Muzsika 2004. augusztus, 47. évfolyam, 8. szám, 10. oldal
Kocsis Zoltán:
Somfai tanár úr
 

Nekem már csak tanár úr marad. Tegeződhetünk, kerülhetünk háromszor olyan közeli viszonyba, mint amilyenben most vagyunk, nekem ő már mindig is "tanár úr" lesz. Talán a komolysága, precizitása, lényegre törése miatt? Lehet. Ez a komolyság már az elején lenyűgözött, rögtön az első óráján. Gólyaévemben főleg Haydn muzsikájáról volt szó, amely szakterületnek ő már akkoriban elismert nemzetközi tekintélye volt. Furcsának, merésznek és - bevallom őszintén - kicsit keresettnek tűnt, ahogy az apát a fiú fölé helyezve beszélt Haydnról és Mozartról. Mint radikális mozartista, csak évekkel később értettem meg vonzalmát, amikor már "munkatársakként" dolgoztunk együtt Haydn zongoraműveinek felvételein, s már magamtól is kénytelen voltam elismerni, hogy egyes területeken "papa" bizony jobb. Tanítása sohasem volt didaktikus, a tudós alapállása hatotta át, amely akkor sem berzenkedik új információtól, ha az jócskán belezavar a korábbi, teljesnek, megfellebbezhetetlennek tűnő képbe. Nemegyszer előfordult, hogy - véleményein meghökkenve - később mégis neki kellett igazat adnom. Hálás vagyok neki azért a sosem bántó, mégis igen kemény, a végletekig tárgyszerű, és mindenekelőtt őszinte kritikai hangért, amely időről időre elgondolkodtatott a továbblépés lehetőségein. Felejthetetlenek számomra az 1980-81-es évek, amikor Bartók Béla összes hangfelvételét készítettünk elő kiadásra, ami - meggyőződésem - az ő munkája nélkül nem jöhetett volna létre. Lehet, hogy ez a munka csak nagyon kis szeletét jelentette tevékenységének, de a végeredmény mégiscsak a 20. század talán legjelentősebb archív kiadási projektje, amely nem csak a Bartók-kutatásnak, de a Bartók-előadóművészetnek is hihetetlen erejű, új lökést adott. Magam előtt látom a tanár úr lelkesedését az első igazi, Szombathelyen szervezett Bartók Szemináriumon, felidézhetném azokat a tartalmas és eredményes eszmecseréket, amelyeket - főként Bartók-ügyben - akkor és azóta folytattunk, beszélhetnék közös rádió- és tévéműsorainkról, méltathatnám munkásságának egészét vagy külön-külön azokat a szegmenseket, amelyeket jól ismerek az életműből. Említhetném azt a hatalmas és átfogó előkészítő munkát, amelyet Bartók Béla műveinek összkiadása érdekében elvégzett, s amelynek eredményeiből ki-ki saját munkaterületének megfelelően csipegethet. Egy biztos: Somfai László ébresztett rá arra - gondolom, nem csupán engem -, hogy a zenetudomány, még ha melléktermék is, nélkülözhetetlen, e sokak által másodlagos jelentőségűvé degradált tevékenység is táplálkozhat igazi élményforrásból, s adhat alkotó szellemű impulzust azoknak, akik a legszélesebb rétegekhez juttatják el az igazi értékeket.

Születésnapján tehát mit is kívánhatnék mást a sokunk által szeretett és tisztelt tanár úrnak, mint még számtalan ilyesfajta impulzust, sok-sok hitet, erőt, élményt és jó egészséget.


A szombathelyi Bartók Szemináriumon. 1980-as évek