Muzsika 2004. augusztus, 47. évfolyam, 8. szám, 5. oldal
James Webster:
Somfai László, a reneszánsz ember
 

Somfai László, a tudós számos különféle módszer és megközelítés mestere: otthonos a forrás- és vázlatkutatásban, a közreadás és az előadói gyakorlat kérdéseiben, az elemzésben - hogy csak a legfontosabbakat említsem. Nem csupán Haydn- és Bartók-tanulmányai alapvető jelentőségűek - e két szerző Somfai szűkebb szakterülete -, hanem Gluckról, Mozartról, Beethovenről, Lisztről, Stravinskyról és számos más zeneszerzőről írott munkái is. Kritikai gondolkodásához senki másé nem ér fel; kevés olyan tudóst és kollégát ismerünk, akinek ne kellett volna szembenéznie Somfai megalapozott bírálatával. Végül: merészsége és eredetisége páratlan - például ő volt az első, aki kétségbe vonta az "op. 3-as" Haydn-vonósnégyesek szerzőségét, ráadásul elsősorban stiláris alapon (ítéletét később a források megerősítették).

Somfai, az ember melegszívű és odaadó barát. El sem kezdem felidézni, hányszor és hányféleképpen segített már nekem, különösen pályakezdő tudós koromban, amikor európai barátokat szerezni nem volt olyan egyszerű. Később a feleségemmel szerencsénk volt vendégeskedni náluk, abban az egyedülálló ötödik emeleti lakásban; a mai napig szeretettel emlegetjük az első alkalommal vacsorára kapott töltött káposztát.

Még egy utolsó példa sokoldalú tehetségéről: 1985-ben, amikor először utaztunk autón Bécsből Budapestre, küldött nekünk egy térképet a város peremétől, ahol az autósztráda városi utcákba torkollik, befelé, egészen úti célunkig, az Erdődy-palotáig. Ez a térkép méltó volt a zenei formákat bemutató, legalaposabban kidolgozott ábráihoz. Kézzel rajzolta, három színnel egy teljes A/4-es papír- lapra, s nem csupán gondos magyarázatokkal látta el, hanem a legbonyolultabb kereszteződést ki is nagyította benne. Egyszóval műalkotást készített, melyet ma is dédelgetve őrzök, mint a muzikológia egyetlen "reneszánsz emberének" tanúságtételét.


Az 1985-ös térképvázlat