Karácsonykor, az ünnep előtti órákban, egy hamburgi kórházban, hosszú, súlyos
szenvedés után meghalt Fábián Imre zenetörténész, zenekritikus. Ama nemzedék tagjainak
egyike volt, amely a Zeneakadémián Szabolcsi Bence, Bartha Dénes, Kókai Rezső
katedrájáról hallgatta: milyen koncentrált szellemi felkészülés, széles körű tájékozottság,
gazdag ismeretanyag szükséges ahhoz, hogy a növendék az életben etikusan áldozzon
hivatásának, a muzikológiának, s kiegyensúlyozottságra törekedve végezze majd
kritikusi munkáját.
Fábián Imre Richard Strauss életművét elemezte diplomamunkájában - ez hangütésként
is felfogható volt. Elkötelezettnek érezte magát, hogy a korszak doktriner szemléletét
ugyan figyelembe véve, azon mégis bátran túllépve "propagandistája" legyen a 20.
század zenei világának, hatalmas eredményeinek. Dokumentumai e szándéknak Kókai
Rezsővel közösen írt könyve, a Századunk zenéje (1962), számos tanulmánya,
valamint zenei ismeretterjesztő munkája, amelyet 1970-ig a Magyar Rádióban és
a Muzsika, illetve a Film, Színház, Muzsika hasábjain folytatott.
1973-tól az Opernwelt című folyóiratot szerkesztette. Ez a munka alkalmat adott
számára, hogy távolabbi kontinensek operai életére ugyancsak kitekintsen. A korszerű
zenés színház híve volt - ezt dokumentálja a Jean-Pierre Ponnelle-lel folytatott
beszélgetéssorozat, amely önálló kötetben jelent meg. Nikolaus Harnoncourt legújabb
operai munkái során számtalanszor hivatkozik a könyvben foglaltakra. Szülőhazája
Fábián Imre zenetudósi, szerkesztői életművének értékeit mintegy fél évtizeddel
ezelőtt kitüntetéssel honorálta.
Amerre járt, szerkesztőségekben, operai társaságokban, fesztiválokon nagyra becsülték
humanizmusát, szívélyességét, szelíd szarkazmusát. Otthon, a négy fal között odaadó
családfő volt. Milton, Az elveszett Paradicsom költője írta: "...pályámat sikerrel
- néha dicstelenségeit is - elviselve, most azokkal leszek, akik megpihennek..."
Fábián Imre tartalmas pálya után, 72 évesen pihenni tért.
|