|
Nem először ülésezett kényes helyzetben a Magyar Zenei Tanács. A hazai zenei élet
legnagyobb ernyőszervezete június 8-án tartotta tizennyolcadik közgyűlését, érdekes
és aktuális napirendi pontokkal, melyek között tisztújítás és tagfelvétel is szerepelt.
Az elnökség beszámolóját, amely a Tanács 2001. évi tevékenységének közhasznúsági
jelentése volt, természetesen jó előre írásban megkapták a résztvevők. Ezek közül
csupán jelzésszerűen emeljük ki a Symphonia Hungarorum - Magyarország zenekultúrájának
ezer éve című nagyszabású és sikeres kiállítást a Budapesti Történeti Múzeumban,
amelynek tervezésében és létrejöttében a szervezet is szerepet játszott. Továbbá:
részt vállalt három ifjúsági zenei vetélkedő meghirdetésében, melyek közül a Játsszunk
újra operát és a Mi is tudunk muzsikálni már lezajlott, a harmadikra
(Ismerjük meg nagyjainkat!) a 2002/2003-as tanévben kerül sor. Hang
és lélek címmel áprilisban zenei nevelési konferenciát rendeztek, ennek anyaga
már nyomtatásban is megjelent. A Tanács tehát szüntelenül fáradozik a következő
nemzedékek jótékony formálásán - e ténynek a későbbiekben még lesz jelentősége.
A leírtakhoz Csengery Adrienne elnök fűzött szóbeli kiegészítést, amelyet
egy levél felolvasásával indított. Görgey Gábor kulturális miniszter küldte
az üzenetet, távolmaradását elfoglaltságával magyarázva. A közgyűlés napirendjén
ugyanis szerepelt egy eszmecsere a kulturális és oktatási tárca újonnan kinevezett
felelőseivel, ám egyik minisztérium sem vállalkozott a párbeszédre. (Lehetséges,
hogy e napokban a kulturális kormányzat több témában nem volt még döntésképes.)
Ez persze meglehetősen elkedvetlenítette a megjelenteket, de nem lohasztotta le
ambíciójukat, hogy a különlegesen nyomasztó ügyekben elmondják kérdéseiket, érveiket,
javaslataikat. A miniszter számára a meghívólevél mellé egyébként egy másik levelet
is mellékelt az elnök, melyben hét pontba sűrítette a zenei közéletet és a tágabb
közvéleményt is foglalkoztató legégetőbb kérdéseket. A levél - amelyet Csengery
Adrienne nem adott közre, de ismertetett - először is szorgalmazza, hogy a kulturális
és az oktatási szakminisztérium között épüljön végre híd, hogy együtt oldják meg
a művészeti, konkrétan: a zenei nevelés égető problémáit. A Tanács
nem csupán kér, de szívesen részt vesz a hídépítésben, hiszen az említett zenei
vetélkedők, konferenciák szervezésével is ezt tette és teszi a gyakorlatban. Mielőbbi
választ vár a Tanács arra kérdésre, hogy vajon mi lesz a nemzeti hangversenyterem
építésével. A lágymányosi térségben egyelőre áll a beruházás. A Tanácsnak továbbra
is az az álláspontja, hogy legalább száz éves adósságot törlesztene az új épület.
Az objektum természetesen nyitva lesz minden hazai együttes és jeles külföldi
vendég előtt, de otthont kell adnia a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak, Énekkarnak,
valamint a komoly értéket képviselő és ugyancsak közhasznú kottatárnak is. A kérdés
tisztázása két nyomós okból is sürgető: a Zeneakadémia 2005 áprilisában bezárja
a Nagytermet, hiszen a ház megnyitásának századik évfordulójára, 2007 májusára
a már megkezdett rekonstrukciónak be kell fejeződnie. Másrészt közelebbi (2003?),
illetve kissé távolabbi dátummal több hír járja arról, hogy a Vigadó épületéhez
csatlakozó, eleve sikerületlen, mára igencsak leromlott irodaházat lebontják.
