Muzsika 2003. március, 46. évfolyam, 3. szám, 2. oldal
Láng István 70 éves
 

Zeneszerző, pedagógus. Budapesten született 1933. március 1-jén. Tanulmányait 1950-től 1958-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte Viski János és Szabó Ferenc növendékeként. 1957 és 1960 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola zenei tanársegédje, 1966-tól 1984-ig az Állami Bábszínház zenei tanácsadója, 1973 és 1990 között a Zeneakadémia kamarazene tanszékének adjunktusa, docense, majd egyetemi tanára. 1978-tól 1990-ig a Magyar Zeneművészek Szövetségének főtitkára, 1984 és 1987 között az Új Zene Nemzetközi Társasága Végrehajtó Bizottságának, 1990-től 1993-ig a Nemzetközi Zenei Tanács Végrehajtó Bizottságának tagja. Díjat nyert a Ludwigshafeni Zeneszerzői Versenyen. Komponált többek közt tévéoperákat (Álom a színházról; Bekerítve), baletteket (Mario és a varázsló; Hiperbola), szimfonikus kompozíciókat és versenyműveket (Laudate Hominem; Impulsioni; Concerto bucolico; In memoriam N. N.; 7 szimfónia; Hegedűverseny; Kettősverseny; Pezzo lirico, Cimbiosis), kamarazenét (Rímek; Constellations; Zene 2-3-4; 2 előjáték; Iocaste; Chagall elszáll...; Affetti; Intarzia...; Amadeus...; Hegedű-zongora-szonáta; Cselló-zongora-szonáta; Viviofa), szólóhangszeres darabokat (Monódia; Improvizáció; Villanások; Láncolat; Organissimo; C.A.G.E. Notes; Canto) és elektroakusztikus műveket (Off and On; Esteledés; Találkozás egy fiatalemberrel). Eddig 7 szerzői hanglemeze látott napvilágot. Erkel-díjas (1968, 1975), Érdemes Művész (1985), a Bartók Béla-Pásztory Ditta-díj kitüntetettje (1994). (A zeneszerzővel következő számunkban interjút közlünk.)