Muzsika 2005. április, 48. évfolyam, 4. szám, 10. oldal
Hamburger Klára:
Ismeretlen dokumentum Liszt Ferenc haláláról
 

Értékes ajándékcsomaggal kereste fel 2004 őszén a Magyar Liszt Ferenc Társaság budapesti irodáját egy hölgy: dr. Czétényi Istvánné Maróth Márta. Családi hagyatékból hozta el egykori szeretett zongoratanárnője, apai nagyanyjának unokatestvére, Gerster Jolán (1889-1957) iratait. Tőle tudtuk meg, hogy az 1973-ban újjászületett Magyar Liszt Ferenc Társaság "előző életében", azaz 1932 és 1944 között ő volt az Országos Liszt Ferenc Társaság főtitkára, és számos fontos dokumentumot megőrzött. (Ezekről a 2005 őszére tervezett zenetudományi konferencián készülök beszámolni.) Elődöm, Gerster Jolán egy híres mérnök - Gerster Béla (1850-1923), egyebek közt a Korinthoszi-csatorna tervezője és építője - lányaként született 1889-ben. A budapesti Zeneakadémián 1907 és 1909 között Bartók Béla tanítványa volt; 1911-ben kelt zongoratanári diplomáján ott szerepel Bartók aláírása. 1910 és 1917 között Berlinben élt: nagynénje, a világszerte elismert operaénekesnő és énekpedagógus, Gerster Etelka (1855-1920) zeneiskolájában tanított és nyert énekművészi képzést. Hangversenyeken énekelt Berlinben, hazatérte után itthon is. Budapesten magán-zeneiskolai ének- és zongoratanárként dolgozott. 1932-ben egyik alapítója, és 1944 végéig, Budapest ostromáig tartó működése alatt lelke, motorja volt az Országos Liszt Ferenc Társaságnak. A háború után méltatlan körülmények közt élt és halt meg 1957-ben.1

A Horthy-korszakbeli Magyar Liszt Társaság elnöke 1943-ig gróf Zichy Jánosné gróf Zichy Margit (1874-1963) volt. A Liszt-kultuszt családjától örökölte, hiszen apja, gróf Zichy Géza (1849-1924), a félkarú zongoraművész és anyai nagyapja, gróf Karátsonyi Guidó (1817-1885) egyaránt Liszt meghitt magyar barátai közé tartozott.

Az itt közölt anonim "Jelentés"-t a Gerster-dokumentumok között találtam. Valószínűnek látszik, hogy az A4-esnél nagyobb méretű papírra sűrűn gépelt másolatot (2 oldal + a harmadikon a "Számla") Gerster Jolán készítette 1936-ban, az eredeti német nyelvű dokumentumról. Feltevésemet a következőkre alapozom. Ilyen, ma már nem szabványos géppapírt régebben használt, de alkalmanként később is. Magyarországi írógépre vall, hogy ä betű volt rajta, ß viszont nem. A másolat készítőjének jól kellett tudnia németül, hogy a régi kézírást kibetűzze. Ami a "Jelentés" szerzőjét és a másolat elkészültének idejét illeti, arról az alábbiak szolgálnak bizonyságul.

A férfi egészségügyi szakemberre, mégis alkalmazottra valló "Jelentés", amelynek szerzője önmagát Liszt halotti maszkja egyik elkészítőjeként is megemlíti, nem lehet más, mint Bernhard Schnappauf, a néhol "sebésznek" is nevezett bayreuthi "fürdőmester" (1840-1904), aki 1872-től állt Richard Wagner szolgálatában, és itáliai útjaira is elkísérte. Minthogy még sehol sem olvastam róla, hogy létezik ez a jelentés, sem a tartalmáról nem volt tudomásom, megkérdeztem a Liszt-dokumentumok legjobb ismerőjét, Alan Walker professzort. 2005. 01. 21-én kelt válasza negatív volt: "I did not know that B. Sch. had left some recollections about the death of Liszt, but it does not surprise me. He and Cosima placed Liszt's body into the coffin and wheeled it on a handcart from Frau Fröhlich's house to Wahnfried, so I am sure that Sch. had some vivid memories."2 Érdeklődtem a bayreuthi Richard-Wagner-Archivban is. Kristina Unger volt szíves tájékoztatni, hogy őriznek néhány Schnappauf-dokumentumot, de ilyen nincsen köztük. Neki köszönöm Schnappauf adatait is.

