Muzsika 2005. január, 48. évfolyam, 1. szám, 3. oldal
Dobszay László:
A 80 éves Sárosi Bálint: a legfiatalabb népzenekutató
 

Valami egészen egyedülálló érzéke van az iránt, amit életszerűségnek nevezünk. A népzenét mindig úgy nézte, amint az egy életegész része. A múltra is így tekint: igyekezett megragadni, s szinte ösztönösen mindig meg is ragadta azt, ami élet a zenei tevékenység mögött.

Természetesen mozog a nemzetközi közegben; ha kapcsolatot kell létesíteni, bátor, s nem kényes arra, hogy "szobatisztán" használja-e a sok idegen nyelvet. Ugyanakkor kivételesen jól tud magyarul. A magyar olyan nyelv, hogy az beszéli jól, aki percről percre teremti is. A hétköznapi nyelvteremtéshez kellő nyelvi repertoár és megkülönböztető készség szükséges. Mindkettővel rendelkezik.

Nem ez a helye tudományos öröksége számbavételének. De el kell mondanunk, hogy a magyar zenetudománynak vannak területei, amelyekben szinte minden tudásunkat tőle vettük. Ha a hangszerekről, a cigányzenészekről, tánczenénk bizonyos rétegeiről akarunk valamit megtudni, bizonyosan az ő könyvei után nyúlunk. A népzenei (és zenei) ismeretterjesztésben pedig a tematika szélessége, a pregnáns megfogalmazás, a mértéktartó, lényeget kiemelő anyagközlés tekintetében talán senki nem érte utol; ismeretterjesztő munkája úgy tud népszerű lenni, hogy semmi engedményt nem kell tennie a szakmai igazmondás dolgában.

Mégis azt hiszem: a konkrét ismereteknél is többet okultunk látásmódjából, ítéletalkotásaiból, nagyképűségtől mentes igazságszeretetéből.

De ne beszéljünk múlt időben. Fiatal kollégánk ő, s csak rajtunk múlik, hogy használjuk-e a magunk javára.



Felvégi Andrea felvétele


Moszkva, hetvenes évek