár előző operámban egy Bach-utalást). A padlásra szorulván ügyvédhez fordul a kalapos, s elmondja az életét. Kértem a librettistát, vonjon be három hölgyet az operába, akik tercettként a külvilág véleményét tolmácsolják, s így differenciáltabbá teszik a művet. A szövegkönyvíró vonzódik az aktualitásokhoz, emiatt nézeteltérésünk támadt, ugyanis a három hölgy szövegébe be akarta építeni a német parlamentben akkoriban a nyugdíjak befagyasztásáról zajló vitát, melyben egy fiatal képviselő felvetette, az öregek adják el arany és ezüst étkészleteiket. Másutt olyasmit vett a történetbe, hogy már az amerikai elnök is az itt készült kalapot hordja. Sokszor kellett hát visszaadnom a szöveget.

-Egyfelvonásos opera bő száz percben?

-A sok jelenet füzérét szünet nélkül kellene játszani. De vannak a cselekményt kommentáló közjátékok, amelyekben nem kell olyasmire tekintettel lennem, amire egy operában általában.

-Fafúvós és vonós kvartett mellett hét rézfúvós és terjedelmes ütős csoport játszik, továbbá egy elektromos billentyűs, hol orgona-, hol csembalóhangon. Dramaturgiai oka van az ensemble ilyen összeállításának?

-Az egész együttes ritkán szólal meg. Gyakrabban csak fákat, csak vonósokat, csak rezeket, másutt mindezekből kisebb kombinációkat használok. A ritmusnak kiemelt szerepe van zenémben. Ez leginkább a vonósoknak szokott nehezére esni. Ezért foglalkoztatok csupán a zenekar legjobb vonósaiból álló négyest.

-A kalapos fia lírai tenor, maga a mester hőstenor. Holott ő az, aki egyre visszaszorul.

-A hőstenorság csupán szín. Nem vitatkozhatom Bernharddal, de bizonyára sokan érzik majd: nem biztos, hogy helyes megoldást választ a mester. Ha jól megy az üzlete, miért nem vesz magának másik házat? Miközben enged, ágál. Ahogy az ügyvéddel beszél, megmutatkozik öntudata, haragja, görcsös ragaszkodása jogaihoz.

-A játékhangszerek a gyerekszaporulat kapcsán kerülnek színre?

-Igen, az „ál-Chopin" jelenet végén, amikor a meny a gyerekekkel megjelenik, s a kalapos ijedtében nem épp chopines hangzatokat fog...

-Átmenthetők voltak Bernhard szavai a szövegbe?

-Rendkívül fontos volt számomra a nyelv csengésének megőrzése, s ebben partneremül szegődött az intendáns.