A "Jelentés" Zichy grófnő közvetítésével kerülhetett Budapestre, aki kapcsolatban állt Schnappauf fiával, dr. Hans Schnappauf bayreuthi orvossal. A Gerster-anyagban az elnökasszony, Zichy grófnő nagy számú, Gerster Jolánnak kézzel írt levele, utasítása, cédulája található. Egy - évszám nélkül - [1936.] augusztus 8-án, nagylángi birtokán kelt levelében értesíti a főtitkárt, hogy dr. Hans Schnappauf a Liszt Társaságnak szándékozik eladni Liszt halotti ingét. Egy másik, datálatlan levélkében arról tájékoztatja, hogy dr. Schnappauf ezt, valamint egy Cosima Wagner hitelesítette halotti maszkot ingyen is odaadná, apja emléke megörökítésének érdekében. Utasítja, hogy az ügyvezető igazgató - Novágh Gyula - sürgősen intézkedjék, mivel a weimari Liszt Múzeum is igényt tart a relikviákra. Van továbbá Gerster Jolánnak egy - a grófnőnek géppel írott - jelentése, 1936. augusztus 29-éről, mely szerint a Liszt Társaság számára szükségesek ezek a relikviák.

1936 - Liszt halálának 50. évfordulója - tiszteletére a budapesti Operaház október 19-én és 20-án vendégszerepelt Bayreuthban. A műsoron a Szent Erzsébet legendája szcenírozott változata szerepelt, valamint két Liszt-zenére készült balett: a Magyar ábránd (Magyar fantázia) és a Pesti karnevál, azaz a - Doppler Ferenc hangszerelte - 9. magyar rapszódia. Zichy grófnő természetesen maga is utasa volt a különvonatnak. Bayreuthban bizonyára találkozott dr. Hans Schnappauffal, és átvette tőle a relikviákat, köztük e "Jelentés" kéziratát. Gerster Jolán feljegyzései között ugyanis van egy ilyen, géppel-kézzel írott feljegyzés: "Az Országos Liszt Ferenc Társaságnak 1936 jubileumi évben ajándékba adta ezen Liszt Ferenc ereklyéket dr. Hans Schnappauf, atyja, Bernhard sebésznek, Liszt utolsó ápolójának hagyatékából."

Hogy azután az említett "halottas ingen" kívül ténylegesen milyen relikviák voltak ezek, és mi lett a sorsuk a háború alatt és azt követően, ezt sajnos aligha fogjuk megtudni. Eckhardt Mária, a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont igazgatója szíves felvilágosítása szerint Liszt "halottas inge" nincs az itthoni gyűjteményben. Dr. Hans Schnappauf-féle hagyatékról a bayreuthi Richard-Wagner-Archivban nem tudnak. Úgy látszik, ez a másolat - amelyet a szerző megjelölése nélkül, talán saját célra készíthetett Gerster Jolán - maradt az adománycsomag egyetlen "túlélője".

A másolat hibáinak oka részint az írógép, részint a kézirat olykor hibás olvasata. A számára megfejthetetlen jeleket a másoló kipontozta. És Schnappauf sem mindent írt helyesen.

Az elmúlt tíz évben sok mindent megtudhattunk az idős Liszt Ferenc fizikai állapotáról, különféle betegségeiről s váratlan haláláról Bayreuthban, 1886. július 31-én. Mindenekelőtt Alan Walker hatalmas Liszt-trilógiája 3. kötetéből, amely most már magyarul is olvasható.3 Halála körülményeiről pedig, nagy részletességgel, a hiteles szemtanút felidézve, Walker utolsó - magyarul még nem hozzáférhető - munkájából: The Death of Franz Liszt Based on the Unpublished Diary of His Pupil Lina Schmalhausen (Ithaca-London: Cornell University Press, 2002). 4

Liszt és leánya, Cosima, 5 valamint unokái kapcsolatáról is sok új mondanivalója volt könyveiben Alan Walkernak. Számos új tény került napvilágra az e sorok írója által publikált, Cosimának és Daniela unokájának írott Liszt-levelek gyűjteményéből is. 6