Ott tehát az NFZ és más zenei intézmények működése is lehetetlen lesz. Nemcsak
az építkezés ütemezéséről kell mielőbb döntenie a tárcának, hanem arról is, ha
- tegyük föl - optimális időben (2004-re) elkészül az új koncertterem, vajon ki
fogja szervezni a programját? Egy valamirevaló együttesnél itthon a következő
három évadra körvonalazódnak a tervek, a jelentős külföldi művészek programját
pedig már szinte teljesen lekötötték erre az időre.
A Vigadó történelmi szárnyát is felújítják, de ott nyilván nem lehet mindenkinek
helyet szorítani. Ezzel összefüggésben a Tanács arra is gyors és határozott választ
kíván, hogy a Budapest Music Center kortárs zenei központjának megépítését támogatja-e
a kulturális kormányzat. A centrum helyet adna a Tanács információs központjának,
sőt talán magának a szervezetnek is. Az 1200 négyzetméter alapterületű Lónyay
utcai objektum Gőz László, a BMC vezetőjének tulajdonában van, aki a 350
millió forint forgalmi értékű ingatlant fölajánlaná az államnak, ha az vállalná
a beruházás költségeit. Gőz egyébként a terveket is elkészíttette, s ragaszkodik
hozzájuk. Tapogatózott hazai magánbefektetőknél is, ilyen tőkeerejű vállalkozóra
azonban nem talált - külföldön, véli, jobbak az esélyei. Az állami felelősségvállalásra
való hajlandóságot egyébként motiválhatja az az ajánlat, amelyet Eötvös Péter
tett, aki hollandiai modern zenei központját, valamint hangszergyűjteményét is
ideajándékozná - a kettő értéke valószínűleg a kétszázmillió forintot is meghaladja.
A Tanács elnökének következő kérdése a Magyar Állami Operaház helyzetére vonatkozott.
A dalszínházban a légkör napról-napra romlik - ez a közvélemény előtt is nyilvánvaló.
Még a médiatörvény megváltoztatása előtt kívánja javaslataira nyomatékosan fölhívni
a miniszter figyelmét a szervezet: a jogalkotók foglalják a törvénybe a Magyar
Rádió zenei együtteseinek biztonságáról való gondoskodást. A Nemzeti Kulturális
Alap funkciójának "újratársadalmasításáról", a szakmai szféra súlyának visszaállításáról
is elhangzott egy kérdés, végül pedig aziránt érdeklődött levelében Csengery Adrienne,
vajon az élő és a holt kultúra, a múlt és a jelen értékeit, főként pedig a jövő
alkotásait milyen arányban óhajtja preferálni a miniszter.
A vitában Baross Gábor elnökségi tag különösen szenvedélyesen vetette mindegyik
korábbi kulturális miniszter szemére, hogy a zenei nevelés válsághelyzetét valamennyien
elismerték, a megoldás égető voltában a szakmai szervezetekkel egyetértettek,
azután szinte semmit sem tettek. Laczó Zoltán, a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Egyetem tanára, a Hang és lélek konferencia egyik előadója figyelmeztetett: a
zenei nevelés minősége nem felel meg a kor kihívásainak. A vitában Victor Máté,
aki 1998-ban átfogó tanulmányban elemezte a zenei élet helyzetét, emlékeztetett
arra, hogy már a tavalyi közgyűlésen felhívta a figyelmet: az együttesek fönntartása,
a koncertélet, a lemez- és kottakiadás nem függhet a miniszteri ízléstől. A forrásokhoz
(például holland mintára) a politikától független alapoktól, civil szakmai ellenőrzés
mellett kellene hozzájutni.
A Magyar Zenei Tanács elnökségében Gyöngyössy Zoltán, Baross Gábor, Gyimesi
László és Tihanyi László mandátuma lejárt. Mivel Gyöngyössy megbízatása
nem hosszabbítható meg, a helyére Lakatos Györgyöt választotta elnökségi
taggá a közgyűlés, a többiek tagságát megújította, az ellenőrző bizottságba pedig
Ember Csabát delegálta. A szervezet új tagot is befogadott, a Művészeti
Szakközépiskolák Szövetségét. Végül a tanács elfogadta azt a javaslatot, hogy
a közeljövőben plenáris ülést rendezzen a zenei nevelés kérdéseiről, és természetesen
várja, hogy képviselői a miniszterrel is találkozhassanak.
|
