Kör(körös) kép Matuzzal

Szerző: Hollós Máté
Lapszám: 2008 január
 

Az Akkord Zenei Kiadó megalakítá sakor, 1989-ben, kiadványainkat   tervezvén eszembe jutott: Matuz István a fuvola új technikáját elemző-feltáró könyvön dolgozik. Mily jó lenne az első kották között azzal a kötettel is előrukkolni! De vajon a nagy művésznek, akinek akkor már másfél évtizede csodálója voltam -ki nem volt az nemzedékemből, s azon túlról is? -lesz-e bizalma az induló kis kiadóhoz, amikor nevére bizonyára megnyílnak a patinás nagy cégek direktori ajtói is? - aggodalmaskodtam. A Zeneakadémia halljában találkoztunk. A nagy művész helyén egy eredendő szerénységét a sikerek hatására sem elveszített, halk szavú „fiút" találtam. A könyvön még jócskán dolgozik - szabadkozott, de addig is felajánlja 6 stúdiumát, amely az új technikát alkalmazza.

Akkor már túl volt az 1945 után keletkezett magyar fuvolaműveket felvonultató két retrospektív sorozatán: az 1976-os öt hangversenyen 37, és '86-ban négy koncerten 36 művet szemléző ciklusokon. E korábban példátlan események -melyeknek azóta fagottos (Lakatos György) és klarinétos (Klenyán Csaba) folytatása is kerekedett -túl azon, hogy egy különleges képességű muzsikus technikai és művészi bravúrjával kápráztattak el, újkori zenetörténetünkben irányadó szellemiséget sugalltak: azt az igényt, hogy teljességében mutassuk fel egy hangszer irodalmát. Említeni sem kell: Matuz István, bár a fuvolázás, a fuvolairodalom megújításának is apostola, mégsem cövekel le az úttörés darabjainál, hanem megbecsüli a korábban és egyidejűleg keletkezett, s a hangszert hagyományos módon foglalkoztató alkotásokat is. 1996-ban a millecentenárium ünneplése jegyében - egyben pályafutása 30. évét ünnepelve - 11 esten 110 művet szólaltatott meg, s mivel már a korábbi szériák között sem volt átfedés, a három visszatekintés összesen 183 kompozíciót mutatott be! Mindez csak része Matuz repertoárjának, hiszen nevéhez fűződik megannyi külföldi kortárs mű hazai bemutatása, illetve világszerte való előadása, miként a barokktól a romantikáig terjedő fuvolarepertoár tolmácsolása is - legyen szó eredetiről vagy átiratról.

2007-ben ünnepeltük 60. születésnapját. Ekkor kezdett bele eddigi legnagyobb szabású összefoglaló sorozatába. Immár négy évtizedes pálya áll mögötte. Ha pódiumra lép, tán múltját köszönti a taps, de a fakulatlan technika és az idő érlelte művészi eszköztár révén a jelen értékét köszöni a produkció végi tetszésnyilvánítás. A 2008-ra is átnyúló szériában a tervek szerint 18 esten több mint 150 művel áll a közönség elé. Vállalja, hogy a ciklusban minden művet egy alkalomért tanul meg vagy újít föl - ez sokszorosan igénybevevő és pazarló. A hangversenyek átfogják az országot: több budapesti és debreceni fellépésen kívül Balassagyarmat, Vigántpetend, Bóly, Tatabánya várta, s nem marad ki a sorból a szülőváros, Nagykőrös, a középfokú tanulmányok Szegedje és jelenlegi lakóhelye, Pilisborosjenő sem. 62 szerző neve olvasható a műsorokon, a szóló és kamarazenei fuvoladarabok létrehozásában élenjáróktól nem is egy: a sort 10-10 címmel Sári József és Szigeti István vezeti. 11 szerzőtől 15 ősbemutató és két szerzőtől három magyarországi bemutató hangsúlyozza a jelenidejűséget, s mutatja, hogy Matuz igényes vetélytársak inspiratív felnevelése után sem vált puszta legendává, hanem személyesen őt (is) igényli a komponista társadalom. Az idei másfélszáz kompozícióból egyetlenegy hangzott el a korábbi summázások alkalmával: Jeney Zoltán Soliloquiuma a bólyi Országos Fuvolás Találkozón, a résztvevők kívánságára. Emblematikus darabja ez Matuznak azóta, hogy a Petrassinál Rómában folytatott tanulmányai után hazatérő Jeney az Új Zene Nemzetközi Társasága 1970-es bázeli fesztiválján rá bízta a mű előadását. Jeneynek egy lemeznyi, szólófuvolán vagy azon is előadható kompozíciója született az utóbbi 35 évben, ezek mind hallhatók Matuz legfrissebb CD-jén, amelyen Jeney fuvolás portréját a piccolótól az alton át a basszusig, s a 60 hang Sáry Lászlónak című kompozíció háromféle kidolgozásáig rajzolja meg a felvétel munkái alatt a zeneszerző által is újból megcsodált fuvolaművész.

Jeney hozta haza hajdan Bruno Bartolozzi Új fafúvós hangzások című alapvető munkáját, amelynek nyomán -Matuzzal közös próbálkozásokat követően -elkészített egy kombinatorikus táblázatot a fuvolán elérhető 8866 ujjrendről (az addig ismert 35 helyett)! Ezzel az útravalóval indult Matuz a brüsszeli Királyi Konzervatóriumba. A Miskolcon működött Benkő Zoltánnal való együttzenélés nyomán megismerkedett a Pesten vendégszereplő Boulezzel, aki, miután elragadtatva hallgatta előadásukban Szonatináját, szívesen találkozott Matuzzal Brüsszelben is, és hívta ösztöndíjasnak a frissen alakult IRCAM-ba, ahol a fuvolaművész 1978-tól 1982-ig dolgozott. Néhány hónapig „emigránsnak" minősülvén hazatérte egy időre a bezártságot jelentette számára. Ő tudhatja csak, vesztett-e ezzel. Mi viszont azt mérhetjük föl, mit nyertünk azzal, hogy egy ilyen jelentőségű előadóművész nem vendégként jár ma Magyarországra, hanem együtt lélegzik velünk.

Körkörösen...