Érthető, hogy édesapja betegsége és halála 1886 júliusának utolsó napjaiban, éppen a Wagner egész életművének továbbélése szempontjából létfontosságú Bayreuthi Ünnepi Játékok idején, ráadásul akkor, amikor ő maga debütált rendezőként a Trisztán színpadra álmodójaként - a lehető legrosszabbkor következett be Cosima életében. A beteg számára pedig - aki maga volt a tapintat megtestesülése, kivált megözvegyült lányával szemben - rendkívül kínos volt, hogy éppen itt és ekkor döntötte le lábáról a végzetes kór. "Bárcsak másutt betegedtem volna meg, mondta a Mester többször is - »de hogy épp itt kapjon el, ahol ország-világ egybegyűlt, ez mégiscsak túlságosan buta dolog«" - idézi őt Emlékezéseiben életrajzírója, Lina Ramann. 7 Az is ismeretes, hogy a tüdőgyulladást egészen a 20. század második feléig, a penicillin megjelenéséig nem tudták gyógyítani. Egy legyengült szervezetű, különféle bajokban szenvedő, közel 75 éves férfinak a 19. század végén még a legkitűnőbb, legkorszerűbb kezelés, a leggondosabb ápolás mellett sem volt esélye. (Gyógyintézetbe vinni a pácienst szülés vagy halál esetén akkoriban nem volt szokás.) Amiben tehát hiányt szenvedett a nagybeteg, amivel megkönnyíthették volna utolsó napjainak meg nem érdemelt, szörnyű szenvedését, az az emberi melegség volt, a szerető, segítőkész, éjjel-nappali állandó ápolás. Egy-egy kedves gesztus, egy-egy vigasztaló szó, arcának gyengéd letörlése, fel-felültetése, hogy megkönnyebbüljön, rendszeresen cserélt hideg borogatás a láza mérséklése céljából, kedve szerint való étellel-itallal kínálása stb. 8 Ehhez Cosimának persze sem ideje, sem kedve nem volt, lányainak, Isolde és Eva Wagnernak9 pedig eszükbe sem jutott. (Két idősebb lánya nem volt jelen: Daniela von Bülow10 épp nászúton járt, Blandine von Bülow11 pedig Itáliában volt férjnél.) A Bayreuthban utált fiatal Lina Schmalhausen12, aki Rómában és Pesten gondját viselte az idős mesternek, bizonnyal nyújtotta volna neki mindezt, ha Cosima ki nem tiltja Liszt lakásából. A művész halálával kapcsolatban még valamiért tartja Cosimát - joggal - felelősnek az utókor: azért, amiért haldokló apjához, az abbéhoz nem hivatott katolikus papot, hogy a halotti szentségeket felvehesse. (Ő maga Wagner kedvéért áttért volt a protestáns hitre.)

Az itt közreadott ismeretlen dokumentum azt bizonyítja, hogy Cosima legalább élete utolsó napján szakápolóra bízta édesapját. Ha Schnappauf szeretetet nem is, legalább szakmailag tisztességes ápolást nyújtott a nagybetegnek. Mint a jelentésből kiderül, értette dolgát, és megtett mindent, ami akkor szükséges és lehetséges volt. Az utókor számára az is világossá válik, hogy pontosan mi is történt a betegszobában, hiszen Lina Schmalhausen búvóhelyéről, az erkélyről13 nem láthatott mindent, azt pedig sehogyan sem észlelhette, mi volt az, amit Lisztnek befecskendeztek.

Schnappauf jelentését és a hozzá csatolt számlát - megítélésem szerint - Liszt utolsó napja és halála, minden vele és holttestével történt "technikai" dolog hiteles és megbízható tanúságtételének fogadhatjuk el, noha az eredeti dokumentumot nem ismerjük, csak a róla ötven évvel később készült írógépmásolatot. Ismerte az embereket, akiknek maga adott megbízást: a szobrászt, a halottgondozót, a különféle szakembereket, a temetkezési vállalat alkalmazottait, a koporsóvivőket, akiket itt név szerint felsorol. Számlája - amelybe persze a neki járó honoráriumot is belefoglalta - azt bizonyítja, hogy ő volt mindennek a szervezője és kifizetője. Hogy a temetésen résztvevők között sokakat - így többek közt Daniela von Bülow-t és jó néhány Liszt-tanítványt - nem említ, annak nincs jelentősége.

Következzék Bernhard Schnappauf aláíratlan jelentése, a Bericht über den letzten Lebenstag, Tod und Beerdigung des Abbé Dr. von Liszt, magyar fordításban. 14 [Bernhard Schnappauf:]

Jelentés dr. von Liszt abbé élete utolsó napjáról,

haláláról és temetéséről 15

A július 22-én ideérkezett dr. von Liszt állapota az utolsó napokban annyira leromlott, hogy időnként szomnolencia16 lépett fel. Ezért július 31- én, szombaton reggel 9 órakor felvettem mellette a szolgálatot. Pulzusa ekkor 110, légzése 32, hőmérséklete 38,4 fok volt. A betegnek ekkor még volt ereje, hogy a hörgőkben felszaporodó váladékot kiköpje. Időnként felültettem, és napközben felváltva kapott erős húslevest, vörösbort, különlegesen finom fehérbort szódavízzel és "Knickebein"-t, egyfajta cukros konyakot.

Este 5 óra tájban jöttek az orvos urak: dr. Landgraf17 törvényszéki orvos és Fleischer18 professzor Erlangenből. A vizsgálatkor kiderült, hogy a mostanáig csak részleges tüdőgyulladás átterjedt a tüdő teljes hátsó felére. Amikor utoljára mértem, láza 39,4, pulzusa 110-115 volt.

Azt beszéltük meg, hogy mindkét orvos visszajön este 8 óra tájt, dr. Fleischer esetleg itt tölti az éjszakát. 6 óra körül észleltem, hogy az addig nagy mennyiségben ürülő váladék hirtelen akadozni kezdett. Gyakoribb felültetéssel igyekeztem a váladékürítést sűríteni, ám eközben észrevettem, hogy a pulzus ereje, szaporasága csökken. Fleischer doktor úr, aki épp akkor érkezett, azonnal a patikába küldött, kámforos olajért. 19 Kénes éterem nekem is volt. A beteg több kámforolaj- és kén-injekciót kapott, mustárpakolást a mellére és a combjára, lábait az ágymelegítő üvegre helyeztük. A páciens azonban minderre a meglehetősen drasztikus eljárásra sem reagált már, pulzusa egyre gyengült, légzése egyre rövidült és egyre nehezebbé vált, a bronchusokban levő váladék okozta hörgéstől. Így 11 óra 15-kor mindenfajta izgalom vagy küzdelem nélkül beállt a halál.

A halál beálltakor jelen voltak: Cosima Wagner asszony, Landgraf és Fleischer doktor urak, Miska20 és jómagam. A szomszéd szobában ült két tanítványa, Göllerich21 és Stavenhagen22 úr. Cosima asszony egyedül maradt a tetemmel, én a szomszéd szobában, a többi úr hazament, Miska lefeküdt. Reggel 5 óra körül átjött Wagnerné asszony, én megborotváltam az elhunytat, lemostam a tetemet, aztán Miskával feltettük a kanapéra, és felöltöztettük. Adtunk rá inget és fehér alsónadrágot, fekete harisnyát és csatos cipőt, fekete nadrágot, mellényt, hosszú, papi reverendát, nyakkendőt. A mellén fehér flanelt viselt, belevarrt amulettel. Ezután a feldíszített halottas ágyra fektettük. Felébresztettem az Eifer és Fariberger céget, hogy készítsék el a halottas szoba dekorációját, elhívtam a katolikus papot, hogy beszentelje a tetemet. Korzendorfer egyháztanácsos úr csodálkozásának adott hangot, amiért az elhunyt nem részesült a halotti szentségekben. Miután fekete anyaggal bevonták és virágokkal díszítették fel a halottas szobát, a halott fejéhez Wagner mellszobrát, lábához egy Beer orvostanácsos úrtól kölcsönzött értékes feszületet helyeztek, és meggyújtották a katolikus egyház felállította gyertyatartókban a viaszgyertyákat. A pap fél 9 körül jött, és elvégezte a beszentelést. Aztán jött a halottkém, Gumein doktor úr, aki azonnal kiállította halotti bizonyítványt. Korzendorfer és Groß23 urak bejelentették a halálesetet az anyakönyvi hivatalban.

Ekkor összegyűlt az egész család, csendben imádkoztak. Kérésére még Schmalhausen kisasszonyt is beengedték. 24 A halott elsőként nefelejcscsokrot kapott. 25 Ezután már a nagyközönség is bejöhetett. A hőség következtében Isolde kisasszony rosszul lett, ki kellett vezetni a szobából. A család 1 óra körül távozott. A szobát bezárták, és az általam megbízott szobrász, Weißbrod, Peter Kästner meg én elkészítettük a halotti maszkot, amely remekül sikerült. 26 Utána Brand fényképész csinált 5 fényképet a tetemről. 27

[2. oldal] 3 óra tájt felmentem a Festspielhaushoz. Miska maradt az elhunyttal. Fröhlich erdészné28 nemtetszésének adott hangot, amiért a halottat a házban ravatalozták fel, a háziasszony, vagyis az ő engedélye nélkül.

Hétfőn, augusztus 2-án, 29 reggel 6 órakor elmentem a halottas házba, és feltűnt, hogy a tetem már oszlásnak indult; a feje ugyanis felpuffadt. Miska, elővigyázatlanul, erről tájékoztatta volt Fröhlich erdésztanácsos urat. Ez az úr most nagyon ingerülten kijelentette, hogy a hullát el kell vinni a házból, ellenkező esetben a rendőrséghez fordul, egészségügyi okokból, mert ehhez joga van.

Azonnal Cosima asszonyhoz siettem, aki még ágyban feküdt, és tájékoztattam erről. Azt az utasítást adta, hogy zárjam koporsóba a tetemet, utána pedig szállítsam át a Wahnfried villába.

Bayerlein temetkezési vállalkozóhoz siettem, és fémkoporsót rendeltem, amelyet Nachtigall kárpitos fehér atlasszal bélelt ki. Ezután dr. Landgraf orvoshoz kocsiztam, és tájékoztattam Fröhlichék szándékáról. Útközben beszereztem klórmeszet, kénsavat és edényeket a fertőtlenítéshez.

Fröhlich úr dr. Landgrafnak is elmondta, ragaszkodik a tetem eltávolításához. Megbíztam Hübner asszonyt, a halottgondozót, meg ... [a másolatban is így] -t, hogy hozzák a koporsót. 9 óra tájban dr. Gumeinnel, Hübner asszonnyal együtt koporsóba tettük a halottat. Cosima asszony még néhány percig csendben imádkozott. Aztán a koporsót bezártuk, becsavaroztuk, és Bayerlein emberei (Bleil és Körner) meg a kertésztanonc felemelték és átvitték. Cosima asz-szony a lábánál fogta, én a fejénél. A koporsót egy oldalajtón át juttatták a Wahnfried villa előcsarnokába, rögtönzött állványra helyezték, és letakarták a szobadekorációból való fekete anyaggal.

A temetést először keddre, augusztus 3-ra tűzték30 ki, aztán az időpontot délelőtt 10 órára rögzítették. Megrendeltem a protestáns dékáni hivatalban a templomi harangozást a temetéshez, amihez hozzájárultak. Muncker polgármester úr31 sírhelyet keresett, Wolfel kőműves úr [kiásatta és] kiköveztette a sírt. A halottaskocsit Eiser díszítette fel, a lovakat Stemmer fiákeres szolgáltatta. Koporsóvivőknek Brand, Senf, Weih, Seiler, Staudt, Stopp, Zeisel, Schamel, Heller, Händel, Golz, Richter, Zimmermann urakat kértem fel, a szemfedő tartására von Loën urat, a weimari nagyherceg32 küldöttét, 33 Mottlt, 34 Glasenappot, 35 Mihalovichot36 (mint magyart). Fél 10 óra tájban a koporsóvivők két oldalt felsorakoztak a gyertyafény övezte koporsó mellett, és Korzendorfer tanácsos úr hozzákezdett a beszenteléshez. Liszt barátnője, Meyendorff báróné, született Gorcsakova hercegnő37 az előcsarnokban elájult, Stopp bevezette az ebédlőbe. Én …[a gépiratban is így] és egy pohár vörösborral magához térítettem a hölgyet. Wagnerné asszony megbízásából egy - valószínűleg a Mester38 sírjáról való - borostyánágat fontak a koporsó keresztje köré. Miután a koporsót a négylovas kocsira tették, a menet elindult. A kocsi előtt ment Miska, Pauline, 39 ... [így], aztán én következtem a kitüntetésekkel. A koporsó mögött ment Wedell gróf40 a nagyherceg képviseletében, Joukowsky, Siegfried, 41 dr. Thode. Az első kocsiban Wagnerné ült a gyerekekkel, a másodikban Hatzfeld hercegné, 42 Meyendorff báróné. A (tornaegylettől kölcsönzött) zászlókat a Liszt-tanítványok vitték: Reuss, 43 Stavenhagen, Göllerich stb. A kocsi a fekete kapunál állt meg, a koporsóvivők a sírgödörbe engedték a koporsót. A beszentelés után beszélt Muncker, Reuss, Gille udvari tanácsos. 44 A rekviemet szerdán 10 órakor, a katolikus templomban tartották. Bruckner45 udvari orgonista játszott, és öt tanító énekelte a vigiliákat.

Utána visszavittem a kitüntetéseket a Wahnfried-villába, a koszorúkat meg a temetőbe. Hogy el ne lopják őket, felakasztattam őket a templomban. Cosima asszony csütörtökön, 5-én46 éjjel 11-kor szeretett volna a temetőkápolnában gyászmisét mondatni, de ez a terve meghiúsult, mert a protestáns egyház nem engedélyezte.

[3. oldal]

     Számla
     Városi számlák 99 korona 84 pfennig
     Koporsó, Bayerlein szállította311,-
     Viaszgyertyák10,30
     Katolikus egyház 12,-
     Szalagok63,-
     Kesztyűk, a koporsóvivőknek18,-
     Patika12,85,-
     Harangozás, mindkét protestáns templomban10,50,-
     Virágos kocsi (Rennertől) 15,-
     Fáklyák7,80
     Plakátok, értesítők a rekviemről2,80
     Bérszolgák, rendőrök 11,-
     A tetem impregnálása30,-
     A sírhely beültetése 13,-
     Különfélék 80,-
     Saját költségek 120,-
     Átültetés 4,50

JEGYZETEK

1 Dr. Czétényi Istvánnénak nagy hálával tartozom, amiért - a becses dokumentumokon kívül - megajándékozott családja történetének adataival is.

2 "Nem tudtam, hogy B. Sch.-nak voltak visszaemlékezései Liszt halálával kapcsolatban, de ez nem lep meg. Ő volt, aki Cosimával koporsóba tette Liszt tetemét, és kézikocsival Frau Fröhlich házából a Wahnfried-villába húzta, így tehát bizonyos vagyok abban, hogy Sch. éles emlékeket őrzött a történtekről."

3 Alan Walker: Az utolsó évek, 1861-1886. Ford. Fejérvári Boldizsár. Bp. Editio Musica, 2003.

4 Ennek a fontos kötetnek - mint az utóbbi időben több angolszász munkának - nagy hibája, hogy az eredetileg német dokumentumokat kizárólag angol fordításban közli, és így további fordításra, idézésre alkalmatlan.

5 Cosima Wagner, sz. Liszt (1837-1930).

6 Franz Liszt. Lettres ŕ Cosima et ŕ Daniela. Présentées et annotées par Klára Hamburger. Sprimont, Mardaga, 1996. Ezek a dokumentumok az eredeti nyelvükön (franciául, illetve németül) jelentek meg - de a munka csak a belga kiadó francia nyelvű kötetében látott napvilágot.

7 Lina Ramann: Lisztiana. Erinnerungen an Franz Liszt (1873-1886/87). Hrsg. Arthur Seidl. Textrev. Friedrich Schnapp. Mainz, Schott, 1983, 375.

8 Orvosi tanácsaiért és a jelentés orvosi szempontú ellenőrzéséért unokanővéremnek, dr. Kanitz Éva tüdőgyógyász főorvosnak tartozom köszönettel.

9 Isolde Wagner (1865-1919), Eva Wagner (1867-1942).

10 Daniela von Bülow (1860-1940) akkor ment férjhez Henry Thode (1857-1920) művészettörténészhez.

11 Blandine von Bülow (1863-1941) gróf Biagio Gravina felesége volt.

12 Lina Schmalhausen (1864-1928), Liszt tanítványa.

13 Vö. Alan Walker: The Death of Franz Liszt...

14 Az eredeti német szöveg reményeim szerint a Studia musicologica 2005 őszi számában jelenik meg.

15 Anonim írógépmásolat, 34 x 20,5 cm-es papíron, 2 oldal, a 3.oldalon: Számla.

16 Aluszékonyság, félig öntudatlan állapot.

17 Dr. Karl Landgraf, Richard Wagner háziorvosa.

18 Dr. Fleischer professzort Cosima konzíliumba hívta.

19 A váladékürítés megkönnyítésére.

20 Kreiner Mihály, Liszt magyar inasa, akit Schnappauf csak németül, Michelként említ.

21 August Göllerich (1859-1923) zongoraművész.

22 Bernhard Stavenhagnen (1862-1914) zongoraművész.

23 Adolf von Groß (1845-1931) bayreuthi bankár, Cosima tanácsadója.

24 Vö. Alan Walker: The Death of Franz Liszt.

25 A gépelt kéziratban ugyan "Kranz" van, de valószínűleg "Strauß"-ról, azaz csokorról van szó, amelyet Lina Schmalhausen tett a kezébe. Később rózsát is tett mellé. Naplója idevonatkozó passzusát német eredetiből fordítom (Ernst Burger: Franz Liszt. Eine Lebenschronik in Bildern und Dokumenten. München, Paul List, 1986, képaláírás a 322. oldalon): "A nefelejcset és vörös rózsát én tettem a kezébe, mielőtt lezárták a koporsót. Rajtam kívül senki sem díszítette a holttestet virággal."

26 A halotti maszk levételénél jelen volt az ugyanabban a házban lakó festő, Paul von Joukowsky (1845-1912) is.

27 Burger: i.m., Lina Schmalhausen feljegyzése (322.): "Hans Brand az én kezdeményezésemre készített fotókat."

28 Liszt szokása szerint nem a Wahnfried-villában lakott, hanem szemközt, Fröhlich főerdészéknél, a Siegfriedstraßéban. Az utca ma Liszt nevét viseli, a lakásban pedig, ahol elhunyt, 1993. október 22-én megnyílt Bayreuth városának Liszt Múzeuma.

29 Ettől kezdve Schnappauf következetesen téved egy napot: augusztus 1-jének véli hétfőt, holott akkor már 2-a volt 1886-ban.

30 Schnappauf - hibásan - így írja: "hétfőn, augusztus 1-jén".

31 Theodor Muncker (1823-1900), 1863 óta Bayreuth polgármestere.

32 Carl Alexander weimari nagyherceg (1818-1901).

33 August von Loën báró (1827-1887), a weimari színház intendánsa.

34 Felix Mottl (1856-1911) karmester.

35 Carl Friedrich Glasenapp (1847-1915), Wagner életrajzírója.

36 Mihalovich Ödön (1842-1929) magyar zeneszerző, Liszt barátja.

37 Olga von Meyendorff báróné, sz. Gorcsakova hercegnő (1838-1926), Liszt közeli barátnője.

38 Richard Wagner (1813-1883).

39 Pauline Apel, Liszt házvezetőnője a weimari Hofgärtnereiben.

40 Oskar von Wedell gróf (1835-1908) weimari udvari kamarás.

41 Siegfried Wagner (1869-1930).

42 Marie von Hatzfeld hercegnő (1820-1911), Liszt jó barátja.

43 Eduard Reuss (1851-1911), Liszt tanítványa, karlsruhei karmester.

44 Dr. Carl Gille (1813-1899) jénai udvari tanácsos, Liszt barátja.

45 Anton Bruckner (1824-1896).

46 Schnappauf itt is következetesen téved egy napot.


Liszt Ferenc, Táborszky Nándor és Lina Schmalhausen